Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. szeptember 16 Genfben. Résztvevői nagyjában ugyanazok voltak, mint tavaly, de új csoportok is jelentkeztek fölvételre. így az ausztriai csehek és horvátok, továbbá a lengyelországi és litvániai oroszok, a bulgáriai zsidók és főként a katalánok nagy csoportja. Az utóbbiak ki sebbségi mozgalmáról eddig keveset hallott a világ, pedig ez a nép, amelynek történelme, nyelve és gondolatvilága lényegesen elüt a kasztiliai spanyolokétól, Barcelona vidékén, Spanyolország egyik leggazdagabb tartományában, valamint Majorka és Sardinia szigetén és a Baieári szigeteken nem kevesebb mint 4 millió lelket számlál. A galiciai ukránok, valamint a lengyelországi és litvániai fehéroroszok s a lengyelországi litvánok ezidén is csak mint megfigyelők vettek részt. Elnökké ez alkalommal ismét Wilfan Josip dr.-t választottuk meg. Alelnökök voltak a magyar Szullö Géza, a zsidó Motzkin, a német Schiemann Pál dr. ás a lengyel Kaczmarek. A magyar kisebbségeket a következők képviselték: Balogn Artúr és Jakabffy Elemér (Erdély), Deák Leó, Törley Bálint és Streliczky József (Vajdaság), Szüllő Géza és e sorok írója (Csehszlovákia). A magyar csoport nevében Szüllő Géza mondott nagyhatású üdvözlőbeszédet a kongresszushoz. A napirenden szereplő kérdéseket előbb négy bizottságban vitattuk meg, nevezetesen a kulturális, a jogi, a gazdasági és a szervezkedési bizottságban. A kulturális bizottság legfontosabb tárgya a kulturális autonómia volt. A tavalyi kongresszus határozata, amelyet föntebb idéztünk több kisebb cscpcrtban, elsősorban a lengyeleknél azt az aggodalmat ébresztette föl, hogy a kulturális autonómiát rájuk erőszakolhatják, továbbá, hogy a kulturális autonómia megvalósítása esetén az állam jnegvonná iskoláiktól az állami támogatást és hogy a kulturális önkormányzat föltételezi a rájuk nézve káros nemzeti kataszter bevezetését. Tekintettel ezekre az aggodalmakra, a bizottság indítványomra elhatározta, hogy a tavalyi határozat fönntartásával, részletesen körülírja a kulturális autonómia fogalmát és kiküszöböli belőle mindazokat az elemeket, amelyek nem tartoznak szükségképen hozzá. A bizottság ebben az értelemben szövegezte meg a rezoluciót, amelyet azután a plénum egyhangúlag elfogadott. — A kulturális önkormányzat megvalósítása és végrehajtása — így szól a határozat — illetőleg a megfelelő közjogi testületek életbeléptetése föltételezi a kisebbségek hozzájárulását, akiknek akaratától függ az arra vonatkozó elhatározás. Az egyeseknek az a kijelentése, hogy valamely nemzetiséghez kívánnak tartozni, amennyiben pedig nemzeti katasztert fektetnek föl, az abba való jelentkezés nem vonható kétségbe, sem pedig vizsgálat tárgyát nem képezheti, hanem büntetőjogi védelem "alatt áll és az állami életben nem járhat hátránnyal sem az egyesre, sem pedig az illető kisebbség összességére nézve. Az állam és valamennyi testület, amely az állam anyagi eszközeinek segítségével kulturális feladatokat lát el, az önkormányzat költségeihez hozzá tartozik járulni és pedig ugyanolyan arányban, mint a többség kulturális életéhez. Ennél a pontnál Hasselblatt észtországi német képviselő, aki az ottani kulturális autonómia megvalósításánál vezető szerepet játszett, rendkívül értékes és tanulságos előadást tartett az autonómiával kapcsc lattan szerzett tapasztalatokról. A nyelvkérdés előadója Schiemann Pál dr. volt. A bizottságban e kérdés körül is igen élénk vita folyt le és szóba került a csehszlovákiai nyelvtörvény és annak végrehajtása közötti- nagy ellentét is. A kongresszus által elfogadott határozat hangoztatja hegy minden kisebbségnek elvitathatatlan joga van nyelvének a kulturális, társadalmi és gazdasági életben való használatához, hogy a közpenti hatóságok kötelesek a kisebbségek nyelvén is hivataloskodni, hogy a kisebbségek nyelvében előforduló tulajdonneveket az ő helyesírásuk szerint kell írni és hogy a közigazgatási egységeket úgy kell megalkotni, hogy lehetőleg egy nyelvű lakosságra terjedjenek ki. A kongresszus elhatározta, hogy e kérdés részletes tanulmányozására nemsokára ankétet hív össze. Jakabffy Elemér dr., az erdélyi magyarság kiváló delegátusa alapos és a kérdés minden részleteire kiterjedő előadásában az utódállamokban élő kisebbségek állampolgársági és illetőségi sérelmeit ismertette, míg Nurok lettországi zsidó kiküldött az északi államekban uralkodó helyzetet adta elő. A kongresszus kimondotta, hogy mindenkinek igénye van arra, hogy valamely állam polgára legyen. Az állampolgárság szerzett jog, amelytől az egyest csak saját akarata alapján lehet megfosztani, amely akaratot természetesen konkludens tények útján is kifejezésre lehet juttatni. Az utódállamok területén a római konvenció ratifikálását követelte a kongresszus, a többi államokban pedig a vesaillesi szerződés idevonatkozó rendelkezéseinek elfogadását. A választási geometriával űzött visszaélések és a hatósági terror különböző fajtái majdnem minden államban előfordulnak, ahol kisebbségek élnek. Erre való tekintettel a kongresszus a következő határozatot fogadta el: — A nemzeti kisebbségek a parlamentben és az önkormányzati testületekben pontosan számarányuknak megfelelően legyenek képviselve. A mesterkélt választási geometria, a többség előnyben részesítése és a választási törvénynek minden olyan rendelkezése vagy intézkedése, amely a nemzeti kisebbségek megkárosítására irányulnak, ellentétben állanak az egyenjogúság alapelvével. Az államoknak érdekükben áll, hogy minden kisebbségnek lehetővé tegye a képviseletet a parlamentben és az önkormányzati testületekben. Ezért a választási törvénynek különösen olyan megváltoztatását kell kerülni, amely ahhoz vezethetne, hogy a kisebbségek elveszítsék parlamenti képviseletüket. Ezt a tárgyat Deák Leó dr., a vajdasági magyarság egyik kitűnő vezetője referálta a kongresszusnak. Az államok és kisebbségek között előforduló konfliktusok elintézésére vonatkozó határozat hangoztatja, hogy a népszövetségi tanács kisebbségvédelmi tevékenysége nem bizonyult hatályosnak. A kongresszus ezért szükségesnek tartja, hogy a többség és kisebbségek között felmerülő vitás kérdések megoldását mindenekelőtt az illető államokban kíséreljék meg és utal az interparlamentáris uniónak ama határozatára, amely oaritásos bizottságok létesítését javasolja. A népszövetségi tanács kisebbségi eljárásánál a kongreszszus teljes nyilvánosságot követel, valamint azt is, hogy a kisebbségeket peres felekként ismerjék el és határozathozatal előtt is hallgassák meg. A nemzeti kisebbségek föltétlenül szükségesnek tartják, hogy a népszövetség és a népek, különösen pedig a nemzeti kisebbségek között a bizalom atrneszférája alakuljon ki. Ennek érdekében a népszövetségnek az interparlamenti unióval, mint a parlamentek parlamentjével szorosabb viszonyba kell lépnie. Kívánatos továbbá, hogy — amint az Svájcban és Finnországban már megvalósult — a nemzeti kisebbségek is részt vegyenek a népszövetség munkájában. A határozat végül kimondja, hogy a kisebbségek esetleges lemondása kisebbségi jogaikról semmis és érvénytelen.