Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 10. szám - A román kormány külföldi tárgyalásai

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 április 3. visszautasította a kormánnyal való együttműködésre tett többrendbeli ajánlatot és egyenesen az ellenzéki blokkhoz csatlakozott. Pasies nem számithat másra, mint a 108 radikálisra, valamint az időközben március 26-án n demokratapártból kilépett Pribicsevicsre és tizenhárom hivére, akiknek azonban a támogatásért négy tárcát kellett átadnia. A demokrata disszidensek közül Popovics Szvetiszlav, a közlekedésügyi, Krizman Hinkó a kereskedelmi, maga Pribicsevics Szvetozár a közoktatási és Grizogono dr. az igazságügyi tárcát kapta. Mind a négyen horvátországi szerbek, illetőleg Grizogono dalmáciai. Megkapták a disszidensek azonkívül a belügyi államtitkári állást, melyet a szintén horvátországi Wilder Szvetiszlav újságíró foglalt el, akinek hatáskörébe fog tartozni az egész csatolt délmagyarországi terület. A döntés a dzsemijet, a délszerbiai török klub kezében van. Ez a tizennégv képviselő egyformán ki van téve a kormány és az ellenzéki blokk ostromának. 27-én hosszú és" elkeseredett vita után a klub tiz szavazattal négy ellen kimondta, hogy azt a kormányt, melyben Pribicsevics, a kisebbségek esküdt ellensége is helyet foglal, nem hajlandó támogatni. A kormány lapjai ugvan azt közölték, hogy a dzsemijet a kormány támogatása mellett foglalt állást, de ezt a hírt Ferad bég, a dzsemijet elnöke még aznap este a leghatározottabban megcáfolta, sőt kijelentette, hogy kizárják a pártból azt a négv képviselőt is, aki feltételes kormánytámogatásra szavazott, ha nem vetik alá magukat a pártfegyelemnek. Számit a kormány sajtója még a 108 radikálison, a 14 Pribicsevics-pártin és négy törökön kivül az egy nagyszerb, egy montenegrói és az egv oláh képviselő támogatására, ami 129 szavazatot tesz ki. Egves lapok ideszámítanak még 3 remélhető ujabb demokrata disszidenst és 2 Rádics-párti disszidenst, a törökök közül még kettőt, szóval végeredményben 135 képviselőre számítanak. Az ellenzéki blokk a horvát parasztpárt mandátumainak igazolásáig a már igazolt 20 horvátra, 35 demokratára, 24 klerikális szlovénre, 18 bosnyákra, 11 szerb parasztpártira, 8 németre, 2 horvát disszidensre és a horvát egységpárti Drinkovicsra, esetleg a 2 szociáldemokratára számítanak a 10 török mellett, vagyis 131 képviselőre. A kormánynak tehát legjobb esetben 8 szavazatnyi többsége lehet, de az is meglehet, hogy rögtön kisebbségbe kerül. Legalább is az ellenzék föltétlenül számit a maga két főnyi többségére. A horvát mandátumok igazolása után természetesen olyan 'döntő többségben lesz az ellenzék, hogy parlamentáris alapon a kormányt a koalíció többé nem viheti. A többi miniszteri tárca megmarad az eddigi radikális miniszterek kezében, csak összecserélgették őket. Az agrárreform minisztérium államtitkárságát szintén a Pribicsevics-párt kapta meg. A UÓNAP KRÓNIKÁJA márc. 7. Husszein királyt Transjordania, Mezopotámia és Hedzsasz kalifájává kiáltották ki. Az uj török kormány megalakult. Izmed basa megtartotta a miniszterelnöki és külügyminisztori széket. A volt belügyminiszter, pénzügy-, hadügy-, közegészségügy-, közmunkaiigyi miniszterek megmaradtak helyükön. Az igazságügyi, közoktatásügyi és újjáépítési tárcákat uj személyekkel töltötték be. márc. 11. Az uj Thennis-kormány Brüsszelben ma, a király kezébe letette az esküt. Miniszterelnök: Thennis, külügyminiszter: Anysmans, munkaügyi miniszter: Heiman, gyarmatügyi miniszter: Farthomme. A többi miniszter a régi kormányból lépett át és megtartotta tárcáját. márc. 28. Bécsben megnyilt az orosz-román tárgyalás. A tárgyalást főleg a besszarábiai kérdés tette szükségessé. márc. 29. Az uj szerb kormány megalakult. Pasics közölte az uralkodóval, hogy a Pribicseu'cs-párti disszidensekkel megalakította uj kormányát. Az uj minisztériumban Nincsics a külügyminisztérium élén marad. Az uj kormány pártja a skuptinában kisebbségben van. Poincaré elvállalta az uj kormány megalakítására vonatkozó megbízást. Az uj kormány a következő tagokból áll: elnök, külügy: Poincaré, pénzügy: Marsai, kereskedelem: Loncheur, hadügy Maginot, közmunka : Le Troquer, közoktatás : De Jouvenel, gyarmat : Fabry, belügy : Leygnes, földmüvelés: Capus, igazságügy: Lefebre du Prey. oooooooooooooooooooooooooo márc. 12. Az uj görög kormány megalakult. Miniszterelnök, ideiglenes külügv- és pénzügyminiszter Papemastasius lett; a hadügyi tárcát Kondylis, a tengerészeti, belügyi, földmüvelésügyi, közlekedési, közoktatási és igazságügyi tárcát Hadji Kufiakosnal, Araronitinosna!, Bakaipassival, Lymperopuloszal és Spomuilisszal töltötték be. márc. 13. A német birodalmi gyűlés feloszlott. A kormány és pártja megállapodásszeriien jártak el és a többi képviselő is teljes nyugalommal fogadta a föloszlatást. Az uj választásokat valószínűleg május 11-ére tűzik ki. márc. 14. A Nemzetek Szövetségének genfi tanácskozásán a nagyhatalmak és a kisantant képviselői is véglegesen hozzájárultak a Magyarországot újjáépítő akcióhoz. Románia nevében Titulescu, Csehország nevében Benes dr., Szerbia nevében Joanovics berni követ irták alá a jegyzőkönyvet. márc. 24. A szerb kormány lemondott. A kormány bukását a Radics-párti képviselők Belgrádba érkezése és a szkupstinába való bevonása okozta. A király a lemondást elfogadta és az uj kabinet megalakításával újra Pasicsot bizta meg. márc. 26. A görög nemzetgyűlés megfosztotta trónjától az uralkodó házat, valamennyi tagját örökre száműzte, törölte az állampolgárok sorából, elkobozta minden vagyonukat és kikiáltotta a köztársaságot. A javaslatot a nemzetgyűlés óriási ovációval fogadta, majd 259 szavazattal 3 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. márc. 27. A francia kormány lemondott. A lemondás közvetlen oka, hogy a kamara 271 szavazattal 264 ellenében újból a bizottság elé utalta a tisztviselők nyugdijáról szóló törvényt, ámbár dr. Lasteyric pénzügyminiszter fölvetette a bizalmi kérdést. Poincaré erre Millerand elnöknek átadta a kormány lemondását. Az elnök a kormány lemondó kérvényét elfogadta. y A román kormány külföldi tárgyalásai A bécsi orosz-román tárgyalások. — Feszült viszony a király és a kormány közt, a görög királyi párnak adott menedékjog miatt. (Ch) A tiraszpoli és odesszai kisebbjelentőségü határforgalmi és kereskedelmi tárgyalások után végre megkezdődött nemzetközi ellenőrzés előtt az orosz-román tárgyalás Bécsben. Eredetileg Salzburgba tervezték. Az egész európai sajtó feszült figyelemmel kiséri ezeket a tárgyalásokat, ránk nézve különösen egy elvi kérdés miatt fontosak. Nevezetesen az orosz bizottság Besszarábia hovatartozandóságának eldöntésére a wilsoni elvek alapján az illető területen tartandó nemzetközileg ellenőrzött népszavazáshoz ragaszkodik. Az osztrák hivatalos körök közvetítenek az oláh és olasz delegáció között; magának az értekezletnek is elnöke Grünberger, az osztrák külügyminiszter. Az orosz bizottságot Kresztinszki vezeti, az oláhot LnnQ/n-/?ascanu követ. Az osztrák közvetítés legelőbb is a két delegáció vezetőjét akarta összehozni találkozásra, de Rascanu kitért ez elől s azt ajánlotta, hogy előbb csak a két bizottság titkárai találkozzanak. Ezek beszélgetése óvatosan kerülte a konkrét kérdéseket s általános diplomáciai udvariasságokat tartalmazott csupán. A jelek szerint egyik delegáció sem erőlteti túlságosan a megegyezést s mindkettőnek nagyon kötött a marsrutája. Duca, a bukaresti külügyminiszter, a legutóbbi minisztertanácson nagyon pesszimisztikusan nyilatkozott a konferenciáról s nem tartja kizártnak, hogy az oláh bizottság kénytelen lesz a tárgyalásokat megszakítani és hazatérni. Még az is lehetségesnek látszott eleinte, hogy formális megnyitásra sem kerül a sor a román bizottság makacssága miatt. A két titkár: Árion és Kusztinov találkozása némileg javította a helyzetet. Csakhamar kiderült