Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)
1922 / 49. szám - A görög-anglikán egyesülés - Az anglikán egyház a görög katolikusokkal is egyesülni akar
Budapest, 1922 III. évfolyam, 49. szám Ára 10 Korona Vasárnap, december 3. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztés RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd u. 31. Tel. J. 62—29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körut5. Tel. József 43 Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár Főbb cikkeink: Raffay Sándor: A görög-anglikán egyesülés — A kalifatus Intézménye — Görögország krízise — Az orosz hadsereg ujjászervezése — Az állampolgárság kérdése Szerbiában — Párhuzamos lengyel-rutén közigazgatás Galíciában Belpolitikai harcok Romániában — Hány szavazatot adtak le az angol választásokon ? — Amerika nem lelkesül a franciákért — Radics teljes hatalmú megbízást kapott Irta: Raffay Sándor püspök A Magyar Külpolitika utolsó számainak egyikében méltó megütközéssel tétetett szóvá a The Christián East 1922. juliusi számálban közölt amaz angol, görög, román, szerb, orosz és latin nyelven kiadott Declaration, melyben az aláírások mellőzésével az anglikán egyház papjainak egy része felajánlja az egyesülést a konstantinápolyi patriarchának. Olyan jelenség ez, melyet jeientöségben az, ujabb egyháztörténelemnek kevés eseménye mul fölül. És mégsem lesz belőle-valami komoly törénelmi esemény. Ennek a mozgalomnak alig évtizedes az eddigi pályafutása. Csecsemő éveit félénk tapogatózással kezdte 1910-ben, mikor egy olyan egyetemes keresztyén zsinat tartásának a gondolatát vetették fel, melyen az összes történelmi szerepet vivő ker. egyház megjelennék a hit és szervezet egységesítése módjának és lehetőségének megbeszé ésére. Mint sok másnak, a világháboru ennek a mozgalomnak is gátat vetélt. A háború után 1920. augusztus havában tartotta meg Genfben a Worrd Conference an Faith and Order első érdemeleges ülését. Ezen a római egyház kivételével, mely a részvételt meg agadta, mintegy 80-féle ker. egyház képviselői vettek részt. A magyar protestáns egyházakat öten képviseltük. A ref. egyházat dr. Szabó A adár és dr. Boér Elek, az evang. egyhazat dr. Raffay Sándor és Pelényi János, a methodistákat Funk J. Ez egy héten át tartott tanácskozásokon Brent amerikai anglikán püspök elnökölt. A tárgyalásnak a vezetője nagy agilitása folytán - az öreg Gore ny. oxfordi anglikán püspök volt. aki a történelmileg szétvált keresztyénséghek közös hitvallásra hozatalát és közös szervezetbe való tömörülését lehetőnek állitotta. Nagyon érdekes viták fejlődtek ki e témák körül. Eredmény azonban természetesen nem volt, mert nem is lehetett. Talán nem is ez volt a gyülésnek az igazi célja. Feltünően udvaroltak az orthodoxoknak. Nem is annyira vallási, hanem inkább politikai okokból. Az angolok keleti politikája a görög orthodox egyházra kiván támaszkodni. Az orthodox egyház keleten hatalmas egységesítő erő. Hiszen Genfben is egyesíteni tudta a bolgárok kiküldötteit az oláhokkal és az oroszokkal, pedig politikailag ellenségek voltak s érdekeikben ellenfelek is maradnak. Az angol politika ezt az egységesítő erőt flismerte és ki akarja használni. Ezért vetették áldozatul a magyar protestantizmust is az orthodoxiához tartozó románságnak, hololt történelmileg a magyar protestantizmus megvédésére el voltak kötelezve. A mult politikáját azonban a jövendő politikája átváltoztatta. A genfi gyülés óta a Faith and Order ügyében nem volt tanácskozás, de a gondolat propagálására megindították a The Christian East cimü folyóiratot, melyben tovább udvarolgatnak a görögöknek. Az elmult év őszén Londonban alkalmam volt erről az egyesülési mozgalomról igen, előkelő anglikán egyházi férfiakkal beszélni. Azok mondták, hogy., az egész egyházi; egyesülési tervet maig, is az öreg Gore püspök propagáljav Vannak párthívei, de magaa hivatalos anglikán egyház és annak közönsége teljesen távol áll ettől... a dologtól és eszük ágában sincs a protestáns alapot elhagyni s akár Róma, akár Konstantinápoly karjaiba dőlni. Magának a Daclarationban közölt felajánlás tehát nem az anglikán egyház hivatalos ténye, legfölebb egy töredék egyéni akciója. Ez az akció azonban ha nem is tulságosan komoly, mégsem egészen jelentéktelen. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a konstantinápolyi pattriarcha képviseletéiben Germanos érsek ez óv nyara óta állandóan Londonban lakik. Az idei kopenhágai egyházi gyüléseken volt alkalmam Germanos érsekkel érintkezni, sőt Helsingborgban napokon át egy házban lakiunk s állandóan együtt étkeztünk. Tőle tudom, hogy az angolorthodox barátság tervszerüen mélyül. Hitegységre azonban nem fog vezetni. Mindössze a római kuria aggiressiv politikájának ellensulyozását célozza. S valami mást is, amire már fentebb utaltam. A vallási kacérkodásra vonatkozólag különben az Evangelical Christendom, Organ of the World's Evangelical Alliance f. é. jul. -augusztusi számában azt irja (megjelenik 19. Russell Square, London, WC. 1. ), hogy Headlam kanonok már megtámadta ezt a kísérletek Hogy ö alaposan ismeri mindkét egyházat, az elvitathatlan. Azt mondja, hogy az a nyilatkozat, amelyet a hit közössége tárgyában mindketten aláírlak, kísérlet arra. hogy az anglikán egyházat a görög egyház mezében mutassa be. Headlamnak egy görög barátja azt mondja erről, hogy ez még rosszabb annál, mint amit a görögök irnak. A deklaráció olyasmit tartalmaz, hogy nekünk alkalmasoknak kell magunkat tenni arra, hogy egyesüljünk a keleti egyházzal, mintha mi megegyeznénk velük oly kérdésekben, amelyekben az anglikán egyház mást hirdet: A keleti egyház emberei azt fogják gondolni, hogy ha mi egy hagyományait nem ápoló testület vagyunk, amelyik csak a más ruhájában tud díszelegni, akkor alig érdemes velünk a tárgyalást folytatni. Ezek Headlamnak a szavai. Kemény szavak, de érthető a deklaráció szaivainak ős a történelmi tények figyelembe vételével. A tényeknek kiszépitése mindig hiba; de mennyire az, hogy ha nagy egyházi kérdésekről van szó, amelyek az igazság ügyét zárják-magukba. Mindenki, aki az egyesülésen fáradozik, akár episkopalikus. akár nem episkopalikus, el kell hogy szánva legyen, hogy őszinte becsületesség lesz eljárásának, politikájának a vezéreszméje, hogy nem riad vissza az igazságtól, még ha kellemetlen is a való tényeknek az elösmerése és hogy belátásával nem fog elzárkózni- életbevágó dolgok elöl, ravasz frazeologiával, amelyeket mellékvágányra terelni nem lehet. Törekedjünk mindenképen, hogy meglássuk, hogy mi jó és igaz van testvéreinkben, akik különböznek tőlünk. De soh'se feledjük, el,. hogy mi, mint a világosság gyermekei,: a világosságban keli, hogy járjunk és hogy így értessük meg másokkal, hogy a világosság bennünk nem sötétség. Az ami csak üres beszéd, többet árt, mint használ, és ha valamelyik egyház tudatosan, vagy öntudotlanul él vele, több rossz, mint jó lesz az eredmény. Soha sem szabad elfelejtenünk, hogy habár porhüvelyek vagyunk, Isten misztériumának is az őrzői vagyunk s ebben nekünk hüségeseknek kell lennünk. Ez a legfontosabb az egyesülés kérdésének meggondolásánál. Igy szól az ellentétes vélemény. S ebből megállapíthatjuk, hogy az egyesülés terve nem az anglikán egyház közvéleményéből sarjadt ki. Valósítása nem is olyan egyszerü, mert végtére is az anglikán protestáns egyház ügyeit nem a nyugalmazott püspökök végzik,, hanem sorsát "a Lambeth. -Palastból irányítják. Az anglikán egyház a görög Külön alkalmi tudósítónktól London, november hó. Mult tudósításomban beszámoltam róla. hogy az anglikán egyház egyesülni akar a görögkeletivel. Ugy látszik, ez a terv még nagyobb horderejű, mint előbb látszott, mert az ügyek további fejleményeiben most már arról van szó, hogy az anglikán egyház a római katolikussal is egyesülni akar és ebbé az egységbe a keleti egyházat is be akarja vonni. Az egyházi kérdés Angliában nagyon is mozgató erő, mert a vallásos angol népei vallási jelszavakkal nagyon is befolyásolni lehet, ebben a iekntetben ez az egyébként közismerten reális nép ma is még ott tart, ahol Középeurópa pár száz évvel ezelőtt volt. Cheffieldben tartotta mostanában az anglikán egyház országos kongreszszusát. Az anglikán egyházi unió elnöke már egy fél százada az agg Halifax viscount. A kongresszus megnyitása e őtti napon az egybegyülteknek előadást tartott a Rómával való egyházi egyesülés kérdéséről. Elmondta, hogy most egy éve Mersier bibornokkái tárgyalt és biztositolta a főpapot, hogy ha a szentszék esetleg indítványt lenne az egyesülési kérdésben való tárgyalásokra, azt az anglikán egyház vezetősége szívesen fogadná. A bibornok, kérte, hogy állapítsa meg Halifax azokat a pontokat melyekről tárgyalni kellene. Az eszmecsere eredménye az volt, hogy megállapodtak benne, hogy azok a pontok, melyek az anglikán egyházat Rómától elválasztják, nem hitelviek, hanem csak későbbi hibás magyarázaton alapulnak. Az anglikán egyház imádságos könyve, a hivatalos praverbook elvi tételei olyanok, hogy azok őszinte megtartása mellett semmi nehézségbe nem ülköznék a két egyház egyesítési?. A megtárgyalandó kérdések első pontjául Halifax a pápa elismerésének kérdését vetélte fél. Fejtegetései meg is jelentek a The Cathil. c Times október 14-i számában és ebben Halifax kifejti hogy ezt a problémát ugy kell megoldani, hogy egyfelől Róma igényeit kíméljék, de másfelől megmarad ion a lehetőség, hogy az anglikán és a keleti egyház elfogadhassa. A szerzőnek az a véleménye, hogy ha Róma csak. a hit kérdésének deklarálására szorítkoznék, vagyis arra. hogy a pápa hivatása az egész egyház hitbeli ügyelnek legfőbb felügyefete, az ő kötelessége, a kanonokra való felvigyázás ós ezt az összes keresztények elfogadhatnák, amivel nagy lépés történnék a három keresztény egyház egyesítése felé. Termesztésen ez a formula még általános és meg kell várni katolikus szempontból, milyen felelet jönne rá abban a tekintetben, hogy mennyiben fe elne ez ineg a katolikus egyház elveinek és azon gyakorlatánakí melyre igényeit alapítja. Halilax folytatólag rámutat, hogy az említett prayerbookban: imádság van rendelve Szt. -Péter ünnepére is és ezen ima szerint az Isten Péter apostolnak.. Many Excellont Gifts" különböző nagy ajándékokat adott és elrendelte, hogy „legeltesse az ő juhait. Ezek közé tehát bele lehetne érteni a pápai primátus kérdését is, vagyis, hogy Péter utódja őrizze az egész világ keresztényeinek egységét Anglikán hite vi szempontból tehát a pápa egyházi főnökségének elismrésével szemben nincs akadály. A schizma különböző szomorú következményeit ismertette azután az ülésen az ősz elnök és fe hivta a kongresszus figyelmét, hogy ugy a keleti, mint az anglikán egyházba különböző bizarr eszmék kerüllek be idők fo yamán, melyeket megtürt az egyház azért, hogy nagyobb bajokat elkerüljön, de amelyek kiküszöbölésére most már szükség volna. Felhívta hallgatói figyelmét arra is, hogy a házasság felbontása morális szempontból szintén meg nem engedhető, tehát ebben is el lehetne fogadni a katolikus hitelvet Beszéde utolsó része az bizonyitgatta. hogy a háboru folytán a lelkeknek olyan- általános elvadulása következett be, hogy -csak erős központi egyházi hatalommal lehet az emberiséget megmenteni. A háborút is csak ugy nyerték meg a szöveségesek, hogy közös fővezért választottak és éppen ugy a bün ellen indítandó keresztény háborúnál is közös vezérre van szükség. Ebből a szempontból áldozatokat, s kel hozni az egyházaknak hitelvi kérdé-