Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 6. szám - A görög válság

iő MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 február 7. Olaszország és Spanyolország közölt létrejött megegyezé-ek, a Szovjetszövetséghez való közeledés politikája, a konfliktus az Olaszország által némileg támogatott Spanyolország, másrészről Anglia és Franciaország között a tangeri rezsim kérdésében. Mind ezek előjátéka volt az az olasz-görög konfliktus és a korfui megszállás, a legtuizottabb retorzió Tellini tábornok meggyilkolásáért. Mussolininek mindig egyéni nézete volt (és ebben a tekintetben közelebb áll a ,,Corriera Della Sem", a „Stampa" és Nitti irányzatához, mint a fascisták nagy többségének nézetéhez), hogy Olaszországnak nem szabad elhamarkodnia politikáját a fiumei és dalmáciai kérdésben, hogy ne legyen a katonai biztonság az Adrián lehetetlenné, hanem ellenkezőleg, hogy ezt a biztonságot a Szerbiának adandó koncessziókkal megszerezzék és ezzel egyuttal megszeiczzék a szükséges mozgási szabadságot a Földközi-tengeren, különösen annak keleti részén. A dalmáciai kérdés már valóban likvidálva volt attól a pillanattól kezdve, mikor a reakciós pártok Szer biában győzelemre jutottak s elnyomva a parasztság mozgalmát, biztosították a dalmáciai nagybirtokok olasz tulajdonosait arról, hogy jogaikat nem fogják a bosnyák parasztok javára megsérteni. A dalmáciai helyzet hasonló a Balti-államok és Galicia helyzetéhez, ami annyit jelent, hogy nemzetiségi különbség van a nagybirtokosok, a föld tulajdonosai között, akik a városokban laknak — éa a parasztok tömegei között, kik a földet megmunkálják. A Belgrádban tartott első trónbeszédben a visszatért szerb uralkodóház megígérte, hogy a dalmáciai földeket elveszik az olasz tulajdonosoktól, hogy a bosnyákokat felszabaditiák a feudális elnyomás alól és hogy a bosnyák parasztok megkapják az olasz birtokosok földjeit. A helyzet ma tökéletesen megváltozott. Már az utolsó esztendőkben teljesen kiürítették az olasz megszálló csapatok a dalmáciai megszállott zónát, anélkül, hogy ez a nagybirtokosokra valami veszedelmet jelentett volna. A sajtókampány, melyet az olasz agrárok vezettek, teljesen megszűnt és a röviddel ezelőtt megkötött szerződés ezt az uj helyzetet állandósította. Az olasz külpolitika uj kurzusának további fejlődése feleletet fog adni arra a kérdésre, vájjon az olasz-szerb szerződés inkább Franciaország ellen iránvul-e. mint Anglia ellen? A helyzet objektív vizsgálata arra enged következtetni, hogv ez a szerződés egyre inkább angolellenessé lesz. habár külsőleg az Anglia és Franciaország közötti egyerjsuly jellegét is magán akarja viselni. A fascisták kétségtelenül olyan külpolitikát is csinálhatnának, hogy teljesen függetlenítenék magukat a vezetőállamoktó!. melyek most a hegpmóniáért harcolnak. De a gadasági gyengeség kompromisszumokra kényszeríti Olaszországot. Ezért a fascista külDolitika kalandor és svindlijellegs továbbra is fenn fog maradni. A görög válság Venizelosz hazatérte nem hozta meg Görögországnak a remélt nyugalmat. Az elmúlt esztendő megrázkódtató válságainak végtelen sorozata után még nagyobb válság köszöntött be az országra, mely még államformája tekintetében sem tud határozni. Főoka ennek talán az eddigi agitáció féktelensége és Venizelosz nagyon is talányos magaviselete. Hol határozottan a köztársaság mellett foglal állást, hol a király visszahozatalára tesz Ígéreteket. A viszályok olyan súlyos beteggé tették Venizeloszt, hogy a parlament nyilt ülésén ájultan rogyott össze s habár állapotában február elsejére már javulás állott be, annyira, hogy ágyban fekve politikai ügyeket is intézhetett el, nem sok remény van arra, hogy az országoat konszolidálhassa. Betegágyán kijelentette, hogy semmi körülmények között sem hajlandó tovább az ország ügyeit intézni, s ezért végleg lemond és tekintet nélkül súlyos állapotára, elhagyja hazáját. A pártvezérek erre megrohanták, hogy elutazása ellen tiltakozzanak. Előadták neki, hogy távozásával teljes felfordulásba dönti az országol, ahol többé tekintélyét senki el nein ismerné. Erre Venizelosz, bár már politikai végrendeletét is elkészítette, hogy azt távozása előtt kiáltvány alakjában közölje a görög néppel, ígéretet tett, hogy amennyiben kezelőorvosa megengedi, hogy politikai ügyekkel foglalkozzék, egyideig marad még. Most az .a sajátságos helyzet, hogy a köztársasági párt is, a király pártja is a Venizelosz nevében folytatja az agitációt. A köztársasági párt falragaszokon hirdeti, hogy Venizelosz kategorikusan a köztársaság hívének jelentette ki magát s azt a nyilatkozatot tette, hogy semmiféle külpolitikai akadály nem gátolhatja meg a köztársaság proklamálását. Eszerint a kihirdetett népszavazás mindössze csak jogilag szentesíti a már tényleg fennálló állapotokat, vagyis a köztársaságot. Viszont :Í király pártja szintén kiáltványt adott ki, hogy a politikai amnesztia kihirdetésével és a királypárti lapok újra megjelenésének megengedésével Venizelosz bizonyságot tett mo.larchista érzelmeiről s azonkívül határozott ígéretet tett, hogy a népszavazást teljesen szabadon és mindennemű véleménynyilvánítás megszorítása vagy üldözés nélkü! fogja lefolytattatni. Ezek alapján a görög polgárság csakugyan nem lehet tisztában, hogy melyik államformára adja le szavazatát. A pártvezérek és Venizelosz megegyezése azonban nem volt hosszuéletü, mert február 5-iki athéni szikratávirat szerint Venizelosz mégis lemondott a miniszterelnökségről. Az uj kormány megalakítását Kasszandrisz, az eddigi igazságügyminiszter vállalta. A republikánus párt a kormányváltozás hírére ülést tartott és negyven szavazattal tizenkilenc ellenében kimondta, hogy a nemzetgyűlésen követelni fogja a dinasztia haladéknélküli trónfosztását. Hat képviselő nem szavazott. A javaslat ellen szavazó tizenkilenc képviselő kisebbségi indítványt adott be, melyben a népszavazás megtartását követeli. Valószínűleg ez a huszonöt képviselő támogatni fogja a koalíciós Kasszandrisz-kormányt. <XX>00000<X><X>000<><>0<>0000000 A Balti-államok értekezlete Február 2-án nyilt meg a Baltiállamok konferenciája Varsóban. Már két éve folyton készülődnek erre a konferenciára és időpontját az állandó lengyel kormányválság miatt háromszor napolták el. Most már bármenynyire tanácstalan is a lengyel diplomácia, a Balti-államok ügyében, mégis tisztázni kell a helyzetet. A szovjetkor, mány és rendszere minden várakozás ellenére kívülről nem volt megbuktatható, belső átalakulása pedig, bármily rohamos is, nem olyan természetű, hogy bizalmat kelthetne a szomszédokban. A kis balti .államoknak számolni kell Oroszország feltámadásával és Litvánia máris kötött titokban olyan szerződést az oroszokkal, mely mintegy bevezetésének tekinthető egy ujabb egyesülési folyamatnak. Hasonló készül Lettországban is és a lett külügyminiszter január 25-ére hivott össze értekezletet Rigába, hogy az orosz jegyzék ügyében döntsenek. Ezen az értekezleten Lengyelország és Finnország nem képviseltette magát, a megállapodások pedig titokban maradtak. Közben Lettország és Észtország külön szövetséget kötött s mindezek a fejlemények végre parancsolóan szükségessé tették Lengyelországra nézve, hogy a balti szövetség kérdését tisztázza. A francia-cseh szövetség megkötése a francia hátvédet vette el Lengyelországtól, a kisantantba nem akar és nem tud Csehország miatt belépni s így egyetlen szövetségese maradt Románia. A román-lengyel szövetség pedig semmiesetre sem elég erős ahhoz, hogy egy orosz-német kooperációnak ellentállhasson és ezért volna szükséges a balti államokkal kibővíteni, hogy igy a szövetség a Feketetengertől a Jegestengerig végighúzódó falat alkothasson. A varsói konferenciáról híreink még nem érkeztek s igy nem tudjuk megállapítani, hogy nem késett-e már el a szövetség ilyen kibővítésének lehetősége. <XXXX><>&<X>0<><><X><>00<><X>0<><>000 A jugoszláv belpolitikából A radikális klub ülése. — Az ellenzéki blokk konferenciája. A radikális klub legutóbbi ülésén, amelyen a kormány valamennyi tagja részt vett. Pasics ismertette az ország bel- és külpolitikai helyzetét. Utalt arra. hogv az ellenzék minden erőfeszítése ellenére a parlament előreláthatólag nyugodtan végezheti munkáját és minden zavar nélkül letárgyal, hídja a törvényjavaslatokat. Ezután röviden ismerteti a belgrádi konferencia lefolyását és rámutat arra, hogy a külföld is mily nagy fontosságot tulajdonit neki. Bejelenti egvuttal. hogy Olaszországgal kötött megegyezés aláírása végett Rómába utazik. Nincsics