Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 34. szám - A "vajdasági" magyar párt politikája - A párisi kisebbségi egyezmény és a román hivatalos álláspont

Vasárnap, 1922 augusztus 20. mmm KÜLPOLITIKA 3 ceg megállapította, hogy az Összes segélv, melyben eddig részesült, havi ezer frank. A kormány megrendszabályozással fenyegetőzik, mert a herceg a király személyét tiszteletlenül vonta be a vitába, egyidejűleg azonban Pasics, Nincsics külügyminiszter és Ribár szkupstinai elnök hosszas tárgyalások után arra az elhatározásra jutottak, hogy elismerték a herceg követeléseinek jogosultságát, a herceg ellátását akként vélik biztosítani, hogy Szerbia belsejében ep" állami uradalmat bocsátanak rendelkezésére s a herceg ctthoni tartózkodásának veszedelmeit ufv vélik elhárítani, hogy a herceget t birtokán való állandó lakásra kény- I szeritenék s az onnan való eltávozását mindig a kormány beleegyezésétől tennék függővé. Pasics ily értelemben tett előterjesztést a királynak s minisztereinek egy részével Laibachba utazva, e"v koronatanácson próbálta a dolgot rendezni. A király aligha van abban a helyzetben, hogy más meeoldást találjon. Nagyon kétséges azonban az, hogy ezt a megoldást elfogadja-e Györpv herceg s ha elfogadja is, meg fogja-e tartani. A mézeshetek boldogságát élvező királyt a Karagyorgyevics-ház múltjának véres árnyai zavarták meg s a szerb nemzet történetében oly gyakori trónviszályok emléke kisért. bj. 00<>0000<*>000<>0<X>00000 A „vajdasági" magyar pari politikája Küldetem a magyarság választójogáért — Zentán szeptember elején nagygyűlés less A párisi kisebbségi egyezmény es a román hivatalos álláspont Hogyan sikkasztja el Románia a kisebbségi jogokat T — A félhivatalos „Viitorul" nem ismeri el a Népszövetség illetékességét A szerb megszállás alatt levő területek magyarsága az év legelején alakította meg a magyar pártot. A súlyos helyzet, amelyben a jugoszláv fönhalóság alá került magyarok létükért küzdenek, nehéz feladat elé állítana gyakorlottabb politikusokat is, mint akik a magyar párt élén állanak. Az adott helyzetben valószínűen régi politikusok is gravaminális politikát folytatnának, mint ahogy egyszerűen sérelmi politikát kénytelenek folytatni a „vajdasági" magyar párt mostani vezetői, akiknél a rutint a SZÍVÓS kitartás pótolja. A sérelmi politikához a délszláv kormány bőséges anyagot szolgáltat a nemzeti kisebbségekkel szemben követett törvénytelen politikájával. A magyar párt a magyarság sérelmeit terjedelmes emlékiratban foglalta egybe, azonban minden fáradozása mellett sem jutott odáig, hogy a memorandumot Belgrádban a miniszterelnöknek átadhassa. Á sok hiábavaló kísérlet után most az emlékiratot posta utján küldik meg valamennyi miniszternek és valamennyi képviselőnek. Egyben az ellenzéki pártokhoz fordultak azzal a fölszólitással, hogy a nemzeti kisebbségek sérelmeit a szkupcsinában tegyék1 szóvá. A legújabb és legnagyobb sérelem a magyarságot az uj választójogi novellával érte. Ismeretees, hogy a nemzeti kisebbségeket a választójogi novellával egyszerűen kirekesztették a választási névjegyzékből, Marinkovics Voja, a volt belügyminiszter, egy interpelláció kapcsán kijelentette ugyan, hogy a választójogi .novella nem tűr olyan magyarázatot, hogy annak alapján a nemzeti kisebbségeket ki lehessen hagyni, mindamellett a belügyminisztérium olyan bizalmas utasításokat adott ki} amik a miniszter kijelentésével homlokegyenest ellenkeztek. így történt meg, hogy a magyarságnak elenyésző kis töredéke, nem egészen egy százaléka került bele a választási névjegyzékbe. A durva jogfosztás orvoslására a fölszólamlási eljárás sem alkalmas, mivel a választói jogosultság minden előföltételét közokirattal kell igazolni. Viszont az okiratok beszerzése ilyen tömegnél határidőre lehetetlenség. A legelemibb politikai jogok elkobzása élénkebb tevékenységre ösztönözte a magyar párt vezetőségét. A párt szabadkai intéző bizottsága nagy érdeklődés mellett ülést tartott, amelyen megvitatta a magyar nemzeti kisebbséget érintő összes kérdéseket és határozott a jövőben követendő taktikai eljárásról. Az intéző bizottság elejtette azt a gondolatot, hogy a választói jogosultságot tömeges fölszólamlással kísérelje megszerezni, mivel ezzel az eljárással a legjobb esetben is csak a jogosultak csekély része jutna választói joghoz. A határozat hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti a választójog elkobzásában való megnyugvást, sem pedig a kivívásáért folytatott küzdelem föladását. A választójogot mondja a határozat — majdnem mindenütt a parlamenten kivüli tömegek vívták ki maguknak. Az intéző bizottság Gráber László dr. inditványati fogadta el. E szerint a magyar párt a parlamenti pártokhoz fordul azzal a kérelemmel, hogy a nemzeti kisebbségeknek a választói névjegyzékbe való fölvételét még ebben az évben utólagos törvényhozási intézkedéssel tegyék lehetővé. Az elfogadott indítvány magában foglalja a gyakorlati eljárást is, amivel a sérelem legkönnyebben és leggyor sabban kiküszöbölhető. Nyilvánvaló, hogy e határozatnak a mostani délszláv állapotok közepette nem sok eredménye lesez. Az is kétséges, hogy az ellenzéki pártokat sikerül-e a nemzeti kisebbségi jogok parlamenti védelmének megnyerni vagy ha igen, jelent-e ez gyakorlati eredményt. Elvégre a kisebbségek jogait a szövetséges hatalmak által aláirt trianoni szerződés is garantálná. A szabadkai értekezleten még egy másik fontos döntés is történt. A zombori pártszerevzet azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a magyar párt helyezkedjék a passzivitás álláspontjára. Az indítvány megtételére valószínűen az adott okot, hogy a becskereki német pánt proklamálta a német nemzeti kisebbség teljes politikai passzivitását és kiáltványában a magyar pártot is hasonló magatartásra szólította föl. E tekintetben azonban a németek sem egységesek mivel a néniét kulturszövetség amelynek erőteljesen kiépített szervezete van, tömeges fölszólamlással él a névjegyzékből történt kirekesztés miatt. Az intéző bizottságban a zombori indítvánnyal szemben az a vé.emény alakult ki, hogy a passzív magi tar. tással csak a kormánynak tentiinek szípességet a erre akkor is ráérnek, ha leglényegesebb sérelmeik orvoslását az ellenzék támogatásával sem sikerű! kiharcolni. A passzivitás tervét végül is elejtették. A magyar párt már régóta tervezi, hogy a szervezési ügyek megvitatására nagygyűlést rendez. A kongresszust a íhatóságok azzal az indokolással nem engedélyezték, hogy Szabadka közel fekszik a „határhoz." Az intéző bizottság most kimondotta, hogy a nagygyűlést szeptember 8-án Zenián fogja megtartani. Ezen dől el a magyar párt végleges állásfoglalása kétségtelenül ugyanolyan irányban, mint az ideiglenes központi intéző bizottságé. Ez az irány pedig teljes balrakanyarodást jelent, miután a délszláv koaleált pártok ífelé való orientálódás hibásnak bizonyult. >ooooooooooooooooo<x>o<x><x>oc jQMJIGíJffi KÜLPÖLI1mAnjj ^minden ho 1-tőí és 15-től kezdődőkq bármikor lehet előfizetni. lAz oláh ü'a^'ok, főleg a félhivatalos sajtó, ujabban mind sűrűbben tárgyalják a kisebbségi kérdést. ' A kérdést minden bizonnyal azért hozták ismét feiszaiinre a bukaresti szerkesztőségek, mert a külföldi s'aj ó, valamint a külföldi illetékes körök immár élénken foglalkoznak többek között Románia magatartásával is az uralma alá került nemzeti kisebbségekkel szemben, de azérl is, mert magában Romániában, a kisebbségek körében, á'tallános felháborodást keltett, hogy az ország ulj alkotmánytervezetét előkésziő bizottság, Disescu egyetemi tanár elnöklésével egyszerűen mellőzte a kisebbségi jogoknak az alkotmányba való bevételét. Az alkotmányelőkészitőbizottság azzal indokolta ezt a magatartást, hogy a párisi kisebbségi egyezmény Románia által is szen'esittetvén, úgyis törvényjelleggél1 bír, tehát nem szükséges a kisebbségi jogok ujabb törvényes biztosítása. A kérdéses egyezményt 1919 dec. 9-én kötötte meg Románia a szőve1, séges hatalmakkal. Az egyezmény megkötése nem ment simán annak idején, mert Románia akkori első békedelegátusa, Bratianu Jonel, jelenlegi minisz'erelnök erősen protestált » kisebbségek jogainak nemzetközi szerződés utján való biztosítása ellen s csak hosszú huzavona után és megfelelő személyyáltozások után a román békedelegáció kebeüébeo irta alá Románia is 'az egyezményt, bár ugyanakkor egy nagyhangú frázissal igyekezett elsírni tan az affért, hogy hiszen közismert szabadságszereteténél és liberálizmusánál fogva úgyis önként megadta voln'a a kisebbségeknek mindazt, amire egyezményben! az entent kötelez le. Most azonban, amikor* valóra kellene váltania ezt a kötelezettséget: ismét s kisebbségi klauzula ellenzője, Bra tianu Jonel ül Románia miniszterelnöki székében és isméi1 megindult a jellegzetes oláh játék a kisebbségi jogokkal. Az egyezményben, a Népszövetségben egyesült államok garáhciája mellett, a szabadság, állampolgári egyenlőség, polgári és politikai jogok, egyenlő bánásmód és á jogszolgáltatásra is kiterjedő szabad nyelvhasználat vannak az etnikai, faji, nemzeti, nyelvi és ifelekezeU kisebbségek számára biztosítva. Hogy a kisebbségek mindeddig mit értek el ezekből a felsorolt jogokból]!, illetve, hogy Románia mennyit teljesitett eddig vállalt kötelezettségeiből, — az közismert. Hogy egyáltalán valóra válnak-e ezek a jogok és kötelezettségek, illetve, hogy általában mi a román hivatalos álláspont ezzel a kisebbségi egyezménnyel szemben, arra pedig élénken rávilágít a kormány félhivatalos lapjának, a bukaresti „Viitorul" augusztus 3-iki számának a vezércikke. Ebben többek között a következőket írja a kérdésről a lap: „A kisebbségi klauzula, mélyet Jon. I. C. Bratianu, mini1 Románia első képviselője a versaiHesi konferencián nemi fogadott el, egy szerencsétlen klauzula, melyet csak laizért vettek bele a békeszerződésbe, hogy a nagy államoknak alkalmat adjanak a kis államok belső ügyeibe való beavatkozásra. Az a tóny, hogy Bethlen gróf Sztambulins:ky_ úrral egyetértésben folytonosan kitalált panaszokkal fordul a Népszövetséghez, bizonyi ja a nemzetközi egyezmény komolyságának hiányát. A négyes szövetség a maga hatalma és jogadta erejével Genuában visszautasított minden kívülről jövő beavatkozást. A kisebbségi kérdés tisztára belső ügve mair>ad a nemzeti államoknak, amiként az már akkor is álláspontja volt a román államférfiunak, amikor Versaillesben tiltakozott a klauzula ellen. Ezt a szilárd állásponto! fogadta öl ma® már Varsó, Prága és Belgrádi is. Minden, bármilyen formájú külső beavatkozás a kisebbségi kérdésbe a, jövőben vissza lesz utasitvta s egy az Adria-tengertől a Feke|e-tengerig és Cap Matapanlól a Balti-tengerág terjedő hetvenmilli|6s blokk el van határozva és el van készülve arra, hogy közös ifroni'ot alkot az imperialista jellegű „humanitáriánus" felszólalások, valamint beavatkozások ellen az állami belügyekibe, úgyszintén az izgatók ellen és mindazok ellen, akik mala fide a zavarosban halászni akarnak". »oooooc>^oooc>ooooooo<><>o<x><>oo Amerikai lap a szerbekről Amerika egyik legtekintélyesebb napilapja, a New York American, Róbert Bélitől, a Manchester Guardian külpolitikai szerkesztőjétől igen érdekes cikket hoz Szerbiáról. Bell elmondja, hogyan irtották ki másfél évtizeddel ezelőtt a régi Obrenovics-dinasztia tagjait és minő érdemekért kapta Szerbia az ántánttól Horvátországot, Szlavóniát, Dalmáciát, Boszniát, Hercegovinát, Délmagyarországot és Montenegrót. Azután szőról-szóra ezeket irja: — Az európai békének legnagyobb veszedelme ez a felfuvalkodott állam. Esetlen szerencsénk, hogy máris bomladozik és szakadozik. A bomlás macvai benne voltak már megteremtésekor, mint minden mesterséges alakulatban. A magvak most megértek és kipattannak. Legjobban a horvátok forronganak a szerbek ellen. Egy időben passzív rezisztenciát szerveztek ellenük, képviselőik ném meritek el a belgrádi parlamentbe, hanem Horvátországbán rimradlakrNcmr^ibpn hire jött, hogy a horvátok kikiáltották függetlenségüket. A belgrádi kormány a hirt megcáfolta és azóta titokzatos csend uralkodik: Belgrád nyilván elfojt minden hirt, ami a külvilágnak információul szolgálhatna. — Az én információim szerint igaz volt a hir. Kissé korai volt a deklaráció, de akárhogy is, az az e«v bizonyos, hopv a horvátok nem maradnak meg a szerbek uralma alatt. A szerbek területéhsége kielégíthetetlen. Nemrég be akartak vonulni Magyarországba, csak a cseh józanság tartotta őket vissza. Benes tiltakozott a bevonulás ellen és minthogy a szerb pénzügyek nagyon ziláltak és a kormány Csehországtól várja a pénzügyi segítséget, amit viszont Benes Franciaországtól, meg Angliától kap, a szerbek kénytelenek voltak engedelmeskedni. — Montenegró sohasem fogadta el a szerb uralmat. Állandó guerillaháborut folytatott a szerbek ellen és mert a montenegróiak még jobb katonák, mint a szerbek, valószínűleg győzni fognak és lerázzák majd a szerb igát. Hasonlóan undorodnak a szerbektől az ausztriai szlávok is, akik a civilizációnak sokkal magasabb fokán állottak évszázadokon át. Lehetetlen furcsának nem találni, hogy Közép-Európában az önrendelkezési elvet ugy értelmezték a békeszerződések, hogy a magasabb kultúrát kell alárendelni az alacsonyabbnak. Sokáig aligha tarthat ez az állapot. — Csinálhat Lloyd George akármilyen határbiztositó szerződéseket, a békeszerződés teremtette határok felbomlását sohasem tudja megakadályozni, mert ezek a határok arculcsapják a tényeket és leköpik a józan észt. Egy időre össze lehet hozni a heterogén nemzeteket is egy államba s el lehet azt keresztelni Csehszlovákiának vagy Jugoszláviának, de a népekre nem lehet rájuk parancsolni, hogy boldogok legyetek és szeressétek egymást!