Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 38. szám - Az interparlamentáris bécsi konferenciáról

3 tal a felismerhetetlenségig eltorzított szavaikba. A kültföldiek „lestoppolásában" idegenajku, segítőtársa is akad az „emigrációnak''. Urak, hölgyek vegyest. Ismeretlen, de hangyaszorgalmú egyének. Ezeket azonban a magyar csoport urai hamar megjegyezték és amikor a főzést" az illető abbahagyta, mi menüink „ellenfőzni". Határozottan nem volt egyszerü a feladat,. főleg amikor az ellentábor látta, hogy a,, burzsuj"-része a társaságnak határozottan kitart a magyar csoport meghívása mellett és amikor látta, hogy ez ellen ugy lehelne a kapitalista agyakra hatni, hogy a pesti utat. mint kellemetlen. költséges robotolt fesse le. Ez után a „Zsófia"-hajó, melyen fejedelmek"' utaztak, Mackensen hetekig lakott, ugy jelent meg az előadásukban, mint egy lélekvesztő, amelyre őrület 350 személyt felpréselni, a magyar szállodák zsaroló organizációkká alakultak át, azzá a magyar kormány is, amely meghivja a vendégeket, de még! szabadjegyeket sem ad stb. E kis mérkőzések folytán sok hazugság kiderült, ami csak a magyar delegáció hitelét növelte, ugy hogy amikor a Budapestre indulásra került a sor, a magyar csoport intim barátságba került a folyton növekedő vendégsereggel. A gazdasági és pénzügyi kérdések előadója, mint említettük, a kiváló pénzügyi szakember, nemzetgazdász, volt 'miniszter, jelenleg egy mammutvállalat igazgató-elnöke, Treub holland delegátus volt. Hosszú, rendkívül érdekes előadása (folyamán, amelyben a háboru utáni gazdasági viszonyokat és, az ezek javitását célzó gazdásági konferenciákat ismertette a hallgatóság feszült figyelme között, egy határogati javaslatot terjesztett be, amelynek tartalma az, hogy miután a mindenféle behozatali korlátozások a rendes kereskedelmi viszonylatok újrafelvételét gátolják; az 'életet megdrágítják és a munkanélküliséget, sulyosbbitják, az egyes csoportok felhivandók lennének, hogy e behozatali korlátozások fokozatosan és gyorsan szüntettessenek meg. Miután továbbá megállapítható, hogy a háború a nemzeti szellemnek a kereskedelmi téren túlzó védrendszenben nyilvánulótultengéseit szülte, a konferencia foglaljon ez ellen állást és kívánja: 1. a vámoknak nem tiltó vagy védő jellegüvé alakítását. 2. a legfontosabb cikkek (élelem, ruha, építőanyag) teljes vámmentessé tételét, 3. a nyers- 'és tüzelőanyagok semminemű be- vagy: kiviteli illetéktől való mentességét. E határozati javaslat a szabadforgalom! deklarálása lelt volna, ami ellen majdnem minden ország tiltakozott. A Budapestre lerándult volt kanadai miniszter, jelenleg szenátor. Sir George Foster még a további tárgyalásokról is -el akart távozni, hogyha ily javaslatot elfogadnak. Az Egyesült Államok delegációja nevében Burton szintén odanyilatkozott, hogy lehetetlen olyasvalamit támogatnia, amely a hazájának hosszai éves és jól bevált nemzetközi gazdasági gyakorlatával annyira ellenkeznék'. Lőbe, a német reichstag elnöke. Rode volt dán miniszter, aki szintén lejött Pestre, lehetetlennek mondotta a szabadforgalmat a háboru- okozta nagy változások miatt. Czernin szerint az egyes államokra kell egyelőre még bízni, hogy súlyos helyzetükben mit találnak jobbnak a helyzet javítására vagy toválbblétezésükre. Hegyeshalmi v. miniszter szintén azt fejezi ki, hogy a magyar érdekeket rendkívül sértené a védőrendszer megszüntetése. Igen érdekes és komolyan előlkészitett fejtegetésbe bocsátkozott Vinck belga senator. aki a háború után elburjánzott védőrendszerek okát a valutaspekulációkban látja és aki. a már Luzatai olasz. miniszter által is javasolt nemzetközi pénzbizottság összehiHatalmas erejü beszédet mondott La Fontaine belga szenátor, e tiszta, nemeslelkü. ideális gondolkozású aggastyán, akitől kimondhatatlan megindultsággal hallottam találkozásunkkor hogy azért, amiért Prágában a kisebbségek ügyében a mi álláspontunkat védte, ultra-nacionalista honfitársai megtámadták és odáig vitték a dolgot, hogy a kormánya megvonta' tőle azt a megbízatást, hogy Belgiumot a Nemzetek Szövetségében képviselje. La Fontaine beszéde súlyos vád volt a pénzbőségben uszó Amerika fölött, mely nem segiti a pusztulo Európát Szerinte Amerikának nem szabadna oly mereven állástfoglalni a Treub-javaslattal szemben, ami végeredményben sem kötelező, csak egy követni ajánlott irány. La Fontaine a Treub javaslat ellen inkább csak azt a kifogást emelhetné, hogy nem elég át-' (fogó. ' illetve csak egy elemét érinti a bajnak. Az országok gázlós ági krízisét' csak akkor lehetne megoldani, ha nem csak egy. elemét, hanem mindenikét' egyszerre, együtt vizsgálnák: a jóvátételt, a hadiadósságokat, a lejegyyerezést, a Pénz nemzetközivé tételét világpiac teremtését. Csak akarni kellene s meg lehetne találni a megoldást. Aki azonban nem akarja ez utat követni, felelős az ujabb vérontásokért, amelyek el nem maradhatnak. Moutet francia képviselő gyönyörű. szónoklattal ugyanily konklúzióra jutott. Treub javaslata így, ennyi oldalról támadva, megvilágítva, három módosítási indítvánnyal teleaggatva, egy szövegező bizottság elé került (tagjai: Treub, Rode, Loebe. Foster, Moutet). Miután a három módosító indítvány közül az egyik (Löbe) csak kis javítást célzott, a másik (Burton) meghagyta a szöveget nagyjában1 de csak Európára vonatkozólag és nem Amerikára, a harmadik végül (Rode) azt szép békéltető módon kifésülte, de ugy, hogy végül alig mondott' valamit, — elhatározta a szövegező bizottság hogy ahelyett, hogy félmunkát végezne. — inkább semmit se csinál. A közgyűlés is hozzájárult ehhez és azt a határozatot hozta, hogy a kérdést visszateszi ujabb tanulmányozás végett a bizottsághoz. Ha mindezen csekély eredmény dacára is ily sokáig ki'évtünk a kérdésre, ezt a vita rendkívül érdekes vonalai miatt tettük s azért, hogy legközelebb Budapesten tartandó népszövetségi ülésnél, ahol a kérdés újra szőnyegre kerül irányul szolgáljon a sok fölfogás. Az alapsznbálymodositás a megelőző, másfél évig tartó előkészítés folyamán annyira át volt tanulmányozva, hogy a javasolt módosítást jóH'onnán vita nélkül elfogadták La Fontaine előadásában. Az alapszabálymódositás rendkívül lényegbevágó. Amin' lassan a népes interparlamentáris kongresszusa k átalakulnak konferenciává, ahol a volt parlamenti' tagokat és a hölgyeket lassan kiszorították. ugy most azt a helyzetét állitották elő az új alapszabálymódositással, hogy az egyes országok fontosságuk szerint, változó szavazatszámot nyerjenek eb azaz a szavazásnál nem a megjelentek fejszáma döntsön. Az igy működő Unióban megjelenő delegáció tényleg bizonyos fokig képviselni, visszatükröztetni fogja az egyes országok. parlamentjét és ezek fontosságát, ami által az Unió nagymértékben oly. jelleget vesz föl, mint Nemzetek Szövetségének alsóháza. Erre is törekszik az Unió. A .. Nemzetek Szövetsége" szó? azonban óvatosan kerülte a szövegezésnél az amerikaiak averziója miatt és e kifejezés helyeit a „Nemzetek Egyetemes Szervezete" szókat tette, mint amelynek tökéletes kiépítésén fáradozni fog. A kisebbségi jog védelmének kérdésénél elsősorban ki kell emelnünk Adelsward báró pompás jelentlését, a mely valóságos nemzetközi jogi értékkel bír. A leghatározottabban leszögezi, hogy a határmegállapitások nem voltak a Wilson 14 pontja szellemében csinálva és, hogy a határok on igy kívül rekesztetteknek szerződésileg biztosított' jogokat az uj államokadják meg és hogy a Nemzetek Szövetsége a bajt még azzal tetőzi, hogy a kisebbségi jogok • betartására egyáltalában nem őrködik. Tenni, cselekedni kell tehát; Az első lépést a népszövetségi unió meg is tette. Lépése igazságos volt. Fogadtuk el a javaslatát főleg oly irányban, hogy kérjük a Nemzetek Szövetségét, hogy alakítson egy külön kisebbségi bizottságot a nemzeti kisebbségeket érintő ügyek tanulmányozására és az arról való jelentéstételre. Hogy pedig ez megtörténjen, illetve igy történjen, alakítson az Unió egy. interparliamenitáris állandó kisebbségi bizottságot és hívja fel ezt arra,; hogy a legközelebbi teljes ülés elé egy idevágó nemzetközi, Egyezménytervezetet mutasson be. • Sietünk leszögezni, hogy a javasla-, tot az Unió egyhangúan elfogadta. Még mielőtt a javaslat elfogadása. megtörtént volna, rendkivül érdekes szónoklatokat hallottunk. Az első szónok Lukács György volt, aki rendkivül maga,, perspektíváiból. nemzetköziszemszögből állitotta be Magyarország szerepét a történelemben, a háború előtt, alatt, után. s ismertette az ellenünk elkövetett hallatlan büntettet, a véreinken elkövetett embertelenségeket. Lukács beszéde rendkivül mély hatást tett; a beszélőkre, amelyet, csak fokozott Lord Newton szónoktata, melyneki minden szava sulyos kritikta és maró gúny volt a középeurópai állapotok felelt. Saját maga látta a szomorú viszonyokat Erdélyhen, amelvért ugy a románok, mint azok a felelősek, akik azt tétlenül nézik, holott vállait kötelességük azok meggátlása. - A kis-entete még tetőzi hibáját, hogy a kérdés tisztázását gátolja, a tárgyalásokon nincs jelen. Les absents ont tort: mondotta, és nem volt igazuk akkor' sem. amikor a prágai termet elhagyták — Adelsward javaslatát elfogadja, bár nem tartja elég erősnek.. Az Uniónak szerinte egyenesen a bitorló államok becsületérzésére kellene apellálni. Ha nem találunk megoldást, háború lesz. Egy olasz, egy bolgár szónok a jugoszláv elnyomatási politikát, egy bánáti sváb a román rendszert, egy csehországi néme} az ottanni systémát jellemezte, többé-kevésbbé véve csak tekintetbe, hogy a kis-entente urai nincsenek jelen.. Igen érdekes általános irányú fejtegetést hallottunk Rutgers-töl (Hollandia), báró Plener-től (Ausztria). Giessweintöi (Magyarország), aki főleg azt tartja fontosnak, hogy oda hasson az emberiséget vezető minden erkölcsi tényező, hog a barbár szellem tűnjön el és foglalja el a helyét egy megértő gondolkozás, amivel a kérdés megoldása köny nyű lesz. A washingtoni konferencia és ennek folytatása a világ újraszervezése érdekében: ez volt Burton előadásának címe. Az egész hallgatóság. hálás volt ezért az érdekes fejtegetéssért a halalmas erővel, tipikus amerikai Lendülettel szónokolni tudó Burton-nek. Természetesen itt csak vázolhatjuk előadását, melyben ismertette, hogy a washingtoni konferenciának három tárgyalási pontja volt: a tengeri fegyverkezés csökkentése. a Csendes Óceán és a Távol Kelet kérdései, az embertelen háborús eszközök korlátozása és eltiltása. A tárgyalások után a kérdést praktikusan fogták meg az amerikaiak. Az elfogadott határozatokat egyezményekbe foglalták és azt azonnal a legkötelezőbb formában az érdekelt államok alá ís írták. Hát ily egyezményt kötöttek. A kérdéshez több felszólaló volt. Magyar részről Baross János dr. fejtette ki a szempontunkat, hogy mi hazánk ujraépihetéséneik előfeltétele. A régi határ. Az Unió egy határozati javaslatot fogadott el, amelyben a megkötött egyezményeket örömmel üdvözli és javasolja az államoknak, hogy ezt az utat folytassák s általában arra törekedjenek, hogy a nemzetközi konfliktusok A lefegyverzés korlátozásának kérdése volt az utolsó napi fővita tárgya, Itt is nagy szónokok vonultak fel és határozati javaslatok egymást érték. } Kapcsolatos volt a kérdés tulajdonképen a megelőző ponttal, hisz Washing-: ton első sorban a tengeri fegyverkezés korlátozásával foglalkozóit. 'Két elő-' adója volt a problémának. Az egyik a; mesteri a szónok, a francia szélsőséges szocialista, Moutet általánosságban a le-; fegyverzés mellett szólt, a másik szónok' Munch. volt dán honvédelmi miniszter, ismerősünk a budapesti kirándulásról is, az egyetemes kötelező avagy csupán kötelező katonai szolgálat ellen beszélt és ismertette, hogy az északi semleges államokban e tekintetben mily törvényes intézkedések vannak életben, Megállapitható, hogy az egész konferencia a lefegyverzés jegyében beszélt, ' ami főleg annak tulajdonilható, hogya francia kormányzópárt és a kis eh-' tente képviselői távolmaradtak. De ha még ott is lettek volna, feltétlen a léfegyverzés jegyében folyt volna a vita, mert ezt akarja Anglia, Amerika, Olaszaország a győzök közül, ezt akarják a semlegesek és ezt akarják persze a lefegyverzett legyőzöttek. A legfrappánsabb beszédet Berzeviczy mondta a lefegyverzett államok szónokai közül aki a keleteurópai állig felfegyvenzés állapotát ismertette, ahol az utódállamok fegyverkezése határt és mértéket nem ismer. Hogy lehessen a szellemek: lefegyverzéséről beszélni ott, hol ily; szellem uralkodik. Mit csináljon ily abszúrd állapotok közt Magyarország, melyet szurony erdő vesz körül, veszély lyeztetve a szuverénistás legelemibb megnyilvánulását is. Az a figyelem, amellyel e beszédet hallgatták, mutatja legjobban, hogy mily tájékozatlanok a külföldiek a keleteurópai kérdésben. Amikor Berzeviczu kimutatta, hogy az ellenségeink fegyverkezése olyan,, hogy háború esetén egy magyar 140 kisentente katonával állana szemben elképzelhető ízléstelen és nem helyén! valónak tünt fel Bernstein német szociálista kirohanása Magyarország ellen ahol — szerinte — militarista szellem van és ahol kommunizmus ürügy alatt ezreket tartanak internálva és ahová ezért is, a szociáisták nem fog nak lerándulni. Bernstein ur a belga Vinek szenátortól egy félórával azelőtt hallhatta volna, ha nem hagyja magát órákon át knn a folyosókon „főzni", hogy mit gondol egv férfi a helyzetről. Vinek igy szólt: „nem képzelhetem, hogy valaki, aki az országa intézményérnek előnyeit élvezi, visszautasítsa azt. hogy fenyegetett hazája védelmére, fegyvert fogjon. Hogy lehessen elképzelni. hogy egy fiu aztc mondja;,. Nem fogom atyámat, anyámat, jegyesemet? védeni, én majd csak arra szoritkozom, hogy majd az, ápolásuknál segédkezem ha megsebesültek, " Bernstein ur azonban nem beszélt a hazáját két tüz között tartó ágyú, gépfegyver s, katonahadakról. Nem. Ő pont Magyarországot választotta ki céltáblájául, leigázott, hazája becsület lesen elvérzett, hős fegyvertársát. Apponyi Albert gróf. ki szólásra emelkedett, nemcsak fényes szónoki elöadásával, hanem azzal a helyzetével is teljesen leszerelte a Bernstein támasztotta hangulatot, hogy nem a magyar kormánypárt képviselője, hisz a baloldalon ül a magyar parlamentben hanem a magyarságé. Ha a magyarok nak lenne okuk valamit titkolni, nem hívnák az idegenek százait, országuk megtekintésére. A lefegyverzés tárgyában hozott határozati javaslatokat nem közöljük; Megemlíthetjük csak. hogy a legradikálisabbak és hogy mi magunk sem szövegezhettük volna jobban. III. Abudapesti látógatás É mégis sikerült...