Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

s MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök. 1924 január 24. A VILÁGSAJTÓBÓL Mit irnak róíunk? Corriere Itallano, (Róma, jan. 11.), Hatalmas cikkben foglalkozik Olasz­országnak Magyarországhoz való viszo­nyával s ezzel kapcsolatban a kisauttml szerepével. Az olasz kormány félhivata­los szócsövének ezt a cikkét az ismert nevü Gualtierri publicista irta, aki igen " közeli kapcsolatban áll Mussolinival. Gualtierri cikkében elmondja a kis­antant keletkezésének történetét és meg­állapítja, hogy annak magvát tulajdon­képpen Jugoszlávia és Csehszlovákia ké­pezi. Románia, Lengyelország és Görög­ország és kisantant po.ilikájában másod­lagos szerepet játszanak. A kisantant ke­letkezésének okát nem csupán politikai, hanem gazdasági okokban keres-k. A volt osztrák-magvar monarchia nagy­szerű gazdasági egységet alkotott. Az egyes részek kölcsönös és szoros gazda­sági kapcsolatban állottak egymással. A Duna. mint a területek legfontosabb közlekedési eszköze, lényegesen hozzá­járult ahhoz, hogy évszázadok alatt a partjain élő különböző nemzeteket egv­ségba- tömörítse, söt néhány esetben nem­csak gazdaságilag, hanem ku.lurailag is asszimilálja. A monarchia megszűnésével ez a helyzet fölborult ugyan, de éppen a szoros gazdasági egymásrautaltság kény­szeríti a dunamenti államokat a régi gazdasági egység megteremtésére a kis­antant formájában. Franciaország ezzel szemben a duna­mtnti államokból keletkezett kisanlanl­ban a germán és a német veszedelemmel szemben használható fegyvertársat iát. Ez azonban tévedés, mert a kisantant semmiesetre sincs abban a helyzetben, hogy ezzel a két, esetleges veszedelemmel szemben fölvegye a harcol. Csehszlová­kia például nem küzdhet a németek ellen, tekintettel többségben lévő nemzeti kisebbségeire; Oroszország ellen pedig Jugoszlávia nem küzdene, ahol az utóbbi időben megnőtt a hivatalos szimpátia a nagy szlávkolosszus irányában. Olaszországot az eminenssé váló szláv veszedelem érdekli. Éppen ezért Magvar­országban és Romániában keres megértő barátokat. Romániának és Magyarország­nak ellentétes érdelteik vannak ugyan, de ezek az ellentétek kiküszöbölhetők és éppen azért, mert Románia csak másod­lagos szerepet játszik a kisanlantban, könnyen megnyerhető az olasz—magyar —román barátság szániára. Van még egy ténv. ami Romániát és Magvarországot közelebb hozza egymáshoz. Ez pedig a két országnak monarchikus érzelme. De épnen a kisantant az. amely a Habsburg­restaurációnak a legerősebb ellensége, tehát az összekötő kapcsot Magyarország ér Románia között egy esetleges perszo­nálunió segitségével lehetne megLerem­leni. A Corriere Italiano végül hangsúlyozza, hogy Olaszországnak éppen a most ki­alakuló helyzet folytán vigyáznia > kell, hogv a Belgrádban összeült kisantant­konferencián miiven határozatokat hoz­nak. Obzor, (jan. 17.) Maevar veszély cimen a lap a maevar kölcsönnel kapcsolatosan éles támadást intéz Magvarország ellen, hangsúlyozva, hogv a magyarok még eddig nem tanul­tak, dacára. hogy etnográfiai határok közé leltek szorítva. A magyar körök még mindig integritásról lálmodoznak. Az uto'só öt év politikája — úgymond mefinr'tatta Magvarország politikai cé'iaill Magvarország még mindig ki­rályság király nélkül. 92 Ítéletek a ki­rály nevében hozatnak meg,- felsé^sér­tesben most is Ítélkeznek. A Habsburg­ház ctetronizációját még most sem ve­szik komolyan. Neves politikusok még most is fölkeresik Károly király fiát. Ollót. Bethlen." ki most készül a köl­csönügyben Londcribai, nem játszik őszinte szerepet. Még most is támogatja a szélsőséges elemeket, az ÉME-t, míg ezzel szemben a köztársasági izervezete­ket törvénnyel üldözi. A magvar kor­mány és a bajor nemzeti szocialisták közötti ü^-ek belevilágítottak ebbe az ügybe. A kölcsönt illetőleg azt állitia a lap. hogy a magyar közvélemény mind­addig, mig előtte ismeretlenek voltak annak föltételei, szüksi f .'snek vélte azt, mihelyt azonban tisztába jött annak föl­tételeivel, azt elfogadhatatlannak tartja, még maga a kormánypárt is, mert — ugvmcnd — Magvarország nem türi pénzügyi ellenőrzését, jóvátételről hal­lani sem akar, nem köti le Magvar­ország magát szerződésileg, ami a béke­szerződés betartására irányul. Corrlera della Sera, (Roma, jan. 18.). A kölcsön eredménytelenséggel fe­nyegető tárgyalásain tulajdonképpen a kisantant akadékoskodásán szenved hajó­törést a nagyhatalmak jóindulata. A kis­antant akadékoskodását a tudósító sze­rint legnagyobb hanggal éppen Csehszlo­vákia képviseli, amely nemcsak a ma­gyar kölcsön-ügv elé iparkodik Leküzd­hetetlen akadályokat gö.rditeni, hanem abba is belekapaszkodik, hogv az utód­államoknak tulajdonába átmenő állam­iavak ellenértékeképpen fizetendő száza­lékokat, így elsősorban az Itáliának iáró 259ó-ot elvitatni igyekszik. Ugv e téren, mint a magvar kölcsön körül feltorló­dott akadályok arra engednek következ­tetni, hogy a megegyezés Londonban nem kerül tető alá és egyelőre mást nem fog­nak csinálni, minthogy a javaslatot a jóvátételi bizottság elé utalják ujabb fö­lüivizsgálás céljából. Epoce, (Roma, jan. 19.) Az Epoca közli Nemes gróf quirináli magvar követ következő nyilatkozatát: .,Mi magyarok fölöttébb örülünk, hogv végre megoldották a fiun>i kérdést. Ma­gvarország lesz az első, amelv ennek jó­tékony hatását érezni fogja, mert a budapesU—zágráb—'fiumei vasúti forga­lom normális helvreállilásával a mi kül­kereskedelmünk is uira megla'álja a ten­ger fe'é régi kivezető útját. A békeszer­ződések megadják azt a jogot Masvar­országnak. hogv magvar lobogó alatt 'kereskedelmi hajókat tartson, amelyek­nek természetes közlekedési bázisa éppen a fiumei kikötő." Neue Freie Presse, (Wien, jan. 20.). A Presse londoni levelezője jelenti, hogv a nap politikai szenzációja Bethlen grófnak audienciája a királynál. A ki­hallgatást az összes angol politikai kö­rökben legnagyobb horderejű kütpotiti­| kai ténvnek tekintik. Az em'ilett körök | v/leménve szerint a király a magvar mi­niszlervínök fogadásával a munkáspárt intencióihoz hik-en kifeje'ésre akarja juttatni, hogv győzők és legyőzöttek kö­zött külső és erkölcsi különbségeket tenni nem lehet. Az audiencia továbbá az an­«ol kormány azon akaratáról is tanús­kodik, hogy a cseh-francia szerződésre borálságos gesztussal válaszoljon Ma­gvarország felé. mely iránt Csehország eddigelé ugyszó'ván ellenséges indulattal viseltetett. A kihallgatással továbbá még föl akarták hivni az angol tőke figyel­mét azon körülményre, ' hogv Magvar­országon való elhelyezkedését mérvadó körökben kívánatosnak tartják. Olasz könyv Jugoszláviáról Végezetül lássuk csak, mint véleke­dik a szerző Jugoszláviának a ragy entenlc-halalmakhoz való viszonyáról. A nagy-ententehoz való alkalmazko­dásában Jugoszlávia kifejezetten a francia orientációt köveii. A gyermek­JugTszláviát Franciaország kalauzolta kezénél fogva a békekonferencia ka­nyargós utjain és még ma is ö adja meg a hangját a belgrádi politikának. Az „orosz mama" hiányában a „fran­cia nagynénéhez"' járnak minduntalan tanácsért a belgrádi politikusok és tölc kérnek segélyt minden ügyes-ba­jos dolgaikban. A jugoszlávok egyedül Franciaországban biznak, mert tudják, hogy annak érdekei a szárazföldön Németország, a tengeren pedig Olasz­ország érdekeibe ütköznek. Franciaor­szág viszont azért udvarol noki, mert benne látja nehezékét annak a szláv láncnak, amely a német hegemónia elienniilyozására szobái. - Jugoszlávia és Bulgária a francia politika érdek­körébe tartoznak. Franciaország végül Oroszország helyett képviseli Olaszor­szággal szemben azt a gyámot, aki valaha Ausztriával szemben védelmezte Szerbiát. Csakhogy Páris intelmeinek sem föltótlenül engedelmeskedik ám Belg­rád! Példa erre az is, hogy a francia nyomás ellenére Jugoszlávia vonako­dott csapatokat küldeni a bolysevikiek ellen és hogy nem sietett megragadni a Bulgária részéről odanyújtott hf-iáti kezet. Az már azután a francia poli­tika dolga, hogy a jugoszlávok nem­zeti és katonai gőgjének csak a jé ol­dalát veszi észre, sőt Jegyezgeti ebbeli erényeiket. Túrijuk, hogy Jugoszlávia kialakulá­sát főleg az északamerikai Egyesült Államok segítették elő. Csakhogy en­nek az idillnek immár vége szakadt! Amerika szinte szégyenkezve gondol vissza azokra a gyöngéd érzelmekre, amelyeket az újszülött Jugoszlávia iránt táplált. Erkölcsi fontosságot ugyan még ma is tulajdonit neki, ré­vén azoknak a nagyszámú kivándorol­taknak, akik az ottani szabadság kö­zepette hamarább révbe értek, mint odahaza. Azt kellene hinni, hogv a kö­zös hazától való nagy távolság még ii.kább egybeforrasztotta a szerbeket, horvátokat és szlovéneket az egységes jugoszláv eszme szolgálatában. De ép­pen az ellenkezője történt! Azok a szerbek, horvátok és szlovének, akik odahaza kényszerűségből . megfértek egymás m-llett. Amerikában nviltan szembe kerültek egymással. Amerika ugvanis menedékhelye azoknak az igazi szlávoknak is, akik — nehogy le kelljen mondaniok függetlenségi és nem orthodox eszméikről — kivonták magukat a központosító kormány ha­tásköréből, nem akarván árulást el­követni azzal, hogy kivándorolva Ma­gyarországba, szaporítsák a horvát lé­L'iók számát. Amerikában csaknem va­lamennyi horvát köztársasági, antidi­nasztikus és Karagvorgyevics-ellenes. Az amerikai inrlustriulizmus árnyéká­ban a szerbek, horvátok és a szlové­nek szabad folyást engedhetnek ata-

Next

/
Thumbnails
Contents