Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 7. szám - A munkáskormány nehézségei - Az uj orosz kormány

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 február 14. Nem sok eredménye van még a zsidók közt folytatói! cseh propagan­dának sem. Február 5-én a különböző felvidéki zsidó pártok értekezletet tar­tottak Ungvárott, hogy állásit foglalja­nak a választások ügyében. Egy ré­szük a/, önálló fellépést akarta ki­mondatna, mások a más pártokkal való együttműködést hangozlaUták. Végre is az értekezlet megegyezés nélkül oszlott szét. oooooooo<x><xx><><x>o<>oo<x><>o<><> A munkáskormány nehézségei A munkáskormánynak még meg­melegedni sem volt ideje a hatalom­ban, máris egyik nehézség a más/ik után tolul eléje. A párt mindeddig a kritikus szerepét játszotta a közélet­ben, amely igen sok esetben könnyű szerep; most azonban, mikor az alkotó munka terére kell lépnie, nagyon ne­hezen indul neki, tekintve tapasztalat­lanságát a közigazgatásban. Egész kis sajtóvihar képződött a ka­binet extremista tagjának, Wheatley közegészségügyi miniszternek műkö­dése miatt. A miniszter egyik első tette hivatalában az volt, hogy magáévá tette London Poplar városrészének kommunista jellegű tanácsa követte politikáját. E városrészben a munka­nélküliek a tanács határozatából na­gyobb segélyt kaptak, mint a munka­bérek, ugy, hogy a munkanélküliség e kerületben természetesen erősen nőtt; a munkanélküliek segélyét pedig az adófizető polgárok zsebéből vette ki a tanács. A Bonar Law-féle konzervatív kormány annakidején eltiltotta a tul­magas segélyeket, de ezt a rendeletet most a közegészségügyi miniszter visz­szavonta. Ugyancsak a közegészségügyi mi­niszterre vár egy másik majdnem meg­oldhatatlan feladat megoldása is, a házépítés előmozdításának feladata. E kérdésben már tárgynlt mind az építő­munkások szakszervezetével, mind a munkaadókkal. A szakszervezet tilta­kozik az ellen, hogy uj munkások be­tanításával az épitőszakmát „felhígít­sák", mert az építési konjunktúra megszűntével ez nagy munkanélküli­ségre fog vezetni s addig is a munka­béreket nyomni fogja. A házépítést pe­dBg a mai kevés munkaidővel és mun­kással megoldani nem lehet. E di­lemma még sok fejtörést fog okozni a miniszternek, annyival is inkább, mert elsősorban munkásházak építéséről van szó, s az ipar a munkanélküliek közül is sokat tudna foglalkoztatni. Kérdés most már, hogy az extremista miniszter a szakszervezetet szándéko­zik-e tovább is támogatni. A munkaügyi miniszternek, Clynes­nek is nagy gondot okoz a munkanél­küliség kérdése. Gyűlésre hivja össze e kérdésben a szakértőket és hosszal­san tárgyal velük, de még eddig semmi olyat nem tud a munkanélküliség el­len javasolni, mint amit elödeí is ne hangoztattak volna, hogy t. i. az euró­pai államokat, elsősorban Orosz- és Németországot kell talpraállitani, hogy képesek legyenek angol árucikkeket vásárolni. Minthogy ennek hatása csak a távol jövőben várható, ma ez édes-keveset segit a munkarélkülick helyzetén. A konzervatív és liberális sajtó bizonyos kárörömmel szemléli a munkáskormány vergődését e küzde­lemben. .4 külpolitika terén is viharok ké­szülnek. Elsősorban az orosz szovjet elismerése okozott felháborodást kon­zervatív körökben, amelyek még min­djig erős tekintélyt képviselnek. E te­kintetben Macdonald igen ravaszul | járt el, amennyiben beváltotta ugyan | választási Ígéreteit és a párt egyik fő­programmját, a szovjet elismerését megvalósította, de a lépést anélkül tette, hogy bármily engedményeket tett volna az oroszoknak. Az ellenté­tek elsimítása egy konferenciának lesz a feladata és ez igen nehéz feladat lesz. Az elismerés nem jelenti egy­szersmind a normális barátságos vi­szony helyreállítását a két ország közt és Csicserin a Manchester Guardian­nek adott intervjuban kifejezést is ad elégedetlenségének meglehetős virá­gos nyelven: — Miféle démon fagyasztotta meg jeges lehelletével a teljes elismerés nagy elhatározását? A barátságos viszony megkezdésé­vel szemben még a liberális vezérnek, Lloyd Georgenak is aggályai vannak, aki a genovai konferenciáról tudja, hogy az oroszokkal nehéz értelmesen beszélni; a Times rámutat arra, hogy a III. internacionálé, mely fel akarja borítani Európa társadalmi rendjét, ezentúl is a szovjet támogatása melleit fog propagandát űzni Anglia ellen, ugy hogy barátságos viszonyról nem lehet szó. Gúnyosan idézi a lap Zinovjeff szavait: — Mi csak ugy tartjuk fönn Mac­donaldot, mint a kötél az akasztott embert. E szavak nem igen mutatják, hogy barátságos atmoszféra volna a két kormány között. A franciákkal szemben Macdonald eqyelóre várakozó álláspontot foqlal el, remélve, hogy a közeledő francia választásokon liberális irány kerül felül Franciaországban is. E téren sima modoráért még a konzervativek is megdicsérik Macdonaldot. De még ezen a téren is örvendenek, ha egé szen váratlanul nehézségek merülnek föl. így alig leplezhető kárörömmel fogadták még a konzervatív lapok is, hogy Lloyd George állítólagos in­terv j uja a nevvyorki Wor/d-ban, melyben egy Wilson-Glémenceau tit­kos szerződésről rántotta le a leplet, diplomáciai zavarokat okozott az uj kormánynak. Általában annyit már most meg le­het állapítani, hogy maga Macdonald ügyes és ravasz politikus, aki ügyesen megússza a nehézségeket és ki tudja kerülni a Scyllát és Charybdist, mint azt az orosz kormányhoz intézett jegy­zéke mutatja, valamint levele Poin­caréhez. Kabinetjében azonban van­nak olyanok, akik több bajt fognak neki okozni, mint ellenségei, igy első sorban a túlzó Wheatley. aki nem akar alkalmazkodni. Az uj orosz kormány A zágrábi lapok római értesülése szerint Krekinszki, Szovjetoroszország római delegátusa tárgyalásokat kez­dett a szerb kormány megbizottaival a szovjetkormány elismerése tárgyában. Az elismerést nyomon fogja követni a diplomáciai viszony helyreállítása a két ország közt és a kereskedelmi kap­csolatok ujramegteremtése. Római je­lentés szerint Krekinszki Görögország­gal is hasonló jellegű tárgyalásokat kezdett. Moszkvai jelentés szerint Alexej Iva­novics Rykov, akit Lenin helyére a népbiztosok tanácsának elnökévé vá­lasztottak, tősgyökeres orosz; Szara­tovban született, ahol parasztcsaládból kikerült apja kiskereskedő volt. Rykov, mint egyetemi hallgató került forra­dalmár társaságba és ismerkedett meg Leninnel, akinek azóta mindig hü társa volt. Különösen közgazdasági kérdésekkel foglalkozott és Krasszin mellett ő a legjobb ismerője Oroszor­szág gazdasági viszonyainak. A kül­földi kereskedővilág előtt is, mint szakembernek jó neve van. Megvá­lasztása politikailag a centrum győzel­mét jelenti a Szinovjev vezetése alatt álló szélsőséges kommunisták és a Preobrazsenszkiy és Pietakovtól veze­tett jobboldali irányzat közt. A mérsék­let hive s a (választás leginkább azért esett rá, hogy a hírhedt „Trojkát" mel­lőzzék, ezt a három emberből álló köz­ponti bizottságot, melynek tagjai Sztálin, Kamenev és Szinovjev elkese­redett harcot kezdtek volna egymással Lenin örökéért. Jellemző, hogy mind­hárman idegenek, tehát Rykov meg­választása a fajoroszság térfoglalá­sát jelenti. Sztálin georgiai, Kamenev és Szinovjev zsidó. A szovjetszövetség, mely 1922 de­cember 30-án alakult Moszkvában, Oroszországból, Ukrajnából, Fehér­oroszországból és a kaukázusi szövet­ségből, azóta a volgavidéki németek szovjetköztársaságával boVült, közös kormányzat alatt áll. A febr. 4-én vá­lasztott uj kormány névsora: A nép­biztosok tanácsának elnöke Rykov; he­lyettese s egyben a munka és védelemi tanácsának elnöke Kamenev; külügy Csicserin; hadügy Trockij; külkeres­kedelem Kraszin; forgalom Rudautak; posta Szmirnov; felügyelet Kujbysov; munkaügy Schmidt; közélelmezés Brjuchanov; pénzügyi Szokolnikov; a legfelső gazdasági tanács elnöke Dser­sinszki. Ugyanakkor megválasztotta a szoros értelemben vett oroszszovjet is a maga kormányát, melynek élére szintén Rykov került. Földmivelési népbiztos Szmirnov, élelmezési Kalmanovics, pénzügyi Vladimirov, munkaügyi Ba­hutoiv, belügyi Beloborodov, igazság­ügyi Kurszky, közoktatási és népneve­lési Lunacsarszki, egészségügyi Sze­macskov, népjóléti Jakovenko, mun­kás és parasztfelügyeleti Szvernik. A gazdasági tanács elnöke Bogdanov lett. Beloborodov, az uj belügyi népbiztos annak idején elnöke volt a jekaterin­burgi szovjetnek s az ő indítványára végezték ki II. Miklós cárt és családját. Az oroszországi sajtó érdekes táma­dásokat indított Benes cseh külügymi-

Next

/
Thumbnails
Contents