Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 14. szám - A cseh vámtarifa. Mutschenbacher Emil dr.-nak, az OMGE igazgatójának nyilatkozata - A magyar gazdák álláspontja - A cseh politika céljai - Memorandum a Népszövetséghez - A Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának idei nagygyűlése Angliában

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. július 16 lül 50 millió lélek él a különféle államokban, mint úgynevezett nemzeti kisebbség. A magyar delegáció teljességében átérezte az angolok eme javuló felfogásának a fontosságát és ezért teljes lojalitással állt az angol delegátus procedúrajavaslata mellé, aminek annál kevésbbé lehetett akadálya, mert ebbe a Magyary-féle tervezet összes fontosabb tétele szintén felvételt nyer. Az Unió főtitkárának balkáni útja A nagygyűlésnek minket érdeklő fontos mozzanata volt az a jelentés, melyet az Unió főtitkára, Ruyssen egyetemi tanár terjesztett be a folyó év tavaszán a Balkánon, jelesen Romániában, Jugoszláviában és Bulgáriában tett útjáról és az ott élő nemzeti kisebbségek helyzetének a megfigyeléséről. Sajnos, ezt a jelentést csak magán a gyűlésen osztották szét és így a magyar delegáció annak a jelzett területeken élő magyarokat illető helytelen megjegyzéseinek a megcáfolására azonnal okmányszerű bizonyítékokat felmutatni nem volt képes, de általában kedvezőtlen benyomást tett az, hogy a jelentés a kisebbségek helyzetét a valóságnál sokkal jobbnak festi meg és pedig ez nemcsak a romániai és jugoszláviai magyarokról mondható, hanem a jugoszláviai macedónokról is, akiknek az érdekében Miletics szófiai egyetemi tanár szintén élénken hangsúlyozta az adatok ki nem elégítő volta miatti ellentmondását. Ennek tulajdonítható, hogy a nagygyűlés Ruyssen jelentését szintén kitűzte a Salzburgban tartandó ülés napirendjére, amikor nekünk is alkalmunk lesz majd az ő jelentését részletesen megtárgyalni és ellenészrevételeinket megtenni. Az utódállamokban élő magyarok állampolgársági ügye A gyűlésnek egy további érdekes pontja volt az osztrák-magyar monarchia testéből kihasított új államok területén élő egyének állampolgárságának sokat vitatott ügye. Köztudomású, hogy úgy a csehek, mint a románok és a szerbek egy sereg magyar embertől megtagadtak az ottani állampolgárságot és onnan őket kiűzték, hivatali állásuktól megfosztották, nyugdíjukat nem folyósítják, a szabad foglalkozást űzőket ott maradni nem engedik, holott az illetőknek a békeszerződések értelmében erre feltétlen joguk lenne. Ez évek óta húzódó szomorú harc egyik mozzanata volt az érdekelt államok közt három évvel ezelőtt Rómában létrejött konvenció, amelyet azonban különböző okokból az államok nagy része, köztük Magyarország is, eddig még nem ratifikált. Éppen az Unió tanácskozásának tartama alatt fogadta el a prágai parlament Szentiványi József ottani magyar képviselő és Dérer Iván volt tót miniszter javaslatára az u. n. Staatenlosigkeit ügyében beterjesztett törvényjavaslatot, amely korrekt végrehajtása esetén kilátást nyújt arra, hogy egyelőre Csehszlovákiában ez a kérdés az eddigi visszásságokat enyhítse, aminek természetes folyománya lenne a többi utódállamokban való hasonló intézkedés is. Éppen azért a magyar delegáció ebben a kérdésben — bár a nagygyűlés elhatározta az egyes kormányok felkérését a római konvenció ratifikálása iránt — egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett és a csehországi említett törvény gyakorlati alkalmazásának a példáit óhajtja megvárni. Pékár Gyula beszámolója a mi működésünkről Igen nagy hatást tett a gyűlésen Pékár beszámolója a Magyar Külügyi Társaság és a vele szövetkezett emiitett többi magyar egyesület munkásságáról, melyben felemlítette, hogy a Külügyi Társaság a lefolyt évben Budapesten és a vidéken több, mint 50 ülést tartott a közönség folyton fokozódó érdeklődésével. Amikor pedig Pékár kifogástalan elokvenciával előadott angol beszédében a walesi nép ősi kultúrájára és évszázadokon át megőrzött önállóságára tett lelkes szavakba öntött kijelentést, a több ezer főnyi közönség zúgó tapsorkánnal jutalmazta ezt. A magyar delegátusok munkabeosztása Messze vezetne, ha az ülés tárgysorozatának minden pontját megemlíteni óhajtanok, de rámutatunk arra, hogy a delegátusok a különféle szakosztályokban (politikai, közgazdasági, kisebbségi, propaganda stb.) fejtettek ki élénk tevékenységet. A kisebbségi és a jogi bizottságokban Pékár, Nagy, Eöttevényi és Vermes, a közgazdaságiban pedig Paikert buzgólkodott, s az utóbbi előterjesztést tett arról is, hogy a Magyar Külügyi Társaság megalakította már a Genfben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal támogatására létesült szakosztályát, amely ez év tavasza óta Földes Béla elnökletével buzgó munkásságot fejt ki, Vermes Béla pedig hatásosan adta elő a Jugoszláviában élő magyarokat ért újabb sérelmeket, s arról francia nyelvű röpiratot is osztott szét. Azt is — mint a magyar delegáció megbecsülésének a jelét — említjük meg, hogy Pékár az egyik szakosztály (a propaganda- és nevelésügyi) elnökévé választatott, Paikert pedig előzetes tárgyalásokat folytatott egy nemzetközi mezőgazdasági szakosztály megalakítása iránt, melynek az előadójául a vezető körök őt szemelték ki. Az angol vendégszeretet Ami most már a nagygyűlés külsőségeit illeti, az alatt a kilenc nap alatt, amíg a gyűlés Londonban és Aberysthwyth-ben lefolyt, a résztvevőknek — számszerint 27 állam mintegy 200 képviselőjének — alkalma nyilt az angol és walesi vendégszeretet sokféle megnyilatkozását élvezni. Londonban vendégei voltak részben déli, részben esti meghívások alkalmával a legelőkelőbb angol egyéniségeknek és családoknak, akiknek a sorából csak Lady Gladstone-t, Lady Asquith-i Lord Róbert Cecilt és Lord Parmoore-t említjük meg, akiknek a vendégszerető házában az angol társadalmi és politikai élet kiválóságaival találkoztak. Ugyancsak Londonban reggelit adott a magyar delegáció tiszteletére báró ZichyRubidó Iván, londoni magyar követ is. A nagygyűlés tagjait Londonból, az onnan mintegy Ó00 km távolságnyira levő Aberysthwyth városba pompásan berendezett különvonaton vitték és az utóbbi helyen az angol Népszövetsági Liga egyik vezető tagja, Dávid Dawies angol parlamenti képviselő, valamint ennek a gyönyörű kis tengerparti városnak az elöljárósága, továbbá az úgynevezett walesi nemzeti tanács a figyelem százféle jelével halmozta el. Maga a városka is rendkívül érdekes, mert a körülbelül három millió lelket számláló, kelta eredetű és a maga külön nyelvét máig is megtartott Wales tartománynak egyik legfőbb gócpontja, ahol egyetem is működik ugyanilyen nyelvű előadásokkal, de amellett a város a legbájosabb tengeri fürdők egyike. A kongresszus tagjainak alkalmuk volt Wales hamisítatlan egyszerű polgáraival is érintkezésbe lépni, amennyiben kirándulást tettek Tregaron nevű városkába, melynek a lakói ősi walesi viseletükben üdvözölték őket. Maga Aberysthwyth pedig a kongresszus tartamára lobogódíszt öltött és az