Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 1. szám - A francia-cseh szövetség stratégiai megvilágitásban

Csütörtök, 1924 január S. MAGYAR KÜLPOLITIKA 19 ország érdekei teljesen azonosak nem­csak az afganisztáni kérdésben, ha­nem a legtöbb világpolitikai kérdés­ben. A francia félhivatalosnak ez a fel­tűnést keltő állásfoglalása mindeneset­re egy tervszerűen és ügyesen előkészí­tett diplomáciai munkálatnak az ered­ménye. Szovjetoroszország részéről Szkobelev kapott Parisban megbízási a diplomáciai tárgyalások előkészíté­séi e. Eddigi munkája eredményeként az orosz állami kereskedelmi szerveze­teknek máris sikerült bizalmat kelte­niök a francia kereskedelmi világban, olyannyira, hogy francia bankárok már hitelt is adnak Oroszországnak. Valószínű, hogy ennek hátterében Oroszország ama szavatolását kell ke­resni, hogy hajlandó Franciaországnak a cári Oroszországgal fennálló követe­léseit aranyvalutában elismerni és ezek amortizálását haladéktalanul megkez­deni. De bizonyos az is, hogy Franciaor­szágot uj orosz orientációjában más szempontok is vezetik, még pedig fő­leg az, hogy Angliának Franciaország­gal szemben megváltozott politikája szükségessé teszi, hogy Anglia ellené­ben keleten egy más hatalom képződ­jék ki. Ezzel az okfejtéssel azután könnyű megérteni azt a tervezetet is, amelyet a Le Temps előbb említett cikkében közöl le olyannak, mint ame­lyik az uj francia-orojz közeledés fel­tételeit keresi. A tervezet szerint 1. a szovjetkormánynak a háború­előtti adósságok tekintetében megegye­zést kell keresnie a franciákkal; 2. Oroszország pótolja a kárt, ame­lyet a franciák a különböző oroszor­szági forradalmak következtében szen­vedtek; 3. Oroszország támogassa Francia­országot minden fáradozásánál, amely a szövetségközi adósságok elengedésére vagy a moratóriumra vonatkozik; 4. adjon biztosítékot Oroszország, hogy semmiféle támadást nem intéz Lengyelország és Románia ellen; 5. Oroszország mondjon le a fran­ciaországi kommunista propagandáról, amivel szemben Franciaország szintén lemondana az oroszországi ellenforra­dalmi propagandáról. Ez a félhivata­los francia álláspont. Aki figyelmesen olvassa el a tervezetet, egy-kettőre ész­reveszi, hogy itt egy igen erős fegy­verszövetiég készül, amelynek éle Ang­lia ellen irányul. Az uj fegyverszövetségnek ez a ter­ve irányítja Oroszországnak a kisan­tant-államokkal való tárgyalásait is. Tudvalevő, hogy a kisantant-államok­nak Franciaország a protektora. Köz­ismert az is, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia meglehetős rokonszenvvel viseltetnek Oroszország iránt, amely­ben nem a srou/er-rendszert tekintik, hanem kizárólag a szláv államot. A kis­antant harmadik tagjával, Romániával csak nemrégiben kezdett tárgyalásokat Szovjetoroszország s ezek a tárgyalá­sok az eddigi kudarccal végződött tár­gyalásokkal ellentétben, némi sikerrel kecsegtetnek. Petiig Romániának a besszarábiai kérdés miatt egyik legna­gyobb ellensége éppen Oroszország. Hasonló ellensége Oroszország kis­antanton kívül álló, de ahhoz huzó Lengyelországnak is, ám Lengyelor­szág, éppen francia biztatásra, az első ország volt,' amely Szovjetoroszorszá­got de jure is elismerte. <XK><X>00<KX>0<X><>CKX>0<>C><>OC><>0<> A francia-cseh szövetség stra­> tégiai megvilágításban — Bencinvenga tábornok könyve. — A római Echi e Commenti cimü folyóirat utolsó számában Bencin­venga tábornok hadászatilag foglalko­zik a kisantant és Franciaország kato­nai szövetségével, hogy annak tényleges értékét megvilágítsa. A kisantant lap­jai, elsősoriban a csehek, ugyanis mi­nél nagyobb itrancia kölcsön kieszköz­lése végett azt 'fejtegették, hogy Né­metország háborúra készül és nagyon válságossá teszi a helyzetet az orosz kormány rejtélyes magatartása. Az olasz tábornok a cseh lapok lármájá­val foglalkozva igy végzi cikkét: — Ez a vészkiáltás nem lep meg nx'-nket, mert mindig nagyon is töré­kenynek tartottuk azt a francia épüle­tet, melyet Franciaország a kisantant­tal és Lengyelországgal emelt arra az eshetőségre, ha uj konfliktusra keve­rednék Németországgal. És annál in­kább töréke ívnek tartjuk ezt a szer­kezetet, mert meg vagyunk győződve róla, hogy Oroszország katonai ere é­nek hatását sokkal hamarább éreztetni fogja, mint ahogy a legtöbb ember képzelné. Ha nem is osztjuk azok vé­leményét, akik Oroszországnak nagy és hatalmas hadsereget tulajdonítanak, mégsem tagadhatjuk, hogy éppen elég fegyveres ereje vari ahhoz, hogy siker­rel avatkozhassék be Németország ja­vára egy esetleges küzdelembe, külö­nösen azért, mert igen szerencsés stra­tégiai helyzetben van Közép- és Kelet­európa határán. Mert az bizonyos, hogy Oroszországnak nyugati határán nincsenek most arra alkalmas államok, mint a háború előtt, hogy képesek le­gyenek számbavehető erővel offenzí­vát indítani ellene és hogy bármiféle jelentőségű stratégiai célokat keresztül tudnának vinni orosz területei. Másfelől világos, hogy ha esetleg konfliktus üt ki egyfelől Francia­ország, Belgium, Lengyelország és a kisantant, másfelől Németország és Oroszország közt, Szerbiát ki kell zárni a hadviselők sorából, mert tekintet nélkül politikai helyzetére, mely nem teszi tanácsossá, hogy haderejét az ország területén kívül küldje, — nem tudna Németország ellen máskép ope­rálni, mint Magyarország és Ausztria testén át, ami a konfliktust annyira kiszélesítené, hogy még kérdésesebbé válna a délszáv állam haderejének felhasználhatása. Maradna tehát Német- és Orosz­ország ellen Franciaországon és Bel­giumon kivül Csehország, Lengyel­ország és Románia. Romániának azonban alig van védelemre elegendő hadereje, nemhogy ez a tizenhétmil­liós nép, melynek csak hetvenhét szá­zaléka oláhnyelvü. operálni tudna Oroszország belsejében. Romániának I nincs természetes határa Magyarország felé, Bulgária felé is csak egy darabon a Duna, egyébkélt csak nyilt terepen, képzeletben meghúzott határvonal vá­lasztja el. Bizonyos, hogy a védekezés legelemibb mértéke arra kényszerítené Romániát orosz háború esetén, hogy mindezeken a határokon megfigyelő csapatokat tartson. Azután biztosita íia kellene a Fekete-tenger partvidékét, amely légvonalban négyszáz kilométe­res flrontot tesz ki. Végül a Dnjeszter mellékén Oroszországgal szemben szintén légvonalban négyszáz kilométe­res frontot kellene tartania. Hogyan lehetne számítani arra, hogy Romá­nia, még ha megtehetné is azt a rend­kívüli katonai erőfeszítést, hogy más­fél millió embert hadba vezessen, hogy az orosz birodalom belsejébe.! kockáz­tasson kalandot a lengyelországi eset­leges orosz offenzíva tehermentesíté­sére? , Ami Lengyelország ellenállási ké­pességét illeti, ez az állam a legtöré­kenyebb mindazok közül, melyek a Párisban összegyűlt diplomaták fejé­ből megszülettek. Egy ország teljesen határok nélkül, különböző kuMuráju népek keveréke, melyek atavisztikus gyűlölettel vannak egymástól elvá­lasztva, tengerpart nélkül, a háborús szükségleteket kielégíteni tudó ipari termelés nélkül, betörésre nyitva min­den oldalról! Lengyelország nem tudna egy jólszervezett orosz se eg támadá­sának elleiállni, különösen ha ez a támadás egyidejűleg történnék e^y Keletporoszországból és Sziléziából jövő német akcióval. És mindezek után miféle értéke volna a kisantant támogatásának, minthogy igy ez a támogatás Cseh­ország akciójára zsugorodnék össze. Hiszen einek az államnak embertar­taléka is nagyon korlátozott (tizenhat és fél millió lakos, mely egyáltalában nem egységes fajú), azonkívül három oldalon német államok veszik körül. Ha meggondoljuk, hogy a franciák és belgák nehezen és lassan operálnak Németország ellen, ha sikerül is nekik utat törni maguknak a Weserig, azt kell kérdezni, miféle helyzetbe k.jrül ezalatt Csehország, amig a franciák és belgák lassan előnyomulnak a ndtiK) nyugati feléről; hiszen a német ha­tártól Prágáig (etnikai határ) c^ak ót kilométer van, de a Rajnától Berlinig legalább ötszáz. Kétségtelenül, minél inkább sikerül Németországnak a békeszerződések elle lére katonai erejét megszervezni és minél inkább szervezi meg Oroszor­szág hadi iparát, hogy felhasználhas a nagy katonatömegét, melyet harcba­vethet, annál omladozóbbnak és gyen­gébbnek látszik a 'francia épület. És nemcsak azért, mert az ellenségek számbeli ereje körülbelül egyeisuly­ban áll az övével, hanem mert a Franciaországtól vezetett hadviselő csoport gyengeségének csiráit saját stratégiai helyzetében hordja s ez már kezdetben kiteszi őt ellenfele csapá­sainak. Mert a tétel az: Clemenceau és Foch egész koncepciója, hogy Németorszá­got vas- és tüzgyürüvel zárják körül, csak addig volt tartható megvalósitott­nak, amig Lengyelország abbai a

Next

/
Thumbnails
Contents