Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 45. szám - A négyéves "csehszlovák" köztársaság - Megint kormányválság a délszlávoknál

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA VASÁRNAP, 1922 November 3. nem foglalkozhatunk velük. A napi sajtó egyébiránt részletesen ismertette e meetinget. Megemlítjük azonban, hogy magyar részről Apponyi Albert gróf, a meeting elnöke, Lukács György és Giesswein Sándor beszéltek. Apponyi Albert gróf áltatában a magyar felfogást vázolta a Nemzetek Szövetségével szemben, Lukács György a megszállt és szenvedő magyarság hitét e világintézményben, Giessweín prelátus pedig a magyar régi békemozgalmakról, mint az uj békeirányzatok egy erős alkotó eleméről. (Vége) Rádics és a délszláv egység — miért halasztotta cl Mióta a Pasics kormány az u. n. vidovdáni alkotmányt a délszláv állam alapokmányainak megsértésével erő Szakkal és nyilvános vesztegetéssel telő alá hozta, a várt konszolidáció helyett állandósult a parlamenti válság. A válság az utóbbi hetekben a kormánykoalíciót is kikezdte és a kormányválság immár kikerühetetlennek játszik. A zágrábi kongresszussal kapcsolatban oly hírek kerültek forgalomba, mintha a Horvát Blokk engedne intranzigens, álláspontjából s hajlandó volna a Szkupstinában megjelenni. Cicvarics lapja hasábjain kelt szárnyra a hir, hogy Rádics hajlandó az alkotmány revíziója nélkül is elmenni Belgrádiba és hogy a demokrata párttal már egyezkedik is az állam belső berendezkedése kérdésében. Majd jelen-tkezett. a belgrádi Vrémében Angyelics Pál demokrata képviselő, hogy Davidorás Ljuba, a demokratapárt elnöke, megbízásából ő valóban tárgyalt Rádiccsal. Angyelics eldicsekedett vele, hogy a kongresszistákat ő vette rá, hogy az alkotmány revíziójának expres. sis verbis való követelését hagyják ki a zágrábi kongresszus határozatából, ami lehetővé tette Davidovics megjelenését. Az igy beállított szerb-horvát közeledés 'hangulatát felhasználva, fel keresteRadicsot, hajlandó. e résztvenni a kumonovói ünnepélyen és a Csehszlovákia ' megalakulása negyedik évfordulója alkalmából rendezendő prágai ünnep délszláv delegáció jában. Amint a belgrádi Nouosztiban Rádics is megerősítette, a parasztvezér elismerte, hogy a válságos külpolitikai helyzetiben szükség van a délszláv egység manifesztálására a külföld felé. Ezért hajlandó Kumancyóba elmenni, hiszen neki a szerb nemzettel nincsen semmi baja sem, csak a belgrádi rezsimmel. Különben is a törökök felett aratott kumanovói győzelem megelőzte a bolgárok felett aratott bregalnicaét és Rádics a balkáni háboru szerb politikáját Bregalnicáig nem helyteleníti. Hajlandó Prágába is elmenni a délSzláv delegációval, de nem mint a délszláv parlament, hanem mint a horvát nemzet kiküldötte. Szerinte igy is dokumentáltatnék az, hogy a délszlávság külpolitikailag egységei s belpolitikailag meg maga képes megoldani a szerb-horvát ellentéteket. Bár Rádics e nyilatkozatából világos volt, hoy a külpolitikai délszláv egységen, melyet a nemzetközi elismerés alapján már koraibban magáévá tett, egyelőre nem hajlandó tovább menni, négis sokan kombinálták, hogy nemcsak a Szkupstinában fog megjelenni, hanem egy Pasics és Pribiasevics ellen megalakuló választási kabinetbe be is fog lépni. Maga Angelics is próbálkozott tárgyalásainak olyan színezetet, adni, mintha erről szó Lehetne. Utóbb kiderült, hogy még a Prágába való elmenetelt is el kell ejteni, mintán csak a parlament, delegáltjaiként mehetne ki Rádics és mint ilyen is csak az esetben, ha előzőleg leteszi az alkotmányban előirt képviselői esküt. Az Angyelics-féle tárgyalások hátterében1 a demokratapárt belső válsága áll. Ismeretes,. hogy. Davidovics részvétele a zágrábi kongresszuson Pribiesevics nyilt fellépéséi provokálta ellene, A. zágrábi kongresszustól a demokratapárt gyüléséig terjedő időközt '(szeptember 10—október 10) mind ; Davidovicsék, mind Pribicsevicsék poiziciójuk erősítésére használták fel Pártjukban, a kormányban, az udvarnál és a közvéleményben. A demokrataradikális marakodás a kormányAdemokratapárt határozatta — Pasics lemondását? koalíció közeli bomlását hirdette és kormány válság esetére Davidoviesék valami mérsékeltebb szerb-horvát-szlo. vén-muzulmán koalícióval remélték a kormányt megkaparintani, jól tudva azt, hogy a király Paris és London nyomására, valamint a román udvar befolyására szeretné a horvát kérdést valahogyan nyugvópontra hozni. Davidoviesék azt remélték, hogy a Rádicscsal való tárgyalások legalább is szecessziót okoznak a Horvát Blokkban. E reményüket csak erösitette az, hogy a parasztpárt egy képviselője, Háusler Károly dr. valóban kivált a Blokkból, megjelent a parlamentben és letette az esküt Ennél több eredményt Davidovics a Blokknál nem ért el. Pribiesevcsék viszont nem mulasztották el a szerb sovinizmus felizgatását azok ellen, kik az állam ellenségeivel a köztársasági és szeparatista horvátokkal folytatnak gyanus tárgyalásokat. Felhivták a figyelmet arra, hogy a centralista alkotmányért! éppen a demokrata párt. exponálta magát a legjobban, Davidovicsék ellen citálták saját régebbi beszédeiket és sikerült a szerb közvélemény elött ügy feltüntetni őket, mint akik széihámoskodva szegre akasztják elveiket, hogy a kínálkozó konjunktúrával megszerezzék a hatalmat. Az udvarnál is erős hatást tettek azzal, hogy Davidovics tárgyalásai és esetleges koalíciója al köztársasági irányzat erősítését fogja elősegíteni. Egyrészről Pribicsevics aknamunkája, másrészről a Horvát Blokk szilárd magatartása Davidovics koncepcióját elbuktatta. Viszont az a lény, hogy a demokratapárt egy része nyíltan helyteleniti a Pribicsevics-féle horvát politikát, továbbá az, hogy a horvát demokraták egyre ritkuló tábora még az olyan mindenre elszánt tagjait is, sorban elveszíti, mint az utolsó horvát bánt, Tomljenevics Tomiszlávot, aki nemcsak ellenzékbe ment, hanem a kormány ellen lapot is indított (Národna Szlóga), Pribicsevicscsel megértette, hogy neki sem lesz jó a hurt a végsőkig feszíteni. Hozzájárult ezekhez az a megfontolás is, hogy a demokratapárt felbomlása elsősorban nem Davidovies vagy Pribicsevics győzelmét fogja jelenteni, hanem a radikálisokét. Igy sikerült a demokratapárt válságát egy rezolucióval elsimitaini, mely egyrészről helyesli a horvátokkal folyó tárgyalásokat és kijelenti a párt készségét a horvát kérdés megértő megoldására, másrészről kimondja, hogy a párt rendületlenül kitart a vidovdáni alkotmány mellett, kívánja az alkotmány rendelkezéseinek teljes egészük ben való végrehajtását, s amíg az élet nem próbálja ki ez alkotmányt, a párt a revízió gondolatát elutasítja magától. A demokratapárt e határozatának két közvetlen következménye volt. Az egyik a Horvát Blokk állásfoglalása. A Blokk elhatározta, hogy. mivel a demokratapárt e határozata bebizonyította, hogy a pártban nincs készség a mai rezsim megszületésére és a horvát, sérelmek orvoslására, a Blokk többé a demokratapárt egyetlen tagjával sem. áll szóba. Angelics mesélheti, hogy Ő milyen nagyra tartja Rádicsot és hogy mekkora érdeme Rádicsnak az, hogy agitációjávai a horvát nemzetet megóvta a bolsevizmustól és a nemzeti ideológiának nyerte meg. Rádics ridegen feszegette, hogy Angelicscsel csak egyszer tárgyalt két óra hosszáig, akkor is kizárólag Kumanovóról és Prágáról. Akik azt hitték, hogy Bádics megpuhult s hajlandó arra az útra térni, mely talán a konstituante választások megejtése után Horvát szempontból, hasznos lett volna, de ma kétségtelenül a behódolás ismerveit viselné magán, csalódtak. A demokrata párthatározatnak másik következménye az volt, hogy Pa. sics lemondásra határozta el magát. A demokraták uj kormánykoalíció terve megbukott, annak semmi valószínűsége sincsen, hogy a horvát kérdés miatt aggódó király éppen akkor bízza egyedül a demokratákra a kormányt, mikor bebizonyosodott, hogy ezt a kérdése nem tudják megoldani, a demokraták kormányban maradásának egyetlen lehetősége tehát a jelenlegi koalíció fentartása. Ennélfogva a radikálisokra nézve a pillanat kedvező. Ok diktálhatják a koalíció fenmaradásának feltételeit Pasics szabadulni akar több demokrata minisztertől, egy tárcával kevesebbet is akar nekik meghagyni s a közelgő választásokra való tekintettel el akarja tőlük venni n belügyi tárcát. Miután a bosnyák muzulmán párt kettészakadt, egy muzulmán tárcát is a radikális pártnak akar. juttatni, ugy hogy a kormányban a radikálisok abszolút többsége biztosítva legyen és az összes hatalmi tárcák a radikálisok kezébe kerüljenek!. Hogy Pasicsnak a demokraták gyöngeségének alapított száimitása helyes, a szkupslina elnökválasztása mutatja a legjobban. A kormánykoalició egyezménye szerint az elnökség a demokratáknak jutott s a diszes állást eddig dr. Ribár Iván horvát demokrata töltötte be. Ribár azonban résztvett zágrábi kongresszuson, ezért a radikiá-. lis párt nem volt hajlandó öt további akceptálni, hanem az uj ülésszak megnyitásával aktuálissá válván az elnöki szék betöltése, helyette a pintér horvát demokrata Lukinics Ödönt, a bor.; vát szábor volt alelnökét jelölte. A demokratapárt előbb ragaszkodott Ribár jelöltségéhez, utóbb a párt tagjaira bizta, kire szavazzanak. Az eredt mény az volt, hogy jelentékeny több seggel Lukinics választatott elnökké, amennyiben 226 szavazat közül Lukinics 124, Ribár 88, a földműves párti szerb Lázics 11 szavazatot kapott. Világos, hogy Pribicsevicscsel az élükön, a demokratapárt fele Lukinicsre szavazott, Ribár szavazatainak majdnem felét Davidovics a parlamenti ellenzéktől,. a szlovén klerikálisoktól, bosnyák muzul, manoktól és a szocialistáktól szerezte; meg, A kumanovói ünnepekre való tekintéttel a kormány lemondása elh'alasztútott ezzek lezajlásáig. Pasics és Pri-, bicsevics minden erejüket meg fogják! feszíteni, hogy a mai kormányzati rend, szer fentartassék. És ha a király nincsen elszánva arra, hogy e rendszerrel még az állam erős megrendülése árán is szakítson, nem is lesz más kiut, mint az eddigi kormány-koalíció fentartása. Más kérdés az, nem viszi-e a mai rezsim fentartása a délszláv államot még nagyobb megrázkódtatások "felé. bj.. A NÉGYÉVES CSEHSZLOVÁK köztársaság Október hónap végén ünnepelte a hivatalos „csehszlovák" köztársaság alakulásának négyéves fennállását. A hivatalos világ ünnepelt csak, a nép, különösen pedig a 'felszabadított Felvidék, a tótság egyáltalában nem vett részt abban. Az érdekes évfordulón eszünkbe jut egy másik dátum: 1918 október 19, — alig tíz nappal korábbi időpont a cseh köztársaság kikiáltásának napjától, amikor Juriga Nándor a magyar parlamentben elmondotta híres; beszédéi, önrendelkezési jogot követelve a tótság részére, autonómiát és külön parlamentet. Hadisikerünk szerencsecsillagának lehanyatlása napjaiban nem volt már még a kellő) hangulat a magyar parlamentben ahhoz, hogy megfelelő figyelemmel hallgassák végig a néptribün patetikus felszólalását, ami inkább csak megdöbbenést váltott ki, bizonyos azonban, hogy Juriga nem mondotta volna el akkor azt a beszédet, vagy egészen másként mondotta volna, ha csak egy keveset belelát a jövőbe. Hiszen alig néhány nap mulva;. felszabadult" a tótság, igaz, hogy a csehek társaságában, de önálló állammá kiáltották ki a totók lakta Felvidéket. Juriglának és a tót nép többi vezetőjének azonban ez nem okozhatott különösebb gondot, hiszen ott volt a piltsburgi szerződés, mely garantálta a tótok számára az autonómiát, a külön parlamentet stb.... Négy év mult el azóta. Juriga Nándor, mint lót néppárti képviselő a prágai parlamentben ül és nagy nemzeti ünnepük elölt 2 nappal beszédet mondott az uj cseh kormány bemutatkozása körül indult vitáiban. Nagyon érdekes volna szószerint közölni a beszédét, de talán elég lesz ez a mondat is: — Súlyos események fognak következni és ezért az ellenzéknek, a szlovákoknak, a németeknek, magyaroknak egységes frontot kell alkotnia a barbárok ellen. (Tüntető helyeslés az öszszes tót, német és magyar képviselőknél. ) A barbárok alatt tudniillik Juriga a cseheket értette, akik ma — négy év multával — nem akarják elismerni a pirtsburgi szerződést, hallani se akarnak autonómiáról, ellenben kiszorították mindenünnen a felvidéki öslakóat és a maguk kényeiméire, céljaira rendezték be az egész köztársaságot. Az clcsehesités veszedelménél js nagyobb, kinosabb és elviselhetetlen a gazdasági pusztulás. 70. 000 tót vándorolt ki a felszabaditott.. Szlovenszkóból az utóbbi időben és „Ruszinszkóbári 130. 000 ember felett lebeg az éhtifusz veszedelme. Autonómia ugyan mái sincs, de munka sincs, munkalkalom még kevésbbé. A gyönyörű felvidéki ipar elpusztult, a cseh telepesek meg vetették a lábukat a legkisebb faluban" is és ha a tót néppárt —- az autonómia, pártja — gyűlést hirdet valahol, néhány száz cseh csendőr, legionárius beamter szétzavarja a gyűlésükéi, mert nem tűrik meg, hogy kívülük más is parancsolni merjen. A letiport magyar, ságról ne beszéljünk. A minap meg, halt egy állásából elbocssájtott jegyző 53 éves korában. A szó szoros értelmében éhenhalt, mezitelemül találták meg a hulláját, mert végül már a rajta lévő ruhákat is el kellett adnia. Ez" szimbo'hun. A kiváló, pótolhatatlan tisztviselőikar elüldözve, a magyar birtokosok alul most húzzák ki a földet „földbiriokreform" cimén és a kereskedő, ipa ros osztály elől elszívta a levegőt Prága és a cseh ipar. Ezért tapsol tűntetőén Jurigának a szavaira a német és a magyar képviselő a' prágai. parlamentben és ezért ünnepeltek az évfordulón ezek a cseh hivatalos személyid ségek. —• A Rimamurány-Salgótarján Vasmű R. -T. rendes évi közgyűlésén az 1921—22-iki üzletév zárószámadásaí egyhangú elfogadást nyerteik. A rész vényenkénti ötven korona osztalék ez év november l-étől kerül kifizetésre. Schuster dr., az Általános Cseh Bankegyesület elnöke az igazgatóságba beválasztatott. Az igazgatóság Décsi Mór. Fröhlich Pál és Mátyás Jenő igazgató. helyetteseket az igazgatói, Fürsf György föpénztáros-cégvezetőt a pénztárigazgatói, Aczél Armand cégvezetőt igazgatóhelyettesi cimmel ruházta föl és Bodon Imre, Perl Arnold és Vas Lajos főtisztviselőket cégvezetőkké nevezte ki; — A Magyar Ólomárugyár és Fémkercskcdelmi R. -T. alaptőkéjét 10 millióról 20 millió koronára emeli fel. Egy régi részvényre egy. uj vihető át 1500 K-ért november 7 ig az AngolMagyar Banknál. — A Magyar Szalámigyár R. -T. közli, hogy uj kibocsátású részvényeire az elővételi jog — 1 régire 2 uj — uj darabonkent 420 K lefizetése és a részvények egyidejű bemutatása mellett a gyár pénztálánál 1922 november 2—14-ig gyako rolható. Budapest. 1922. Nyomatott a Budapesti Hirlap nyomdájában ( Rökk szilárd u 4. Felelős nyomdavezető: Nedeczky László) Lap tulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat!