Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 37. szám - A kis entente sajtóhadjáratából - A svájci munkanélküliek segélyezése

& Magyar Külpolitika Vasárnap, 1922 szeptember 10. KÖZGAZDASÁG A népek harca a petroleumért A kié lesz a petróleum, azé lesz a föld uralma is — A petróleum' kérdés a génuai konferencia megvilágításában Az alábbi cikk a génuai konferencia idejébén jelent meg a L'Ére Nouvelie cimü folyóiratban. Mivel kitűnően ímegvilágitja azokat az érdekellentéte­iket, amelyek ma a nagyantant politi­káját irányítják:, s amely érdekellen­tétek azóta sem csökkentek. érdemes­nek véljük a francia álláspontnak megfelelő okfejtés utólagos közléséit. A Matin megírta, hogy Genovára egy óriási petróleum felhő borult. A közvéleményt e tekintetben: számos meglepetés érte: Fölmerült az a kér­dés, hogy a kormányok „ezalatt" nem rejtegefnek-e valami titokzatosat. És valóban, Genovában három kon­ferencia ülésezett. A szakértők, akik Európa újjáépítését készítik elő; az üzlet-embereké, akik az ujjíáépités hasznát szeretnék maguknak lefölözni. Végre a kormányoké, amelyek az előb­biek érdekeit az utóbbiak terveibe akarják beilleszteni. Mihelyt a hatal­mak a szovjet képviselőit hivatalosan meghívták, az összes érdekeltek azon­nal tisztában voltak azzal, hogy a ge­novai konferencia tulajdonképpen nem más, mint egy. petróleum-konferencia. Bármennyire tájékozatlan is a kö­zönség, azért mégsem mondható any­nyira naivnak, hogy elhinné, hogy azok a diplomaták és azok a kormá­nyok, amelyek okai az oroszországi éhségnek, most azért ültek össze, hogy a (kiéhezett muzsikokat felsegélyezzék. Ha Oroszország kereskedelmét talpra akarnók állítani, akkor elsősorban szükség volna arra, hogy ez ország­­ak legyen is valami eladnivalója. A dolog már most ugy áll, hogy. je­lenleg Oroszország csak egy áruval [rendelkezik és ez a föld belsejébőlki­bugyanó petróleum. Ez magyarázza meg bőségesen, hogy miért irták a konferencia napirendjére első helyen a szovjetországok felépítését. Annyira szükség volt talán érre? Igenis, minden bizonnyal, mert ettől a petroleumkérdéstől függ az egész világ uralmának a kérdése is. A petróleum — vagyis inkább annak a mazoul-nak nevezett kivo­nata — azon az uton van, hogy a modern gazdaság- terén a kőszén he­lyét foglalja el. Ez az anyag már most [is a legfontosabb fütöanyaga a keres­kedelmi hajóknak és még inkább a hadihajók nélkülözhetetlen tüzelőjévé lett. Péncélosok, buvárhajók, (vala­jmint a szárazföldi hadseregnél is ki­váló szerepet töltött be), teherautó, tüzérségi vontatók, repülök. Az a nép, amely a mazout monopó­liumát meg fogja magának szerezni az a többiek felett is uralkodni fog. „Aké a petróleum, azé lesz a föld uralma isi" Háború előtt az Egyesült-Államok a világ egész szükségletének 80%-át szállitották le: Angolország ezzel szemben csaknem semmit. Most az veszély fenyegeti Angliát, hogy a világ tengeri uralom terén Amerika fog Halja el helyét. Abban az időben Anglia három trustöt alapított és tar tott fenn: a Royal Dutch, a Shell Transport, és az Anglo Persian Oil társaságokat, amelyek a földgömbön létező valamennyi petroleumformás után kutasak és azokat maguk szá­mára lefoglalni törekedtek. Manapság ez már ugyszólván befe­dezett tény. De az orosz nafta, amely a háború telötlti termelés egyötödét képezte, most isméit megjelent a piacon: mivelhogy az oroszok éheznek és a bolsevikok észretértek, hogy kőolaj kiaknázására (kedvező alkalom nyílik'. 'A' három angol trust már a háború lelőtt is igen jelentékeny engedmények (birtokában volt a Kaukázus északi és déli vidékein: más forrásokat a ki­vándorolt oroszoktól szereztek meg, ugyszólván egy darabka kenyérért. kössenek. Ha az Egyesült-Államok az politikai és gazdaság autonómiát egész Európa által aláirt egyezmény­nyel találnák magukat szemben és ha Azután tárgyalásokat kezdtek a szov­jettel a bakui, grossni és maikopi me­dencékben lévő források megszerzése céljából. Itt azonban nehézségek merültek fel: belga, amerikai és francia érde­keltségü csoportoknak már régi idők­től fogva jelentékeny érdekeltségük volt a különböző medencékben; ők is tulajdonjogokat szereztek a kivándo­rolt oroszoktól a forrásokra vonat­kozóan. . Világos, hogy ezen jogaikról nem fognak lemondani és nem fogják tűrni, hogy a szovjet kormány engedélyük nélkül jogaikat és javaikat az ango­loknak engedje át. Arról van szó tehát, hogy megtalál­ják azt a jogi módot, amelyek mellett az előző tulajdonosok jogainak tiszte­letbentartásával mégis megtörténhes­sék az angolok részére való át­ruházás. Az angol szakértők ezt a kérdést bizonyos eleganciával oldották meg. Azt ajánlották, hogy a szovjetkor­mány az előző" tulajdonosok jogait ismerje el: kötelezzék magukat arra, hogy javaikat visszaadják, vagy ezért nekik kártérítést nyújtsanak. És pedig vagy anyagilag, vagy hasonló enged­mények nyújtásával. Ez a megoldási mód látszólag a polgári törvénykönyv követelményei­nek is megfelel. Igen, csakhogy a szovjetkormány: választhat a visszabocsátás és kár­térítés között. Bármily kevéssé tudják is magukat az angolokkal megértetni, azért mégsem lesz nehéz azokat a tulajdonokat 'ki­sajátítani, amelyeknek a tulajdonosai az angol trösztök vállalkozóit akarnák ellensúlyozni. Az ellenállók ily módon kárpótlást kapnának, de egyúttal jogaikból kizú­ratnának az angol fenhatóság pedig ténnyé válnék. Ezt a jogi formát az érdekeltek ál­tal el kellett volna fogadtatni. Lloyd George számára ez volt a genovai kon­ferenciának a legfőbb tárgya. Franciaországgal könnyen ment volna a megértés: A francia tőkének sok milliárdját ruházták be az orosz petró. leum kihasználására; de mindig ugy, hogy francia társaságok vállalataiba léptek be. A háború óta, a tőkének külföldre való kiviteli tilalmának ellenére, a Royal Dutch, a Shell és fiókintézeteik részvényeik legnagyobb részét Francia­országbán helyezték el, bár emellett angol és holland igazgatóinak a fel­ügyelete alatt maradtak. Végre a san-remoi egyezmény, amely megfesztott bennünket a Mosszul-fé e petróleumtól, kormányunkat arra kö­telezi, hogy a francia-angol társasá­goknak az orosz petróleum kiaknázá­sára irányuló akcióját támogassa minden más társaság kizárásával. Attól kezdve arra lehetett számítani, hogy az igy izoláltan maradt belgák engedni fognak. Hogy Olaszország, a melynek nincs tüzelőanyaga, előnyös árak mellett belemenne szállítási szer­ződések megköltésébe. És hogy Japán, akinek Szibériában szabadkezet hagy­tak, régi szövetségesét, Angliát, nem fogná cserbenhagyni. Ami Amerikát illeti, el kellett ké­szülve lenni, hogy ez az állam nehez­telni fog; mert az Egyesült-Államok tartalékai is kimerülnek, Mexico for­rásai csak korlátolt jövővel bírnak, ök mindenütt keresnek uj forrásokat csakhogy a magukéit kíméljék. Min­denüti a „nyitott ajtó" elvét követe­lik és a jogok egyenlőségét; és a san­remoi egyezmény ellen a leghevesebb ' tiltakozással élteik. De a génuai konferenciára sem jöt­tek el. Elmaradásukat fel kell arra használni, hogy az összes többi ha­lalmakkal egy általános egyezményt a szovjetkormányt de jure mind­annyian elismernék, akkor az Unió is kénytelen volna ezen tények előtt meghajolni. A brit császárság tengeri egyed­uralma (kereskedelmi és katonai), igy újból biztosítva volna Ez volt Lloyd George terve: Hogy tervének keresztülvitelét biztositsa, az orosz-germán rapallói megtorpedózá­sát is elviselte, tűrte Barthou ellen­állását és Poincaré visszautasításait. Ha a City üzletembereinek meg­hozza az orosz petróleum fölötti egyeduralmat, akkor ismét nagy em­ber lesz és akkor meg fogja alapoz­hatni jövőben is a hatalmát. Eleinte ugy látszott, hogy minden a legjobban megy. A franciák (a vasmü­vek és szénbányák bizottsága) csak a Ruhr vidékének elfoglalására gondol­tak és ezért a petróleum kérdésének nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Barthou még csak külön szakértőt sem hozott magával Genovába: A kor­mányt meggyőzték arról, hogy a Royal Dutsch és a Shell egyesületek, számos szenátor, képviselő, admirális stb., akik az Anglo Persian és a Royal Dutch franciaországi fiókjainál voltak alkalmazva, azon voltak, hogy a kor­mányt megnyugtassák. És amikor Poincaré a kellő pilla­natban elhatározta, hogy Genováiba két szakértőt fog küldeni, ezek Lau­ránt Eynao és Pineau voltak, akik George Besnard barátjai és a Royal Dutch társasághoz tartoztak. Attól kezdve Londonban azt gondolták, hogy Franciaország egy szelíd erőszaknak! engedni fog, » De a belgák erélyesen ellentállottak. ők jogaiknak a visszaadását követel­ték, kártéritési igényüket csak arra az esetre tartották fent, ha tulajdonaik el lettek volna pusztítva. Ebben az esetiben is fenntartottuk maguknak, hogy a szovjetkormánnyal közvetlenül tárgyalhassanak. De mit tehettek volna a belgák, magukra hagyatva, Lloyd George-al szemben, a francia nemtörődömség közepette és az európai közvélemény tudatlanstága folytán. Ez a közvéle­mény természetesen nem tudta, hogy mi rejtőzik a kártyák mögött És ekkor következik be a színházi jelenet. Hirtelen elterjedt az a tbir, hogy a szovjetkormány az angol triöszlföknek engedményezte az összes orosz petro leumok. monopóliumát. Hogy ki terjesztette ezti a hirt, azt nem nehéz kitalálni. Csicserin és Krasszin, akiknek három vagy négy milliárd arany rufbelre égető szükségük van, hajlandók petróleumu­kat eladni annak, aki a legtöbbet igéri érte. De nem volnának hajlandók a pet­róleumot csak egy hatalomnak vagy egvetlen egy csoportnak engedmé­nyezni, még akkor sem, ha az nem­zetközi jelleggel birna. Mert akkor ez­zel az egyetlen hitelezővel szemben tel­jes alárendeltségű viszonyba kerülné­nek. Ezért nem akarnak tudni sem a Lloyd George által Oroszország felépí­tésére vonatkozó nemzetközi konzor­ciumról: Ezt a tervet ök akkor rob­bantották fel először, amikor a néme­tekkel Rapallóban külön egyezményt kötöttek. A petróleumra nézve is ugyanazt akarják csinálni. Krasszin már számtalanszor kijelentette, hogy Oroszországban a korábbi koncessziók átcsoportosításával hasonnemü válla­latokat akar létesíteni abból a célból, hogy azok nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak De S ugy gondolja, hogy mindien medencét külön egy ki­váló vállalkozással aknáztatja ki. Az egyiket angol, a másikat belga, a har­madikat f rancia vagy amerikai társaság által. Ily módon a szovjetkormány ki i fogná használhatni az egyes csoportok közötti versengést és igy egy 'bizonyos

Next

/
Thumbnails
Contents