Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 52. szám - A csehek és a magyar jóvátétel

Vasárnap, 1922 december 24. lett egésziteni. Mikor a vidovdáni alkotmány megszavaztatott, a kormánykoalíció fenntartására, szükség volt az alkotmány végrehajtásának biztositása céljából. Az öreg Pasics tehát taktikázott, alkudozott pártjaival egész addig, mig ki nem derült, hogy a koalicióval nem képes az uj megyei beosztást végrehajtani, mert az ez ellen felzuduló közvélemény nyomása alatt nemcsak a muzulmánpárt szakadt ketté s a szlovén földmüvespárt járt kinos tojástáncot. hanem a demokratapárt is a bomlás szélére jutott. A zágrábi kongresszus óta nyilvánvaló volt, hogy a demokrata-pártban két irány küzd egymással: a Davidovicsféle, mely valahogyan kiakar egyezni a horvátokkal s a kiegyezés fejében hajlandó a vidovdáni alkotmányt is revideálni és a Pribicsevics-féle. mely a vidovdáni alkotmányhoz mereven ragaszkodik. Pasics hagyta a két irányt küzdeni egymással, alattomban szitotta is a két frakció között, a gyülölködés tüzét, mert jól tudta, hogy bármelyik irány kerekedjék is felül, szecesszió lesz a demokraták között s ez a radikális-párt pozicióját fogja erősiteni. A demokratapárt vezetői észrevetlék, hogy a bámulatos aggastyán lesben áll, hogy az adott percben lecsapjon régi ellenfeleire, ezért, különböző formulákkal ismételten megmentették a párt egységét. Még Pasics lemondása után. a decemberi pártértekezlet után is, amelyen a párt 42 szavazattal 33 ellenében Pribicsevicsnek adott többséget, a leszavazott Davidovics lemondott ugyan a pártelnökségről, de nem lépett ki hiveivel a pártból. Pasies azonban más okokból is sokáig türte a demokratapárt belső válságát Hogy a radikálispárt egyeduralma helyreállitható legyen, ahhoz a demokratapárt felbomlásán kivül szükséges Radics lejáratása is, Hagyta; Davidovicsékat és Radicsékat minél jobban belemászni az alkudozásokba s különösen hagyta Rádicsot megerősiteni abban a hitben, hogy a helyzet kulcsa nála van, csak egy kis engedékenységre van szüksége és Belgrád Örömmel kibékül vele. Davidovicsot a hazaárulónak kikiáltott Rádiccsal való szövetkezés egyre jobban kompromittálta a szerb közvélemény előtt s egyre gyülöletesebbé tette Pribicsevicsék előtt. akik a horvát kérdés megoldását a horvátok teljes letörésével vélik megoldhatónak, az önálló pacifista iparasztköztársaságot hirdető Rádicsot meg a Davidoviccsal való tárgyalások egyre jobban kompromittálták a horvát közvélemény szemében mint olyat, aki ime ezerféle tüntetés, fogadkozás után hajlandó támogatni a szerb király egy militarista kormányát. A dolog odáig fejlődött, hogy a jogpiárt fellázadt Rádics ellen, hogy Davidovics és Rádics nyilvános táviratváltással dokumentálják szövetkezésüket s hogy kiszivárgott már az is. hogy a Horvát. blokk hajlandó eeyesüléspárti tagjait a belgrádi minisztériumba delegálni s hajlandó parasztpárti képviselőit is egészbén, vagy részben elküldeni a szkupstinába, hogy. Davidovicsnak biztositsa a többséget, A minden politikai ravaszság és szemfényvesztés nagymestere megérezte: itt az idő a lecsapásra. Lemondott, mert kiszámitotta, hogy az adott helyzetben csak ő kaphat megbizatásu kormányalakitásra. A radikálispárt a parlament legnagyobb pártja. Még mindig 92 tagja. van. a demokraták 85 képviselőjével szemben. A radikálispárt egysége nem ingolt meg, még a régebbi disszidensek. Proticsék is rezerváltan tartották magukat, mihelyt Davidovicsék ragadták magukhoz a szerb-horvát egyezkedés ügyét. A demokratapárt kettészakadása előtt állott s ha Pribicsevics kapott volna megizatást. 40—50 képviselőnél több nem támogatta volna, ha Davidovics kapott volna megbizatást. kétséges, hogy tudott volna-e többséget létrehozni s ha igen, akkor a kormány-koalíció legerösebb pártja, a horvát parasztpárt, lett volna, olyan párt, melyre a királynak Bármennyire szeretné is tehát az udvar, hogy valamilyen modus vivendit találjon a horvátokkal, az adott helyzetben nem volt más kiut, mint a radikálispárt uralmon tartása. Hiszen ez még a horvát kérdés szempontjából is momentán a legjobb megoldás. Egy Davidovics-kormány a Belgrád szempontjából megbizhatatlan horvát elemek részesedését jelentette volna a kormányhatalomban, a szerb hegemóniát, biztosító alkotmány revízióját valami ködös, konföderáció felé. egy Pribicsevics-kormány a horvátok ujabb provokálását, mig a Pasics-komány ennél a horvátságra nézve sokkal elviselhetőbb, hiszen a radikálisak célja nem a vidovdáni alkotmány feltétlen erőszakolása. hanem a szerb hegemónia fenntartása. Pribicsevicsék szemében a vidovdáni alkotmány végcél, Pasicsék szemében csak eszköz. A szerb hegemóniát biztositani lehet más eszközökkel is, például a horvátok kizárásával az államélet legfontosabb ágaiból, valamelyes, horvát autonómia egyidejü életbeléptetése mellett, sőt egy pár megyéből álló önálló s a délszláv államból kivált Horvátországgal is. Ezt. ha nem is ilyen nyiltan, a válság ideje alatt a radikálispárt hivatalos lapja is megrta. (Szamouprava, dec. 10. ) Pasics először egy szélesebb koalició megalkotására kapott megbizatást. Tárgyalt is minden parlamenti párttal, természetesen eredmény, nélkül. Ezután következett, egy munka-kormány megalakitására szóló megbizatás. Ez a kormány a tisztviselő — a rokkant — és más szociálpolitikai törvények mehozása átdta volna helyét egy választási kormánynak. Pasics erre kimondatta a radikálispárttal, hogy a demokratákkal addig nem koaleál, amig a párt meg nem oldja belső válságát. E határozat következtében másodszor is visszadta mandátumát. Pribicsevicsék egy sikertelen kisérletet tettek, hogy valaki közölök desszignáltassék, de erre a király a fentebb részletezett, okoknál fogva nem volt kapható. Nem maradt más hátra, mint elfogadni Pasics előterjesztését: megbizni őt egy kizárólag radikálisokból álló kormány alakitásával és felhatalmazni a parlament feloszlatására is. E megbizatás alapján huszonnégy óra alatt kész volt a következő kormány, mely december 16-án este letette az esküt. Elnökség: Pasics Nikola. Külügy: dr. Nincsics Momcsilo. Belügy: Vujisics Milorád (uj). Konstituante: Trifkovics Marko. Igazságügy: dr. Markovics Láza. Közoktatás: Triunovics Misa (uj)'. Pénzügy: Sztojadinovics Milán (uj). Közlekedésügy: Jankovics Velizár (uj). Középitészet: Uzunovics Nikola (uj) Agrárreform: Miletics Koszta. Szociálpolitika: Pérics Ninkó (uj). Erdészet-bányászat: dr. Szrskics Milán (uj). Postaügy: Vukicsevics Velja. Közegészségügy: dr. Miletics Szlavkó (uj).. Hadügy: Pésics Pétár tábornok. Kereskedelem: dr. Markovics Láza (ideiglenesen). Földmivelés: Miletics Koszta (ideiglenesen). Tárcanélküli horvát miniszter: dr. Szupiló Gjivó (uj). Tárcanélküli szlovén miniszter: dr. Zsupánics Mikó (uj). A kormány 17 tagja közül csak 7 volt a demisszionált kormánynak is tagja. Kiváltak az összes demokrata, a muzulmán és a szlovén-kmet miniszterek és két radikális (Miladinovics Zsarkó és Sztánics Andra). A kormány összeállitására nézve jellemző, hogy: 1. Nem kevesebb, mint öt olyan tagja van, akikről tudott dolog, hogy Proticcsal rokonszenveznek; Trifunovics, Azunovics. Pérics. Vujicsics és Sztojakongresszista mozgalmat is támogatja. Érezhető, hogy Protics a kormánnyal szemben várakozó állás-pontra helyezkedett s örömének adott kifejezést, hogy a radikálisok megszabadultak a demokrata szövetségtől 2. A két ideiglenesen betöltött tárcát Pasics felajánlotta a szlovén kmetteknek és a jobboldali muzulmánoknak, kik az előző kormányban is részt vettek. Hogy nagyobb sulyt nem helyez arra. vele tartanak-e ezek a kis pártok, vagy nem, az kitünik abból, hogy a kormányt, megalakitotta nélkülük, hogy a muzulmánoktól egy tárcát elvett, hogy kinevezte miniszterré Szreskicset, akinek miniszterségét egyszer már a muzulmánok megakadályozták. A két párt még nem döntött, de abban megállapodtak, hogy egyöntetüen járnak el. 3. A demokratáknak, vagy legalább Pribicsevicséknek. Pasics nem ajánlott fel egy tárcát; sem. Ugylátszik, most le akar velük számolni és nem igen reflektál Pribicsevicsékre sem, akik pedig hajlandók voltak belépni a radikális pártba is. 4. Nagyon érdekes a két tárcanélküli miniszter kinevezése. Mindketten régebb idő óta tagjai a radikálispártnak. Zsupánics az emigrációban játszott szerepet. Szupiló, Szupiló Ferencnek testvéröccse s legutóbb horvát főispán volt. A tárcanélküli kinevezés emlékeztet a magyar kormány hajdani horvát miniszterére és az osztrák landsmann miniszterekre. E kinevezések valami olyasfélét árulnak el. hogy a radikálisok a horvát és a szlovén kérdést a volt horvát auto. nmia mintájára vélik rendezhetőnek Pasics győzelme kétségtelen. A választásokat a legrövidebb idő alatt ki fogja irni s pártja többségét minden elképzelhető balkáni eszközzel biztositani fogja. E balkáni eszközökből máris izelitőt kaptunk. Janjics képviselő, Pasics egyik bizalmasa, a mitrovicai börtönben fölkereste a bolsevik képviselő, ket és velük tárgyalásokat kezdett, hogy milyen feltételek mellett volnának hajlandóak a kormányt direkt, vagy indirekte támogatni. Kedvez a radikálisoknak az uj választó-törvény is, mely negyvenezer lakosnak juttat egy képviselőt, de az 1910-iki népszámlálás s, az ez évben végrehajtott választóösszeirás szerint. A radikális képviselők kétharmada a régi Szerbiából és a Vojvodinából került ki, Szerbiában a világháboru hősi halottai a Vojvodinában, ahol a magyarok és svábok még mindig nem kaptak vá. lasztójogot. a szerb kisebbség fog többséget adni Pasicsnak. Más kérdés az hogy a radikális párt előrelátható választási győzelme megoldja-e a délszláv kérdést is? A Prager Presse egyik minapi szamában, vezető helyen foglalkozott a magyar jóvátétel kérdésével, és igen határozott hangon állapitotta meg. hogy hiába mutatnak; ki a magyarok a jövő — 1928. évi — budgetjökbea körülbelül 60 milliárd hiányt; ez csak ravasz mesterkedés tőlük. az egész világ tudja, hogy Magyarország gazdasági helyzete jó és a jóvátételt könynyen meg tudják majd fizetni... A Prager Presse, a cseh kormány lapja, annak minden sora sugalmazott, különösen, ha magyar kérdésekkel foglalkozik, ezt, pedig nagyon gyakran megteszi, hiszen egyik főoka volt a megalapitásának, hogy legyen Csehországban egy németnyelvü napilap is. amelyik a külföld számára cseh beállitásban ismertesse a magyarság helyzetét. Bizonyos, hogy a magyar jóvátételről sem ötletszerüen, véletlenül irt cikket a Prager Presse valamelyik szerkesztője, hanem az felsőbb utasitásra történt, amit lerobban igazol az. hogy most. amidőn a ránk nézve oly végzetesen fontos kérdésben a döntő tanácskozások folynak, a cseh kormánylapok, a cseh. tót, sőt még a magyarnyelvű kassai napilapok is ugyanerről irnak. természetesen egy tenorban: Nem kell engedni. Magyarország fizessen! Magyarország tud fizetni! Igazán szalmacséplés volna a mi olvasóközönségünk előtt kifejteni, hogy miért nem tudunk mi akár egy fillér jóvátételt is fizetni. Szegény, szerencsétlen, lerongyolt voltunkban hősi küzdelemmel, végnélküli erőfeszitéssel tudunk valamelyest egyensulyt tartani... A tisztviselőinknek nem adhatunk emberséges fizetést, el keli hanyagolnunk a kulturális fejlődést, nem épitkezünk, mindenhol és mindenben a falatot vonjuk meg magunktól, hogy legalább vegetálhassunk... Olyan köz. helyek ezek. hogy még az entente-körök is tudják és talán méltányolni is fogják. Miért feni a fogát éppen Csehország a magyar jóvátételre, akinek közvetlenül semmi haszna nem volna belőle? Miért szitják a hangulatot, ellenünk és diktálják a hangot Prágából az egész kis-entente sajtójának, amikor ők is nagyon jól tudják, hogy ha ki is rónak bármilyen összeget erre a csonka országra, mi fizetni képtelenek vagyunk? Oly átlátszó a cél: Benesékegyenesen az kell, hogy ne fizessünk, mert hiszen úgyse fizethetünk, Ők csak azt akarják, hogy meg legyen a döntés. természetesen a ránk nézve kedvezőtlen döntés. Ha aztán mi megtagadjuk, vagy megpróbáljuk, de bele. bukunk a teljesitésbe, ismét akcióba léphessenek, világgá kürtölhessék a magyarok engedetlenséget és eljöjjön ismét az idő. amidőn szerintük — cselekedni lehet majd. Benesék szándéka olyan világos, — talán maguk is fölöslegesnek tartják, mert ugy sem lehet. a titkolást. hogy erről a végső célról a csehországi és felvidéki ellenzéki lapok is nyiltan irnak. Benesék további megszállást terveznek. Benesék a jóvátétel nem fizetése esetén azonnal megvalósitják a korridort... Volnának mellékkérdések is itten, például, hogy milyen gavallértalan és veszedelmes játék ez éppen Csehországtól, amelyik ugyanezen időben — végső kényszerüségből — akar velünk gazdaságilag szerződni. A -seh ipar és kereskedelem végvonaglásban szenved, ha a legközelebbi jövőben: nem tud megmozdulni és utat kapni éppen mifelénk, a katasztrófájuk kikerülhetetlen. Hogyan akarnak velünk szerződni, amikor éppen ök erőltetik teljes pusztulásunkat? Ugy látszik. a csehet biztosra mennek és csak fejedelmi zsákmánnyal elégesznek meg. Majd. ha teljesen letörött ez a szegény ország, akkor szerződések nélkül is diktálhat nak. berendezkedihetnek itten. Szerencsére Benes szavának ma mát nincsen meg a régi sulya. Benesből Párisban csakugy kiábrándultak már mint odahaza. Prágában. Amig a cseh belpolitika kudarca egyre nagyobb lesz és a megoldatlan problémák csak szaporodnak, hiába lármázza tele negyedik éve Európát Benes egy és ugyanugyanazon- témával: Magyarország felől fenyegető veszedelemmel és ennek; a szegény országnak további megnyomoritása szükségével. Vannak már államférfiak a másik oldalon is. akik végre a békességet, a szó igazi értelmében vett konszolidációt akarják. Ha Magyarország tönkremegy, nekünk szomoru vigaszunk, de a körülöttünk élő nemzetek számára rettenetes figyelmeztetés az, hogy abból uj világégés származhat. És éppen a fölfuvalkodott betegtestü Csehország fog majd legkevésbbé megállni a legkisebb világ A csehek és a magyar jóvátétel 4 MAGYAR KÜLPOLITIKA