Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 35. szám - A pusztulásra itélt szlovák nemzet kiáltása a civilzált világhoz

Vasárnap, 1922 augusztus 27. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Szociális mozgalmak líj tömény a munKaküzuefiíésrűl Németországban Július hónap 22. napján megjelent a német hivatalos lapban a munka­közvetítés uj rendjét szabályozó tör­vény. Az uj törvény a munkaközvetítés Ügykezelését három fórumra, a köz­ségi nyilvános munkaközvetitő hivata­lokra, a munkaközvetítés országos hi­vatalára, valamint az e célból létesí­tendő birodalmi hivatalra bízza. A községi nyilvános munkaközvetitő hivatalok fő feladata a munkások és alkalmazottak közvetítése, a törvényes munkanélküli segélyezés keresztülvite­lénél való segédkezés, valamint a pá­lyaválasztási tanácsadás. Ezeken a fő­hivatásokon kivül a birodalmi munka­ügyi minisztertől nyert megbízatás esetén tartoznak a munkapiac szabá­lyozása körüli teendőket ellátni s közreműködni a munkaalkalmak léte­sítése és a korlátolt munkaképes­ségűeknek megfelelő elhelyezése terén. Nyilvános munkaközvetitő hivatalt kell létesíteni a községeknek, vagy több községnek együttesen. Minden munkaközvetítő hivatalnál 'igazgatóbizottságot kell létesíteni, mely a munkaközvetitő hivatal elnökéből, ennek helyetteséből és a munkaadók, valamint munkások képviseletét ellátó három-három ülnökből áll. Az ülnö­kök között nők is lehetnek. A munka­közvetitő hivatalt fenntartó községnek jogában áll az igazgatóbizottságba megbízottakat küldeni, akiknek azon­ban csupán tanácskozási joguk van és számuk nem lehet több, mint a mun­kás, illetve munkaadó megbízottaké. Minden ülnöknek helyettese is van, akik résztvehetnek ugyan az igazgató­bizottság minden ülésén, de ha helyet­tesítést nem töltenek be, határozó és tanácskozó jogokat nem gyakorolhat­nak. . A nyilvános munkaközvetitő hiva­tal elnökét és ennek helyettesét a fenntartó község küldi ki, az igazgató­bizottság meghallgatása alapján. Ha az igazgatóbizottság tagjainak több, mint felében ellenzést támaszt az elnökjelölt személye, a kinevezés csak az országos munkaközvetitő hivatal igazgatóbizottságának jóváhagyása alapján történhet meg. Az elnök és helyettese csak abban az esetben lehet munkás vagy munka­adó, ha ehhez az igazgatóbizottság hozzájárul. A munkaközvetitő hivatalt a fenn­tartó község, vagy községek nevében az elnök vezeti és az igazgatóbizottság­nak, ha kívánja, bármikor tartozik az .ügymenetről részletes felvilágosítással szolgálni. Az ülnöki megbízások megadásánál a községek tartoznak alkalmazkodni a munkások és munkaadók helyi szer­vezetei által előterjesztett névjegyzé­kekhez. Ha több névjegyzék lenne, előnyben részesül a munkásoknak az a szervezéte, mely a legtöbb taggal rendelkezik, a munkaadók szervezeté­nél az, amelyhez tartozó tagok a leg­több munkást foglalkoztatják, de a kisebbség érdekei is mindenesetre megvédendők. Ha névjegyzékeket az érdekelt szer­vezetek nem nyújtanak be, vagy al­kalmas szervezetek helyben nincse­nek, a község saját belátása szerint jelöli ki az ülnököket. Ülnök csak az lehet, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, pol­gári jogainak birtokában van, legalább hat hónapja a községben lakik és ott foglalatosságot üz. Az ülnöki megbizás három év tar­tamára szól, a hivatal tiszteletbeli, de ülésenkint meghatározott napidíj és az utazási költség megtérítése követel­hető. Az igazgatóbizottságot az elnök, be­látása szerint, hívja össze, de legalább negyedévenkint egyszer annak össze 'kell ülnie. Egybehívandó a bizottság akkor is, ha a tagoknak egyharmad­része, vagy a községi elöljáróság ugy kívánja. A munkaközvetitő hivatal vezető­tisztviselőjét és hivatalnokait a község alkalmazza az igazgatóbizottság javas­lata alapján. A vezetőtisztviselőnek megfelelő szaktudással kell birnia, melynek zsinórmértékét a munkaköz­vetítésnek országos vagy birodalmi hivatala állapítja meg. A vezetőtiszt­viselő alkalmazása magánjogi szerző­dés alapján történik. A munkaközvetítés országos hivata­lai a szakszerű felügyeletet gyakorol­ják a községi nyilvános munkaközve­titő hivatalok felett és panaszhelyet képeznek ezekkel szemben. Feladatuk még: a munkapiac megfigyelése, elő­mozdítják a különböző munkaközve­titő hivatalok között a munkaerőkeres­let és -kínálat viszonyának kiegyenlí­tődését és teljesititk mindazokat a rendelkezéseket, melyeket részükre a munkapiac szabályozása terén a biro­dalmi munkaügyi miniszter kiad. A munkaközvetítés országos hivata­lát a legfőbb országos hatóság létesiti és alkotmányát is ez szabályozza. Az alkotmány megváltoztatása esetén az igazgatóbizottság is meghallgatandó. Minden országos hivatal mellett igazgatóbizottság létesítendő, mely az országos hivatal elnökéből, ennek he­lyetteséből, a munkaadók, munkások, valamint az érdekelt községek meg­bízottjaiból kikerülő négy-négy ülnök­ből áll. A legfőbb országos hatóság az országos hivatal élére az elnököt és helyettesét az igazgatóbizottság meg­hallgatása alapján állítja, valamint ki­jelöli az érdekelt községek négy kép­viselőjét, az általuk beterjesztett név­jegyzékek alapján. A' munkás- és munkaadóülnököket a kerületi gazdasági tanács munkás, illetve munkaadó csoportja választja meg. A munkaközvetítés országos hivata­lainak jogában áll a községektől, a kereskedelmi, iparos és mezőgazdasági kamaráktól, valamint a munkás- és munkaadószervezetektől a munkapiac helyzetéről felvilágosítást kérni. A munkaközvetítés birodalmi hiva­tala a törvény szakszerű végrehajtásá­nak ellenőrzője. Állandóan szemmel tartja a munkapiacot s legfőbb irányí­tást végzi a kereslet és kínálat szük­séges elosztása érdekében, felállítja a követendő általános alapelveket a pályaválasztási tanácsadás terén. A kormány és birodalmi tanács jóvá­hagyása mellett feladatkörét a biro­dalmi munkaügyi miniszter kibővít­heti. A munkaközvetítés birodalmi hiva­talának hatásköre az egész német bi­rodalom területére kiterjed és szék­helye Berlinben van. Élén az elnök áll, kinek megfelelő számú hivatalnok van alárendelve. Igazgatótanácsa az elnökből, ennek helyetteséből, munka­adó- és munkásmcgbizottakból, vala­mint a községek és országok képvise­lőiből áll. Ezeken kivül résztvesznek ülésein a tanácskozó joggal meghívott szakemberek; ezeket, valamint a köz­ségek és országok megbizottjait a munkaügyi miniszter hivja meg. A munkaadók és munkások képvi­selőit a birodalmi gazdasági tanács munkaadó-, illetve munkáscsoportja küldi ki. A nyilvános munkaközvetitő hivatal, a szükséghez képest, szakmák szerint szakosztályokat létesít. Minden szakosztály részére külön szakbizott­ság alkotandó, melyet a munkaközve­títő hivatal elnöke vezet. A munkaközvetítés ugy a munkások, mint munkaadók részére díjtalan. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a megüresedett állások lehetőleg alkal­mas munkaerőkkel nyerjenek betöl­tést, de tekintetbe veendő a munkás szakmabeli és testi alkalmassága mel­lett az is, hogy munkanélkülisége mily idő óta tart s családja hány tagból áll. Azt, hogy a közvetítésre jelentkezett milyen párthoz, vagy szakszervezethez tartozik, nem szabad megkérdezni sem. A munkaközvetitő hivatal megtagadja a közvetítés teljesítését, ha a munka­adó által felajánlott bér a helyi szo­kásos bérnél kisebb, egyebekben azon­ban a bér megszabásába való avatko­zástól tartózkodik. Minden munkaadónak kötelessége a nála bekövetkezett sztrájk vagy ki­zárás kezdetét és befejezését a munka­közvetitő hivatalnak bejelenteni, amely a munkakeresővel ezt a tényt közli és a közvetítést az ilyen munkaadókhoz csak akkor teljesiti, ha a munkakereső e tény közlése után is kívánja azt. Az iparszerü állásközvetítést a tör­vény az 1931. évi január hó 1. napjá­tól kezdve betiltja, de felhatalmazza a birodalmi munkaügyi minisztert, hogy egyes iparágakban a hivatásos közvetítést ezen idő előtt is megszün­tethesse. A munkaközvetítésről szóló uj tör­vény az 1922. évi október hó 1. nap­ján lép hatályba. Némef-Auszfria szociál­demokrata szakszervezeteinek fejlődése Német-Ausztria; szc ciöJ dem okra'lia alapon áillö szakszervezeteinek orszá­gos szövetsége most tette közzé 1921. évi jelentését. A jelen Lés szerint az 1921. év végén* a szövetségihez ötvenegy közbonti és tizenhárom helyi szövetség) tartoziott. A tagok létszáma 1,079.777-ure növeke­dett, szemben az 1920. évi 900.820 és az 1919. évi 772.142 létszámmal. Az 1921. évi létszámból 261.540 tartozott a női nemhez. Wenioh sze­rint az előző évi lagállomániyhoz ké­pest a gyarapodás férfi tagokban 132.592 (19.39 százalék), női tagokban 46.365 (21.5 százalék) eglyién. A nötagoknak nagyobb aránvu sza­porodása Német-Ausztria súlyos gaz­dasági helyzetére vezethető vissza, amely a nőknek egyre 'nagyoibb 'tö­megeit kényszeríti kenyérkereseti pá­lyákra. Tagállomány tekintetében legna­gyobb szaporulatot ért el az épitő. a textil, a fém- és a vasmunkások szak­szervezete. A szakszervezeti szövetségi bevétele az 1921. évben hatszázihuszonhat mil­lió, kiadása négyszáznegyvennégy ko­rona volt. A szakszervezeti szövetség, illetve az azt) alkotó szervezetek ötven szak­lappal rendelkeznek, melyek összesen 1,088.000 példányban/ jelennek meg, a föld és erdőmunkások szervezete által ezernyolcszáz példányban kiadott cseh nyelvű orgánumnak kivételével, né­met nyelven. 0000000000000<><X>00<C><>00<X>C>^ „A pusztulásra itélt szlovák nemzet Máltása a civilizált világhoz" Ez a címe annak a kiáltványnak, me­lyek két héttel ezelőtt mutattak be a tót néppárt zsolnai országos gyűlésén, hogy mielőtt a világ minden nyelvén kinyomatnék és szétküldenék. a gyűlés megnyerje a pártvezetőség által szer­kesztett szöveget. A kiáltványt tehát egy tót politikai párt, még pedig a leg­nagyobb párt szerkesztette meg, arrá még a cseh körök se foghatják rá, hogy magyar aknamunka, vagy hogy „ma­gyarán" elemek mesterkedése. Azt hiszi színtiszta tót politikusok, orvosok, ügyvédek, tanárok, lapszerkesztők fo­galmazták és ha ugyanezt felvidéki magyarok merészelték volna megcsele­kedni, ugy már régen Theresienstadt földalatti börtöneiben ülnének. A nyolc oldalas teljes szöveg még nem ismeretes — hamarosan közkézen fog forogni, hiszen az országos gyűlés egyhangúlag elfogadta — addig is azonban nagyon érdemes még kivona­tosan is ismertetni: mi fáj á tótságnak, mennyire csalódott álmaiban és főként a csehekben és hogy nagy szorongat­latásában nem kíván mást, minthogy az önrendelkezési jog alapján maga akar dönteni sorsa fölött. A kiáltvány azzal' kezdődik, hogy amig a békeszerződések egyes nemze­teket szabadsággal ajándékozták meg, addig a tót nemzetet elevenen eltemet­ték. Idézi a moszkvai proklamációt, a clevelandi szerződést, a pittsburgi egyezményt, amelyek egyenkint és összes önkormányzatot biztosítanak a felvidék számára. A cseh állam meg­alakulása mégis a kötelezettségek telje­sítése nélkül történt és így „felszaba­dítása* után három és fél esztendőre a tót nemzet elérkezett az ő „Golgotája utján oda, hogy a cseh bajtársait a viíág ítélőszéke elé kénytelen hivni." A föderatív alapon létesült köztársa­ságban az lett a sorsa „Szlovenszkónak," hogy kolóniát csináltak belőle. A külföld hamis informálása, a kül­földi sajtó megvásárlása a belföldi la­pok betiltása és terrorizálása hazugsá­gok fátyolával takarta be a Felvidéket. A Felvidék mai urai hasonlóak a pro­cenzulokhoz, akik a lelkek megmérge­zésével akarják megfosztani a tótokat nemzeti karakterüktől. Amikor a csehek már százezerszámra elfoglalták az ösz­szes hivatalokat, a tótoknak még a szolgai állások se jutnak. „Kétes prá­gai exiszlenciák pár hetes kurzus után diplomákat kaptak, amelyekkel kiszo­rították még a kvalifikált lótokat is a hivatalokból. Rózsahegyen tanárt csi­náltak egy prágai szolgából, az egyik lap megírta, hogy egyes embereket, akiknek Prágában senki sem ad kezet jelentős vezető állásokba küldik a Felvi­dékre. A pozsonyi vasúti vezérigazgató­ság körébe tartozó 1019 hivatalnok közül pld. csak 30 — tehát nem egész 3%-a tót. Ilyen körülmények között tehát nem csoda, hogy olyan korrupció tá­madt a Felvidéken, amely a legsötétebb cárizmus idejére emlékeztei. Tízezer számra ülnek a Felvidéken a cseh hivatalnokok, akiknek száma ötször akkora, mint amennyire szükség lenne. A korrupt rendszer pénzügyileg is tönkreteszi a Felvidéket, ahol az adó­teher sokkal nagyobb, mint Csehor­szágban. A földreform, a rekvirálások, a ki­és beviteli engedélyek, mind a cseh kapitalizmus érdekeit szolgálják cs a felvidéki ipart sújtják. Az erdei munka megszüet, a tótok ezrei koldusbotra jutottak, az állatállomány a rosszaka­ratú mezőgazdasági politika miatt csök­kent és degenerálódott. A gyári munkások a cseh bankok fojtogató hitelpolitikája miatt az üzem­redukció áldozataivá váltak. Mindennek eredménye a teljes depauperizálódás és a tót tömegeknek kivándorlása a cseh kapitalizmus jóvoltából. Az ame­rikai visszavándorlók nem bírják ki a felvidéken és újból vándorbotot vesz­nek a kezükbe. A munkanélküliség ka­tasztrofális. A cseh csendőrök, rend­őrök és detektívek egész garmadája őrzi a felvidéket, ahol a házkutatások, internálások és letartóztatások valósá­gos önkényuralmat teremtettek. A prágai centralisták és zseniálisan ostoba megtévesztő ideával elzárták a tótokat a nemzetközi fórumok elől: kitalálták a legnagyobb történelmi misztifikációt, a „csehszlovák" nemzetet. A nemzeti egység jelszava arra kell a cseheknek, hogy lehetetlenné tegyék a tótok számára a panasztételt és ezzel nemzetiellenitik' el őket. A tót kérdés rég megszűnt egy állam belügye lenni, hanem égető nemzetközi kérdéssé vált. A tótok a nemzetek önrendelkezési jöga alapján igénylik, hogy ok maguk hatá­rozhassák meg jövő életüket és boldo­gulásukat. Amidőn tehát az autonómiát követelik, csak azt kívánják, hogy a szabadon összeülő tót parlament sza­badon dönthesse el a sorsát. Csak az istenadta jogukat akarják: a szabad­ságot! Mint a hires Rákóczi-féle kiáltvány az osztrák elnyomatás ellen, olyan szivbemarkoló és történelmi erejű ez az emlékirat. Szomorú elégtétel ez a ma­gyarság számára, de a szegény elkábí­tott tót népen vájjon fog e most segí­teni az a civilizált világ, amelyik fel­szabadította őt, de ugy, hogy a régi virágzó ipara, kereskedelme, mezőgaz­dasága romokban hever és a cseh csak vándorbotot tud adni a „testvére" kezébe. >OOOOOC<>OOO<X>OOOOO<>OOOO<>O<><Í SjMJIGyjIft KÜLPÖLHIKATtA minden ho 1-től és /ő-tői kez­dődőire bármikor tehet előfizet

Next

/
Thumbnails
Contents