Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 40. szám - Az európai sajtó

NMYAt KÜLPOLITIKA tVasárnap, 1922 október *1»• még nincsenek befejezve, nem volna szabad. Hiszen a kritikusok sem rendelkeznek a bírálathoz szükséges adatokkal. ;-"'•> * A nyugateurópai nagy lapok, melyek sokkal nagyobb hírszolgálat í'clott rendelkeznek, mint a magyar lapok, melyek megengedhet.'k maguknak azt a luxust, hogy nem egy, de tíz tudósítót küldenek 'fontos nemzetközig eseménye^ színhelyére, kritikáikban és netán! — nagyon ritka — következtetéseikben összehason'lithatatlanul óvatosabbak, mint a maigyar sajtó, viszont befejezett tényeket alaposan és behatóan bírálnak el. Szerény véleményem s^ennt a magyar sajtó megbecsülhetetlen szolgálatokát tehet a kormánynak megfontolt támogatásúval és külpolitikai lehetőségek fejtegetéseivel, viszont megbecsülhetetlen kárt tul korai $ jfihiszemü, de rosszul megalapozóit kritikáival. > Engedje meg, igen tisztelt Szerkesztő ur, hogy e sorokkal Önhöz, az egyetlen állandóan külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magyar lap szerkesztőjéhez forduljak. Ha tanulni akarunk a múltból, minden téren kell dolgoznunk, s nem utolsó helyen a magyar sajtó fejlesztésén is. Újból reánk vár az a föladat, hogy mint régen a nyugati kultúra védőbástyájául szerepeljünk, alkalmazzuk tehát azokat a íeigyvereket, melyekkel n nyugat megőrizte felsö'bbségét. Debreczen, 1922 szeptember 7. " i váló tisztelettel Erdélyi Géza dr. s. k. «>oo<c><><>o<x>o<><>o<>oooc Oroszország pusztulása Érdekes kulisszatitkok a szovjet megaBakulásáról — Miért nem bukott meg Orosiorsságban a kommunizmus? A napilapok gondos olvasójának figyelmét valószínűen nem kerülték ki azok az oroszországi hirek, amelyek i hol a kommunista uralom végét, hol annak megerősödését jelentették. Valahányszor ez utóbbit olvastuk mi, akik átszenvedtük a szovjetgazdálkodás és közigazgatás lehetetlenségét, joggal kérdezhetjük: milyen körülményeknek köszönheti a bolseviki kormány bukásának elkerülését. Ha erre a kérdésre alaposan akarunk megfelelni, vissza kell mennünk időben egészen az orosz kommunizmus bölcsőjéhez, amelyet nem Oroszországban, hanem a háborúját még el nem | vesztett Németországban ringattak. Németország ugyanis, amikor észrevette, hogy Anglia és Franciaország ki akarja használni orosz szövetségesét és ez a szándék Oroszországban ellenállást és zavart okoz, ügjres fordulattal magára vállalta a nyerő harmadik szerepét. Minthogy a szövetségesek és Oroszország közöti beállóti érdekelfcnjót az orosz politikai talajt megrontotta, felelte alkalmasnak látszott a régóta c ive telt forradalmi •m>igvak életrekeltése. A német katonai vezetőség, Ludendorlffil az élén és a német bankokkal (amerikai érdekcsoport is!) a háta mögött Lenint bizta meg az ország forradalmasításával. Bizonyítják ezt azok az előnyök, amelyeket Trockij a bresztlitowszki békekötésnél a német bankoknak juttatott. ' Hogy az ország megbuktatására niért választották éppen a kommunista cégért, annak legfőbb oka az oroszok pénzügyi összeomlása volt. Kerenszki uralmának biztosítására sem a hozzájuk legközelebb álló Franciaországnak, sem a többi államnak nem látszott rentábilis vállalkozásnak még több pénzt befektetni, mint amennyit eddig adtak. Oroszországnak pedig, ha nem akart nyomasztó adósságában megfulladni, nem maradt más hátra, mint emancipálni magát a nyugati tőkétől, megtagadni adósságait, hogy mint bukott állam, háztartását uj alapra fektesse. Kapitalista alapon ez lehetetlen volt, csak a kommunista világelv vállalása adott erre módot. Hogy ennek ellenére az orosz állam milyen nagy mértékben maradt függő viszonyban a német, sőt bizonyos amerikai tőkétől is, azt teljesen a sötét háttérbe rejtették. A kommunista rendszerre való áttérésnél nem utolsó okként szerepel az a körülmény, hogy Oroszország nem lett volna a német és amerikai bankok részére érdemes üzlet, ha magánvállalatok és orosz magánszemélyek is nyerészkedhettek volna a teljesen kifosztott államban. A kommunista rendszer alatt, nem számítva egypár kiváltságost, csakis az állam köthet üzleteket, minthogy az egyént ingyen dolgoztatja. (Fehér pénzért dolgozni ugyanis annyi, mint ingyen dolgozni.) Az. állam az igy nyert# vagyonból bőségesen téritheti vissza vállalkozásának finanszírozóit, sőt marad még a nagy bürokratikus gépezet olajozására is, amelynek hivatása az egyént a rendszerbe törni és elkeseredését elnyomni. Más lapra . tartozik azután az, hogy ez a rendszer mennyiben üdvös az ország javára. Tekintettel arra, hogy e mellett a rendszer mellett, hasonlóan a hasznbérlethez, a butulom birtokosának nem érdeke u távoli évekre szóló hasznos beruházások eszközlése, a rendszer bukása mindig csak idő kérdése. Magyarországon a románok közbelépése buktái ta meg a szovjetet. Az orosz szovjetet kívülről megbuktatni csaknem lehetetlen. Nem mintha Szovjetoroszország egy nagyhatalom erélyes katonai felvonulásával szemben ellenállhatna, hanem azért, mert a súlyos anyagi áldozatokat követelő hadjárat egyetlen eredménye egy koldusbotra jutott ország birtokbavételét eredményezné, amely még a hadjárat költségeit is csak évtizedek után fizethetné vissza. Az ország felszabadulását egy belső forradalomnak, amely egyedül dönthetné meg a szovjetrendszert, szintén sok akadálya van. A parasztságot a kommün titkos rendőrségének, a Csókának ébersége mellett teljesen lehetetlen megszervezni, annál kevésbé fegyverrel ellátni. A forradalma!; taak a városokban lehetne előkészíteni, ahol a lakosságnak bizonyos gyakorlata van s ti (kos összeesküvések és forradalmi mozgalmak szervezésében. Ez a tömeg szerveződött is, mégpedig három irányban. Az első ellenforradalmakat főkép a régi középosztály szervezte, támogatva az emigránsoktól és az idegen hatalmak képviselői által. Ez a mozgalom azért nem sikerült, mert sem a jelen viszonyokat nem ismerő emigránsok, sem az orosz gondolkodástól teljesen távolálló diplomaták nem vehették fel a versenyt a szovjet ravasz titkosrendörségével szemben. Az elvhü katonák pedig átszökdöstek a fehér orosz hadseregbe. A másik ellenforradalmi mozgalom a papság köréből indult ki, amelynek a nép előtt való tekintélye általánosan ismert. Az egyház óriási vagyonnal rendelkezett, mert a kolostorok tömve voltak drágakövekkel és kincsekkel, amelyet a szovjetkormány a befolyásos testülettől csak a volgamenti éhínségtől kényszeriive mert elvenni. Tikhont, az ősz pátriárkát, aki tiltakozott ez ujabb rablás ellen, törvényszék elé állították. Akadtak olyan püspökök, akik bizonyára busás díjért, elitélték Tikhont és kimondották, hogy Krisztus tanításai szerint az egyháznak szegénynek kell lennie. A tőkéjétől megfosztott egyház egyelőre tehát nem veszélyezteti a bolsevik államot. A legnagyobb veszedelmet azoknak az embereknek ellenforradalmi szervezkedése rejti magában, akik valaha együttműködtek a szovjettel, de egyéni okokból eltávolodtak tőlük; Ezek ismerik* a szovjetrendszer minden gyöngéjét és ezeknek a propagandája nyíltabb lehet, mert hiszen ők is szocialista elvekel hirdetnek. Ök a forradalom ellen forradalmi eszközökkel dolgoznak. A szovjet hatalmát egyedül az erőteljes rendőri és katonai szervezetének köszönheti, amellyel kérlelhetetlen szigorral tör le minden ellene irányuló mozgalmat. Bizonyitja ezt a szocialista forradalmárok bünpere. Ezeknek az elitélésénél nem törődött a szovjet még azzal sem, hogy az egész világ szocialista munkássága tiltakozott e kegyetlenség elien. Meddig tart még ez a haldoklás, — mert egyébnek alig nevezhető, — senki se mondhatná meg. Az orosz nép igen türelmes és gyáván meghunyászkodik minden elnyomás alalt, de az élelem ijesztően fogy, a vég kikerülhetetlen. Egyelőre még csak a parasztok és a városi lakosság milliói pusztulnak és még van pénz az egyházak elkobzott millióiból idegen gabonát behozni a hivatalnokok és a vörös hadsereg részére. Dc mi lesz, ha már a hadseregnek sem lesz elég az élelem, ha már a Csóka létszámát is apasztaná kell. Európa rémülve áll Oroszország oszladozó hullája elölt, amely oszlásában a nyugat levegőjét is megfert-üzi. ooooooo<x>oooooooooo<x>oooooooooo^ X 9. Belgium A belga sajtó, miként az ország lakossága is két részre oszlik, a francia nyelvű t>n//on-sajtóra és a flamnmnrf-sajtóra. Kimondott kormánylap a kormány mai koncentrációs összetétele miatt nincsen. A hivatalos kormánylap azelőtt a „Journal de Bruxcllés" volt, amelyet ma a „Vingtiéme Siccle" szerkesztőség*; ad ki 100 példányban. A „Journal de Bruxellés" ugyanis egy alapítvány kamatait élvezi, amely megszűnik, mihelyt a lap 100 példánynál kevesebbet nyomat. A sajtó tagozódása a következő: Katolikus lapok: Ezek közöli első helyen vezet a Libre Belglque, mely 90.000 példányban jelenik meg. Szerkeszlöje Paul Jourdain nagynevű katolikus iró. Mint valamennyi vallon-ujság, ez is meglehetősen íranciabarát érzelmű. Rendkívül gazdag vállalat, melynek saját papirmaimai vannak, anyagilag teljesen független s belga katolikus érdekeket szolgál. Munkatársai között van Jules Moulinasse is. A Libre Belgique több brüsszeli és vidéki lap tulajdonosa. Ezek közül emlilésre méltó a National Bruxellois, melv a kispolgár társadalom kedvelt lapja, a Le Katiénál ÍJégeois és az ílbi-iztrált hetilapok: Le Patrhte Iliiilréi Hlustratian £itrc*pene, Le National Hiustré' s a Hc-i Hv^gezind. Mindjárt utána következik 35.000 példánnyal a XX. Siéclc. Rendkívül franciabarát érzelmű lap, a francia-belga együttműködés és érdekközösség szószólója. Nation Belgc annexionista katolikus lap, melynek szerkesztője Ferdinánd Neurey. Francia érzelmű, gyakran közli Jaques de Bainville cikkeit. A fegyverszünet óta 80.000-ről 20.000-re esett olvasóinak száma, akik részben a Libre Belgique-hez, részben a AT. Siécle-hez pártollak át. Standaard, rendkívül gazdag s mondhatni a vezető flamand lap, melynek a flamand értelmiség körében 30.000 olvasója van. Információi kitűnőek s a kormány is tekintélyként kezeli. Niewes van den Dag nagyon elterjedt újság. Katolikus flamand irányú és politikailag független. A franciák kisérletei, hogy hatalmukba kerítsék, mindig meghiúsultak. Liberális lapok. A francia nyelvű liberális lapok között a legfontosabb az Independenee Belge, melyet csufnéven Dépendence Francaise-nek neveznek. Főszerkesztője Mr. Burniche, az Institut Solvay igazgatósági lagja. Munkatársai között nevezetesek a történész Henri Pirennc és Roland de Mares, a „Temps" munkatársa és az Independenee levelezője. Nagyon jó cikkekel közöl a francia politikai helyzetről és a francia hangulatról. A liberális lapok közül a legnagyobb példányszámban jelenik meg (kb. 130.000 péld.) a Derniére Hcure, mely főleg sportújság s boulevard-lap. Ezelőtt a Törley kiadó-családnak volt tulajdonában. Étoile Belge, kiadója Madou; nagyon nyugodt, jól szerkesztett lap, mely belpolitikai kérdésekről, sől még a jóvátételről is igen tárgyilagos tanulságos cikkeket közöl. Soir, irányzala semleges liberális és egyike a legolvasottab lapoknak. Igen német-ellenes. Szerkesztője Edmond Patricc. A Soir a lap második oldalán fenntartott Tribüné Librc-bcn, minden héten minden politikai párt egy-egy képviselőjét szóhoz engedi. ( Tribüné Librc-ben jelennek meg katolikus részről Carton dc Wiart volt miniszterelnök s a liberális részről; Louis Bctrand miniszter cikkei. Ugyanott volt olvasható a mostani hadügyei miniszter, Devéze és Paul Hymans alá*1 irása is. A kapnak több hirdetési válla-; lata is van, ilyen a virágzó Agcnce fíossel. i A legfontosabb flamand liberális lapj a 60.000 példányban megjelenő I Laatste Nieuwes. Főszerkesztője* Július Hosle, kitűnő munkatársai Lie*. senborghs, a Flamand Sajtóiroda vezcV tője s a leghatalmasabb hollandus uj^' * ság, a Nieuwc Rolterdamsche Courant levelezője. Szocialista újságok. * ] Le Peuple, 20.000 példányban jele-, nik meg. Főszerkesztője Auguste Z)<v| vinne. Munkatársai között van az idea-1 lista-szocialista Brouckere, Wauter&\ közmunkaminiszler és az első Inter-Í nationale vezetője, Vandervelde. Nem-' zeti alapon áll. j Yolksgazet a legnevezetesebb flamand szocialista lap, mely Brüsszel-; ben és Antwerpenben jelenik meg. El-i lentélben a Peuple-el, erősen nemzel-J k(irányzatú. Élesen ián ;;;, a kupU táb?must és a békeszerződéseket, ' £gyéb lapok. , * *j La Politiquc annexionista lap. A) hollandusok esküdt ellensége. Holland dia egyes részeit és a rajnai tartod mányt szeretné annektálni. • Szerkeszt tője Pierre Nothomb, a Comité de PoJítique Nationale elnöke. A kormány-* nyal szemben gyakran követ el W diszkéciókat s a Hajimi Köztársaság eszméjét propagálja. j L'ExpIoité, kommunista lap, mely, á* belgák visszatérte után elterjedtebh} volt, ma már csak hetenként egysze^ jelenik meg 200Ö példányban. Szer-t kesztője Jaque Motte az utolsó' válaszd lásokon megbukott. ^ Écho de la Boursc pénzügyi lapS francia szellemben uszító orgánum. f-l ><X>000000<X><X>0<><X><K><>00<>00<><' flz aggkori és rokkant bizf ositiis Csehországban A cselí kormány törvényjavaslatod .szándékozik a nemzetgyűléshez beter< jeszteni az aggkori és rokkantsági biztositás tárgyában. Azoknak számára, akik koruknltÖ fogva a biztosítási intézmény tagjai már nem lehetnek, a tör vényjavaslati külön aggkori segélyt Ikiván bizto*sL:j tani. melynek céljaira már jelenlegi. |s! százharminc millió cseh korona allW szociális gondoskodás miniszterének rendelkezésére, külön alapként UgyJ1 hogy a törvényjavaslatnak törvénnyé" válása esetén e segélyek' már az X923jj évtől kezdődőles fizethetők is leni nének. * "i Az aggkori biztositásnál a biztosfáf tott (50-ik életévének betöltése a kor-j határ, melynek bekövetkeztekor^- a^j segély esedékessé válik.