Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 43. szám - A munkanélküliség - A keleti válság és a délszlávok

Vasárnap, 1922 október 22. mmim KÜLPOLITIKA 5 Szociális mozgalmak fl munkanélküliség j A legutóbb beérkezett jelentések a munkanélküliség terjedelme tekinteté­ben ismét nem hoznak különösebb ja­vulást. A csökkenő tendenciában, Svéd­országot kivéve, ugyan fennakadás ez­ideig nem következett be, de a csökke­nés aránya ismét összébb zsugorodott, .ami igazolni látszik a nemrégiben ki­fejezett ama véleményünknek helyes­ségét, hogy egy-két hónapon belül leg­jobb esetben stagnációval, de valószí­nűbb a munkanélküliek létszámának ujabb emelkedésével kell számolnunk. Ha a munkanélküliség terjedelmé­jől készített, előző évekből rendelke­zésre álló adatokat megfigyeljük, azt látjuk, hogy a legtöbb államban, fő­ként Angliában, Hollandiában, Olasz­^rszáigban,, Dániában, Svédországban, Norvégiában és Lengyelországban, az évvégi hónapokban a- munkanélküli­ség következetesen emelkedik és mint­hogy az eddigi csökkenés mértéke alig .számbavehető, a nagy tömetgsizám vi­szonylatában, a most következő hóna­pok ismét súlyos megpróbáltatásokat jelentenék majd nemcsak maguknak az érdekelt munkanélkülieknek, ha­nem államaik gazdasági életének szá­. mára. , A produktiv munkanélküliség segé­lyezés, mely jelenleg főként szükség­munkák létesítéséből áll, csak igen kis ..keretekben működik mindenütt és igy £L munkanélküliek és családtagjaik millióinak életfentartása túlnyomó­részben az állam terhére esik, az im­produktív kiadások milliárdjait jelent­vén a gazdasági élet számára. A tömegmunkanélküliség által adva .lévő nnunkaitulkinálatot a munkaadók pedig egyre növekvő kapzsisággal használják fel saját érdekükben és a munkabérek leszállítása —- a lerom­lott valutájú és kisebb munkanélküli­ségű államok kivételével, — minde­nütt tovább folyik. Ámbár a munka­adók bérleszállitási törekvése a mun­kások ellenállása miatt itt-ott nem si­került, mint például az amerikai bá­nyászsztrájk eredménye mutatja, mégis a bérharcoknak túlságos módon való elhúzódása legtöbbször kétes értékkel bir a munkás számára győzelem ese­tén is, ha figyelembe vesszük a bér­harc ideje alatt elvesztett munkabérek nagy Összegét. Angliában augusztus végén a szak­szervezeti tagok között 187,083 volt munkanélkül, vagyis az egész tagiét­szám 14.4 százaléka, a júliusi 195,445, júniusi 218,626 és májusi 227,838 munkanélkülivel szemben. A törvényesen biztosított angol munkanélküliek közölt a májusi 1,598.888, a júniusi 1,502.955, a jú­liusi 1,458.264 létszám augusztus vé­gén 1,427.311-re csökkent, ami azt je­lenti, hogy a munkanélküliség esetére biztosított angol munkásoknak 12 szá­zaléka nem tud elhelyezkedni. Ez a szám azonban csupán a teljesen mun­kanélkül lévőket foglalja magában és a csökkent munkaidő mellett dolgo­zók külön tömeget alkotnak. Az angol gazdasági élet súlyos voltára jellemző, hogy az augusztusi munkanélküliséget jelentő számnál kedvezőbbel az 1921. évi március hónap óta nem találkoz­tunk, amidőn a munkanélküliek szá­ma 1.355,000 volt. Belgiumban augusztusban 34.877 munkanélkülit olvastak össze augusz­tus hó 5-én és ebben a létszámban szerepelnek nemcsak a teljesen, hanem a részlegesen munkanélküli lévők is. Ennél a létszámnál kisebbet az 1920. év közepe óta- még Belgiumban sem mutattak ki. Ez évi júniusban 19.068 k'ljesen, 23.817 részlegesen, májusban 23,366 teljesen és 26.155 részlegesen munka­nélkül lévő jelentkezett a támogatást ellátó szerveknél. Hollandiában a szakszervezetek 317,800 tagja közül augusztusban 9.3, júliusban 9.4, júniusban 9.5, májusban 10.5 százalék volt munkahijján. Svájcban 51.789 teljesen munkanél­kül lévő egyént tartottak nyilván augusztusban, a júliusi 52,180, júniusi 59,456, májusi 71,100 munkanélküli­vel szemben. A részlegesen munkanél­kül lévők ennek a létszámnak 30 szá­zalékát teszik. Németországban a szakszervezetek tagjainak munkanélkülisége augusz­tusban igen kis mértékben kedvezőtle­nebbé vált, amennyiben az egész tag­létszámnak 0.7 százaléka szenvedett foglalkoztatás nélkül akkor, amidőn júliusban és júniusban ez a százalék 0.6 volt. Az augusztusi munkanélküli­ség ugyanolyan mérvű, mint a májusi. Az emelkedés a szakszervezetek női tagjai közölt állott be, akiknek szá­zalékszáma augusztusban a júliusi 0.8-ról 1.1-re nőtt, mig a férfiak mun­kanélküliségi százaléka ugyanaz ma­radt, ami volt júliusban és júniusban: 0.5. Legnagyobb volt a munkanélküliség mértéke a szociáldemokrata dohány­munkások között (a taglétszám 4.1 százaléka), valamint a szociáldemok­rata gépmunkásoknál (a taglétszám 1 százaléka). A munkanélküliségi segélyben ré­szesülők száma szeptember elsejére 11,960-ra apadt le, az augusztusi 15,136, júliusi 19.689, júniusi 28,626, májusi 64,708 segélyezett munkanél­külivel szemben. Államok szerint szeptemberben Po­roszországban 7114, Bajorországban 943, Szászországban 1261, Württem­bergben 95, Badenben 102. Thüririigiá­ban 333, Hessenben 28. Hamburg­ban 1310, MeklQnburg-Schweriniben .238, Oldenburgbani 42, Braunscihweig­ban 42, Anhaltban 45, Brémában 361, Lippeben 2, Lübeckben 42, Mecklen­burg-StreJítzben 2 munkanélküli sze­repel a segélyezettek sorában. Városok szerint legtöbb munkanélkülije van: Berlinnek 2626, Hamburgnak 2211, Boroszlónak 634, Altonának 444, Bré­mának 400, Dresdának 384, München­nek 305, Nürnbergnek 298, Lipcsének 232, Hannovernak 230, Kiélnek 193, Slettinniek 63. 1 Az'ipari városok közül nincsen mun­kanélküli Dortmundban, Elberfeldben, Halléban, Mannheimben és Solingen­ben. Olaszországban elég kedvezően mi­nősíthetjük a júniusi létszámcsökke­nést (összesen 356.492 munkanélküli), a májusi 410.127-tel szemben. Sajnos, a hírszolgálat e tekintetben igen lassú és a júliusi, valamint az augusztusi adatok nem állanak rendelkezésünkre. Dániában a 269.000-re menő szak­szervezeti taglétszámnak 11.1 százaléka tartozott augusztusban a munkanél­küliek sorába, a júliusi 12.5, a júniusi 13.2 és májusi 16.1 százalékkal szem­ben. Svédországból a rendelkezésünkre álló utolsó adat júliusból származik, amidőn a munkanélküliek száma 28.951 volt, tehát a helyzet kedvezőtle­nebb, mint a júniusi (27.547 munka­nélküli) . Norvégiában a 14.200 szakszervezeti tag közül júniusban (csak erről ér­keztek be az utolsó adatok még) 15.2 százalék szenvedett a inunkahiánytól a májusi 16.3 százalékkal szemben. Lengyelországból csak május hó­napról vannak még jelentéseink, ami­dőn 112.832 munkanélkülit számlál­tak meg, az áprilisi 126.691 és már­ciusi 173.000-rel szemben. ' Annuairo international du Travail 1922. A) nemzetközi munkaügyi hivatal kiadásában ezzel a ciimmel jelent Miegi a nemzetiközi munkaügyi évkönyv leguja'bb kötete. Az évkönyv nyolc fejezete kime­rítően tájékoztat a hivatalos nemzetközi és nemzeti munkaügyi szervezeteikről s mindazon 'kérdésekről, amelyek az ipar és munkaügy terén napirenden vannak. Az .ismertetést táblázatok s a szervezetek névjegyzéke egészíti ki. Az évkönyv bő­séges irodalmi összeállitást ig közöl, amelynek >sí munkaügyi kérdésekkel fog­lalkozó szaikemberek kiváló liaszmát ve- g szik. A kötetben ezúttal el őszön- találko­zunk a szellemi muinikások helyzetével foglalkozó cikkekkel és statisztikai ki­mutatásokkal, amelyeiket a népszövetség genfi munkaügyi hivatala ezentúl állan­dósítani fog. Körülbelül 6*00 egyesület ciméiti soröljía föl, amelyek az intellektüel­lek érdekkép viseletét szolgálják. Az ©zer­oldalas évikönyv ;angol, francia és német nyelven jelent meg. A megélhetés költségei a különböző államokban. A Revue internationale du Travail október1! száma több érdekes cik­ket közöl- Egyebek közt összeállítja az élét köl|.s|égeit m, egyes államokban s arra az eredményre jut, hogy &'& árak kezdenek megfállíappdni,; Összeshasonliüva az év első hálrom hónapjiának iadataiva'1, a mostaniakat — mondja ia cikk — meg­áMapitható, hogy a megélhetés költségei­nek ingadozása a hausse és baisse felé általában nem tesz ki 'többet 5 százalék­nál1. Németország, Ausztria és Lengyel­ország kivételével, ahol az árak helyi okokból emelkednek, a drágulás mérsé­kel)!. Az összehasonlításból — isimét a cikkből , idézünk •— kiderül), hogy a ősök­kenés az élelmiszeriek kicsinybeni áránál a legkifejjíezettlebb. Áz Egyesült Államok­ban és Uj-Zélandblan az árak ma is ugyan­azok, mint az év első három havában. Svájcban, Németalföldön és Dél-Afrikában észrevehető árcsökkenés állt be. Egy má­sodik cikk a nagybani árakról értekezik és megjegyzi, hogy) ezek az lév eleje ó,ta Angijában, Svédországban', Kanadában és Indiában változatlanok maradtak, ellen­ben Franciaországban, Hollandiában és az Egyesülltt Államokban az utolsó hHt hóriap alatt, emelkedtek. , Nyilvánvaló, hogy egyik cikk szerzőjének sem állan'ak a hazai drágasáignól adlatok rendelkezé­sére. A Itevuenek ugyanebben a számában flgyelemlremélltjó cikk van a vas-' és acél­ipari világ helyzetéről! és ia belga munkás-. névelástrOl­<>00000<><>000<><><>00000^ V A Keleti válság és a délszlávok A törökök visszatérésének hatása Szerbiában — Az orosz probléma megoldása a kisantant bomlását jelenti — Cseh-szerb eltentét — Miért bukott meg Nincslcs Genfben ? A kormány pártjainak veszekedésé­ben, a rettenetes korrupció és közkor­mányzati káosz mocsarában és a Ka­ragyorgyevics-ház belső viszályában egészen elmerült délszláv közvéle­ményt mód nélkül felizgatták Kemál pasa győzelmei. Megdöbbenve ébredt rá a délszláv politikai világ, bogy az immár kizártnak tartott lehetőség — a törökök visszatérése a Balkánra — fe­nyegető valóságként rajzolódik fel a délszláv állam- amúgy is borús kül­politikai egére. A rapallói szerződés a különféle revíziók végtelen sorozatán át sem tu­dott mind máig eljutni a végrehajtásig. Legújabban a dalmáciai olasz iskolák ügyében merültek fel súlyos kontro­verziák Róma és Belgrád között. Az olaszok ném kívánnak kevesebbet, mint azt, hogy a délszláv területen jó részben délszláv állampolgárok szá-. mára megnyitott és megnyitandó isko­lák- tanári és tanítói karát az olasz kormány nevezze ki esetleg olasz ál­lampolgárok sorából. A belgrádi kor­mány hajlandó e pontban ujabb en­gedményeket tenni, de vonakodik a délszláv állam szuverénitását is érintő olasz követeléseket teljesíteni. Még nem találták miegl az uljiáhb formulát, mellyel ideiglenesen legalább nyugvó­pontra hozzák a soha ki nem egyenlít­hető olasz-délszláv ellentéteket. A marienbádi és prágai tanácskozá­sok a kis-entente államai és Lengyel­ország között nem végződtek azzal az eredménnyel, melyet Belgrád remélt. Az állítólag huszonöt esztendőre meg­kötött véd- és dacszövetség nagyon problematikus értékűnek tűnik fel Nííncsics külügyminiszter ama kijelen­tései mellett, melyek kiemelik, hogy a kis-entente magvát a délszláv király­ság és a csehszlovák köztársaság képe­zik, hogy Romániának és Lengyel­országnak több pontban más érdekeik vannak. És itt elsősorban az orosz kérdésre kell gondolnunk. Románia és Lengyelország bárminő Oroszországban természetes ellenséget látnak, a dél­szláv és a csehszlovák politika viszont nyiltan oroszbarát, ha egyes faktorok között nagy ellentétek vannak is ab­ban a kérdésben, támogatandó-e a szovjetrendszer, vagy uralomra segi­tendő-e a szocialista vagy polgári köz­társaság a szovjettel szemben, avagv pedig a cári Oroszország restaurá­landó-e. A belgrádi kormányköröknek a monarchista restauráció volna rokon­szenves, mig a szerb ellenzék és az összes horvát és szlovén pártok sokféle ingadozással ufvan, de a három más változat között válogatnak. Az előbb­utóbb megoldásra kerülő orosz pro­bléma tehát a kis-entente megszűnését fogja jelenteni, amellett, hogy a belső cseh-szilovák lés délszláv frontot, is sza­kadozottá fogja tenni. A kis-entente magvának minősitett két állam között sem zavartalan az egyetértés. Ismeretes, hogy a kis­enlente a Népszövetség tanácsában egy helyet igényelt magának. L helyre mindkét állam reflektált és szerb hiva­talos részről Benes ellen meglehetős erős sajtó-kampány indult meg, mely­intek hatása alatt a csdhi-szlovák köz* társaság hozzájárult Nincsics jelöltsé­géhez. A cseh-szerb ellentétek kiütköz­tek a bolgár kérdésben is. Prága szíve­sen látná Bulgáriát a kis-enfenteban, míg Belgrád hallani sem akar errőh. A prágai konferencián ez az ü"v is Nin­csics javára ütött ki. A csehek elismer­ték, hogy a bolgár kérdésben az első­sorban érdekelt szerbek nézete az irányadó. Nincsics még ezután is szük­ségesnek látta egy intervjuban kemé­nyen megtámadni a bolgárokat, ami .elárulja, hogy a szerbek . ideiglenes felülkerekedése még az ő nézetük sze­rint, sem döntötte el yégleigesen ezt a kél iszíövetséges viszonyát erősen érintő kérdést. Ismeretes, ihíogv a Népszövetségben a, délszláv kandidáció tizenöt szavazat­tal elbukott Kina huszonegy szavaza­tával szemben. A délszláv külügymi­nisztérium a felsülést különféle okok­kal magyarázza. Az . egyik az, hogy . Kina a Népszövetségiből való kilépés­sel fenyegetőzött az esetre, ha néni kap helyet a tanácsban. A másik az, hogy a Népszövetségben Anglia diktál, mi­után a dominionok szavazatával is rendelkezik. Anglia Nincsics megvá­lasztását ugy tekintette, mintha Fran­ciaország még egy szavazatot kapott volna s ezért minden áron meg akarta ezt akadályozni. Segítségére jöttek a balti államok is, melyek az orosz kér­désben tanúsított délszláv felfogást lé­tük veszélyeztetésének tartják. Dél­szláv hivatalos helyen Nincsics buká­sát elsősorban a francia politika vere­ségeként iparkodnak elkönyvelni. Ha igy volna is a dolog, Nincsics bukása semmiesetré sem sikere akár a dél­szláv, akár a kis-entente külpolitiká­nak, amire a horvát sajtó sietett nyo­matékosan rámutatni. És miután Cseh­országban az a vélemény, hogy Benes megválasztása sikerült volna, Nincsics bukása hozzájárul a cseh-szerb viszony elhidegüléséhez is. Kemal pasa diadalmas előretörése miatt a király, Pasdcs és Ninícsics Pá­risba utaztak. A Belgrádban maradt csonka-kormány heteken át minden megbízható külpolitikai értesülés, nél­kül maradt és semmi irányban sem tudott dönteni. A kormánykörökben először az a gondolat alakult ki, hogy a törökök visszatérése Európába ka­tasztrofális következményekkel lehet a Ibalkáni siátusquóna. éppen ezért casus bellinek tekintendő. A római délszláv követ ezt a délszláv álláspontot közölte is az olasz külügyminiszterrel, A dél­szláv kormány részleges mozgósítást rendelt el, körülbelül harmincezer em­bert koncentrált a bolgár határon, a Nemzeti Banktól száz millió dinár hi­telt kért. Konstantin király lemondása után diplomáciai támogatást igért Gö­rögországnak, ez ügyben tárgyalást kezdeményezett Romániával s hajlan­dónak mutatkozott Konstantinápoly és

Next

/
Thumbnails
Contents