Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 41. szám - A román kormánypolitika mesterkedései

vasárnap, 1922 október 8. A svájci szakszervezeti szövetség a mult hónap végén Oltenban értekezletet tartott, melynek főtárgya a Svájcban több mint két év óta tártó munkanélküliség megszüntetésére"' szükséges teendők megbeszélésé volt. Az értekezletén keserü panaszok hangzottak el a munkanélküliek segélyezése körül tapasztalt hatósági önkényeskedések ellen. Elhatározta az értekezlet, hogy október hónap folyamán a svájci munkanélkülieket konferenciára hivják meg, amelyen a kérdés gyökeres megoldását fogják tárgyalni. A szakszervezeti szövetség titkára beszámolt a gyári törvény negyvenegyedik fejezetének a nyolcórás munkaidő megszüntetése céljából szándékolt reviziója ellen meginditott mozgalom eddigi eredményeiről, melyek a tiltakozást kifejező aláirásoknak nem várt mértékben való szaporodásában mutatkoznak meg főként. Tudomásul vette a bizottság, hogy a gyári törvény reviziója elleni akció költségeinek négyötöjdrészét a szakszervezeti szövetség viseli, mig a fenmaradó egyötödrész terhe a szociáldemokratapárt, a kommunista-párt és az egyéb munkáscsoporlosulások között oszlik meg. A titkár beszámolt az Oroszország inségesei javára folytatott segélyakció gyüjtésének további részleteiről és előadta, hogy a gyüjtés második aktusa 30. 488 frankot eredményezett. A külföldi munkásgyermekeknek Svájcban való nyaraltatását célzó akció 120. 440 frankjába került a szakszervezeti szövetségnek és ebből az összegből 3934 német és osztrák gyermek üdült a most elmult nyáron át Svájc területén. Bemutatásra került az otthoni munkások minimális munkabérének szabályozása tárgyában készült és a svájci szövetség elé terjesztendő törvényjavaslat is, A genfi fém- és épitőmunkások között felmerült nézeteltérés kiegyenlitésére a különböző szakszervezetek tagjaiból öttagu bizottságot küldöttek ki, melynek egyuttal kötelességévé tették a zürichi fémmunkásszervezetben bekövetkezett szakadás ügyének megvizsgálását, A Munkésképzés kifejlesztése érdekében teendő intézkedések megbeszélése után elhatározta a bizottság, hogy a jövőben igyekezni fog a svájci szociáldemokrata-párt és a szakszervezeti szövetség közötti együttmüködést az eddiginél szorosabb kapcsolat létesitése utján biztositani. A Trade Union-ok kongresszusa A Trade Unionok ezévi kongresszusukat Southforts-ban 717 delegátus jelenlétében tartották meg. A megjelent delegátusok összesen 5. 127, 000, a Trade Unionokhoz tartozó tagot képviseltek, amiből megállapitható, hogy a taglétszám az elmult évihez képest (6. 400, 000) erősen megcsappant, és ez az Angliában uralkodó nagymérvü munkanélküliségre vezethető vissza. A kongresszust bevezető elnöki megnyitó rámutatott arra, hogy a dolgozók összetartására ezidőszerint annál nagyobb szükség van, mert a munkaadók a mai sulyos gazdasági helyzet által nyujtott, alkalom teljes kihasználására törekednek és a munkabérek általános leszállitását igyekszenek keresztülvinni, J. H. Thomas az entente jóvátételi követeléseivel foglalkozva, megállapitotta azt, hogy mindaddig, mig Anglia a legutolsó években követett jóvátételi politikáját fogja folytatni. az angol munkások milliós tömege kénytelen a munkanélküliség nyomorát szenvedni. Németországnak módot kell nyujtani arra., hogy a világgazdaságban az öt megillettő, helyet elfoglalja, mert csak zettségnek teljesitésére. Támadja az erőszak kiméletlenségét és követeli hogy Németország terhein könnyités történjék. Thomas inditványára kongresszus kérő szóval fordul a francia néphez, hogy igyekezzék támogatni Németországot, melynek élete demokratikus irányba fordult, a kölcsönös bizalom politikájának kezdeményezése révén és javaslatot tesz a németek olyan szövetségének létcsitésére, melynek tágja, kivétel nélkül, valamennyi állam. Elhatározta a kongresszus, hogy a londoni Daily Herald-ot a Trade Union-ok szövetségének vagyonából megvásárolja és a jövőben ennek számlájára fogja a lapkiadás költségeit fedezni. A kongresszushoz a németországi-általános szakszervezeti szövetség táviratot intézett, melyben kifejtette, hogy a márka leromlása Németország gazdasági összeomlását jelenti, tehát a gazdasági kháosz általánossá-válását. A következmények beláthatatlanok valamennyi termelő államra nézve, hiszen a hatvanmillió német fogyasztó teljesen, el fog tünni a világ vásárlópiacáról. Az összeomlás még megakadályozható, de csak akkqr, ha a segitő beavatkozás nem késik. A távirat, a kongresszus tagjai között mély hatást és rokonszenvet keltett, ami Thomas beszédjében és az elfogadott határozatban jutott kifejezésre. Az amerikai bányászsztrájk befejezése Az amerikai bányászsztrájk, mely hónapok óta bénitotta meg az Északamerikai Egyesült Államok gazdasági életét, az, érdekeltek kölcsönös megegyezésével véget ért. A sztrájkoló bányászok és a szénbányatulajdonosok közötti békéltető szerepet két szenátor: Pepper és Reed vállalta és önzetlen fáradozásuk kellő eredménnyel is járt. A sztrájk kitörését tudvalévően az okozta, hogy a szénbánya tulajdonosok és bányászok közötti bérszerződés érvényességének tartama a folyó évi március hó végével lejárt és azt a bányatulajdonosok a régi feltételek mellett megujitani nem akarták, hanem csatlakozva, az Északamerikai Egyesült Államok többi munkaadójának a munkabérek leszállitására irányuló törekvéséhez, a bányászoknak az eddiginél lényegesen kisebb fizetést kivántak nyujtani. A bányászok, ámbár sztrájkalapjuk nem volt tulságos nagyösszegü, tudván azt, hogy sztrájk esetén az amerikai munkások milliói fognak a hátuk mögött állani, hiszen az ö vereségük a többi szakmák munkaadóinak merészségét növelte volna a munkabérek leszállitása tekintetében, belementek a harcba, melynek kimenetele az ö javukra dőlt el. A munkaadók kötelezték magukat arra, hogy a munkába állás idejétől az 1923. évi augusztus hó 31. napjáig továbbra is a régi munkabéreket fizetik a bányászoknak. A bányászok sztrájkjának befejezése után véget ért a nagy vasutassztrájk is ugyancsak a vasutasok sikerével, amennyiben szintén biztosittattak részükre régi fizetéseik. A sztrájk befejezése nem szolgált örömhirül az angol és francia szénkereskedelem számára, amely a sztrájk tartama alatt kitünő felvevő piacot talált nagy szénfeleslegei számára az Északamerikai Egyesült Államokban. A tengerentulra váló szénszállitások ugyan teljesen még nem szüntek meg, mert az amerikai széntermelés az elmulasztottakat azonnal pótolni nem tudja, valamin a vasutak szálli tóképessége is akadályul szolgál, mégis a megindult munka eredményej azt mutatják, hogy a normális Mozgósitanak a Dardanellák miatt — Előkészületek a koronázásra — Miért állott el Avarescu kompromittáló emlékiratai közlésétől ? A Dardanellák kérdésének ujra felszinrekerülése illetőleg Törökország európai hatalmának ujraéledése a Fekete-tengermelléki államokat kivétel nélkül élénken foglalkoztatja, de megmozditotta a közvetve érdekelt kontinentális országokat is. Lengyelország, mely a lengyel—román szerződés következtében Galatzon át szabad utat kapott a Fekete-tengerhez, szintén bele akar szólani a Dardanellá* ügyébe. Mint Románián át érdkelt fél, természetesen Romániával közös álláspontot fog elfoglalni, vagyis ellensulyozni akarja a török-orosz érdekeltséget Részletes állásfoglalásáról még nem érkezett hir, annál többet nyilatkozik azonban Románia kormánya. Különböző nyilatkozatai szokás szerint nem mindig fedik egymást. Az első harcias hangot, mely kategorikusan kijelentette, hogy Törökország Európába vissza nem ereszthető, és ebben a tekintetben Románia fegyveresen is hajlandó álláspontjának érvényt szerezni, csakhamar békésebb nyilatkozatok követték. A kormánynak és különösen a nemzeti blokknak (konzervativ és nemzeti demokraták) sajtója uszit csak feltétlenül a törökök ellen. A legutóbbi hivatalos állás foglalás az volna, hogy a kormány a szövetségesekkel egyetértésben, békében akarja megoldani a keleti kérdést és semmi okot nem lát háborura. A tények azonban mást mutatnak, mint a nyilatkozatok. A katonai rendszabályok egymást követik és bár nyilvánosan mozgósitási nincs, azért a mozgósitás tényleg folyamatban van. A nagyvezérkar az ujoncok bevonulását október 1-ről november l-re halasztotta, mert a kaszárnyák kellenek a behivott tartalékosoknak. Az összes 1880—1897. közt született katonaköteleseket, tartalékosokat, póttartalékosokat, felmentetteket és a felmentésre ajánlott tisztviselőket okóber 16—30. közt ellenőrző szemlére rendelte be az egyes hadkiegészitő parancsnokságokhoz, külön behivókkal hadilétszámra emelte a VI. és VII. hadtestet, egy vadászhadosztályt, egy bukovinai dandárt és egy királyságbeli hadosztályt, melybe besszarábiai zászlóaljakat is osztott. Katonai állományba helyezte a vasutasokat és az állam kincstár egész személyzetét Az ellenzéki lapok ideges felszólalásaival szemben a kormány azt a nyilatkozatot adta ki megnyugtatásul, hogy mindezek nem háborus készülődések, hanem csak a koronázás alkalmával Ploesti és Buzau közt tartandó nagy hadgyakorlatok előkészületei. Hogy külpolitikailag szabadkezet nyerjen a kormány, szeretné valahogy a belső békét biztositani. A parlament szünetelvén, a pártpolitikai szenvedélyek a tömegek közt tombolják ki magukat s a kormány erőszakoskodása már saját pártját is bomlásba kergette. A liberális párt erdélyi szervezetei válságba kerüllek, a bánsági és bihari helyi szervezetek vezetői kiléptek, képviselő- és szenátor tagjaik mandátumaikról lemondtak. Hogy a koronázás sikerét biztosithassa, a kormány Erdélyben a népet akarja megnyerni, minthogy vezetőivel nem boldogul. Ezért nagy szinpadiassággal hajtja végre sorra különböző vidékeken a magyar földesuri és egyházi birtokok felosztását, igy például október 2-án a kolozsmegyei Kajántón hat miniszter jelent meg a katholikus státus birtokának kisajátitásán és a szokásos népünnepélyek közt Bratianu miniszterelnök maga fogta az eke szarvát az első barázda kihasitásakor. Amit a kormány elrontott, az uralkodócsalád igyekszik reparálni. Igy a távolmaradó erdélyi oláhok helyett a király a magyarországot akarja megnyerni a koronázáson való részvételre. A magyar egyházak püspökei az autonómia foltonos megsértése az agárreformnak nevezett földráblás, a felekezeti iskolák elleni irtóhadjárat és személyi sérelmek miatt minthogy mindenféle törvényes lépésük eredményelennek mutatkozott, a királyhoz akarnak fordulni és beavatkozását kérni a kormány tulkapásai ellen. Ugy a katolikus, mint a református egyházak összes sérelmeiket közös, memoHindumban foglalták össze és Majláth gróf, a gyulafehérvári katolikus püspök kérdést intézett a kabinetirodához, hogy mikor nyujthatnák járálynak ezt a memorandumot. A király erre azt a kijelentést tette, hogy akoronázás alkalmával hajlandó a magyar egyházak küldöttségét fogadni, Igy a magyar püspöki kar kénytelen lesz megjelenni a koronázáson, habár éppen a katolikus papságot kánoni törvények tilják el a görögkeleti istentiszteleten való részvételtől. A koronázáson ugyanis kizárólag görögkeleti egyházi ünnepély lesz, mert á bizottság semmiféle tekintettel nem volt Románia mai vegyes egyházi berendezésére. Éppen a katolikus egyház mellőzése miatt a Szentszék nem is képviselteti magát a koronázáson. Az egész bukaresti diplomáciái karban egyedül Marmeggi biboros, a pápa képviselője fog hiányozni. Távolmaradnak azonban az idegen államfők is, még Sándor szerb király sem lesz jelen, állitólag azért, mert a koronázási ceremónián a jelenlevőknek olyan hódolati jelet kell mutatni, melyet szuverén államfő nem tehet meg. Pár napja még teljesen liberálispárti látkörü ceremóniának látszott a kormányzás a királysági részéről is. A parasztpárt, mint a parlament legnagyobb ellenzéki pártja, szintén bejelentette, hogy nem vesz részt rajta és nem is üdvözli a királyt, ugyszintén; az Avarescu-féle néppárt is. Nem maradt volna más a liberálisokon kivül a páremberes demokrata blokknál. Jorga nagy agitációval is csak ennyit tudott elérni és itt is. mint Erdélyben a királyi családnak kellett a helyzetet megváltoztatni. Pár nappal ezelőtt Ayarescuék hirtelen megváltoztatták előző határozatukat és Avarescu megjeleni a királyi palotában. A változás okaiul az Adeverul október 2-i száma a következőket közli: A néppárt első állásfoglalásával egyidejüleg nagy hirdetmények jelentek meg. melyek szerint Avarescu tábornok kiadja emlékiratait az 1916-i háborutól, melyekben kimutatja, milyen okoknak tudható, be az oláh hadsereg veresége Dobrudzsában Mackensen egyesült német-bolgár-török haderejével szemben. Ezek az emlékiratok belevonták volna a király személyét is ebbe a kérdésbe. minthogy ő volt a hadsereg névleges főparancsnoka. Mielőtt az Indreptarea. napilap megkezdhette volna az emlékimtok közlését, megjelent Avarescunál a királyné küldöttje, egy tábornok és elmondta, hogy a királyné azért küldte, hogy tudtul adja, mennyire becsülik és értékelik őt most is az udvarnál, eddigi szolgálatait el, nem felejtik és nem látják be. miért szakitolta meg Avarescu összeköttetését az udvarral, minthogy a mai helyzet őt, deszignálja az uj kormány megalakitására. Ezzel az igérettel sikerült Avarescut leszerelni, megjelent az ud-, varnál, nem adja ki emlékiratait és megváltoztatta az első párthatározatot is, hogy a néppárt távol marad a koronázástól. Hogy mennyiben hiteles az Adeverul értesülése, természetesén nem lehet ellenőrizni, de az bizonyos, hogy az utóbbi napokban az Avaresculek sajsajtója a legnagyobb nyiltsággal hirdeti, hogy a néppárt még éz év őszén ujra kormányra kerül és a párt tulaj donképpeni vezére. Argetoianu volt belügyminiszter is a nyilvánosság előtt ilyen kijelentéseket tett MAGYAR KÜLPOLITIKA 5