Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 51. szám - A horvát jogpárt

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 december 17. magukat a piacon. Az olasz vállalatok a háború óta máris nagyon megerősödtek a Középtenger keleti részén és a Feketetengeren. Az Ukrajnával kötött külön olasz kedvezmény az utóbbi helyen olyan előnyöket biziosit nekik, hogy egy állam sem veheti fel velük a versenyt. De nemcsak a külföldi verseny fenyegeti a lehanyatlott görög kereskedelmet. A török nacionalisták gazdasági programmot is dolgoztak ki s ennek egyik pontja az, hogy külön török kereskedelmi osztályt alakítanak, bankhálózatot állitanak fel és versenyképessé teszik az eddig elnyomott török kereskedőket A Dunán lefelé pedig veszedelmesen készül keletre a cseh nagyipar, mely a bolgár dunai kikötőkben sorra állítja fel már telepeit és a cseh dunahajózási vállalat affiliálta a bolgár dunahajózási társulatot. Mire a görögök újra szóhoz jutnának Keleten, el lesz tehát foglalva már minden kereskedelmi pozíció és a kétezeréves görög uralom befejezte szerepét a tengerszorosok környékén. Ez a gazdasági pusztulás az, melyet jóvá nem tehet semmiféle nagyhatalmi konferencia, semmiféle önkényesen megrajzolt ujabb térkép. A horvát jogpárt konfliktusa Radicsekkal — A kizárás következményei és a horvát politika várható fejleményei A Horvát Blokk politikájában beállott fordulat s ezzel kapcsolatban a jogpárt kizárása a Blokkból világszerte óriási feltűnést keltett s a figyelmet a jogpártra irányította. Ez a párt súlyosan kompromittálva került 1918 őszén az uj délszláv birodalomba. Az egyetlen délszláv politikai párt volt, mely október utolsó napjáig kitartott a Monarchia s a tiszta horvát eszme mellett s közvetlenül az összeomlás előtt még Béccsel és Budapesttel tárgyalt és támadta sajtójában mindazokat, akik 1918 okt. 29-én kezükbe vették a Monarchia délszláv részeinek kormányzását. A Nemzeti Tanácsba nem is jutott számára hely, a párt elnöke, Horvát Sándor, képtelen volt lemondani, az uj elnökség kimondta a párt feloszlását is, de a bevonuló szerb katonaság viselkedése oly hangulatot teremtett Zágrábban, hogy a párt egy hónap múlva újra megalakulhatott. Az ideiglenes parlamentbe sem hívtak meg egy jogpártit sem, ellenben több volt jogpárti képviselőt lecsukták, vagy állásából kidobták. Egyik jogpárti képviselő, dr. Frank Ivó, a párt hajdani elnökének, Frank Józsefnek a fia, kiszökött az országból és éveken át vezére volt a horvát emigráns mozgalmaknak. Ez természetesen otthon újra kompromittálta a pártot. A Sufflay-féle felségárulási pörben is a jogpárt állott a gyanusitások középpontjában. Az 1920 nov. 28-án lezajlott konstituante választásokon a jogpárt három mandátumot kapott. Később a jogpárti képviselők száma egy parasztpárti diszidens csatlakozásával végre emelkedett. A jogpárti képviselők kezdetöl fogva Rádicsot támogatták. Ők sem vettek részt a délszláv konstituante ülésein. Mikor a vidovdáni alkotmány megszavazása elől a Horvát Egyesülés kivonult a parlamentből s hosszabb tárgyalások után Rádics kibékült velük, 1921 őszén megalakult a Horvát Blokk a parasztpártból, a Horvát Egyesülésből és a jogpártból. A jogpárt aztán végigcsinálta egy éven át a Blokk minden mozdulatát s nagy önmegtagadással alávetette magát Rádics minden szeszélyeinek. A zágrábi kongresszus óta tartó tárgyalások Rádics s bizonyos szerb körök között, az a tény, hogy bármilyen fentartások mellett, de Rádics hajlandó a mai délszláv államban elhelyezkedni, világossá tették a jogpárt előtt, hogy az ő közjogi és nemzeti intranzigentizmusa mellett nem követheti uj utjain a Blokk elnökét. A párt lapja a Hrvatszka Miszao (Horvát gondolat) nov. 8-án Hrvoj egy cikkét hozta, melyben ez védelmébe vette a horvát emigránsokat, kiket Rádics vagabundoknak minősített s a Rádics-féle alkudozásokkal szemben erőteljes emigráns politikát sürgetett. Nov. 12-én Rádics a jogpárt tudta nélkül két parasztpárti és egy egyesüléspárti képviselőt Belgrádba küldött. A jogpárt érdeklődésére azt felelte, hogy a képviselők kizárólag információk szerzése miatt mentek el. Nov. 17-én, a kiküldöttek hazatérése után, a Blokk hivatalos kommünikéje a belgrádi tárgyalások sikeréről számol be s a tárgyalások folytatását jelenti. A jogpárt intézőbizottsága még aznap összeült és kimondta, hogy a párt e tárgyalásokban nem vesz részt, mert a kibontakozás egyedüli utja a visszatérés az 1918 okt. 29-i alapra, — a Magyarországtól elszakadt független Horvátország, — s a horvát-szerb kiegyezés megkísérlése a horvát Szábor és a szerb szkupstina kiküldötteinek, mint egyenrangú feleknek tárgyalása alapján. Másnap a jogpárt képviselői e határozatot bejelentették a Blokk intézőbizottságának, mely két órai heves tárgyalás után, melynek folyamán Rádics és Lorkovics árulóknak nevezték a jogpártiakat s egyedül Laginja volt horvát bán kelt védelmükre, Rádics indítványára a pártot kizárta a Horvát Blokkból s mint azóta Rádics megírta, a horvát nemzetéből is(!!) A kizárás nyilvánosságra hozatalával mindkét fél napokig késedelmeskedett. Ugy látszik szerették volna valahogyan visszacsinálni a dolgot. A zágrábi kongresszus kezdeményezőinek lapja a Szlobodna Tribuna nov. 20-i számában egyenesen megcáfolta a kizárásról elterjedt híreket. A Hrvatszka Miszao nov. 22-i száma közölte a kizárásra vonatkozó aktákat, melyekből azonban kiderül, hogy egy hátsó ajtó nyitva maradt a jogpárt számára, ha vissza akarna térni a Blokkba. A kizáró határozat feltételes: addig tart, mig a jogpártot mostani "Frankianus" vezetői irányítják. E "ftrankiánus" vezetőkről azóta megírta Rádics, hogy karlisták. Szarkotics tábornok és Frank Ivó utasításai szerint csinálják a politikát, uniót akarnak Magyarországgal, Pribleseviccsel állnak összeköttetésben (!) stb., szóval részben lehetetlen, részben nevetséges vádakkal illeti meg őket. A Blokk plénuma nov. 25-én helybenhagyta a jogpárt kizárását, mely ezzel befejezést nyert. A történtek után alig képzelhető el, hogy Rádics és a jogpárt összebéküljenek. A Häusler Károly parasztpárti képviselő kilépésével megindult bomlási folyamat a Blokkban, ezzel egy ujabb állomáshoz érkezett. A horvát ügyet a horvát nemzeti sorok e megingása bizonnyal nem segíti elő. Rádics jogalapja arra, hogy egyedül magát minősítse illetékesnek a horvát nemzet nevében beszélni, az hogy a horvátországi mandátumok többségét ő kapta meg, 93 mandátumból ma már csak 52-őt mondhat magánénak. Még egy kis szecesszió s odavész a többség. Rádicsot nagyon elragadta a szenvedély, mikor a jogpártot kizáratta. Nemcsak azért, mert ezzel megbontotta a horvát front egységét s nemcsak azért mert a kilépésekkel veszedelmesen kikezdte a többséget, ami a Blokk erkölcsi súlyát is komolyan érinti Zágrábban és Belgrádban, hanem különösen azért, mert akkor kergette a jogpártot a szélsőbb ellenzékiségbe, mikor még semmi garanciája sem volt arra nézve, hogy. az Ő mérsékeltebb álláspontja számithat-e honorálásra Belgrádban. A kormányválság bizonyos lehetőségek számára kétségtelenül ajtót nyitott, de az ajtót bevághatják, mielőtt azon Rádics bemehetne s valamilyen paktumot kötve, elvei egy részének feladásával biztositsa más részének megvalósulását, vagy legalább a hatalomban való részesüléssel kárpótolja híveit. Éppen nem valószínűtlen, hogy a Pasics-Pribicsevicsrezsim most is hatalmon marad, sőt a választásokat is ez a kormány csinálja s akkor Rádics kompromittálta magát otthon is. Belgrádban is, anélkül, hogy bármit elért volna. A parasztpárt választási esélyeit ez aligha fogja előnyösen befolyásolni. Kedvezőbb a helyzet a jogpártra nézve. Ha Rádics valahogyan kiegyezik Belgráddal, a jogpárt lesz a horvát nemzeti eszmék és törekvések egyetlen letéteményese. A feketesárgaság vádjával már nem lehet Horvátországban sikeresen operálni, Rádics behódolása egy csapásra népszerűvé fogja tenni a jogpártot mindazok előtt, akik nem tudnak lemondani a horvát államiság gondolatáról. Nem élünk illúziókban, tudjuk azt, hogy Rádics, ha hatalomra jut, uralma biztosítására Horvátországban a legszélsőbb terror eszközeit fogja alkalmazni s Sztambuliszki módszereitől sem fog visszariadni. A jogpártot megint mindenki üldözőbe fogja venni. Ez a pártra nézve az egyének szenvedését, de a párt felvirágzását fogja jelenteni, mint már nem először a horvát történelem utolsó félszázadában. Ha Rádics nem egyezik meg Belgráddal, megtépázott reputációval kerül ki a válságból s megromlott hiteléből a jogpártnak lesz haszna, melyről íme megállapítható, hogy a kísértés óráiban sem ingott meg egy percre sem szentnek vallott elveiben. Rádics és Belgrád kibékülése egyelőre megerősítené kifelé és befelé a délszláv államot és könnyítene azon a nyomasztó légkörön, mely ma ráült Horvátországra. A szabadabb mozgás folytán a nemzeti agitáció uj erőre kapna, melyet Rádicsnak csak rombolásra termelt egyénisége előrelátható közkormányzati balfogásaival erősen táplálna. Az erre bekövetkező parasztterror már nem bírná el a jogpárt előretörését. A nemzeti agitációnak mindenesetre még sokáig küzdelme volna azzal a nimbusszal, melyet magának Rádics 1918 ősze óta szerzett s nehéz volna olyan embert találnia, ki győzné a versenyt Rádics demagógiájával s ki pótolni tudná a tömegek előtt Rádics elvesztett népszerűségét. Emiatt a horvát nemzeti eszme diadala el is tolódnék hosszú évekre, de a fejlődés kétségtelenül keresztülvágna Rádicson és társain, mert mi emberek és mulandók vagyunk, kik győzhetünk és elbukhatunk, de a nemzeti eszme örökkévaló s vereségeken és diadalokon előretöréseken és visszaeséseken át rendületlenül és csalhatatlanul eljut a győzelem biztos révébe. bj. — Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár e hónap 13-án tartott rendkívüli közgyűlése alaptőkéjének 45. 000 darab 600 K n. é. uj részvény kibocsátása utján 27 millió koronáról 54 millió koronára való emelését határozta el. Az uj részvények egészben a régi részvényeséknek ajánltatnak fel. Minden régi részvény után egy uj, 1923 január 1-től osztalékjogosult részvényt vehetnek át 2200 koronás árban. Az elővételi jog december 14-től 23-ig bezáróan gyakorolható sa bejelentéssel egyidejűén a kibocsátási ár egyszerre fizetendő be. — A Zentai és Roskányi Egyesült Iparvállalatok r. -t. az alaptőkének 12 millió koronára való fölemelését határozta el. A részvényesek 5: 4 arányban 400 koronáért a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál december hónap 14-től 27-ig gyakorolhatják az elővételi jogot. — A Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság december 13-iki közgyűlése fölemelte az alaptőkét 100 millióról 200 millió koronára. A részvényesek két régire egy uj részvényt vehetnek át december 14-től 20-ig bezáróan 1500 K árfolyamon, bélyeg, valamint költség fejében 100 K fizetendő. A többi részvény elhelyezésének feltételeit és időpontját a közgyülés az igazgatóságra bizta. — A Magyar Mezőgazdasági Hitelintézet Részvénytársaság 225 millió alaptőkével (50. 000 darab részvény a 4500 K n. é. ) e hónap 7-én tartott közgyűlésen megalakult. Az alapítók kijelölése alapján az igazgatóság tagjai lettek: Beköng Zoltán dr., Benedek Zoltán, Déghy Ödön dr., Eiser János, Farkas Elemér dr., Góth Jenő, Háry Ágost, Libits Adolf, Montag Ákos, Montag Lipót, Nagy Béla (vezérigazgató), Pejacsevich Albert gróf, Pap Géza báró, Szende Dezső dr. és Visnyi Ernő. Az intézet Nádor-utca 5. alatti ideiglenes helyiségében működését már megkezdette. — A Foncière Általános Biztosító Intézet alaptőkéjét 6 millióról 8 millió koronára emeli fel és a részvényeseknek 3 régi részvény után 1 ujat ajánl föl 2500 korona és 60 korona költségmegtérités ellenében. — A „Hermes" Magyar Általános Váltőüzlet Részvénytársaság igazgatósága elhatározta, hogy az e hónap 30-án tartandó közgyűlésnek az 1921— 1922. üzletévre részvényenkint 35 K (17½% a múltévi 10 százalékkal szemben) osztalék kifizetését fogja javasolni. — A Tisza—Marosi Mezőgazdasági és Ipari R. -T. mai napon ifj. Mikszáth Kálmán elnöklésével tartott rendkívüli közgyűlésében alaptőkéjét 30 millióra emelte föl. A társulat közgyűlése meleg hangon emlékezett meg Lévai Adolfnak, a Forgalmi Bank vezérigazgatójának, a társulat volt alelnökének elhunytával ért fájdalmas veszteségéről. — Magyar Általános Gépgyár R. -T. A társaság alaptőkéjét 30 millió koronára emeli; ezen alkalommal a részvényeseknek 37. 000 darab új részvényre 5: 1 arányban darabonként 1000 korona áron, hozzáadva 100 koronát költségekért, elővételi jog biztosíttatik, mely december 6—14-ig bezárólag a Magyar Általános Hitelbanknál gyakorolható. — Az Angol-Magyar Bank Részvénytársaság igazgatósága elhatározta. hogy a december 30-ára egybehivandó rendkívüli közgyűlésen az intézet jelenlegi 230 millió koronás alaptőkéjének 345 millió koronára való fölemelését fogja javasolni. Az újonnan kibocsátandó összes 287. 500 részvény 2: 1 arányban fog a régi részvényeseknek fölajánltatni. A kibocsátási feltételeket a közgyűlés fogja megállapítani. A külföldi nagyrészvényesekkel történt megállapodás értelmében a banknál érdekelt csoport a reá eső úi részvényeket teljes egészükben átveszi. — Az Ingatlan- Épitő- és Faipari R. -T. (INGÉFA) a Strasser és Társa bankcég utján az eddig zárolt részvényblokk egy töredékét forgalomba bocsátja. A társaság tulajdonosa a nagy exportüzlettel biro „Borszéki Kerámiai gyárnak", a Sullner- és Friedrich-féle cementmüveknek és építési vállalatnak, a Vizafogóban 6000 négyzetölön nagy átrakodó fatelepnek és több más nagy fővárosi ingatlannak. Érdekeltséggel bir a bécsi HOME faipari R. -T. -nál, melynek vezérképviselője és övé a berlini Altmann-féle építésállvány-vállalat budapesti üzlete. — A Magyar Szalámigyár R. -T. mult hó 22-iki közgyülése az alaptökét 50 millióról 300 millióra emelte. Az alaptőkeemelést Németország legnagyobb húsipari vállalatának (HAFLAG) részvénytöbbségének megszerzése, valamint a vállalat budapesti, szegedi, makói, schweháti, himbergi, berlini és hamburgi telepeinek teljes üzemmel való működése és tőkeszükséglete indokolja. A vállalat minden régi részvényre, névértéken 2 új részvényt ad. A fennmaradó darabokat a részvénytársaság svájci, francia és német üzletbarátai veszik át. Laptulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest, 1922. Nyomatott a Budapesti Hírlap nyomdájában. (Rökk Szilárd-u. 4. ). Felelős nyomdavezető: Nedeczky László.