Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - Az amerikai sajtó Magyarországról

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 16 rozmányait is s talán joggal ebben látjuk az egész sajtóvélemény leg­nagyobb jelentőségét. A folyóiratok cikkei között a legkiemelkedőbb az az ismertetés, ameiy a Current History legutóbbi, szeptemberi számában jelent meg I. S. C. Martyntól, a Magyar­országba kiküldött Oxford Mission egyik tagjától. A Current History ma az amerikai folyóiratok egyik legkiválóbbika, az egész világon olvassák s több mint százezer pél­dányban jelenik meg a New-York Times kiadásában. Már e körül­ménynél fogva sem lesz érdektelen, ha az ismertetés befejező részét, amely jellemző az egész cikkre, szószerint közlöm. Miután a szerző nagy szakértelemmel bőven vá­zolja a rekonstrukció előzményeit és a politikai hátteret, s számszerű kimutatásokkal ismerteti a szaná­lási periódus egyes fázisait így folytatja: Nyugodtan lehet állítani, hogy nincs még egy olyan ország, amely száraz adatokban ily meglepő előrehaladásról tett volna tanú­ságot. Egészen természetes, hogy a kis hatalmak sajnálkozni fognak a fizetendő jóvátétel ^látszólag kis összege miatt, amely a folyó pénz­ügyi esztendőtől kezdődően 1942— 43-ig 1,000.000 dollárról fokozato­san 2,800.000 dollárra fog emel­kedni. Magyarország azonban szá­míthat arra, hogy a nagyhatalmak voltaképpen azok, amelyekre a legnagyobb hatással volt, mert az újjáépítő munka síkere olyan nagy­mérvű bizalmat szerzett neki kü­lönösen Európában, aminőt nem élvezett még a háború előtt sem és bizonyos politikai súlyt adott neki az Államok Tanácsában. Ezt a tényt a magyar nép nem volt rest észrevenni s ezt vissza is tük­rözi a közéletben a biztonság ér­zete s e kis királyság jövőjébe vetett erős hit. Ez az, mondhatná az ember, amit Smíth Jeremiás tett Magyar­országért. Emberi értékek nélkül a pénzügyek teljesen jelentéktelenné válnak, és Smith nagy népszerű­sége annak az ügyességének tulaj­donítható, hogy emberi problémá­kat üzletszerű, de a mellett rokon­szenves módon tudott megközelí­teni. Az eredmények, amelyeket elért a legnagyobb teljesítményt jelentik, amellyel az Egyesült Államok hozzájárultak Európa re­konstrukciójához. „Légy olyan mint Smith" ez az az intelem, amelyet most sok­szor adnak az élhetetlen (unbusi­nesslike) magyarnak, aki most már érdemesnek tartja, hogy egyaránt szorgalmas és üzletszerű legyen, mert ott a példa előtte, amelyet a keményen dolgozó főmegbizott adott nekik. Azzal, hogy az állam­háztartás mérlegét helyreállították, hogy a valuta stabilizálódott, hogy ipar és mezőgazdaság gyorsan helyreállt, hogy a kedvezőtlen ke­reskedelmi mérleg nyelve lassan a jobb oldal felé hajlik, hogy a kül­földi pénzkölcsönzők spekulációi­nak végeszakadt s hogy azoknak a prohibitiv váraknak, amelyeket Ma­gyarország szomszédai állítottak fel, korlátot szabtak, Smith Jere­miás nemcsak újjáélesztette Ma­gyarország közgazdasági gépezetét, de magukat a magyarokat is. Az infláció réme elmúlt; most a de­fláción kell úrrá lenni. Hogy ez is el fog következni, arról mindenki meg van győződve, mert egy ezer­éves történelem tanúságai bizo­nyítják, hogy a magyarság lelke­sedése és önbizalma törhetetlen. Csehek, Rádics, Pasícs és egyebek (bj.) A délszláv politikai világ érdeklődését az elmúlt félhőnap­ban a hetven cseh képviselő és sze­nátor látogatása kötötte le. Ha Rádics a sok ünneplés miatt elé­gedetlenkedve azt írta is, hogy a csehek kizárólag banketiezés vé­gett jöttek Jugoszláviába, az ob­jektív szemlélő azt a benyomást nyeri, hogy Rádics gúnyolódása megokolatlan, ez a látogatás sok­kal nagyobb politikai jelentőséggel bir, mint amennyire az sokaknak kellemes volna. Rádics azt is kifogásolta, hogy az elhangzott beszédekben semmi demokratikus világfelfogás nem mutatkozott, a Népszövetség fenn­állásának hetedik évében csak a háborús hősiességet emlegették. E mellett az ünnepeknek olyan színe­zetük volt, mintha Jugoszláviában csak szerbek volnának. A zágrábi pályaudvar is állítólag csak cseh és szerb zászlókkal volt feldíszít­ve, ami ellen Rádics a fogadást megzavarva hangosan tiltakozott. Rádics megjegyzéseiben sok az igazság. Csak az a sajátságos, hogy ezeket az igazságokat csupán most veszi észre, ő fogadta el a vi­dovdáni alkotmányt, mely az egész országot kiszolgáltatta Belgrád centralizmusának, ne csodálkozzék tehát, ha az idegenek a horvát nemzetet quantité negligeablenak tekintik. A cseh-szerb barátkozás­nak valóban semmi pacifista jelle­ge nincsen, de ő hódolt be a szerb külpolitikának, sőt képviselte azt immár kétszer a Népszövetségben. Hogy Belgrádban csak a szerbek hősiességéről beszélnek, azon se csodálkozzék. A horvát nemzet hő­siességéről ugyan köteteket lehelne írni, de ez a hősiesség soha nem nyilvánult meg olyan irányban, amely Belgrádnak vagy Prágának kedves lett volna. Ami pedig a Rá­dics-féle demokráciát illeti, az olyan unikum, mely csak a szegény horvát paraszt félrevezetésére al­kalmas. A cseh-szerb barátkozás erősen imperialista szellemben folyt le. A hangzatos szólamoknál azonban sokkal nagyobb jelentőségük van azoknak a határozatoknak .melye­ket a cseh és szerb képviselők együttes ülése hozott. Ezek a tény­leg meglévő szövetségek, kultu­rális és gazdasági kapcsolatok te­remtésével vélik elmélyíteni és ál­landósítani. Ezek a határozatok ki­mondják azt, hogy a prágai, bel­grádi és zágrábi akadémiák bizo­nyos tudományos feladatok megol­dására szövetkezni fognak, a cseh és a délszláv egyetemek között ál­dandó tanár- és diákcsere szervez­tetík. Ugyanez történik alsóbb fokú intézeteknél is és mindkét nemzet­nél intézkedés történik, hogy egy­más nyelvét minél többen elsajátít­sák. Egymás irodalmának termé­keit külön szervezetekkel, fordítá­sok útján teszik a nemzet legszé­lesebb rétegei számára hozzáférhe­tőekké. A két állam gazdasági élete úgy irányítandó, hogy ezek kölcsönösen kiegészítsék egymást. Kulturális egység teremtendő és a kereskedelmi szokások, forgalmi rendeletek szisztematikus munká­val megemlítendők. Jól tudom, hogy e határozatoknak nincs szankciójuk, de a legtöbb itt felso­rolt kívánságoknak régóta megvan­nak a reális alapjai, ennélfogva megvalósításuk nem ütközik na­gyobb nehézségekbe. Amíg a cseh politikusok látoga­tása egy nagyon is tudatos külpo­litika kontúrjait mutatja a szem­lélőnek, a belpolitika megy tovább a maga reménytelen útján. A cse­hek tiszteletére összeült parlament azonnal elnapolta üléseit okt. 12-ig és nagyon bizonytalan, hogy ha összeül is, mit tud kezdeni. Á ki­rály hazaérkezett és a napokban állítólag megjön Pasics is raguza­vecchiai pihenőjéről. Pasics tervei­ről igen ellentétes hírek vannak forgalomba. A szófukar öreg úr újabban rébuszokban szeret beszél­ni, melyeket mindenki a saját íz­lése szerint próbál megfejteni. Két dolog azonban bizonyosnak látszik.

Next

/
Thumbnails
Contents