Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 3. szám - Az észt köztársaság alkotmánya. Kisebbségek kulturautonómiája - Bolgár-magyar barátság

ívzo teoruar 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 jának megalakítása ügyében december 18-án ülést tartott. Az ülésen megjelentek Berzeviczy Albert, IJojnovits Géza, Vikár Béla, Heltai Jenő, Germanus Gyula, Szász Zsombor, Eöttevényi Olivér, Harsányi Zsolt, Herczeg Ferenc és Radó Antal. Annak megállapításával, hogy a Külügyi Társaságnak a jelen ügyben csak kezdeményező szerepe van, mely a magyar fiók megalakulásával meg is szűnik, elhatározta a bizottság, hogy Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Radó Antal és Eöttevényi Olivér személyében szűkebb bizottságot küld ki, amelynek első teendője lesz a meghívandók listájának pontos összeállítása. Az észt köztársaság alkotmánya Kisebbségek kulturautonómíája Irta: Csekcy István Az észtek szabadságharcának, melyet ez a kis nép az 1917-i orosz összeomlás után egyrészt az orosz bolsevizmus, másrészt a Németországból támogatott balti reakció ellen vívott, eredménye az 1918. február 24-én kikiáltott Észt Szabadállam (Eesti Vabariik). Az alkotmányozó gyűlés két feladat megoldását tűzte maga elé: az alkotmány és a földreform kidolgozását. A dolgozó nép földhöz juttatása egyetlen célravezető eszköznek látszott a bolsevizmus ellen való küzdelemben. A túlradikálisan végrehajtott földreform eddig sok gazdasági hátrányt vont maga után, eltekintve attól, hogy a korábbi nagybirtokosoknak, az ú. n. balti báróknak kártalanítása még mindig a jövendőnek egyik kényes politikai feladata. A 89 §-ból álló 1920. június 15-i kartaalkotmány a legdemokratikusabb köztársasági államformát valósítja meg. A parlament egy kamarából áll (Ríígikogu), s minden húszéves állampolgárnak van aktiv és passzív választójoga. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy ez a túlzottan radikális választójog az arányos szavazási rendszerrel párosul, nem csodálkozunk rajta, hogy Észtország is állandóan a „Krisenlánder" sorában foglal helyet. A proporcionális választói rendszer hatása alatt a parlament száz tagja több mint tiz frakcióban forgácsolódik széjjel, úgyhogy Észtországnak mindig csak koalíciós kormányai voltak. Míg a többi köztársaságban ugyanabban az alkotmányban a törvényhozás legszélsőbb demokratizmusa a végrehajtás legmesszebbmenő autókra í izmusával párosul. Észtország alkotmánya a végrehajtásban is a demokrácia alapelveit valósította meg. Az exekutivának az élén itt nem egy, a monarchát utánzó, nagy hatalommal felruházott államfő ül, hanem az ú. n. „államvén" (Riígivanem, Staatsáltester), aki egyúttal a szabadállam kormányának (Vabariigi valitsus), vagyis a minisztertanácsnak elnöke. Az államfő tehát egyúttal a politikailag felelős miniszterelnök is, akit a többi miniszterrel együtt választ és bocsát el a parlament. Nem lévén a szó igazi értelmében vett államfő, kormányválság idején hiányzik az az állandó magasabb államszerv, amely a kormányalakítás munkáját vezetné. Az alaptörvény ezt a feladatot a parlament elnökére ruházza, aki azonban egyik politikai pártnak tagja, sőt leginkább vezére lévén, nem biztosítja azt a pártatlanságot, mint a köztársasági elnöknek a pártok felett álló személye. Ha a magyar alkotmány a magyar nemzeti géniusznak legsajátosabb alkotása, bátran elmondhatjuk, hogy a kis rokon Észtország halhatatlan nevet biztosított magának a modern államok történetében, mert első volt, amelyik a nemzeti kisebbségek kulturautonómiáját törvénybe iktatta. Hálával kell ezért nekünk magyaroknak is tekintenünk Eestire, mert kisebbségi kulturautonómia-törvényük a tengerbe' vetett kő, amelynek hullámgyűrűi a mi elszakított véreink körében is éreztetni fogiák jótékony hatásukat. A nemzeti kisebbségeknek 1925. február 12-én törvénybe iktatott kulturautonómíája először kísérli meg a kulturális önkormányzatot közjogilag, vagyis belső törvényhozási úton megoldani. A kisebbségi önkormányzatnak a személyi jog, nem pedig a területi jog az alapja, mert az nem helvi önkormánvzatot jelent, mint pl. a törvényhatósági autonómia, hanem az illető nemzetiségi kisebbség országos önkormányzatát. A kisebbségi kulturautonómiának mint közjogi testnek hatásköre pozítive nyert megállapítást: 1. az illető nemzetiségi kísebbséö nyilvános és magánintézeteinek szervezésében, igazgatásában cs felügyeletében és 2. az illető kisebbség gondoskodásában a többi kulturfeladat megvalósításáról s az ebből a célból életrehívott intézetek és vállalatok igazgatása. Az iskolákon kívül, tehát könyvtárak, szinházak, múzeumok stb. felállítása, míg a kisebbségek jóléti intézményeinek szervezése későbbi külön törvénynek maradt fenntartva. A kisebbségek közül a német kulturautonómia szervei: a kulturtanács és a kulturigazgatás, már meg is alakultak. A törvény megadta a jogot az oroszoknak és a svédeknek is, valamint minden más nemzetiségi kisebbségnek, amely legalább háromezer lélekszámot tud kimutatni. Érdekes, hogy ezen az alapon legutóbb a zsidók is kérték kulturautonómiájuknak a megvalósítását. Bolgár-magyar barátság Paykert Alajos, a turáni eszme egyik nagy készültségű, lelkes és önzetlen harcosa, levelet küldött szerkesztőségünknek, víszonválaszként Bonkáló Sándornak a bolgármagvar barátság ügyében tett legutóbbi felszólalására. Mi a polémiának teret engedtünk, mert tudományos szempontból vitathatónak tekintjük a bolgárok származásának a kérdését. És ennek a kérdésnek az elbírálásánál, úgy véljük, nem annyira a mi véleményünk a perdöntő fontosságú, mint inkább az elsősorban érdekelt bolgároké, éppen a.zért sajnálattal nélkülöztük a bolgárok turáni származásának védelmezői részéről az illetékes bolgár vélemények felsorakoztatását. Amidőn még megjegyezzük, hogy viszont politikai szempontból mi is osztjuk azt a véleményt, hogy volt szövetségeseink, a vitéz bolgár nép barátságának ápolása elsőrendű érdekünk, a vitát a maéunk résziről végérvényesen befejezettnek nyilvánítjuk. Pavkert levelének főbb részei a következők: — A magyar nemzet egyik külpolitikai kötelessége, hogy álláspontjának, tekintélyének és szabad fejlődésének a biztosítására a külföldi nemzetek sorából is minél értékesebb és megbízhatóbb barátokat szerezzen Nem rég más helyen (Túrán 1925. évf.) kifejtettem, hogy a magyar' nemzet teljes joggal keresi a vele rokon népek, nemzetek és államok barátságát, együttműködését egészen úgy, amint azt a pánszláv politika tette. Csakhogy mi ezt nem erőszakkal, megvesztegetéssel és a tények elferdítésével tesszük, mint hajdan ellenségeink, hanem az igazság és méltányosság alapján. És nem egy világháború előidézésére, hanem annak elhárítására. -— Bonkáló Sándor barátom, kinek igaz magyar hazafiságát és komoly képzettségét magam is jól ismerem, védeni igyekszik elméletét, hogy a mai bolgár nemzet szláv nép, vagyis nem turáni és a magyarral nem rokon. Holott a bolgár nemzet, amely mai hazáját dicső harcokban elfoglalta, kétségtelenül turáni volt, kétségtelenül turániak voltak a bolgár nemzet nagy államalkotó első fejedelmei is, s ami a nyelvi és vallás szerinti meghatá-