Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926 május 1 Rádics. Miletics lemondásával kapcsolatban Szimonovics szociálpolitikai miniszter és Gyuricsics igazságügyminiszter az egész kormány demisszionálását sürgették, Kujundrasics erdészeti- és bányászati államtitkár meg nyilt levélben vonta felelősségre Rádicsot állítólagos szerbellenes közoktatásügyi politikája miatt. Uzunovics és az udvari körök azonban nem akarták Rádics elejtésével az u. n. szerb-horvát megegyezés ügyét veszélyeztetni. Ezért Mileticset felmentették és április 13-án tárcáját átvette Jovánovics Vásza eddig földmívelésügyi miniszter, megtartván egyelőre a földmívelési tárcát is. Ugyanekkor betöltötték a pénzügyi tárcát is, melyet eddig a miniszterelnök látott el, Pérics Ninko volt miniszterrel. Amikor e kinevezések mgtörténtek, az Uzunovics-kormány már újabb válságban volt. Rádics Pakrácból Zágrábba utazott és ott hosszú nyilatkozatokat tett a válságról és további szándékairól. E nyilatkozataiban Szimonovicsot, aki Rádics bosnyák-dalmát útja miatt még a Pasics-kormány idején egyszer már lemondott és vele azóta ellenséges viszonyban van, vén kuvasznak, kártyásnak és idiótának nevezte el. Kijelentette, hogy a kormány tele van léha és tehetetlen miniszterekkel és hogy a kormányt rövidesen fel kell váltania egy koncentrációs kormánynak Jovánovics Ljúba elnöklete alatt. Ez már mégis több volt, mint a mennyit Uzunovics, az udvar és a Fehér Kéz hajlandók voltak eltűrni. A Fehér Kéz különben is az Obzor támadása óta tele volt gyanúval. Ez az újabb Rádicsiáda világosan elárulta, hogy az őrültségben is van rendszer: a horvát néptribun a szerb hegemónia exponált híveit egyenkint akarja kilőni a kormányból, hogy azután elkövetkezzék a fantasztikus káosznak az a kormányrendszere, mely örökké forrongó agyában él. Uzunovics a rádicsiánus minisztereket felkérte, bírják rá vezérüket az önkéntes távozásra. Mikor ez nem használt, személyesen közölte Rádiccsal, hogy oly diametrálisan ellenkező nézeteik vannak a kormányzásról és a miniszteri feladatokról, hogy a további együttműködés közöttük a kormányban lehetetlenné vált. Mikor ezzel sem ért célt, határidős ultimátummal szólította fel Rádicsot a lemondásra. Ezzel sem boldogult. Erre április 15-én benyújtotta a királynak az egész kormány lemondását. A király a lemondást elfogadta és az új kormány megalakításával ismét Uzunovicsot bízta meg. Uzunovics a megbízatást elfogadta és rögtön a király elé terjesztette az új miniszteri listát. A király az új kormányt kinevezte. Rádics és szűkebb környezete még gyanútlanul tanácskozott a közoktatásügyi minisztériumban, mikor az új kormány letette az esküt. Óriási elképedés fogadta a kormány megalakulásának a hírét Nemcsak azok miatt, akik kimaradtak, hanem azok miatt is, akik bennmaradtak. Kimaradtak Rádics István, Rádics Pál és Krájacs Iván parasztpárti miniszterek, ellenben bennmaradtak Nikics Miklós és Superina Benjámin eddig rádicsianus miniszterek. Rádics tárcáját ideiglenesen átvette a radikális Trifunovics Misa vallásügyi miniszter, másik két hívéét két hűtlenné vált híve vette át, szintén ideiglenesen. Rádics első dühében kijelentette, hogy ez a szerb-horvát megegyezés végét jelenti: neki most már minden irányban szabad keze van. Nikics minisztert zsebtolvajnak nevezte el, Makszimovicsot a korrupció atyjának. Kijelentette, hogy felveszi a harcot a korrupció ellen, szövetkezik mindenkivel, akár Pribicsevicscsel is, csak hogy ezt a fosztogatótársaságot eltávolítsa a helyéről. Természetesen most már a radikálisok sem maradtak adósak neki a válasszal. Janjics volt miniszter kilátásba helyezte neki, hogy a bolondok házába csukatják, Zswkovics a radikális párt elnöke meg kötelet igért neki. Pár napi nyelvelés után azonban mindkét részen bizonyos kijózanodás állott be. A radikális párt csalódott Niktcsékben. Ezek azt ígérték, hogy Rádicstól hozzájuk fog csatlakozni 30—35 képviselő, úgy hogy a kormánynak többsége lesz. De csak hét képviselő lépett ki a horvát paraszt pártból. Tapogatózások történtek az ellenzék irányában, ez azonban jobb taktikának tartotta nem segíteni a kormányon ' így Uzunovicsék kisebbségbe kerültek és a parlament összeülése után meg kell bukniuk. Rádics haza térve Zágrábba, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy hívei közt a váratlan bukás miatt nagy az elcsügged és és hogy csak minden erejének latba vetésével tudta a további kilépéseket megakadályozni. A mult évi választások 67 mandátumot adtak neki, e kilépések után csak 49-cel rendelkezett. Érezte, hogy ha túlfeszíti a húrt, pártja annyira leolvad, hogy súlya elvész a parlamentben és főleg nem szerepelhet a horvátság kizárólagos képviselőjeként, hiszen négy horvát pártja is van a szkupstinának: az övé, a federalistáké, a blokkbeli köztársaságiaké és az új disszidenseké. Semmi visszhang nem követte az ellenzék részéről az ő koncentrációs tervét sem; az ellenzék vele ^szemben is jó taktikának tartja nem segíteni rajta. Jött aztán még ehhez a parasztpárt bankja ellen elrendelt vizsgálat, házkutatások és más kellemetlenségek. A korrupció-ellenes handabanda kezdett időszerűtlen lenni.... Ily körülmények között ült össze április 22-én a parasztpárt plénuma. A döntés az volt, hogy a párt biztosította Rádicsot korlátlan bizalmáról és kimondta, hogy a megegyezés politikáját továbbra is folytatni kívánja. Azután, mint hajdan Ferenc Józsefhez és Károly királyhoz, most Sándor királyhoz küldött Rádics hosszú hódoló sürgönyt. E határozat után világos volt, hogy Nikicsék több csatlakozásra nem számíthatnak. Uzunovics jól tudja azt, hogy választási mandátumot a király nehezen ad és hogy ő nem választásra lett kirendelve, hanem paktálásra és alkudozásra. Tehát meg kell próbálni a megegyezést. A parasztpárti határozatok hírére azonnal hajlandónak nyilatkozott újabb egyezkedésre és egy sugalmazott lűr elárulta feltételeit is: 1. Rádics nem lehet miniszter, 2. a minisztereket nem Rádics jelöli ki, 3. Nikics és Superina a kormány tagjai maradnak. Rádics hajlandó volt ilyen alapon is tárgyalásokat kezdeni. Egyelőre még követeli Nikics és Superina távozását, de a többi feltételt, úgy látszik, elfogadta. Kiegyenlíthetetlen ellentétek Nikicsék ügyében sem lesznek, hiszen a disszidenseket máris visszafogadta pártjába és a két miniszter állítólag már le is mondott. Az újabb koalíciós kormány megalakulása azonban csak a radikális párt belső válságának elintézése után várható. Pasics április 25-ére hívta össze pártja főválasztmányát, hogy a közte és Jovánovics között támadt afférban döntsön. Régi el* lentéteik az utolsó napokban ismét nagyon kiélesedtek. Jovánovics vejének, Sztojadinovics Dragisának véget nem érő leleplezései Pasics Rade panamáiról már-már megszokottá váltak. Pasics egy híve azonban, lNovákovics Miklós, képviselő valahogy megszerezte és közzétette Jovánovics egy magánlevelét Pasicsról. Jovánovics e levélben Pasicsot teljesen alkalmatlannak minősíti az állam kormányzására, elaggott volta miatt, továbbá azért, mert nem az ország érdekeit nézi, hanem fiáét és közvetlen környezetéét. Példákat hoz fel arra, hogy egyes minisztereknek azért kellett távozniok. mert P kJ*