Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 43. szám - A Javorina-kérdés

Vasárnap, 1922 október 22. mmm KÍIIIPCLITIKH 3 M tudomány válsága 7t nyugati kultúra, csöd előtt — Meg kell szüntetni sürgősen a tudományos vesx,tegzáw*t Irta: FÖBDES BÉ&M v. b. t. t. egyetemi tanár A tudomány lerén nincsen győző, sem legyőzött. A tudomány terén nincs jóvátétel, nincs bosszúállás, nincs politikai gyűlölet, mert a tudományos hlaladás és igazság az egész embjeriség érdeke. A tudomány terén nincs lefegyverzés, mert minden nemzetnek büszkesége, ha onás nemzet szellemi fegyvereit használja. Mindezek ellenére még ma is azt látjuk, hogy egyes nemzetek a tudományos együtt működést az entente-nemzetek körére akarja szorítani. Még nem régen hallottunk olyan hangokat, amelyek a németek és más nemzetek tudományos közreműködését ki akarják zárni. Tényleg létesítettek is egy tudományos szervet, amelyben csak az ententenemzetek vesznek részt és midőn nemrégen Svédország azt az indítványt hozta szóba, hogg a németeket és magyarokat is vegyék soraik közé, olyan ellenérzés nyilatkozott meg, hogy Svédország indítványát vissza is vonta. Ezzel szemben tény, hogy a tudomány nem ismer nemzeti határokat és minden tilalmi vám szellemi téren csak szegénységet és sülyedést idézhet elő. Ezért csak helyeselni tudjuk, hogy a Budapesten most tanácskozó népszövetségi társadalmi szerv főtanácsa a szellemi munka nemzetközi szervezését is felvette programjába. Remélhetőleg sikerülni is fog megállapodni olyan elvekben, amelyek a nemzetközi szerv létesilését biztosítják. A szerv feladata volna a nemzeteket a tudományos kutatás terén egybekapcsolni és főleg a szegényebb nemzeteket támogatni anyagi eszközökkel tudományos törekvéseikben. Mert tagadhatatlan, hogy a tudomány helyzete válságossá vált és hogy fenyeget a veszély, hogy a tudomány oltárán a tüz kihűl, mert a rettenetes drágaság a tudomány előfeltételeit is tönkretette. A könyvektől a górcsövekig, a górcsövektől a kísérleti nyúlig minden annyira megdrágult, hogy a tudomány a szükséges tudományos eszközök híjában szünetel. A háború előtt Németország vegyi vizsgálatokra mintegy 200 millió márkát költött évenkint, ami a mai papirmárkában milliárdoknak felel meg. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy a tudományos intézeteket a legszűkebb költségvetésre kell szoritanr, nem is szólva arról, ami külön kérdés, hoau a szellemi munkások a legnagyobb nélkülözéssel küzdenek és standardjukban messze mögötte maradnak a közönséges napszámosoknak. A háború következtében a tudományos vilás egyes tagjai és a tudományos intézetek közötti érintkezés megszűnt, ami ia tudományos munkának igen nagy miértekben hátrányára volt, mert lehetetlenné tette az eredményeik! közlését és ellenőrzését. Ha ez az állapot fentartatnék, ha akadályt gördítenek a szellemi fluidum terjedésének, az érintkezés villanyos erejét levezetnék a föMbe, akkor a tudomány és a nyugati kultúra csőd előtt áll. Éppen ezért iiniielőbb gondoskodni kell arról, hogy a tudományos vesztegzár megszűnjék, hogy a gyűlölködést a kölcsönös méltatás váltsa fel, hogv a kutatók rendelkezzenek a kutatás eszközeivel, mert nem a fizikai munkás — aki ma diktálni akar 1—fogja a tönkretett világot újraszervezni, hanem a szellemi muníkáls, aki ezer ési ezer fizikai munkást oktat, dirigál és célhoz vezet. A szellemi munka nemzetközi szervezkedése A népszövetség bizottsága a tudósok, művészek és írók segítéséről — A szellemi és a testi munka egyensúlya — Nemzetközi alap a tudományos kutatások megkönnyítésére Magyarországi fölvétel© a nemzetek szövetségébe egyebek közt a hazai egyetemek és főiskolák helyzetére is nagyjelentőségű, mivel ezáltal módunkban van belekapcsolódni a népszövetség egyik szerfölött gyakorlati fontosságú intézményébe: a szellemi együttműködés bizottságába. A Commission internationale de coopération intellectuelle a második népszövetségi nagygyűlés mult évi határozata folytán alakult meg és első ülését augusztusban tartotta. Az erről szóló beszámoló, amelyet a népszövetség elé Jouvenel, a bizottság előadója terjesztett, most jelent meg. Az első ülésen a bizottság számba vette teendőit, amiket két csoportba osztott be: a sürgős és a könnyen megvalósítható feladatokra. Jouvenel jelentése kiemeli, hogy a bizottság munkája a nemzetközi együttműködés és a békés munka szempontjából rendkívüli jelentőségű. Hivatkozik Murray professzornak a népszövetség második ülésén tett kijelentésére, mely szerint: „A népszövetség jövője a nemzetközi lelkiismeret kialakulásától függ. Működése nem születhetik meg és nem nagyobbodhatik anélkül, hogy valamennyi nemzet összes tudósai, gondolkodói és irói fenn ne tartsák a gyakori érintkezést és ne hirdessék egyik országban ugy, mint a másikban azokat az eszméket, amelyek a nemzetek közt a békét biztosítják." Jouvenel a bizottság kettős célját a következőkben határozza meg: a szellemi munka számára illő teret biztosit, másrészt lehetővé teszi, hogy a világ nagy szellemi áramlatai szabadabban és gyorsabban terjedjenek. A jelentés következő szakaszát fontossága miatt szószerint ide iktatjuk: „Valóban ugy látszik, hogy. a kézi munka és a szellemi munka közötti egyensúly, amely rendes viszonyok közt fennállott, most megbomlott. Bergson más alkalommal megemliemeljék. A bizottság igénybe kívánja venni a magán- és félhivatalos szervezetek közreműködését is, amelyek azzal a céllal alakultak, hogy az egyes nemzetek szakemberei közt az összeköttetést megteremtsék. A bizottságra csupán az a! föladat vár, hogy biztosítsa az egyetemek és tudományos testületek közti összhangot és megszervezze nemzetközi munkájukat. E föladat teljesítésén két albizottság buzgólkodik. Az egyik Bergson elnöklésével az egyetemek egymásközti viszonyát tanulmányozza, a másik a bibliográfia nemzetközi szervezésére alakult. Jouvenel jelentésében több indítványt is terjesztett a népszövetség elé, amelyek a gyakorlati megvalósítást szolgálják. Egyebek közt javasolja, hogy mindazokat az államokat szólítsák fel csatlakozásra, amelyek az 1886. március 15-iki nemzetközi egyezményt a tudományos kiadványok cseréjére vonatkozóan nem irták alá. Bennünket azonban az az indítvány érdekel közelebbről, mely szerint a népszövetség a nemzetközi összetartás elve alapján biztosítsa a szellemi együttműködést és ezt az által tegye lehetővé, hogy a háború által sújtott országok egyetemei és főiskolái részére biztosítsa a szükséges anyagokat és könyveket, amelyeket nincs módjukban megszerezni. OOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOO<^^ M Javorina-kérdés tette azt a tényt, hogy a laboratóriumi szolgát jobban fizetik, mint magát a tudóst. A népszövetségnek magának kötelessége a szellemi munkát támogatni és megkísérelni, hogy a tudomány, a művészet, az intelligencia számára visszaszerezze a nemzetközi életben azt a helyzetet, amelyet a háború és a materiális ösztön tobzódása tőlük elvitatni látszik. A bizottság első ülésén az a vélemény alakult ki, miszerint a szellemi munka nemzetközi együttműködése terén lehetetlen anélkül bármi gyakorlati lépést tenni, hogy a szellemi élet anyagi és erkölcsi szempontjait figyelembe ne vennék. Ennélfogva foglalkoznunk kell a szellemi munka helyzetével a különböző államokban és a szellemi tulajdon kérdésével. Az előbbire vonatkozóan Bergson azt ajánlja, hogy értekezletet rendezzenek, amelyen a szellemi munka helyzetét és az orvoslás eszközeit megvitatják. Javasolta egyúttal azt is, hogy erre az értekezletre gyűjtsék össze a szellemi munkások anyagi helyzetére vonatkozó adatokat és táblázatban tüntessék föl az egyetemi tanár, a művész és az iró életkörülményeit. Iieynold Ausztriából és Curiené Lengyelországból a szellemi foglalkozásból élők helyzetét megvilágító adatokat máris rendelkezésre bocsátották. A bizottság — mint Jouvenel jelenti — elhatározta, hogy a fenti javaslat szellemében tervezetet dolgoz ki egy nemzetközi alap létesítésére, amelyből a tudományos kutatásokat előleggel és kölcsönökkel könnyebbítenék meg. A bizottság megállapította, hogy a szellemi tulajdon, különösen tudományos téren, nem részesül kellő oltalomban s igy ezt a kérdést is tanulmány tárgyává teszi. A bizottság feladatául tekinti, hogy a tudományos eredmények minél előbb tudomására jussanak a szakembereknek s ezáltal a szükséges együttműködést tökéletesebb fokra Cseh ország és Lengyelország határpöre a két álltam létezésével eig$ idős. A szepesi, liptói ési tesdheni területemgedmények csak enyhítették a sokáig véres konfiltiiktusok stádiumában fekélyesedő kérdés hevességét. Az eléigigé nem tájékozott közvélemnyndk sejtelme sincs arról, mi lehet egy fakihatár kéndésé'bcnj európai fontosságú és nem tudja., hogy qgy szimpla kis község neve mögött egy siókkal komolyabb aspiráció hajtóerői imiüködnek. Most éppen megint rendkívül éles hangok hallatszanak /az ésizalki határr felől, Prága? iriálnyában. Azt irjáik a haircias lengyel lapok, Ihogy Benes megszegte a szavát. A cseh-lengyel kereskedelmi egyezményben, kikötés van a Javorina visszaadására nézve, ha pedig ezt Prága nem teljesiti, papírkosárba, kerül az egész egyezmény: niem lesz a cseh árukra tranziiitó-forgalom Oroszországba, Ukrajnába, Pila helye pedig továbbra is betöltetlen marad a prágai lengyel követségen. Ebben a lkédésbeni nem főig engedni Lengyelország, a Javorina átadása néSkiüill nem lehet a béke zavartalan ... Természetesen a lengyelek nem csupán annak a néhány száz lakost számláló községért ósi se gazdaságilag, se turisztikailag nem fontos 8 kilométert kitevő községhatáíért exponálják magiakat országos mozgalmak keretében. Nem jelentéktelen területek átengedésénői van itt szó. hanem a Tátra elvesztéséről és a Szepesség eiletérdekeiről. A lengyelek a Tátra egész északi lejtlőjét nemzeti tulajdonuknak tekintik, ezt m^guk isizámiáira követelik, a Tátracsucs—Kisviszoki—Középhegység — Jégvöigyiasucs — Fehér asiucs — Nagynyereg!—Sirató—Holliósihö—Szedlo —Prisiap—Regyiskó határvonalával, vagyis impériumukat egészen a Tátra főgerincéig tolnáik előre és ezért szívesen átengednék Teschent, vagy a két árvái kerületet, esetleg aiz egészet a tizenkét szepesi községgiel egyetemben, A Tátrának ez a ifelosztáisa azonban vógizetes lenne a Szepességre nézve. Ha a határt a főigerincéig kitolják, akkor a fürdők 5—10 kilométeres1 közelségében és a béke ellenére is veszélyes határzónában feküdnének. Ez már az idegenforgalmat érinti, a Tátra-fürdők fejlődését és iá Szepesség legvitállisabb gazdasági érdekeit. Katonai erődítések, hatáirőrsiégok közvetlen közelében ki merne luxusépítkezéseket kezdeni és a legvakmerőbb turistáknak se volna kedvűik ásítozó ágyuk és puskacsövek közlött mászkálni. Cseh politikai körökben tisztáiban vannak azzal, hogy . ha mégis kapta volllna Lengyelország Javorinát, az semmiasietne se okk>tta fvomai megi véglegesen a cseh-lengyel határproblémáit. Alig) fog akadni cseh kormány, amely itt engedményekre vállalkoznék, melyek néi'küi pedig ez az elválaisiztó kérdés sohase kerül le a napirendről és a cseh-lengyel u. ni. „jó viszony" útjából. Frágának meg kell barátkoznia azzial a gondolattal, hogy Lengyelország szivéhez az ut a Tátrán visz keresztül. A Javorina-ttérdés diplomáciai megvilágításban A nagykövetek tanácsa 1920 június 28-án véget vetett a már 1918 óta húzódó lengyebaseh viszálynak, megállapítván a tesohieni, valamint a szepesárvai kérdésben a két országi közötti határt:. , E döntés Párisban történt, a történelmi és földrajzi szempontok nem lettek figyelembe véve, a a döntés a csöheknek kedvezett. A lengyelek főleg azért voltak elégületlenek, mort nemcsak hoigy nem kapták meg azt a területet, amelyre számítottak, hanem a hatáfr oly kevés hozzáértéssel lett megállapítva, hogy a Magas-Tátira északi részén egy ifallu, Javorina, teljesen a csehek kezére jutott, mig a szomszédos falvak, melyeknek ugy lagelő, mint faelMtás szempontjából Javorinára égető szükségük volt, Lengyelországihoz kerüllek. Hozzájárult még, hogy Javorinár.ak valamennyi összeköttetése Len/gyelország felé vezet. A Magas-Tátrán át való közlekedés pedig úgyszólván lehetetlen, vagy legalább is nagy nehézségekkel találkozik. A len^velek csakhamar tárgyalásokat indítottak, hogy Javorinát megikrapjálk éls, hajlandók voltak ezzel szemben 2 községet is felajánílani. A kénlés közvetlenül a cseh-lengyel egyezmény megkötése előtt nem vert fel nagyabb hu'lámokat. A lengyel újságírók lembergi kongresszusa 1921 szeptember 25-én kimondotta, hogy harcolni fognak a sajtóban Javorina megszerzéseért. Tulajidonképen 4 községről van szó. Javorina földrajzilag, gazdasálgilagt és turiisfztikai tekintetben! Lengyelországhoz tartozik. Csehországtól el van választva a Magas-Tátra által. A szomszédos községek, Juibó, Csomagára és Reipiszkó a lengyelekhez kerülték. E községek lakosai ugy szarvasmairháikat, mint juhaikat a javorinai havasi legelőkön legeltették, tekintettel arra, hogy a három község közelében nincsen legelő. Ha pedig Javorina Csehorszájghoz kerül, akkor a határbeli nehézségek folytánj kénytelenek állataikon túladni. Ez volt az egyik szempont, mely Lengyelországot arra indította, hogy Javoirinát ű csehektől követelje. A másik ok a terméslzetes határ megállapítása volt. A nagykövetek tamálcsa által a határ teljesen önkényesen a Mayas-Tátra északi lejtőjén lett megvonva. Ha már most a lengyelek megkapják Javorinát, ezzel meg kell kapniok a Magas-Tátra ósizalki oldalának azt a részét, mely a podüplaszki vö'gy és a Jégvölgy csúcs között terül el. Más természetes határ el siem képzelhető. A lenigyeek nyíltan bevallották, hogy Javorina megszerzéséneik főoka a természetes határ kérdése. Végeredményben egy kb. 7 km. széles* és 12 km. hosszú terü'etről volt szó, mely Hohiinlohe herceg tulajdonát képezte. A lengyelek Javorinával szemben (felajánlották Nedec és Karwin falvakat, melyek Öfalu közelében vannak, kb. 2000 lakossal. A lengyeVk hivatkoztak történelmi