Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 1. szám - A nemzetközi munkásvédelem törekvéseinek kialakulása. 3.[r.]

Csütörtök, 1924 január 3, havában pedig a cseh-szlovák-lengyel j szerződés és ráadásul Ausztriának pia- • tónikus és érdek nélkül való csatlaKO zása. Ausztria azonban, Sopron elvesz­tése miatt, 1921 december havában a magyar-ellenes oldalra állott és a lány i egyezményben csatlakozott a ki- en­tente-hoz. Ily módon tehát a háborúból győz­tesen kikerült kis államok, amelyek a nagy entente keretén kivül estek, a nagyhatalmak elégtelen gyámkodását akarták kiegészíteni és a Népszövetség hatástalan működését megjavítani. A Kis-Entente" tehát a német „MHiel­Európa" sírját akarta megásni. Amely percben tehát Magyarország megkísé­relte volna, hogy irmét talpra álljon, olyan vasgyürü közt találta volna ma­gát, amely minden oldalról szorítja. Ferenc Ferdinánd trónörökös, akit a szerbek — és nem a jugoszlávok — öltek meg, az osztrák trializmus kere­tében megalkotandó Nagy-Horvát­ország tündérképével jól tudta legyez­hetni a szlovének és a horvátok nem­zeti és vallásos érzületét, A monarchia összeomlásával ez az álom természete­sen szintén szertefoszlott és a jugoszláv nacionalizmus győzelme után most már végkép meghiúsultnak tekinthető. A belgrádi kormány szerencsétlen pán­szerb politikája következtében azon­ban, hogyha valamiképpel az osztrák és a magyar monarchia a maga hat millió német és hat millió magyar la­kosával egy katholikus Habsburg ural­kodása alatt ismét megvalósulhatna és Szerbia nem szűnnék meg tüzzel-vassal Tzerbesiteni és mindenütt az oithodox vallást terjeszteni: akkor bizony nem lehet tudni, vájjon az öt vagy hat mil­liónyi szlovén, horvát és mohamedán bosnyák lakosság nem élne-e sziveseb­ben egyenlő jogokkal ai osztrák és magyar monarchia katolikusaivaj együtt, akik részéről nem fenyegeti sem a nemzeti jellegük elvesztésének, sem a titokban való beolvasztás vesze­delme, mint ahogy ezidőszerint a szer­bek részéről ez a veszedelem fennforog. — íme. ez az oka annak, hogy az oszi­írák és magyar monarchia romjaiból életre kelt államok közül éppen Jugo­szlávia az, amely a Habrburg-dinasztia visszatérésétől inkább félhet. A Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia közt létrejött szövetségnek Olaszország szempontjából két oldala van: az egyik a Magvarország ellen -irányuló Habs­burg-ellenes irányzat; a másik a pán­szláv törekvés, amely minden, nem szláv népfaj ellen irányul, tehát nem­csak a magyarok és a románok, ha­nem a németek és az! olaszok ellen is. Ami a második esetet illeti, vagyis mi­kor a Cseh-Szlovákiával való „korri­dor" megalkotásáról van szó. Olaszor­szág ellenlábasa Jugoszláviának és ter­mészetesen Cseh-Szlovákiának is. mert ez a programm ellenkezik az ő érde­keivel. Noha a pánrzláv eszme merőben megvalósíthatatlan, OIa>zo'szádnak még sem áll érdekében az. hogy az osztrák és magyar monarchia megszűnt nyo­masiztó hatása helyett az Adrián most a még veszedelmesebb nagv Szlávia nyomását segítse érvényre jutni, (Folyt, köv.) SZOCIÁLIS MOZGALMAK A nemzetközi munkásvédelem törekvéseinek kialakulása Irta: HUscher Rezső dr. XlH­A Bécsben 1887-ben megtartott ha­todik nemzetközi egészségügyi kong­resszus nemzetközi uton kívánta sza­bályozni az egészségre káros anya­goknak (foszfor, arzén stb.) a gyár­iparban való felhasználását, továbbá « fiatalkorúak munkaidejének korlátozá­sát és a felnőtt munkások munkaide­jének meghatározását. Az 1888. év júniusának végén De­curtin és Favori mozgalmat indítottak, melynek célja az volt, hogy a svájci szövetsógtanáes kísérelje meg Európa kormányait a nemzetközi munkásvéde­lem gondolata iránt kedvezőbb véle­ményre hangolni és előkésziteni a ta­lajt egy nemzetközi konferencia egy­behivása érdekében. A konferencia tárgysorozatára négy pontot kívántak kitűzni: a gyermekmunka védelmének; a női munka korlátozásának: a vasárnapi .munkaszünetnek és a normális munkanapnak, valamint az ezekkel összefüggő kérdéseknek megbeszélését. A javaslatot megindokoló beszédében Decurtin felhozta, hogy miként az in­dusztrializmus egész természetében nemzetközi, ugy a törvényes rendsza­bályoknak is, amelyek annak kinövé­seit lenyesegetik, nemzetközieknek kell lenniük. A javaslat helyeslésre talált és a szö­vetségtanács megbízta Decurtint a szükséges emlékiiat elkészítéséveL Az emlékirat az 1889. évben megjelent és a nemzetközi munkásvédelmi törvény­hozás legközelebbi feladatául a gyárakban és bányamüvekben munkára bocsájtható gyermekek mini­mális életkorának megállapitását; a nők és fiatalkorúak éjjeli munká­jának tilalmazását; a női munkásoknak az egészségre veszélyes és káros üzemekből való el­távolítását; a vasárnapi munka kiküszöböléséi; a fiatalkorúak maximális munka­napjainak megállapitását jelölte meg. Szükségesnek tartja az emlékirat ezenkívül egy nemzetközi munkaügyi hivatal felállítását, amely­nek feladata lenne a nemzetközi meg­állapodások nyilvántartása, azok ke­resztülvitelének ellenőrzése, a mun­kásvédelmi törvényhozás tanulmányo­zása alapján, a vizsgálatok eredmé­nyének feldolgozása és nyilvánosságra hozatala. A szövetségtanács, az emlékirat anyaga alapján kidolgozta a Barnben összehívandó konferencia programmját és meghívását elküldötte valamennyi európai kultúrállam kormánvának. Ekkor történt, hogy II. Vilmos né­met császár, a svájci szövetségtanács által megkezdett munka fonalát, hir­telen elhatározással magához ragadta. Ugyanis ebben az időben a mun­kásmozgalmak Németországban hatal­mas erővel lobbantak fel és a kor­mánynak számolnia kellett a szociá­lis követelmények kielégítő módon való megoldásával. Az 1887. évi választáson 11 szo­ciáldemokratát választottak meR 763.128 szavazattal, annak ellenére, hogy az 1878. évi szocialista törvény és a nemzetiek propagandája a szo­ciáldemokrata párt agitációjának sza­bad kifejlődését megakadályozta. Az 1889. évben százezer ruhrvidéki >i>ányamunkás lépett sztrájkba és er a mozgalom mihamar átterjedt a Saarvidékre, Szászországra és Szilé­ziára. A bányászok a bérek emelését, a napi munkaidőnek nyolc órára való csökkentését és paritásos egyeztető bizottságok létesítését követelték, a melyet a munkásság és a munkaadók között támadt konflikus esetén közve­títsenek. A közvélemény ebben a sztrájkban, mely a rendőrséggel és katonasággal való véres összeütközéseket is eredmé­nyezett, a bányászok mellett állott, mert elismerte követeléseiknek jogos­ságát. A bányászok küldöttsége a császár­hoz fordult igazságért, akire az elő­adottak igen erősen hatottak.* 1890 január 25-én megbukott a szocialista-törvény 169 szavazattal, 98 ellenében, február 4-én pedig megje­lenik a hires császári nyilatkozat, amelyben hírül adja a császár, hogy hajlandó a német munkásság helyze­tének javítása érdekében mindent megtenni, addig a határig, ameddig a német ipar világpiaci versenyképes ségének megóvása ezt megengedi. A nemzetközi versenyképességen ala­puló nehézségek csak a világpiac versenyében résztvevő államok köl­csönös megértéssel hidalhatók átal és véleménye szerint más orszá­gok kormányait is bizonyára áthatja a kívánság, hogy ezeket a törekvéseket kölcsönös megértéssel vizsgálják meg A továbbiakban közli, hogy Anglia, Belgium, Franciaország és Svájc kor­mányainál hivatalosan érdeklődni fog, vájjon részükről is él-e hajlandóság a szükséges nemzetközi megegyezésre s ha a válasz kedvező lesz, valamennyi, a munkáskérdésben érdekelt államot konferenciára fogja összehívni. Az a tartózkodás, amellyel a külön­böző államok a nemzetközi munkás­védelem kérdéseivel foglalkozó kon­ferenciákon való résztvétel tekinteté­ben viseltettek, engedni kezdett. Ter­mészetesen ezt a változást mindenütt a munkásmozgalmaknak erőre jutása kénvszeritette ki. így történhetett meg, hogy a már emiitett svájci előkészítő munka segít­ségével, az első hivatalos nemzetközi munkásvédelmi konferencia Berlinben, aí 1890. évi március hó 15. napján összeült s azon Németország megbízót tain kivül Anglia, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország. Hollandia. Luxemburg, Magyarország. (Graenzen­stein Béla, Schnierer Gyula, Szterényi József), Norvégia, Olaszország, Portu­gália, Spanyolország, Svájc és Svéd­ország képviselői vettek részt. A konferencia március 29-ig tartott * Martin Wenck: Die Geschichte und Ziele der doutschen Sozialpolirik.

Next

/
Thumbnails
Contents