Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám - Délszláv bonyodalmak

1926. augusztus 1—16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 folytatja tanácskozásait, az állami szükségletek biztosítása céljából törvényerejű rendeleteket adhasson ki. Kitűnt tehát, hogy az osztrák alkotmánytörvény 14. §-a nem olyan egészen felesleges a köztársaságokban sem. A javaslatok sorsa kétségesnek látszott. A jobboldali pártok ugyan már korábban felléptek hasonló javaslatokkal, kérdéses volt azonban, vájjon a változott viszonyok között is megszavazza-e ezeket a módosításokat a „lázadók" kormányának. A baloldalról nyilvánvaló, hogy a demokratikus jogok minden korlátozása ellen tiltakozni f°g- l£y tehát biztosan csak a nagyon csekélyszámú centrumra lehetett biztosan számítani. A javaslatok azonban mégis keresztülmenDélszláv bonyodalmak (bj) A délszláv közélet két esemény hatása alatt áll. Az egyik az árvízveszedelem, a másik Francia, ország válsága. Az árvíz állítólag két milliárd dinár kárt okozott és épen az állam leggazdagabb részeit (Szlavónia, a Vojvodina) sújtotta a legjobban. A kormány meglehetős zavarban var, hennán teremtsen pénzt az árvíz-sujtotta lakosság segítésére. Tizenhárom milliárd költségvetés mellett nagyon bajos új terheket rakni az adófizetők vállaira, különösen akkor, mikor az érvényben lévő adótörvények az új részeket, tehát a most károsult vidékeket is, terhelik a legjobban. E részeken most valamit behajtani lehetetlen, Szerbiát megadóztatni az új részekért a belgrádi mentalitás mellett elképzelhetetlen. A kormány tehetetlenségét egyelőre rőfös nyilatkozatokkal palástolja. Keresi a bűnbakot és különféle fantasztikus programmokat eszel ki. így merült fel az a furcsa gondolat is, hogy a kárt a tisztviselők fizetésének leszállításával kellene kipótolni. Nem szólva arról, hogy ez az eljárás mennyire antiszociális, bizonyos az, hogy. ily módon egy-két száz milliót is bajos összehozni. Az a politika, mely az új részeket kifosztásra szánt gyarmatokként kezelte, most megboszulja magát. Belgrád azonban nem volna többé Belgrád, ha ezzel a gazdasági politikával szakítana. Ez egyike azoknak a circulus vitiosusoknak, melyeket Párizs teremtett, mikor nyugati kultúrájú területeket balkáni államoknak adott. Párizs felé tekint a délszláv közéletnek az a része, mely a nemzetközi vonatkozásokat is figyelemmel kíséri. Jugoszlávia nemcsak létét köszönheti Párizsnak, hanem az utóbbi tek. A jobboldal részben félelemből, részben a következetesség látszatának megóvásáért megszavazta a javaslatokat s a baloldalból sikerült rávenni két pártot a javaslatok megszavazására. Nem csak az alkotmánymódosítások mentek tehát keresztül, de a köztársaság elnöke külön törvénnyel még olyan értelmű felhatalmazást is kapott, hogy a következő országgyűlés összeüléséig a gazdasági és pénzügyi térre eső összes ügyeket, valamint a közigazgatás ügyét rendeletileg szabályozhatja. Ezekkel a törvényekkel, a lengyel kormányhatalom jelentékenyen megerősödött és úgy látszik, hogy munkálkodását a párt-torzsalkodások hamarosan nem fogják megbéníthatni. hetekig Párizs szabta meg külpolitikáját és ennek függvényeként sokszor belpolitikáját is. Most Párizs a szakadatlan válságok lázas térképét mutatja és nem tudni, mikor és miként oldódik meg a frank-katasztrófa. Nem tudni, nem fog-e Franciaország egyelőre kikapcsolódni a külpolitikából és nem tudni, hogy ennek milyen hatása lesz az európai helyzetreBelgrád tapogatózva új útakat keres. A belgrádi vezető körök külpolitikai rutinja nehezebb helyzetekben is megtalálta azokat a módokat, amelyekkel biztosítani tudta a szerb érdekek védelmét. Most azonban merőben új helyzet kialakulásával kell számolni és Jugoszlávia mai összetételében nem intézheti ügyeit tisztára a szerb érdekeknek megfelelően, Belgrád tehát nagy megpróbáltatások előtt áll. És épen ezekben az időkben nélkülöznie kell egyetlen politikusát, akinek neve világmárka: Pasicsot. Ezek a körülmények a belpolitikai érdeklődést meglehetősen háttérbe szorították, bár természetesen a céhbeli politikusok egy percre sem függesztették fel nyilvános és kulisszákmögötti harcaikat. Rádícs utolsó politikai akciója homokba futott. Követeléseiből eddig semmi sem teljesült. Arbei beszéde arra vall, hogy az egész vonalon meghátrált. Még szokásos kirohanásait is volt miniszterekre korlátozta. A parlament az őszig, úgy látszik, nem ül össze és addig nincs kormányválságról szó. Uzunovics kijelentette, hogy őt csak a parlamentben lehet megbuktatni, amiből belgrádi logikával az következik, hogy a parlament minél későbben üljön össze. Mind radikális, mind radicsiánus részről az alvezérek ugyan alaposan odamondogatnak egymásnak, de Rádics megállapította, hogy ez a kormány helyzetét nem érinti. Mindkét pártban a belső válság tart tovább. A belgrádi községi választások ' radikális listája körül az ellentétek még nem simultak el, de Makszimovics belügyminiszter próbálja az ellentéteket kiegyenlíteni. Frakciója jelölő ülésről hódoló sürgönyt küldött Pasicsnak és Bobicsot szeretné visszalépésre bírni. Egyáltalán a külpolitikai helyzet folytán a radikális pártban a hangulat Pasics javára változóban van. A mai kormányrendszer egyik oszlopa Nincsics külügyminiszter is erősen PasicL' felé orientálódott. Rádics pártjából eddig kilenc képviselő csatlakozott Níkicshez, aki így megalakította saját parlamenti klubját. Lemondásra nem gondol. A radikálisok tartják. Rádicsék egyelőre nem viszik kenyértörésre a dolgot. Kívánták ugyan Nikics távozását, majd legalább egy újabb tárcát Nikíesé helyett, de azután belenyugodtak a tényleges helyzet megmaradásába, hiszen Nikics kiválása óta számarányuk szerint sem illeti őket háromnál több miniszteri tárca. Egyelőre a radicsiánusok és a nikicsiánusok egymást különféle vádakkal illetik, az újságolvasó közönséget leleplezésekkel szórakoztatják és ülnek együtt a kormányban a .radikálisok nem kis mulatságára. Rádics befolyásának hanyatlását élénken illusztrálja ez az állapot. A kormánykoalíciónak a demokratákkal való kibővítésének terve nem akar lekerülni a műsorról. Rádics mindenképen ellene van. Állítólag Nikics kizárása is ezz,el a kombinációval függött össze. Nikics Makszimovics politikájának a hive és Rádics attól tartott, hogy ha a radikálisdemokrata koalíció váratlanul létrejönne és Nikics még a parasztpártban voílma, annyi embert nyerne meg az új iránynak, hogy őt Belgrád végleg elejthetné. Nikics azonban így is elég embert szakított el Rádicstól arra, hogy Belgrád szükség esetén nélkülözni tudja a megbízhatatlan parasztvezért. Persze a radikális-demokrata koalíciónak más nehézségei is vannak. A demokraták a külügyminiszteri tárcát is maguknak követelik és garanciákat kívánnak arra nézve, hogy a parlamenti választásokat is együtt vezetik a radikálisokkal. A radikálisok nem szeretnék vezető pozíciójukat a kormányban és a parlamentben gyöngíteni, ezért vonakodnak e demokrata-követeléseket teljesíteni. Mindez azt mutatja, hogy a mai helyzet nem tartható sokáig. Minden pártban annyi a belső ellentét, hogy