Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 3. szám - A párisi magyarok szervezkedése - A locarnoi egyezmény

1926 február 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 kép Nagybrittania befolyásával és hegemóniájával szállana szembe a közeli és távoli keleten. Addig is, míg ez a terv megvalósulna, a szovjetkormány lázas előkészületeket tesz abban az irányban, hogy fegyveresen támogassa Törökországot Angliával való netáni fegyveres konfliktusában. Ezzel kapcsolatban Angorában nagyszámú bizottság jött a szovjet hadvezetoiből Kamnievvel, a vörös hadsereg főfelügyelőjével az élén. Ez a készülődés annál hihetőbb, mert a massuli kérdésben a török és az orosz érdekek fedik egymást. Ezenfelül a szovjet presztízse is szerepet játszik. Masszul védelmével ugyanis a szovjet az összes keleti népek előtt megszerezné magának a keleti népek védőjének címét. A későbbi lapok már azt is hírül adják, hogy Csicserin és Teffik Rúdi bej Párisban december 17-én aláírtak három egyezmény-okmányt. A párisi magyarok szervezkedése Károlyíék aknamunkája — A frankhamisítás hatása Franciaországban Irta: Honti Ferenc Páris, 1926. január hó. Kezdhetném-e mással tudósításomat, mint a hamis francia ezresek dolgával? Kétségkívül ez a legnevezetesebb esemény, amely a francia közvéleményt e hó folyamán Magyarországgal kapcsolatosan foglalkoztatta. A legtöbb francia napilap külön rovatot nyitott „a magyar pénzhamisítók" számára s minden nap új szenzációval gondoskodott a közönség érdeklődésének ébrentartásáról. Ámde — kérdezhetné valaki — volt-e egyáltalán hírnevünk Franciaországban? Érhetett-e hát e téren veszteség minket? Ez a kérdés nem teljesen alaptalan, mert a nép szélesebb rétegei alig tudnak rólunk. Vannak azonban barátaink is, s ezeknek jótékony munkáját a történtek jóídőre visszavetették. Azonkívül a nacionalista lapok olvasói szemében a francia nemzet, a baloldali sajtó közönsége előtt pedig a béke ellenségeiként tűnhetünk fel. Bizony nagy kárt szenvedtünk s a prágai propagandaosztály tudta, hegy mit cselekszik, mikor rendkívül céltudatos tevékenységgel tulajdonított politikai jelentőséget a bűnügynek. A baloldali sajtó berkeiben Károlyiék is buzgón fáradoztak, hogy a cseh beállítás hitelét erősítsék. Résztvettem egy „tiltakozó gyűlésen', melyet Károlyiék tartottak Billancourt-ban, hogy ,,a fehér uralmat" megbélyegezzék. Mondhatom, szomorú látvány volt. Károlyi és Károlyiné folytattak ott ízléstelen demagógiát, minden rátermettség nélkül. Jellemző a gyűlésre, hogy a magyarországi szociáldemokrata-párt vezetőit, mint reakcionáriusokat elítélte s kimondotta, hogy Magyarország mai kormányrendszerét a nemzetközi forradalom útján fogják megbuktatni. Mikor azonban azzal az indítványnyal álltak elő, hogy vonuljanak fel testületben a magyar követség elé, a többség hevesen ellenezte a gondolatot, mert az utca kéklett a francia rendőrség egyenruhájától... Ennél sikeresebb tevékenységet feltett ki Károlyi a baloldali sajtó szerkesztőségeiben, lázítva ellenünk, nehogy ellenséges indulatuk ellankadjon. Hisz egy pillanatig abban a téves reménységben ringatták magukat az „emigránsok", hogy ütött a hazamenetel diadalmas órája. . . Egyébként megállapíthatom, hogy az úgynevezett emigráns táborban teljesen hiányzik az egység. Károlyi szomorú szerepet játszik. Nem vezető, de vezetett. Az egvedüli összefüggő csoportot a kommunisták alkotják. Ők az „emigráció" kapitalistái, mert még külön lapot is tudnak fenntartani. Hogy honnan veszik a pénzt, nem kétséges. A párisi szovjetkövetség nem (tartozik a legszegényebbek közé. Az egyik francia lap fényképes interjút is közölt Károlyitól, aki arra használta fel ezt az alkalmat, hogy a Népszövetség beavatkozását kérje Magyarország ellen — a világbéke érdekében. Még ez a gyatra gondolat se tőle származik, hanem cseh pártfogóitól kérte kölcsön. Ügy látszik „ballon d'essai"ről volt szó, mely azonban váratlanul fog szétpattanni. Nem lehet nemzetközi problémává felfújni néhány meggondolatlan, eltévelyedő bűnös cselekményét. E kedvezőtlen hirek mellett jóról is beszámolhatok. Végre megtörtént az első komoly lépés a franciaországi magyarok megszervezésére •— nemzeti alapon. A kommunistáknak, Károlyístáknak és szociáldemokratáknak vannak már szervezeteik, a nemzeti érzésű magyaroknak mindeddig csak kisebb csoportosulásai voltak: Diákegylet, Újságírók Egyesülete, Birkózók Egyesülete stb., ellenben valamennyi foglalkozási ág részérc nyitva álló intézmény hijján szűkölködtek. Most aztán helyiséget talált a Magyar Egylet, elnökének, Mannheim Lajos bankárnak, óriási fáradozásai révén s ez néhány hét múlva meg is nyílik. Ezzel megkezdi az Egylet működését. Bár politikai céljai nincsenek, nemzeti szempontból igen fontos feladatot kiván megoldani: az itt élő körülbelül 50.000 főt számláló magyarság hazafias elemeit akarja egy központ körül egyesíteni. Kétszeres örömmel kell üdvözölnünk ezt az örvendetes eseményt éppen most, mert a hazafiasán érző párisi magyarok vállvetett munkával sokat tehetnek a frankügy hatásának ellensúlyozására. KÜLÜGYI TÁRSASÁG y\A locarooi egyezmény A Magyar Külügyi Társaság január 23-án országházi tanácstermében nagyszámú és előkelő közönség előtt előadást tartott a locarnoi egyezményről. Az előadó ez alkalommal Rauchberg Henrik dr., a prágai német egyetem nemzetközi jogi tanára volt, akit a társaság hívott meg külön e célból Budapestre. Az ülésen gróf Apponyi Albert elnökölt; megjelentek még a következők: Gróf Apponyi Albert, báró Wlassics Gyula, Pékár Gyula, dr. Földes Béla, dr. Nemes Antal, dr. Fellner Frigyes dr. Gerevícs Zoltán, dr. Tóth Sándor, dr. Kovács Karap Ernő, Vermes Béla, Míchalowszky, lengyel követ és meghatalmazott miniszter, Comte Durini dí Mon/.a olasz királyi követ, meghatalmazott miniszter, dr. Lankás Karel csehszlovák követségi tanácsos, J. Bújnák csehszlovák követségi titkár, K. Mozer német bírod követségi tanácsos, Aymé Duc francia követségi attasé, R. Parr angol követségi tanácsos, Leonj Van Isyhem belga követségi titkár, dr. Magyary Géza, dr. Hantos Elemér, gróf Marenzí, dr. Józan Miklós, dr. Pázmány Zoltán, Guillaume Árpád altábornagy, Guillaume Árpádné, Svoboda Lajos őrnagy, dr. Horváth János, dr. Káldor György, dr. Póka Pivny Aladár, dr. Techert Margit, özv. Berényi Jenöné, dr. Tarczaí Tivadar, dr. Polgár Imre, Ritter Károly ezredes, Fest Aladár, Náday István őrnagy, dr. Ambrózy Gyula, dr. Lobmayer Géza, Hochenburger Antal őrnagy, dr. Sömjén László, dr. Kirchkno.pt Ernő, dr. Szakáts Kálmán, Bleier ezredes, dr. Nagy Ferenc, Sztankay Jenő, dr. Fehrenthál, Körösj Albin, Füleky Dezső alezredes, vitéz Baksy Szilárd, dr. Pataky Tibor, Ráskai László (Pesti Napló), Szabó Klára, Lehner Károlync, Vermes Imre, dr. Fodor Ármin, dr. Lévay Ferenc százados, dr. Strém István (Újság), a társaság vezetőségétől pedig dr. Eöttevényi Olivér, Paíkert Alajos, dr. Horváth Jenő, Klimcs Károly, dr. Radisics Elemér, dr. Póka-Pivny Béla. Rauchberg professzor előadásának gondolatmenete következő volt: A locarnoi egyezményeket abból a világpolitikai szemszögből kell nézni, amelynek alapján azok létre-