Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 37. szám - A kis entente sajtóhadjáratából - A svájci munkanélküliek segélyezése

& Magyar Külpolitika Vasárnap, 1922 szeptember 10. KÖZGAZDASÁG A népek harca a petroleumért A kié lesz a petróleum, azé lesz a föld uralma is — A petróleum' kérdés a génuai konferencia megvilágításában Az alábbi cikk a génuai konferencia idejébén jelent meg a L'Ére Nouvelie cimü folyóiratban. Mivel kitűnően ímegvilágitja azokat az érdekellentéteiket, amelyek ma a nagyantant politikáját irányítják:, s amely érdekellentétek azóta sem csökkentek. érdemesnek véljük a francia álláspontnak megfelelő okfejtés utólagos közléséit. A Matin megírta, hogy Genovára egy óriási petróleum felhő borult. A közvéleményt e tekintetben: számos meglepetés érte: Fölmerült az a kérdés, hogy a kormányok „ezalatt" nem rejtegefnek-e valami titokzatosat. És valóban, Genovában három konferencia ülésezett. A szakértők, akik Európa újjáépítését készítik elő; az üzlet-embereké, akik az ujjíáépités hasznát szeretnék maguknak lefölözni. Végre a kormányoké, amelyek az előbbiek érdekeit az utóbbiak terveibe akarják beilleszteni. Mihelyt a hatalmak a szovjet képviselőit hivatalosan meghívták, az összes érdekeltek azonnal tisztában voltak azzal, hogy a genovai konferencia tulajdonképpen nem más, mint egy. petróleum-konferencia. Bármennyire tájékozatlan is a közönség, azért mégsem mondható anynyira naivnak, hogy elhinné, hogy azok a diplomaták és azok a kormányok, amelyek okai az oroszországi éhségnek, most azért ültek össze, hogy a (kiéhezett muzsikokat felsegélyezzék. Ha Oroszország kereskedelmét talpra akarnók állítani, akkor elsősorban szükség volna arra, hogy ez országak legyen is valami eladnivalója. A dolog már most ugy áll, hogy. jelenleg Oroszország csak egy áruval [rendelkezik és ez a föld belsejébőlkibugyanó petróleum. Ez magyarázza meg bőségesen, hogy miért irták a konferencia napirendjére első helyen a szovjetországok felépítését. Annyira szükség volt talán érre? Igenis, minden bizonnyal, mert ettől a petroleumkérdéstől függ az egész világ uralmának a kérdése is. A petróleum — vagyis inkább annak a mazoul-nak nevezett kivonata — azon az uton van, hogy a modern gazdaság- terén a kőszén helyét foglalja el. Ez az anyag már most [is a legfontosabb fütöanyaga a kereskedelmi hajóknak és még inkább a hadihajók nélkülözhetetlen tüzelőjévé lett. Péncélosok, buvárhajók, (valajmint a szárazföldi hadseregnél is kiváló szerepet töltött be), teherautó, tüzérségi vontatók, repülök. Az a nép, amely a mazout monopóliumát meg fogja magának szerezni az a többiek felett is uralkodni fog. „Aké a petróleum, azé lesz a föld uralma isi" Háború előtt az Egyesült-Államok a világ egész szükségletének 80%-át szállitották le: Angolország ezzel szemben csaknem semmit. Most az veszély fenyegeti Angliát, hogy a világ tengeri uralom terén Amerika fog Halja el helyét. Abban az időben Anglia három trustöt alapított és tar tott fenn: a Royal Dutch, a Shell Transport, és az Anglo Persian Oil társaságokat, amelyek a földgömbön létező valamennyi petroleumformás után kutasak és azokat maguk számára lefoglalni törekedtek. Manapság ez már ugyszólván befedezett tény. De az orosz nafta, amely a háború telötlti termelés egyötödét képezte, most isméit megjelent a piacon: mivelhogy az oroszok éheznek és a bolsevikok észretértek, hogy kőolaj kiaknázására (kedvező alkalom nyílik'. 'A' három angol trust már a háború lelőtt is igen jelentékeny engedmények (birtokában volt a Kaukázus északi és déli vidékein: más forrásokat a kivándorolt oroszoktól szereztek meg, ugyszólván egy darabka kenyérért. kössenek. Ha az Egyesült-Államok az politikai és gazdaság autonómiát egész Európa által aláirt egyezménynyel találnák magukat szemben és ha Azután tárgyalásokat kezdtek a szovjettel a bakui, grossni és maikopi medencékben lévő források megszerzése céljából. Itt azonban nehézségek merültek fel: belga, amerikai és francia érdekeltségü csoportoknak már régi időktől fogva jelentékeny érdekeltségük volt a különböző medencékben; ők is tulajdonjogokat szereztek a kivándorolt oroszoktól a forrásokra vonatkozóan. . Világos, hogy ezen jogaikról nem fognak lemondani és nem fogják tűrni, hogy a szovjet kormány engedélyük nélkül jogaikat és javaikat az angoloknak engedje át. Arról van szó tehát, hogy megtalálják azt a jogi módot, amelyek mellett az előző tulajdonosok jogainak tiszteletbentartásával mégis megtörténhessék az angolok részére való átruházás. Az angol szakértők ezt a kérdést bizonyos eleganciával oldották meg. Azt ajánlották, hogy a szovjetkormány az előző" tulajdonosok jogait ismerje el: kötelezzék magukat arra, hogy javaikat visszaadják, vagy ezért nekik kártérítést nyújtsanak. És pedig vagy anyagilag, vagy hasonló engedmények nyújtásával. Ez a megoldási mód látszólag a polgári törvénykönyv követelményeinek is megfelel. Igen, csakhogy a szovjetkormány: választhat a visszabocsátás és kártérítés között. Bármily kevéssé tudják is magukat az angolokkal megértetni, azért mégsem lesz nehéz azokat a tulajdonokat 'kisajátítani, amelyeknek a tulajdonosai az angol trösztök vállalkozóit akarnák ellensúlyozni. Az ellenállók ily módon kárpótlást kapnának, de egyúttal jogaikból kizúratnának az angol fenhatóság pedig ténnyé válnék. Ezt a jogi formát az érdekeltek által el kellett volna fogadtatni. Lloyd George számára ez volt a genovai konferenciának a legfőbb tárgya. Franciaországgal könnyen ment volna a megértés: A francia tőkének sok milliárdját ruházták be az orosz petró. leum kihasználására; de mindig ugy, hogy francia társaságok vállalataiba léptek be. A háború óta, a tőkének külföldre való kiviteli tilalmának ellenére, a Royal Dutch, a Shell és fiókintézeteik részvényeik legnagyobb részét Franciaországbán helyezték el, bár emellett angol és holland igazgatóinak a felügyelete alatt maradtak. Végre a san-remoi egyezmény, amely megfesztott bennünket a Mosszul-fé e petróleumtól, kormányunkat arra kötelezi, hogy a francia-angol társaságoknak az orosz petróleum kiaknázására irányuló akcióját támogassa minden más társaság kizárásával. Attól kezdve arra lehetett számítani, hogy az igy izoláltan maradt belgák engedni fognak. Hogy Olaszország, a melynek nincs tüzelőanyaga, előnyös árak mellett belemenne szállítási szerződések megköltésébe. És hogy Japán, akinek Szibériában szabadkezet hagytak, régi szövetségesét, Angliát, nem fogná cserbenhagyni. Ami Amerikát illeti, el kellett készülve lenni, hogy ez az állam neheztelni fog; mert az Egyesült-Államok tartalékai is kimerülnek, Mexico forrásai csak korlátolt jövővel bírnak, ök mindenütt keresnek uj forrásokat csakhogy a magukéit kíméljék. Mindenüti a „nyitott ajtó" elvét követelik és a jogok egyenlőségét; és a sanremoi egyezmény ellen a leghevesebb ' tiltakozással élteik. De a génuai konferenciára sem jöttek el. Elmaradásukat fel kell arra használni, hogy az összes többi halalmakkal egy általános egyezményt a szovjetkormányt de jure mindannyian elismernék, akkor az Unió is kénytelen volna ezen tények előtt meghajolni. A brit császárság tengeri egyeduralma (kereskedelmi és katonai), igy újból biztosítva volna Ez volt Lloyd George terve: Hogy tervének keresztülvitelét biztositsa, az orosz-germán rapallói megtorpedózását is elviselte, tűrte Barthou ellenállását és Poincaré visszautasításait. Ha a City üzletembereinek meghozza az orosz petróleum fölötti egyeduralmat, akkor ismét nagy ember lesz és akkor meg fogja alapozhatni jövőben is a hatalmát. Eleinte ugy látszott, hogy minden a legjobban megy. A franciák (a vasmüvek és szénbányák bizottsága) csak a Ruhr vidékének elfoglalására gondoltak és ezért a petróleum kérdésének nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Barthou még csak külön szakértőt sem hozott magával Genovába: A kormányt meggyőzték arról, hogy a Royal Dutsch és a Shell egyesületek, számos szenátor, képviselő, admirális stb., akik az Anglo Persian és a Royal Dutch franciaországi fiókjainál voltak alkalmazva, azon voltak, hogy a kormányt megnyugtassák. És amikor Poincaré a kellő pillanatban elhatározta, hogy Genováiba két szakértőt fog küldeni, ezek Lauránt Eynao és Pineau voltak, akik George Besnard barátjai és a Royal Dutch társasághoz tartoztak. Attól kezdve Londonban azt gondolták, hogy Franciaország egy szelíd erőszaknak! engedni fog, » De a belgák erélyesen ellentállottak. ők jogaiknak a visszaadását követelték, kártéritési igényüket csak arra az esetre tartották fent, ha tulajdonaik el lettek volna pusztítva. Ebben az esetiben is fenntartottuk maguknak, hogy a szovjetkormánnyal közvetlenül tárgyalhassanak. De mit tehettek volna a belgák, magukra hagyatva, Lloyd George-al szemben, a francia nemtörődömség közepette és az európai közvélemény tudatlanstága folytán. Ez a közvélemény természetesen nem tudta, hogy mi rejtőzik a kártyák mögött És ekkor következik be a színházi jelenet. Hirtelen elterjedt az a tbir, hogy a szovjetkormány az angol triöszlföknek engedményezte az összes orosz petro leumok. monopóliumát. Hogy ki terjesztette ezti a hirt, azt nem nehéz kitalálni. Csicserin és Krasszin, akiknek három vagy négy milliárd arany rufbelre égető szükségük van, hajlandók petróleumukat eladni annak, aki a legtöbbet igéri érte. De nem volnának hajlandók a petróleumot csak egy hatalomnak vagy egvetlen egy csoportnak engedményezni, még akkor sem, ha az nemzetközi jelleggel birna. Mert akkor ezzel az egyetlen hitelezővel szemben teljes alárendeltségű viszonyba kerülnének. Ezért nem akarnak tudni sem a Lloyd George által Oroszország felépítésére vonatkozó nemzetközi konzorciumról: Ezt a tervet ök akkor robbantották fel először, amikor a németekkel Rapallóban külön egyezményt kötöttek. A petróleumra nézve is ugyanazt akarják csinálni. Krasszin már számtalanszor kijelentette, hogy Oroszországban a korábbi koncessziók átcsoportosításával hasonnemü vállalatokat akar létesíteni abból a célból, hogy azok nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak De S ugy gondolja, hogy mindien medencét külön egy kiváló vállalkozással aknáztatja ki. Az egyiket angol, a másikat belga, a harmadikat f rancia vagy amerikai társaság által. Ily módon a szovjetkormány ki i fogná használhatni az egyes csoportok közötti versengést és igy egy 'bizonyos