Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926 május 1 Rádics. Miletics lemondásával kap­csolatban Szimonovics szociál­politikai miniszter és Gyuricsics igazságügyminiszter az egész kor­mány demisszionálását sürgették, Kujundrasics erdészeti- és bányá­szati államtitkár meg nyilt levél­ben vonta felelősségre Rádicsot ál­lítólagos szerbellenes közoktatás­ügyi politikája miatt. Uzunovics és az udvari körök azonban nem akarták Rádics elej­tésével az u. n. szerb-horvát meg­egyezés ügyét veszélyeztetni. Ezért Mileticset felmentették és április 13-án tárcáját átvette Jovánovics Vásza eddig földmívelésügyi mi­niszter, megtartván egyelőre a földmívelési tárcát is. Ugyanekkor betöltötték a pénzügyi tárcát is, melyet eddig a miniszterelnök lá­tott el, Pérics Ninko volt minisz­terrel. Amikor e kinevezések mgtörtén­tek, az Uzunovics-kormány már újabb válságban volt. Rádics Pak­rácból Zágrábba utazott és ott hosszú nyilatkozatokat tett a vál­ságról és további szándékairól. E nyilatkozataiban Szimonovicsot, aki Rádics bosnyák-dalmát útja miatt még a Pasics-kormány idején egy­szer már lemondott és vele azóta ellenséges viszonyban van, vén ku­vasznak, kártyásnak és idiótának nevezte el. Kijelentette, hogy a kormány tele van léha és tehetet­len miniszterekkel és hogy a kor­mányt rövidesen fel kell váltania egy koncentrációs kormánynak Jo­vánovics Ljúba elnöklete alatt. Ez már mégis több volt, mint a mennyit Uzunovics, az udvar és a Fehér Kéz hajlandók voltak el­tűrni. A Fehér Kéz különben is az Obzor támadása óta tele volt gya­núval. Ez az újabb Rádicsiáda vi­lágosan elárulta, hogy az őrültség­ben is van rendszer: a horvát nép­tribun a szerb hegemónia exponált híveit egyenkint akarja kilőni a kor­mányból, hogy azután elkövetkez­zék a fantasztikus káosznak az a kormányrendszere, mely örökké for­rongó agyában él. Uzunovics a rá­dicsiánus minisztereket felkérte, bírják rá vezérüket az önkéntes tá­vozásra. Mikor ez nem használt, sze­mélyesen közölte Rádiccsal, hogy oly diametrálisan ellenkező néze­teik vannak a kormányzásról és a miniszteri feladatokról, hogy a to­vábbi együttműködés közöttük a kormányban lehetetlenné vált. Mi­kor ezzel sem ért célt, határidős ultimátummal szólította fel Rádi­csot a lemondásra. Ezzel sem bol­dogult. Erre április 15-én benyúj­totta a királynak az egész kormány lemondását. A király a lemondást elfogadta és az új kormány meg­alakításával ismét Uzunovicsot bízta meg. Uzunovics a megbízatást elfogadta és rögtön a király elé ter­jesztette az új miniszteri listát. A király az új kormányt kinevezte. Rádics és szűkebb környezete még gyanútlanul tanácskozott a közok­tatásügyi minisztériumban, mikor az új kormány letette az esküt. Óriási elképedés fogadta a kor­mány megalakulásának a hírét Nemcsak azok miatt, akik kimarad­tak, hanem azok miatt is, akik benn­maradtak. Kimaradtak Rádics Ist­ván, Rádics Pál és Krájacs Iván parasztpárti miniszterek, ellenben bennmaradtak Nikics Miklós és Superina Benjámin eddig rádicsia­nus miniszterek. Rádics tárcáját ideiglenesen átvette a radikális Trifunovics Misa vallásügyi minisz­ter, másik két hívéét két hűt­lenné vált híve vette át, szintén ideiglenesen. Rádics első dühében kijelentette, hogy ez a szerb-horvát megegyezés végét jelenti: neki most már minden irányban szabad keze van. Nikics minisztert zsebtolvajnak nevezte el, Makszimovicsot a korrupció atyjá­nak. Kijelentette, hogy felveszi a harcot a korrupció ellen, szövetke­zik mindenkivel, akár Pribicsevics­csel is, csak hogy ezt a fosztogató­társaságot eltávolítsa a helyéről. Természetesen most már a radiká­lisok sem maradtak adósak neki a válasszal. Janjics volt miniszter kilátásba helyezte neki, hogy a bo­londok házába csukatják, Zswko­vics a radikális párt elnöke meg kötelet igért neki. Pár napi nyelvelés után azonban mindkét részen bizonyos kijózano­dás állott be. A radikális párt csa­lódott Niktcsékben. Ezek azt ígér­ték, hogy Rádicstól hozzájuk fog csatlakozni 30—35 képviselő, úgy hogy a kormánynak többsége lesz. De csak hét képviselő lépett ki a horvát paraszt pártból. Tapogatózá­sok történtek az ellenzék irányá­ban, ez azonban jobb taktikának tartotta nem segíteni a kormányon ' így Uzunovicsék kisebbségbe kerül­tek és a parlament összeülése után meg kell bukniuk. Rádics haza térve Zágrábba, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy hívei közt a váratlan bukás miatt nagy az elcsügged és és hogy csak minden erejének latba vetésével tudta a további kilépéseket meg­akadályozni. A mult évi választá­sok 67 mandátumot adtak neki, e kilépések után csak 49-cel rendel­kezett. Érezte, hogy ha túlfeszíti a húrt, pártja annyira leolvad, hogy súlya elvész a parlamentben és fő­leg nem szerepelhet a horvátság ki­zárólagos képviselőjeként, hiszen négy horvát pártja is van a szkup­stinának: az övé, a federalistáké, a blokkbeli köztársaságiaké és az új disszidenseké. Semmi visszhang nem követte az ellenzék részéről az ő koncentrációs tervét sem; az ellenzék vele ^szemben is jó takti­kának tartja nem segíteni rajta. Jött aztán még ehhez a parasztpárt bankja ellen elrendelt vizsgálat, házkutatások és más kellemetlen­ségek. A korrupció-ellenes handa­banda kezdett időszerűtlen lenni.... Ily körülmények között ült össze április 22-én a parasztpárt plénu­ma. A döntés az volt, hogy a párt biztosította Rádicsot korlátlan bi­zalmáról és kimondta, hogy a meg­egyezés politikáját továbbra is foly­tatni kívánja. Azután, mint hajdan Ferenc Józsefhez és Károly ki­rályhoz, most Sándor királyhoz küldött Rádics hosszú hódoló sür­gönyt. E határozat után világos volt, hogy Nikicsék több csatlakozásra nem számíthatnak. Uzunovics jól tudja azt, hogy választási mandá­tumot a király nehezen ad és hogy ő nem választásra lett kirendelve, hanem paktálásra és alkudozásra. Tehát meg kell próbálni a megegye­zést. A parasztpárti határozatok hírére azonnal hajlandónak nyilat­kozott újabb egyezkedésre és egy sugalmazott lűr elárulta feltételeit is: 1. Rádics nem lehet miniszter, 2. a minisztereket nem Rádics je­löli ki, 3. Nikics és Superina a kor­mány tagjai maradnak. Rádics haj­landó volt ilyen alapon is tárgyalá­sokat kezdeni. Egyelőre még köve­teli Nikics és Superina távozását, de a többi feltételt, úgy látszik, elfogadta. Kiegyenlíthetetlen ellen­tétek Nikicsék ügyében sem lesz­nek, hiszen a disszidenseket máris visszafogadta pártjába és a két mi­niszter állítólag már le is mondott. Az újabb koalíciós kormány meg­alakulása azonban csak a radikális párt belső válságának elintézése után várható. Pasics április 25-ére hívta össze pártja főválasztmányát, hogy a közte és Jovánovics között támadt afférban döntsön. Régi el* lentéteik az utolsó napokban ismét nagyon kiélesedtek. Jovánovics vejének, Sztojadinovics Dragisának véget nem érő leleplezései Pasics Rade panamáiról már-már meg­szokottá váltak. Pasics egy híve azonban, lNovákovics Miklós, kép­viselő valahogy megszerezte és közzétette Jovánovics egy magán­levelét Pasicsról. Jovánovics e le­vélben Pasicsot teljesen alkalmat­lannak minősíti az állam kormány­zására, elaggott volta miatt, to­vábbá azért, mert nem az ország érdekeit nézi, hanem fiáét és köz­vetlen környezetéét. Példákat hoz fel arra, hogy egyes minisztereknek azért kellett távozniok. mert P kJ*

Next

/
Thumbnails
Contents