Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 17. szám - Az International Law Association bécsi kongresszusa

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. szeptember 1 A német képviselők budapesti tartóz­kodásuk rendezésére a Magyar Külügyi Társaságot kérték fel, amely készséggel vállalta ezt a megbízást és augusztus 27-én Eöttevényi Olivér ügyvezető al­elnök vezetésével igen látogatott érte­kezletet tartott, amelyen a Társaság tag­jain kívül résztvett a közélet számos ki­válósága, képviselve volt a miniszter­elnökség s a külügyminisztérium, a ma­gyar parlamenti Egységes Párt nevében Almássy László ügyvezető elnök jeleni meg, a német birodalmi követséget pe­dig Lewetzow követségi tanácsos kép­viselte. Az értekezlet megállapította a három napos budapesti tartózkodás pro­grammját. Eszerint a trianoni magyar ha­táron Szobnál. a Magyar Külügyi Társa­ság nevében Eöttevényi Olivér fogja üd­vözölni a vendégeket, aki velük teszi meg az utat Budapestig. Itt az Eötvös-téri hajóállomáson a német követség, a ma­gyarországi német kultúregyesület elnök­sége (Gratz Gusztáv ny. külügyminiszter vezetésével) fogadja a vendégeket, vala­mint a kormány esetleg jelenlévő meg­bízottja. Aznap este a Bristol-szállóban, ahol a vendégek elszállásolva lesznek, vacsora foyik le. Itt jegyezzük meg, hogy a rendezés sok körültekintést és sok fá­radságot kívánó munkájában a Bársony Oszkár vezérigazgatósága alatt álló Ide­genforgalmi és Utazási részvénytársaság, különösképen pedig ennek «ez alkalomra delegált főtisztviselője, Rózsa igazgató hatékonyan támogatja. Másnap, hétfőn délelőtt a város neve­zetességeinek szemlélésére fordítjuk az időt, utána pedig valószínűleg a minisz­terelnökhelyettes fogadja a vendégeket, míg a délután folyamán a Külügyi Tár­saság tart ülést tiszteletükre, amelyen báró Szterényi József nyugalmazott mi­niszter, a német gazdasági kapcsolatok­ról, Jármay Elemér, a MFTR. igazgatója pedig a Dunakérdésről fog előadást tar­tani. Este a vendégek tiszteletére a Buda­pesten lakó birodalmi németek rendeznek vacsorát. Kedden, szeptember 7-én a délelőttöt néhány nagyobb közgazdasági vállalat megtekintésére fogják szentelni, délben hajóval Budafokra rándulnak, ahol a m. kir. földművelésügyi minisztérium minta­borpincéit tekintik meg, majd folytatják útjukat Törökbálintra, ahol a német ven­dégek fajtestvéreiknél fognak egy dél­utánt tölteni. Este^/2 9 órakor a Kül­ügyi Társaság a Margitszigeti Sziget Klubban vacsorát ad tiszteletükre. Szeptember 8-án délelőtt a m. kir. Folyam és Tengerhajózási részvénytársa­ság által nagylelkűen felajánlott külön gőzösön a vendégek egy rövidebb dunai kirándulást tesznek, mely után részt­vesznek a Koronázó Mátyás templomban tartandó zenés nagymísén s ez alkalom­mal ennek a székesegyháznak európai hírű zenekara Sugár Viktor m. kir. kor­mányfőtanácsos, karnagy vezetésével Liszt Ferenc koronázási miséjét fogja előadni. Istentisztelet után megtekintik a királyi várat és az ott levő Erzsébet királyné múzeumot, majd a Jánoshegyi kilátóhoz rándulnak ki és ott ebédelnek. A jelzett napon a vendégek az esti órákban to­vább utaznak Belgrádba. A Magyar Külügyi • Társaság mindent elkövet, a tekintetben, hogy német vendé­geink itt tartózkodásuk alatt minél több vezető személyiséggel és közgazdasági életünk minél több intézményével meg­ismerkedjenek. Ebből a célból a rendezés különös súlyt feketetett arra, hogy minél több nemzetgyűlési képviselő vegyen részt a német kollégáik vezetésében és fogadásában, de azonkívül igyekszik a Külügyi Társaság vendégeinek minél több személyes ismerkedését előmozdítani. Remélni lehet, hogy Magyarországi tar­tózkodásuk újabb kapcsolatoknak lesz forrása és áldásos lesz hazánkra. Itt jegyezzük meg, hogy a Külügyi Társaság által a Sziget Klubban adandó vacsora részvételi díja 135.000 korona és tagjaink közül a vacsorán résztvenni óhajtók ebbeli szándékukat legkésőbb szeptember 4-én, szombaton délig a Társaság titkári hivatalában (Országház, VIII. kapu) akár szóval, akár írásban vagy telefonon szíveskedjenek bejelen­teni. KÖNYVESHÁZ A diplomáciai magyar nyelv Szekfű Gyula professzor nagy szolgá­latot tett a magyar tudománynak és a nemzetnek azzal, hogy a magyar nyelv érvényesülésére vonatkozó küzdelem is­meretlen aktáit összegyűjtötte és kiadta,1 mert ezzel a nemzetiségek elszakításán teprengöket visszavezeti az állam- és nemzetalkotó magyarsághoz, melyet a maga igazáért folytatott küzdelmekben évszázadokon át nemzetiségnek tekintet­tek és melynek elszakított részei a sze­rencsétlen trianoni szerződés következté­ben tényleg nemzetiségekké sorvadtak le. A nagy különbság a nyugati állam­nyelvek diadala és a magyar államnyelv nehézségei között abban tükrözik, hogy az angol, francia, német és olasz állam­nyelvek hatalomrajutását nem törte de­íékban ketté az a török hódítás, melytől a nyugati nemzeteket a magyarság védel­mezte meg; nem járt ily idegen hódítás­sal együtt az államalkotó nemzet fegyve­res kiirtása és a felszabadítás után nem következett el az a nagyszabású telepítési akció, mellvel egy .idegen kormány a nemzeti erök ellensúlyozása végett a gaz­dátlan földeket idegeneknsk adta oda. Már a XVI. században észlelhető a íel­Készülés a magyai föld birtokbavételére és a török elvonulása után a déli vár­megyék lakossága már nagyrészt balkáni szerbekből és románokból állott, kik a visszaszürődő magyarsággal szemben zárt falat alkottak. A nagyszámú német tele­pülés után az új népelemek a bécsi kor­mány közvetlen rendelkezése alá kerül­tek és így a valóságban két kormányzat intézte Magyarország belügyeit: a ki­sebbséget alkotó nemzetiségeket osztrák hatóságok igazgatták. Ebben látjuk annak a nagy különbség­nek a rejtett okait, mely az európai államnyelvek és a magyar államnyelv érvényesülése között fennállott és a melynek a magyar állam későbbi ka­tasztrófái nagyrészt köszönhetők voltak. Nem az erőszakos magyarosítás elmulasz­tásában volt a mi tragédiánk igazi oka. Az igazi ok az volt, hogy a magyar államnyelv nem szabadulhatott fel azon idegen béklyókból, melyek fejlődésének szabad teret, érvényesülésének lendüle­tet adhattak és a természetes szükséglet és a politikai belátás erejével nem vihet­ték bele a nemzetiségek mentalitásába azt, hogy a magyar államnyelv impériumá­val éppen úgy meg kell alakulniok, mint az francia, német, olasz és angol földön történt. 1 Magyarország történetének forrásai. Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez, 1790—1848. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Szekfű Gyula. Budapest, 1926. Kiadja a Magyar Törté­nelmi Társulat. 664 1. Megszerezhető a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda útján. Az államnyelv fogalma így jutott dia­dalra ott, hol a nemzeti nyelv az állam határain belül korlátlanul érvényesült és így szenvedett vereséget ott, hol a kor­mányzat gyakorlati hatásköre nem esett össze az állam határaival. A magyar állam határain kívül állo ausztriai kor­mányzat szemében az egyetlen állam­nyelv mindvégig a német volt és maradt, amellyel szemben a magyar nyelv bizo­nyos tekintetben mindvégig a nem-német nemzetiségi nyelvek sorában foglalt he­lyet. Ezért indult meg a magyar nyelv érdekében folytatott harc társadalmi úton és társadalmi fegyverekkel (iroda­lom, színház, iskola stb.). Szerző gondos adatgyűjtéstől támogatva és a tudomá­nyos megállapításokat zavaró politikum helyes elkerülésével vezet bennünket végig a magyar nemzet küzdelmeinek egyik legfontosabb fejezetén, mely így a maga tisztaságában áll most már előttünk. Az 1825-diki országgyűlés a társadalmi harcot politikai térre vitte át, melyet azonban csakhamar egy oldaltámadás mélyített ki, melyben Kolowrat miniszter a szláv irányzatnak nyújtott kormány­támogatást és így került a magyar állam­nyelv szinte a végső diadal percében szembe az orosz ellentámadással, mely reá nézve, de Ausztriára nézve is ka­tasztrofálisnak bizonyult. Széchenyi egyedül vette észre és Szekfű könyvének nagy érdeme, hogy ezt kellő megvilágításba helyezi, hogy a külső tá­madás elleni védekezés alapját a magyar állam különböző nyelvű népeinek har­móniája képezte. Szerinte a magyar államnyelv diadala felé a diplomáciai, a népeket összekötő magyar nyelven át ve­zetett az út; ha lesz módja és ideje meg­szervezni azt a súlyt, hogy idegen be­folyások ellenére Szent István országai népeinek elfogadott köznyelve legyen, úgy Magyarország is utolérte a nyugati nemzeteket és a birodalom hatalmas összetartó erőre tett szert; ellenkező esetben a bajok beláthatlan sokasága nyúj­tott perspektívát, amint az nyilt meg az 1848-iki eseményekkel. Szekfű könyve nélkül az újabb magyar történelemmel bajosan lesz lehetséges komolyan foglalkozni: a magyarság ér­vényesülése a magyar állam határain belül az a vörös fonál, melyet a török hódoltságtól a mai napig multunk és jö­vőnk alapját képezi; annak szakszerű megvilágításáért a legnagyobb elismerés­sel hódolunk az illusztris tudósnak, ki ezen a téren az alapvető nehéz munkáját oly mesteri módon elvégezte. Horváth Jenő. MAGYAR KÜLPOLITIKA Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR dr. S?erkesztö-bizott? ág: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR dr., HORVÁTH JENŐ dr. és LUTTER JÁNOS dr. Főmunkatárs: BIHARJJMRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG BUDAPEST Országház. Telefon; 47—42. Felelős szerkesztő telefonja: József 62—29. Postatakarékpénztári csekkszámla: 25.777. Folelős kiadí: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR dr. Az előfizetés ára: Egész évre: 60000 K Fél évre: 30.000 K A Magyar Külügyi Társaság tagjainak egész évi előfizetés esetén : 50.000 K (4 pengő) Egyes szám ára: 2500 K (20 fillér) Külföldre kétszeres ár Lap tulajdonos: MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG DUNÁNTÚL RT. EGYETEMI NYOMDÁJA PÉCS

Next

/
Thumbnails
Contents