Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)
1924 / 14. szám - Az erdélyi Magyar Párt válsága
2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1924 november 25. exportjának biztosítása a fontos. Szappaniparunk kivitelre aligha számíthat, viszont növényi olajok gyártásával foglalkozó iparunknak szüksége van a csehországi olajos magvakra, olajpogácsára és olajpogácsalisztre. A textiliparból a nyomott és festett árúk gravitálnak a felvidéki piac felé, viszont a legutolsó években hatalmas tőkeáhlozatokkal kiépített, szépen invesztált és teljesítőképes textiliparunk megfelelő védelemre szorult a cseh versennyel szemben. E védelem biztosítása az autonóm vámtarifa tételeinek megfelelő mértékben való alkalmazása útján történhetik. Az élei mezőiparban a szalámi-ipar a vám és beviteli tilalom kérdé sének szabályozását igényeli és különösen joggal kívánhatja a drága engedélyezési díjak eltörlését. Ma is nagy halkivitelünknek további biztostíása nem fog nehézségbe ütközni, mert cseh részről nem lesz akadálya annak, hogy a csupán formalizmusként fenntartott engedélyezési eljárást megszüntessék. Az ásványvíziparban érdekelt keserűvíz-vállalatainknak az az érdeke, hogy az ásványvizek és keserűvíz kölcsönös vámmentes szabadforgalma a két állani között helyre állíttassák. A bőripar a feldolgozásnál szükséges fenyőcsert kívánja a felvidéki piacról megszerezni^ aminek ma a kiviteli engedélyezési eljárás az akadálya. Konzerviparunknak a főzelék-, gyümölcs-, hús- és pástétomkonzervjeinek elhelyezése szempontjából fűződik érdeke Csehországhoz. Éppen így biztosítandó a cement- és tetőcserép-, bútor-, játékárú-, faszekér-, autókarosszéria- stb kivitelünk. összefoglalva a magyar termelés, mezőgazdaság és kereskedelemnek a csehekkel' folytatandó kereskedelmi tárgyalás során érvényesítendő kívánságait, a következőket mondhatjuk: 1. szükséges a legfőbb kedvezéses elbánás biztosítása, 2. a behozatali tilalmak és a magas beviteli vámok lefaragása, 3. a magyar ipar szempontjából fontos cseh nyersanyagok és félgyártmányok könnyű megszerzésének biztosítása, 4. a közlekedési akadályok elhárítása, vagóncsere, köteléki díjszabás, vizűm- és útlevélügy, ott tartózkodás stb. megfelelő szabályozása, végül 5. a területi megcsonkítás következtében a határmenti területek speciális igényeinek megfelelő rendezése. Ezzel szemben mi az adandó vámkedvezések terén nem mehetünk túl azon a határon, amelyet átlépve, veszélyeztetné iparunk fennmaradását. Az erdélyi Magyar Párt válsága. Az alábbi értékos cikket, mely érdekes bepillantást nyújt az erdélyi magyarság pártküzdelmeibe, azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy véleményünk szerint az erdélyi magyar tömegek állásfoglalásáról ebben a pártküzdelemben helyes képet nem lehet még kapni. Hadizóna címén ugyanis éppen a nyugati határterületekre, ahol öss efüggő tömbökben lakik a szatmári, bihari, aradi magyarság, sem az egységes Magyar Párt. sem frakciói propagandájukkal be nem vonulhattak. A pártküzdelem tehát egyelőre csak a tulajdonképeni Erdély egymástól elszigetelt magyar városi rétegeinek nézeteltérése. A helyzet véglegesen csak akkor alakul ki, ha a nyugati határterület magyarsága is bevonulhat a politikai életbe. A szerk. (A. F.) Az erdélyi magyarság hat éves megpróbáltatásai után újra válságos napokat él. önmagában van a hiba és súlyos visszavonás lett úrrá a magyarság eddig látszólag legalább egységes soraiban. Ez a súlyos válság logikus következése annak, hogy a magyarság 1918 óta elsősorban is érzelmi politikát folytatott. Hogy csak érzelmi alapon állhatott, az önként következik a magyarság lélektani jellegéből és abból is, hogy az első évek impozáns nemzeti ellenállása csakis a nemzeti érzelemvilág fokozottabb reagensképen volt megvalósítható. Ezen nagy lélektani tényezőn kívül, mely végzetesen determinálja az egész erdélyi magyarság helyzetét, súlyos világnézeti és társadalmi osztálykülönbözőségek éreztetik hatásukat. A radikális világnézet hívei — akik önként értetődő szellemi rokonságban vannak a román értelmiség egy hányadával — mereven állanak szemben a konzervatív nemzeti gondolat képviselőivel, kiknek kapcsolatuk azonban a román kanzervativ rétegekkel nincsen. A Jászi Oszkár emigránsaitól Tisza Istvánnál is merevebb konzervatívokig minden skálája és rétege képviselve van a politikusoknak a magyarság soraiban. Az egészet pedig komplikálja az autochton erdélyi gondolatnak egyre erősbödő és az egész politikai elhelyezkedésnek kvalitative legsúlyosabb tábora. Amikor a magyarság 1921-ben addigi politikai passzivitását feladva a politikai aktivitás terére lépett, végzetszerű szerencséjére soraiban ott élt még Jósika Samu báró, kinek nagy egyénisége az ellentéteket elsimítani tudó tekintéllyel bírt. Már Jósika Samu báró idején a világnézeti és társadalmi osztálykülönbségek élénken éreztették hatásukat, a magyar néppárt — a radikális irány hívei — Bukarestben inkább posszibilisabbaknak látszottak, mint a nemzeti irány képviselői, kik a nemzeti eszményt tiszta alakjában őrizték meg. A radikálisak a Károlyi-forradalom ideológiáját akarták átmenteni nem minden demagógikus mellékíz nélkül és a tényleges román hatalmi törekvések végzetes félreismerésével, a konzervativek pedig felismerték a román hatalmi tendenciát, de nem tudták megvonni a nemzetközi helyzetből folyóan az erdélyi magyarság számára a helyzet szavát. Ezalata román nemzeti állaim a magyarság csupán ösztönös, de nem szervezett ellenállásának fokozatos letörésével diadalról-diadalra haladt a nemzeti állam alapjainak lerakásában. 1921-ben még egy nem ismert, bizonytalan erejű tényező volt a magyarság a román közéletben, 1924ben egy már ismert, legyőzött és mellőzhető, sőt nélkülözhető faktor Romániában. Mindaz, ami ott történt, a történelem ítélőszéke elé tartozik, de abban az ítéletben a magyarság veszteségeinek jórészét szervezetlenségének, öntudatlansdgának és belső ha/reainak terhére fogják írni. Jósika Samu báró élete végén megérte, hogy a magyarság két táborát egymással ' megbékítve a Magyar Pártban egyesíthette. Az ellentétek elsimultak s az ellenfelek kibékültek és másfél esztendő telt meddő csöndben, amíg Bratianu lépésről-lépésre haladt előre. Végrehajtotta az agrárrefonmot, kétmillió hold földet rett ki minden ellenérték nélkül a magyarság kezéből és ugyanennyivel növelte az erdélyi románság vagyonát, az iskolák napnál) után szűnnek meg és Angelescu a legbrutálisabb iskolapolitikát inaugurálja. Külön nagy tanulmányt igényelne a román iskolapolitika eredményeinek ismertetése. Ilyen helyzetben érte az erdélyi magyarságot az év szeptemberében a párt ideiglenes elnökének Ugrón Istvánnak lemondása. Lemondása okául betegségén kívül, az erdélyi magyar tömegek közönyösségét és az eddigi eredménytelenségét említett, mint olyant, melyek őt elkedvetlenítették. Ugrón lemondásává] megindult a kombináció az elnöki ,s>ék betöltésére nézve. A lefolytatolt hírlapi agitáció rendén legerősebbnek Bermédy György személye találtatott, aki a nyárádszeredai kerületnek képviselője és egyike ama keveseknek, kik az iimperiumváltozás óta objektív realitással ítélték meg a magyarság helyzetét. Meglepetésszerű volt az elnökválasztó nagygyűlés előkészítésére egybehívott marosvásárhelyi intézőbizottsági ülés, mely szerint az elnöki széket nem tölti be és a párt élére kilenctagú direktóriumot állít. A terv már önmagában képtelen volt és a párt vezetőségében folyó személyi ellentétekre és intrikákra vezethető vissza. Az erdélyi közvélemény nem fogadta el a direktórium tervét és Bernády jelöltsége mellett a közélet legiránytadóbb tényezői nyilatkoztak meg. A november 18-ra összehívott kolozsvári intézőbizottsági ülés váratlanul 21 szóval 4 ellenében újra Ugrón Istvánt jelölte a párt elnökének, kivel szemben Bernády György jelöltségét fenntartja és a brassói nagygyűlésén a Magyar Párt Ugrón István és Bernády György közül választ elnököt. Belső harcok között, egymást meg nem értve Erdély magyarjai tovább vednek és tovább küzdenek : tJratiaau erőukeaíí uralma alatt Nem értik meg az adott helyzet parancsát: «zigorú belső fegyelemmel, erősszer-