Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám

A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap 88 Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án Budapest, 1926 VII. évf. 15—16. szám Augusztus 1—16 FŐBB CIKKEINK: L. J.: Viharfelhők — dt.: Románia új utakon ? — T. M.s Louvain — Tomcsányi János: A kormányhatalom erősödése Lengyelországban — bj.: Délszláv bonyodalmak — Lutter János dr.: Böngészés a múltban — Poincaré kormánya — Rex: Diplomáciai élet — A cseh fasísztakísérlctek alkonya — Péchy Horváth Rezső: A katalánok elszakadó mozgalma, Primo de Rivera nyilt hitvallást kíván — Weuinger László Vince: Légi hadijog — Hilscher Rezső dr.: A munka kollektív vonatkozásainak szabályozása Olaszországban — Idegenforgalom — Könyvesház Viharfelhők (L. J.) A gyűlölettől és bosszúszomjtól sugallt párisi békediktátumok kezdik érlelni mérges gyümölcseiket az egész európai kulturvilág és civilizáció romlására. Ha kultursmokkok lennénk, Beust szállóigévé vált mondásával kiálthatnánk fel: nincs többé Európa! Magát a világháborút is az tette lehetővé, hogy a nagyhatalmak vezető államférfiai nem ismerték fel Európa egységes gazdasági organizmussá váltának tényét. A technikai eszközök tökéletesedése oly fejlődést és speciálizálódást hozott létre Európa minden civilizált országában, mely egymást szervesen kiegészítő gazdasági egyedekké tette az egyes nemzeteket. Hiányozván a politikai ellentétek és viszályok békés kiegyenlítésének megfelelő eszköze, bekövetkezett egész civilizációnk katasztrófája a világháborúval, és sajgó szívvel kell megállapítanunk, hogy a békediktátumok csak olajat öntöttek a tűzre, mert a civilizált nemzetek egymás elleni küzdelmét, csak más formában, tovább folytatják. A Ccvenant által létrehívott Nemzetek Szövetsége a győztes államok hatalmi szervezete a legyőzöttek gúzsban tartására, s inkább az antagonizmus állandósítására, mintsem a kiegyenlítésére alkalmas. A gazdasági, nemzetiségi, népesedési problémák megoldatlanok maradtak, sőt újabbakkal szaporodva, még súlyosbbodtak. A túlnépes Angliát a teljesen elszegényedett, fizetésképtelenné vált kontinentális piac hozta súlyos válságba. Legnagyobb fogyasztói: Németország, Ausztria, Magyarország a háború óta nem képesek Anglia ipari termékeit fölvenni, s ennek visszahatása Angliára a munkanélküliség fokozódásában, termelési krízisben, sztrájkok- és munkáskizárásokban nyilvánul. A hónapok óta megoldatlan széntermelési válság megbéníthatja Anglia egész ipari termelését. Erősen hisszük, hogy a nagy angol nemzetben mindenkor meglévő sagacitás meg fogja találni a kivezető útat e nehéz helyzetből. Kétségtelen azonban, hogy Anglia hosszabb ideig éppen belpolitikai nehézségei miatt aligha fog az európai kontinensen aktiv külpolitikát vállalni. A kontinens zűrzavarainak rendbeszedésére tett hatalmas pacifikatórius kísérlete Angliának: a locarnoi egyezmények ma Mohamed koporsójaként lebegnek a levegőben. Pedig az egész külpolitikai akciónak alapgondolata: az újabb európai háború veszélyeinek csökkentése az érdekelt nemzetek őszinte, békés megegyezésével, s ily módon legalább, egy háborús oknak kiküszöbölése, helyes volt. Azt kérdésessé csupán Franciaországnak kontinentális szövetségeseihez: a kisántánthoz való ragaszkodása tette. A Nemzetek Szövetségében Németországnak a Tanácsba leendő fölvétele ellen a kulisszák mögött lefolytatott intrika nemcsak a Nemzetek Szövetsége tekintélyének öregbítésére volt alkalmatlan, de joggal gyanakodóvá tette Németország külpolítikusainak Franciaország valódi szándékait illetően. A külpolitikai izolálódástól való félelem hozta létre Németországnak Oroszországgal kötött baráti és semlegességi egyezményét, az u. n. berlini szerződést. E szerződés, jóllehet mai alakjában inkább a béke ügyét látszik szolgálni, nem csekély veszélyeket idézhet föl. Ugyanis nemcsak lehetővé teszi, de meg is könnyíti a két állam között a semlegességen messze túlmenő politikai egyezmények kötését, s hogy már a lehetőség is mily veszélyeket hozhat a mai feldúl1 állapotben sínylődő Közép-Európa számára, az szembeszökő. Franciaország mai súlyos állampénzügyi helyzetét, eltekintve irracionális belpolitikájától, nemcsak a német jóvátételi összeg reményein alul maradása és súlyos külföldi, rendezetlen adósságainak likvidálása idézi elő, hanem elsősorban a háború után létrehozott szövetségi rendszere. A Franciaország kegyéből létesült vagy természetellenesen megnagyobbított államok: Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia és Románia gazdaságilag inkább negatív, mint pozitív erőegységek, s a velők való szövetség Franciaország számára igen költséges passzió. E szövetségi rendszerre alapította azonban Franciaország az ő kontinentális preponderanciáját, s az izolálódás veszélye nélkül aligha szakíthat véle. A most megalakult Poincaré kabinetnek ma semmi esetre nem rózsás a helyzete, mert vagy az adók s egyéb közszolgáltatások túlzott felsrófolásával iparkodik az eddigi Franciaország számára költséges szövetségi rendszert fenntartani, s ez esetben súlyos gazdasági és szociális válságot idéz elő hazájában, vagy pedig lemond a szövetségekről, s ezzel nemcsak kontinentális túlsúlyának mond búcsút, hanem kiteszi magát az izolálódás tetemes veszélyeinek is. Ma már leljes valójában kezd kibontakozni az a tény, hogy Franciaország T. háború után tovább folytatott németellenes politikájával igen kedvező lehetőségektől fosztotta meg magát, s külpolitikája ma oly holt ponton van, melyet aligha tud megváltoztatni. Poincaré kabinetjének első pénzügyi tervei, arra mutatnak, hogy föntebbi alternatívánk elsejét választja, s ezért nem hiszünk abban, hogy a locarnoi egyezmény előfeltételét, a megbékülést őszintén akarná. E nélkül Ars: 2500 koiona