Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 8. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai utmutató. 1. [r.]

Csütörtök, 1924 február 21. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez KÜLPOLITIKAI ÚTMUTATÓ összeállította: Horváth Jenő egyetemi magántanár Aalard szigetek — 210 lakatlan és 90 lakott sziget Svéd- és Finnország között. 1809—1912. orosz birtok, 1918— 19. német megszállás alatt. A Nemzetek Szövetsége 1921. június 24-dikén Finnországnak ítélte oda, mely okt. 29-dikén katonailag kiüritette. II. Abbasz — (szül. 1872), egyptomi khedive (1892—1914). A világháború kezdetén Törökországhoz csatlakozván, a brit kormány 1914. novemberben elmozdította. — V. ö. Cromer lord: Abbas II. London 1914. ABC államok — Argentína, Brazi-, lia és Csile 1915. május 25-diki szövetsége kölcsönös érdekeik védelmére. Abdu) Aziz — (szül. 1878) marokkói szultán (1894—1908). 1915. decemberben Franciaországba internálták. II. Abdul Hamid — 1842—1918) török szultán (1876—1909). Az uj-törökök 1909. ápr. 27-dikén letették és haláláig fogolyként kezelték. — V. ö. Fréwont P.: Abdul Hamid et son régne. Paris 1895 és Mac Cullogh F.: The fali of Abdul Hamid. London 1910. Abdul Medsid — (szül. 1868). Abdul Aziz török szultán fia, kit 1922. nov. 19-dikén khalifává választottak. Abd ur Rahnan — (1830—1901) afghán emir (1880—1901). Abysszinia — független abszolút császárság Keletafrikában. Területe 1,120.400 km2, népessége 8 millió. A lakosság a hanita fajhoz tartozó, felekezet szerint keresztény. Fővárosa Adisz Abeba, 60 ezer lakossal. Vasutvonalainak hossza 80 km, a táviróvonalaké 2050 km, a telefoné 2200 km). Császárai: Menelik (1889—1913), Lids Jeasszu (1913—16) és Mozero Zeoditu császárnő (1916—). Miután az 1896. márc. 1-i adnai csatában Baralieri Orestes ezredes olasz hadereje tönkrement, az olasz védőrség tervei összeomlottak és Menelik császár (1889—1913) A. függetlenségét a brit-olasz előnyomulással szomben hosszú időre biztosította. Itália és Anglia háttérbe szorulását a francia-orosz szövetség igyekezett kihasználni és 1898-ban Martard francia őrnagy és az orosz Avtomonov egyszerre érték el a Nilust, az a szudáni Fashodában, ez Sobat mellett, A. területén. Egyesülniük azonban nem sikerült és a francia-brit megállapodásokban (1899—1906., melyekhez 1906. dec. Itália is hozzájárult) A. függetlenségét valamennyi halalom elismerte. Menelik császár a trónt 1909. október 30-án unokájának, Lids Jeasszunak adta át, kit 1916. szeptember 27-én a trónról letaszítottak és Menelik leányát, Mozero Zeoditut ültették a trónra (megkoronázva 1917. febr. 11.) — Irodalom. A hatalmak a. politikáját ismertették Alype P.: L'Éthiopie et les convoitises allemandes. La politique anglo-franco-italienne. Paris, 1917. Baratieri tábornok: Memorie d'Africa, 1892—96. Torino 1896. Berbeley F. S. H.: The campaign of Adova and the riscof Menelik. London 1902. Sleichen gróf: Writh the mission to Menelik, 1897. London 1898. Montegazza V.: La guerra in Africa. Firenze 1896. Ravier Th.: L'Éthiopie et l'expansion européenne en Afrique orientale Lyon 1910. Sorgnirctti J'.: Essais de pérétration européenne en Éthiopie, 1885— 1906. Montpellier 1907. Skinner R. P. Abyssinia of to-day. London 1906. Aden — brit gyarmat Arábia délnyugati részén. Területe 207 km.1, lakóinak száma 46 ezer. Adriai kérdés. — Az adriai kérdés 1866. óta voltaképpen az osztrák-magyar—olasz viszonylat történetéből állott, melynek utolsó alakját az 1900—1. albániai megállapodás alkotta. Ennek értelmében Albánia státuszkvója csupán a két hatalom közös megegyezése alapján volt megváltoztatható és ezen az alapon jött létre azután 1912. őszén a független Albánia. (L. ott.) Ausztria és Magyarország felbomlása után az adriai kérdés olasz-délszláv, helyesebben szerb-olasz kérdéssé alakult át. Szerbia és Olaszország határigényei ugyanis egymást keresztezték, mert a szerbek az összes délszláv területekhez és Fiume birtokához ragaszkodtak, az 1915. ápr. 26-i londoni szerződés viszont 700.000 délszlávot Itáliának igért oda. Brit közvetítés utján 1918. március 7-én Trumbics és Tőrre között létrejött ugyan egy megegyezés Londonban (londoni paktum), melyet április 8-án Rómában nyilvánosságra is hoztak (római paktum), de amig azt Lansing május 31-én elismerte, addig Wilson 1919. április 23-án elvetette és Fiumét a délszlávoknak Ítélte oda, mire Orlando miniszterelnök a konferenciáról elutazott és csak május elején jött vissza, mikor Tardieu javaslata szerint Fiume 25 évre független állammá volt alakítandó, 25 év után pedig népszavazással volna eldöntendő hovátartozása. Itália e javaslatot elfogadta, Szerbia ellenben eh etette, mire D'Annunzio vezetése alatt szept. 12-én Fiumét olasz szabadcsapatok vették birtokba. Erre a legfelsőbb tanács dec. 9-én Fiumét szabad állammá, helyesebben corpus separatummá tette, de Itália Fiúméig terjedő területet is kért hozzá. Mikor ezt Anglia és Franciaország 1920. jan. 13-án megadták, Wilson elvetette. Clémenceau erre másnap Fiume szabad államot a Népszövetség alá helyezését javasolta, mit végre Amerika is elfogadott. Ezek után az érdekelt felek is tárgyalni kezdtek és május 11-én megtörtént a pallanzai találkozás Nitti és Trumbics között; nov. 12-én pedig a rapallói egyezmény, mely Fiume szaolasz haderők zárták körül és D'Annunzio dec. 31-én a hatalmat a fiumei hatóságoknak adta át. Ezzel Itália és Jugoszlávia között ütköző állam alakult, mely az egyensúlyt látszólag helyreállította (1. Fiume.) Fiume megszállása 1923-ban újból felvetette az adriai kérdés komplexumát, melyet a kisentente szervezkedése Olaszországra nézve súlyossá tett. Mikor Franciaország 1923. végén a kisentente mögé állott, Olaszország kicsikarta Fiume végleges átengedését és Jugoszláviát maga mellé vonta. Ez a francia-cseh hatalmi tervek kuiarcát jelentette. Adna — abyssziniai város, hol Baratieri olasz fővezér 1896. márc. 1-én döntő vereséget szenvedett. Aehrenthal-Lexa Alajos báró (1909. gróf) _ (1854—1912), 1895—99. bukaresti, 1899—1906. pétervári osztrákmagyar nagykövet, 1906—12. közös külügyminiszter. — V. ö. Molder E.: Aíois Gráf Aehrenthal. Sechs Jahre áussere Politik Oesterreich-Ungarns, 1906—12. Stuttgart, 1917. Afghanisztán — ázsiai abszolút emírség. Területe 558.624 km2, népessége 6.5 millió. Fővárosa Kabul. Emirjei: Abdul Rahman (1880—1901). Habibullah khán (1901—19), Aman Ullahkhán (1919—). Afghanisztán Ázsiai Oroszország és Brit-India határvonalán a XIX. század folyamán nagy jelentőségre tett szert, mit hatványozottan emelt a német-török előnyomulás India felé. Ezáltal Afghanisztán az indiai kérdés kulcsává lett. Abd ur Rahman emir 1808—1901) óvatos semlegessége az országot minden rázkódástól megkímélte, de fia, Habib Ullah khán alatt (1901—19) az 1907. aug. 31-diki pétervári brit-orosz egyezmény India érdekkörébe utalta át és az orosz terveknek véget vetett. A világháborúban mindhárom hatalom meg akarta nyerni Habib Ullah khánt, de az 1915—16. török-német misszió kudarccal járt, Oroszország 1917-ben összeomlott. Anglia ennek ellenére sem szabadult meg a veszedelemtől, mert Aman Ullah khán (1919—) trónralépve (Habib Ullah khánt 1919. febr. 20-dikán meggyilkolták), az angolok ellen szent háborút (dsihad) hirdetett és annak csupán a rawalpindii aug. 8-diki békeszerződés vetett véget. Nem sokkal azután, még 1919 folyamán afghán küldöttség jelent meg Moszkvában, 1919—20. pedig orosz misszió tartózkodott Kabulban hol 1920. okt. 16-dikán a,fghán-orosz szerződést irtak alá. Egy hónappal azután az oroszbarát angorai kormány képviseletében Dsemál pasa érkezett Kabulba és csak 1921-ben jelent meg Sir Harry Dobbs brit-indiai missziója, hogy a török-orosz befolyást ellensúlyozni törekedjék. (1921. nov. 22-diki bad államot elismerte. Fiumét errekabuli brit-afghán szerződés.)