Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 14. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitika útmutató 6. [r.]

1924 november 25. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez KÜLPOLITIKAI ÚTMUTATÓ (Minden jog fenntartva.) összeállította : Horváth Jenő egyetemi magántanár V VI. Írország — évtizedeken át küzdött az önkormányzati jogokért, melyektől az 1801 jan. 9-én életbelépett, angol-ir unió megfosztotta. Bizonyos biztosítékok mellett a liberális kormányok hajlandók voltak bevezetni az önkormányzatot (home rule), de az 1886-i tervezet a liberálisokkal együtt 1895 elején elbukott és csak visszatérésük után, 1906-ban került ismét napirendre. Mikor az 1910-i választásokból a liberálisok és konzervatívok egyenlő arányban kerültek ki, Redmond Edvárd János, 1891 óta az ir nemzeti párt vezére és barátai a kormány szemében egyszerre fontosabbá lettek, mert csatlakozásukkal bármelyik pártot többségre segíthették. Amint azonban a kormány 1911-ben Home Rulet ígért, az északirországi protestáns angolok tiltakoztak és vezérük, Sir Edward Carsom a szept. 23-t belfasti népgyűlésen a tervet elejtette. A kormány ennek ellenére mégis beterjesztette a Home Rule Rillt, mire az ulsteri angolok az 1912 szept. 28-i belfasti Covenantban fegyveres védekezésre szövetkeztek, 1913 szept. 25-én pedig Carson elnöklete alatt Ulster Unionist Council héven való ságos kormány alakult 76 tagú tanáccsal és 100.000 felfegyverzett önkéntessel. Velük szemben a mérsékelt írek helyett válaszképen az Angliától elszakadást kereső Sinn Fein („mi magunk") forradalmi szervezet állott szembe az északiakkal és nov. 25-én Dublinban kezdetét vette az ír önkéntesek toborzása. A világháború kitörésekor Asquith miniszterelnök a Home Rule Rillt törvényerőre segítette, de akkor máiÍrországban háromféle toborzás folyt: a redmondista nacionalisták (National Volunteers) Anglia szolgálatában a harctérre vonultak; az Ulster Volunteers Észak, az Irish Volunteers a Dél védelmére szervezkedtek. Ez volt a helyzet, mikor SÍT Roger Casement 1916 ápr. 21-én Kerry grófságban egy német hajóról partra szállott. Már 24-én fogságba került, de a húsvéti forradalom Dublinban mozgósítást vitt végbe és félezer áldozatot követelt. Redmond minden befolyását elveszítette és az ellentéteket sem tudta áthidalni többé; 1919 márc. 6-án elkövetkezett haláláig folyton veszített súlyából és végül is átengedte a tért az ellenfeleknek. Asquith máj. 12—18. maga utazott Írországba és hazatérve, máj. 25-én a parlamentben a home rwie-politika teljes csődjét jelentette be. A jövő igazat adott neki, mert a függetlenségi mozgalom az összes íreket meghódította. A Sinn Fein 1918 ápr. 19-i dublini értekezletén az összes ír szervezetek egyesültek és júl. 11-én Clareban a fogságból kiszabadult De Valera Edvárdot, kit 1916 ápr. 20-án Dublinban fogtak el és halálra ítéltek, de 1917 jún. 15-én az általános amnesztia keretében szabadságát visszanyerte, képviselővé választották. Az ő személye körül alakult meg azután az ír köztársasági párt (Irish Rcpublican Party). A júl. 25-i és okt, 25-i I. és II. ír konvent (Convention) ülései a függetlenségi mozgalom erejét mutatták, de Lloyd George kormánya még egy kísérletet tett és 1919 máj. 11-én French marsai személyében új alkirály érkezett a dublini várkastélyba. Máj. 17-én De Valera, 20-án a mozgalom többi vezérei, Grifíith, Plunkett gróf és Markiewicz grófnő a fogságban ültek, júl. 3-án pedig kihirdették az ostromállapotot. A decemberi választás idején 105 írországi kerület ennek ellenére 73 republikánus írt választott meg és elnökévé Plunkett grófot tette meg. A választások eredményeként az 1919 jan. 21-i dublini pártgyűlés függetlenségi nyilatkozatokat tett, mire kitört a polgárháború. Az utolsó alkirálynak, Fitzalan lordnak (1921-^22) ezek után a legfontosabb intézkedése az volt, hogy az 1921 dec. 6-i londoni paktum után, melyben a brit kormány az új köztársaság (Irish Free State) felállítását elismerte. 1922 jan. 16-án Dublin Castlet, hol az írországi angol helytartók székeltek, Collins Mihály ír miniszterelnöknek adta át. Belfastban már jún. 7-én külön parlament ült öss7#3, a kormány vezetését pedig Sir James Cray vette át. — Ishii gróf — (1858—) japán diplomata. 1912—15 párizsi, 1917—20 washingtoni, 1920 óta ismét párizsi nagykövet, 1915—16 japán külügyminiszter. Ito Hirobumi herceg — (1841—1907) japán államférfi. 1898 és 1900—1 miniszterelnök, 1905—9 koreai helytartó. Ivanov Miklós — (1851—) orosz tábornok. 1914 a VIII. hadsereg vezére, 1915 szept.—1916 ápr. a délnyugati front fővezére. Izland — 1918-ig Dánia fütrgősége, az 1918 nov. 30-i uniószerződés alapján független állam, melynek külügyeit 1940-ig Dánia intézi. Területe 102.846 km2, lakóinak száma 94.690. Fővárosa Rejkjavik. Alkotmánylevél kelte 1920 máj. 18. Kétkamarás partamerat (althina-). 14 tagú felsőházzal és 28 tagú alsóházzal.' I.-ívolszky Petrov'cs Sándor — (1856—1919) orosz államférfi. 1905—6 j kopenhágai követ, 1906—10 külügyI miniszter, 1910—17 párizsi nagyI követ. Izzet pasa — török államférfi. 1913—14 hadügyminiszter, 1917—18 a kaukázusi hadsereg fővezére, 1918— 20 nagyvezér. Jagow Gottlieb — (1863—) német diplomata, 1909—13 római nagykövet, 1913—16 külügyi államtitkár. Emlékiratai: Ursachen und Ausbrucb des Weltkriegs. Berlin, 1919. Jameson Leander — (Sir Leander Starr Jameson, 1853—1917) skót születésű orvos, Rhodes Cecil munkatársa és az 1895—96-i raid vezetője, 1904—08 fokföldi miniszterelnök. Januskievics Miklós — (1868—) orosz tábornok, 1914 vezérkari főnök. Japán — keletázsiai császárság. Területe 382.415 km2, lakóinak száma 77 millió. Fővárosa Tokió, 2,347.580 lakossal. 14 város népessége haladja meg a 100 ezer főt. A vasútvonalak hossza 12.600 km, a táviróvonalaké 44, a telefoné 980 ezer km2. A kereskedelmi flotta 15 ezer hajóból áll, 3,734.680 tonnatartalommal. A hadsereg létszáma 250 ezer. A hadiflotta áll 7 dreadnoughtból, 9 egyéb csatahajóból. 32 cirkálóból. — Alkotmánylevél kelte 1889 febr. 11. A parlament két házból áll. a 373 tagú felsőházból és a 463 tagú alsóházból. Császárai: Mutsuhito (1868—1912) és Joshihito (1912—). V. ö. Mac Lovern W. M.: Modern Japán. London, 1920. S'cad A.: Japán by ib* Japanpse. London, 1904. — Japán politikai élete annyira egybeforrott a külpolitikai eseményekkel, hogy csupán a konnányváltozások adataira szorítkozunk. — A modern Japánról v. ö. Clrment E. W.: Constitutional Imperialism in Japán. New York. 1917. Dnutrenter /.: The Japanese Empire and its economic conditons. London, 1910. Di/er H.: Japán in World politics. Lomion, 1909. Dumolard H.: Le Japon politique. économione et social. Paris 1903. Haushofcr K.: Dai Nihon. Betrachtunsren fther Gross-Japans Wehrkraft, Weltstellung und Zukunft. Feriin. 1913. Laorove ff.: L'impérialisme japonais. Paris 1911, Mitford B. E.: Japán' sínherit^iice. The country. the p^oplf and th^ir destiny. London 1913. Ostimld P.: Janans Expánsionspolitik, J900- 14. Berlin 1916. Porter P. R.: The full recoemitinn of Janan. London 1911 és Tar>an. The rise of a modern pouwer. Oxford 1917. — L. Keletázsia. Jasoir Henrik — belera államférfi, 1920 óta külügyminiszter. J-íiires János — (1859—1914) francia szocialista író és nolitikns. A há'•ovú ellen fclvtatott tevékenysége Vízben 1914 júl. ?0-án sryilkos me-órivlpfnek e«ett áldozatul. J>kov Miklós — (1864—)bolgár tábornok. 1915 belügyminiszter, 1915— 18 fővezér.