Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 35. szám - Lloyd George és Lenin Küzdelme - Az orosz éhinség a népszövetség előtt

Budapest, 1922 III. évfolyam, 35, szám Ára 1Q korona Vasárnap, augusztus 27. AGYAR KÜLPOLITIKA Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VlIL, József-körut 5. Telefon József: 43 Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár Lloyd George és Lenin Küzdelme V A pánszlávizmus egyeduralomra törekszik Ázsiában — A világpolitika ( v sakktáblájának figurái: Perzsia, Georgia, Örményország, Bokhara és India Az európai közvélemény figyelmét úgyszólván csakis a nyugati nagy küzdelem köti le, Lloyd George és Poincaré vetélkedése, és kevés figyelmet szentel annak, a végeredményben talán távolabbi, de talán nagyobb jelentőségű küzdelemnek, mely ugyanekkor a Keleten folyik s amelyről csak elvétve, egy-egy szeszélyesen megjelenő távirati hir számol be. Lloyd George és Lenin küzdelméről van itt szó, helyesebben: az angol és az orosz imperializmus harcáról, amely voltaképpen egyedül irányítja ma egész Ázsia politikáját. A pánszlávizmus törekszik itt a hegemóniáért. Mert ma bolsevistarendszerű ugyan az oroszországi uralom, de a bolsevizmus köntösében ez is csak azért a hegemóniáért küzd, amelyért annakelőtte a cári uralom és amelyért küzdeni fog egy elkövetkezendő másik orosz uralom is, ha a bolsevista rendszer egyszer majd megszűnt létezni. A cári Oroszország a tenger megszerzéséért vonult háborúba. A hatalmas orosz birodalomnak ugyanis sehol seni volt szabad tengere. Északon csak 180 km.-nyire volt ugyan az Atlanti-óceántól, de mégsem volt tengere, a Jegestenger a kereskedelem szempontjából hasznavehetetlen, a Sárgatengert Japán őrizte, úgyhogy tengerhez csupán a Boszporuson és a Dardanellákon keresztül juthatott volna. De Konstantinápoly csak addig jelenthetett Oroszország számára komoly célt, ameddig Egyiptom függetlenségét garantálták. Abban a pillanatban, amikor a Szuezicsatorna idegen hatalom birtokába jutott, a Földközi-tenger is csupán beltenger jellegű lehetett Oroszország számára, mert abból sem Gibraltáron, sem a Szuezen át ki nem juthatott. Van azonban egy régi orosz vágy: a Bas-el-Arab„ a perzsa öböl! Szovjetoroszország arra törekedett, hogy fegyveresen jusson el a Perzsaöbölbe, ámde, amikor bevonult Asszerbedzsánba, a lakosság fellázadt ellene, Anglia pedig sietve felhasználta a helyzetet az orosz törekvések ellen, ugy, hogy ezeknek legalább egyelőre meg kellett hiusulniok. Oroszország mégsem adta fel a játszmát. A kudarcot vallott kísérletből megtanulta, hogy itt egyenesen, fegyveresen győzni nem tud, tehát diplomáciai eszközökhöz folyamodott. Ugyanabban az időben ugyanis, mikor az orosz terv Perzsiában megbukott, ugyanakkor tűnt fel Kisázsiában Musztafa Kemal basa, a Dardanellák egykori hadosztályparancsnoka, aki a Kisázsiába bevonult görögök ellen szent háborút hirdetett s bár alig volt fegyvere és megszervezett hadserege, sikerült a görögök elönyomulását megállítania. A görögök mögött pedig az angolok állottak! Szovjetoroszország tehát Musztafa Kemállal igyekezett összeköttetést teremteni, ami aztán sikerült is neki, amikor a Denikin-hadsereg összeomlása következtében bevonulhatott a Kaukázusba, maga Musztafa Kemál pedig Erzerumból Angorába tette át főhadiszállását. A I megegyezés Kemál és az orosz szovjet- | kormány között megtörtént. Kemál j maga mellett érezvén egy hatalmas szövetségest, már nyíltabb és erélyesebb akciókra gondolhatott s a kicsiny kemálista mozgalomból igy egyszerre világpolitikai jelentőségű események alakultak ki, amelyek következményeként egyszerre szembeszállottak egymással a Keleten Anglia és Franciaország is, az eseményeket pedig a háttérből mindenütt Oroszország irányította. Az az Oroszország, amelyik mindenképpen ki akar jutni az Indiaióceánra és amelyik egyúttal arra kényszeríti Angliát, hogy minden figyelmét és erejét a gyarmatokra koncentrálja. De ugyanakkor, amikor az orosz diplomácia munkája ilyen módon teljes kifejlődésben volt Anglia ellen, a maguk utján és a diplomáciai munka kiegészítéseképpen tovább haladtak az orosz hadmüveletek is, bár egészen más, uj területeken. Az orosz csapatok bevonultak Georgiába és elfoglalták Tifliszt. Ez az eredmény annyit jelentett, hogy az oroszok kettészelték a baku—batui vasutvonalat, amiért is az angoloknak, legíiltíbb egy<-.lőr<-«. ' > kellett mondaniok Bakuról. De az orosz csapatok itt sem pihentek meg. A Kaspi-tó partján a perzsiai Tibriszig jutottak előre, közvetlen összeköttetést teremtve a Van-tó kör»l koncentrált kemálista csapatokkal. Ennek következményeként Kisázsiának ezen a részén egyszerre megváltozott a helyzet. Az önálló Örményország, amelynek eredeti angol terv szerint Perzsiát ei kellelt volna választania a Musztafa Kemál uralma alá került területtől, már csupán Trapezuntra, Erzerumra és Balumra zsugorodott össze. Az igy kicsinnyé zsugorodott és teljesen izoláló Örményország immár rá volt utalva Oroszországra és nem is tehetett mást, mint, hogy csatlakozzék ehhez. Az orosz koncepciónak ilven eredmény után az volt a legközelebbi feladata, hogy Afghanisztánt is megnyerje. Ez könnyű szerrel ment, mert ehhez úgyszólván maga Anglia segítette hozzá. Az angolok ugyanis csapatokat összpontosítottak Beludsisztánban, aminek az lett a következménye, hogy az afghán emir már önvédelemből is véglegesen Oroszországhoz kötötte le magát, s Afghanisztánon keresztül az oroszok tehát már India határához jutottak! Már-már ugy látszott,-hogy ebben a bámulatos küzdelemben az orosz diplomácia legyűrte az angolt és hogy az „orosz imperializmus" álmai már-már megvalósulás előtt vannak, amikor Anglia hirtelen legsebezhetőbb pontján támadta meg Oroszországot: Bokharában, ahol lázadást szított az orosz uralom ellen és a lázadás sikerült. A végső döntés ideje igy elodázódott, de a súlyos párviadal uj erővel kapott lábra uj területeken: Indiában és Kínában. Az indiai belső mozgalmakat az orosz kormány mindig a legnagyobb figyelemmel kisérte és igyekezett is azokat irányítani. Tulajdonképpen két mozgalom volt eredetileg Indiában: a mohamedánok mozgalma, amely felkeléssel, harccal, szóval erőszakkal teljes függetlenségre törekedett, és a budhisták mozgalma, amely békés eszközökkel, passzivitással dolgozott az angol uralom ellen. Az angol politika érthetően arra törekedett, hogy a maga megmentésére ezt a két fanatikus tábort egymásra uszítsa, kihasználva a mohamedánok és a budhisták közötti vallási ellentétet, az orosz befolyás azonban határozottan békilőleg hatott a két vallásos népcsoportra, majd egy jelentéktelen, kolduló szektához tartozó papnak, Ghánáinak, sikerült teljesen is kibékítenie az indiai mohamedánokat a budhistákkal, ugy, hogy immár rendkívül komoly aggodalmakra adhatott okot Angliában az indiai mozgalom. Az angol politika érezte, hogy ezt a mozgalmat is csak ugy gyengítheti, ha magát Szovjetoroszországot gyengíti, tehát működésével ismét más területre csapott át: élénkebb tevékenységre serkentelte Japánt, amelyik féltékeny riválist lát Oroszországban. Japánt más oldalról nem tudta az orosz diplomácia megsebezni, mint ha Kínán keresztül sorakozik föl ellene. És jelenleg itt folyik a nagy küzdélem. Kina délnyugati részén uj szénbányákat fedeztek föl, melyek teljesítőképessége sokszorosan felülmúlja a világ összes szénbányáiét. Mihelyt az amerikai tőke é;*lesült erről, rávetette magát Kinára. Ez azonban annyit ''elenlett volna, hogy Japánnak hátában állna legveszedelmesebb ellenfele és legtőkeerősebb állama: az Északamerikai Egyesült Államok. Japán persze ezt nem tűrhette, a fegyverek erejével szorította rá Kínát, hogy Amerika ne kaphassa meg a kiaknázatlan gazdasági területekre a vasúti koncessziót, ugyanakkor pedig létrejött az angoljapán szerződés, amely Angliának bizonyos gazdasági előnyöket enged Kínában, fegyveres éle pedig Amerika és Oroszország ellen irányul. Viszont az amerikai diplomácia természetesen nem nyugodhatott ebbe bele, hanem hirtelen oroszbarát irányt vett föl, jóllehet a kapitalista Amerikát világnézetek tömege választja el a kommunista Oroszországtól. Az egyesült erejű amerikai és orosz diplomáciának aztán sikerült is Kínában ujabb rendszerváltozást kieszközölnie, mely a japánbarát kormányt elűzte és helyébe amerikaioroszbarát kormányt tett. Japán angol támogatással most ismét Szibériára vetette magát, az oroszok ellenben, ugy látszik, a dalai láma birodalmában keresnek uj stratégiai bázist, mint arra a Morning Post egyik legutóbbi híre rávilágít, mely szerint a dalai láma kitüntető szívességgel fogadta az orosz szovjetmegbizottat. <>0<>0000<><>00<><><>000000 •Az orosz éhínség a népszövetség előtt Kesép és Kelet-Európa egészségügyi helysete — A pestis és kiütéses tífusz Oroszországban — A népszövetség egészségügyi bizottságának jelentése — A külföldi segctöakeiő munkája — „Egy haldokló nép" segélykiálfása — Nemzetközi egészségügyi kongresszus tesz A Nemzetek Szövetségének hivatalos lapjában (résumé mcnsuelle des fmvaux de la Société des Nations) most adta ki az egészségüíjyi bizottság folytatólagos jelentését Kelet- és KözépEurópa egészségügyi helyzetéről. A be,si:ámoló nemcsak megbizihafó kénét nyújt a keleteurópai viszonyokról, hanem egyúttal élénken sízcmlélteti a Section d'Hygiéne nagyméretű s a járványok megfékezése körül kifejteit tevékenységét. A jelentésben természetszerűen Oroszország j'átsza a főszerepet. A régi nagy keléti pandémiák félelmetes emlékei elevenednek föl az időszaki jelentés adathalmazában. Meztelen számok:, minden hangulatkeltő színezés mellőzésével beszélikel e hasábokról a lejtőre jutott monstruózus ország rémséges katasztrófáját, amint csupán a csontvázak az egykori harctér véres tusait hirdetik. A mai Oroszország nagy ePidcinia. centrüm, amely Kehtef, Nyugatot egyaránt nem csak erkölcsi métellyel, hanem a legkülönfélébb testi ragályokkal is állandóan fenyegeti. Az éhség — amiről a jelentés szintén megemlékezik — a légyöngitett szervezetet kész prédául dobja oda u iárvánv,qk martalékául. Innen a fertőző' betegséget pandemikius jelUege a maj Orosizországban. A kolerajárvány. Az ázsiai kolera, minden idők egyik félelmetes ragálya, az orosz, egészségügyi népbiztosságnak a néüszövcl-ségi bizottsághoz küldött értesítése szerint Zaporozhe és Poltava (Ukrajna) kormányzóságban az év eleje óta növekvőben van. A folyó év első- hat hónapjában 21.000 eset fordult eld. Odessza, ahol azelőtt is milndlig voltak szórványos megbetegedések, csak résizben szenvedett. A járvány a nyár elején nagy gyorsasággal terjedt át » városokról a falvakba is. Juliius közepéig az északi kormányzóságokban alig néhány eset fordult elő, akkor azonban' tömeges megbete'giedést jelengettek onnan isi. Az idei koleratj'áii'vány jóval nagyobb terjedelmű a tavalyinát. A négy első hónapban háromszor annyi megbetegedés történt, mint 1921 megfelelő hónapjaiban. A halandóság is növekedett. A esetek 50 százaléka halálos kimenetelű. A fertőzés főkép az ukrán és északkaukázusi (Rostov, Vladikaukázus, Baku) vasiulaBsi révén terjeszkedik. A Krím félszigeten és Ukrajnában bevezették az általános oltátsi kötelezettséget, de ed'dáig) kevés gyakorlati eredménye 'van. Június eJlseje óta a vörös hadsereg 950.000 •katonáját oltották be. A ilakosság a járvány elől Volhinia és Padolia felé igyekszik kitérni s a menekülök Galíciát i£>a fertőzés veszedelmével fenyegetik A pestis és a kiütéses tifnsz. Az ázsiai kolera méretei azonban meg sem közelitik a kiütéses hagy mázét. Szovjetoroszorszáfgban május végéig azi idén! 1,013.185 kiütéses tífuszt állapilot/ak meg, tehát kétannyit, mint tavaly júniusig,. A visszatérő lázt 876.013 esetiben észlelték, ami a tavalyinak szintén a kétszerese. A nyár folyamán a tífusz növekedését 17, a visszatérő Lázét 26 kormányzóságból