Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 1. szám - A politikai helyzet Bulgáriában - A görög bonyodalmak

Csütörtök, 1924 január 3. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 X A politikai helyzet Bulgáriában A Czankoff-kormány bel- és külpolitikai programmja. — A választások eredménye. — Külön tudósítónktól. — Szófia, december. Június 9-én bukott meg Slambulinszkv kormánya. Az ő uralma a gyűlöletnek és az osztályuralomnak jelképe volt, az uj érában ezt a társadalmi békével ós az osztályok érdekeinek kibékitésével kellett helyettesíteni. A külpolitikában ez a bukott rezsim buzgóságával odáig ment, hogy a világot gondolta megreformálni, az úgynevezett „zöld internacionálé4' megszervezésével. Ezzel az ország vitális érdekeit is nagyrészt feláldozta. A mostani külpolitika ennél sokkal szerényebb. Alapja mélyséqes békeváqy, de egyuttal — a békeszerződésből eredő kötelezettségek betartása mellett — féltékenyen védelmezi a bolqár nemzetnek két elismert jogát: az Égei tenqerhez való kijáratot és a kisebbséqek védelmét. A Czankoff kormánynak mindjárt megalakításakor az volt a törekvése, hogy az országnak parlamenti rezsimet adjon. Ehhez az első lépés a politikai erő egyesítése volt, melyek meglehetősen szét voltak forgácsolódva. Hosszas tárgyalások után auqusztus 10-én jött létre a „demokrata-antant", mely a rend és a társadalmi béke híveit tömöritette egy pártba. Erre a pártra támaszkodva a kormány, biztosította a maga számára a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták szimpátiáját is, akik egy-egy képviselővel szintén helyet kaptak a Czankoffkormányban. Ez a koalíció később változást szenvedett, mert a szociáldemokrata párt a kormányban való képviseletének elenqedhetetlen feltételéül azt kívánta, boqy a nemzeti liberálisok képviselője lépjen ki onnan. Czankoffnak választania kellett és a szociáldemokratákkal való együttműködést választotta. Alig hogy a kabinetben ez a változás megtörtént, a kormány szembe találta magát a kommunista forradalommal, amit bizonyos helyeken az agrár (paraszt) pártiak is támogattak. Veszteségek árán a forradalmat legyőzte és végre kitűzhette a választásokat. A választáson a kormány egyrészt a .demokrata entente"-ra, mely párt a régi pártok (nemzeti, progressista, demokrata, radikális és a „Naroden Zgovor" hazafias organizáció) fúziójából keletkezett, másrészt pedig a szociáldemokratákra támaszkodott. A másik oldalon voltak a nemzeti liberálisok, kommunisták, agrár (paraszt) pártiak, republikánusok, kézművesek uniója és a nemzeti liberális pártból az azóta meggyilkolt Genadieff vezetése alatt kivált disszidensek egy kis csoportja. A kommunisták és az agrár (paraszt) pártiak a választásokon szoros együttműködésben dolgoztak. A Czankoff kormány belpolitikai programjában teljes nyíltsággal beszélt választóihoz és az osztályellentét és gyűlölet helyett a demokratikus elveket és dokrinákat a belső békét, az összes osztályok békés együttműködését, a társadalmi konfliktusokban a gazdaságilag gyengébbek védelmét és pártfogását, az egyén szellemi és anyagi előrejutásának, mint legnemesebb célnak az előmozdítását, az uj idők megkövetelte reformok végrehajtását hirdette. A kormány tekintélyét nem a nyers erőre és az önkényes hatalomra, hanem a törvények és főleg J az alkotmánynak a példás betartására alapítja. Legfőbb igyekezete volt, hogy a parlamenti uralmat ismét visszaállítsa. Bejelentette azonkívül a választói előtt az adminisztratív reformok, pénzügyi, gazdasági rendszabályok stb. egész sorát. Külpolitikai programjában békét hirdetett az összes országokkal és teljes megegyezést a szomszédokkal. November 18-án volt a választás napja és anélkül, hogy ideje lett volna a kormánynak a népet megfelelően előkészíteni, 247 mandátumból 200-at kapott. o<><x><xxx>ooco<x>o<><x>c<xxx><x^ o A görög bonyodalmak A király detronizálását véglegesnek tekintik. — A pártok tervei. — Zaharov Bazii föllépése. A december 16-ikl választások a Venizelosz-párt győzelmével végződtek. Ezzel eldőlt a harc a dinasztia és Venizelosz közt s a kormány le is vonatta a királyi családdal a konzekvenciáikat: mint ismeretes, felszólhatta az uralkodópárt, hogy a nép szabad akaratának megnyilatkozhatása érdekében szíveskedjék külföldre távozni, arnig a népszavazás eldönti, hogy az ország királyság maradjon-e vagy köztársasággá alakul. A király a felszólításra sem mondott le a trónról, hanem jogait fentartva elutazott apósához Romániába, ahova már 'karácsony előtt meg is érkezett. Románia december 23-án Djuvarát táviratban vissza is rendelte. A követ Gonatász miniszterelnöknél bejelentette, hogy kormánya Bukarestbe rendelte és 23-án este elhagyta Görögni szágot. Athéni politikai körökben biztosra veszik, hogy ez a visszahívás tiltakozás a király eltávolítása miatl és a két ország diplomáciai összeköttetésének megszakítását jelenti. A király távozásával azonban a görög helyzet semmiben sem tisztázódott. A monarcbista-párt passzivitásba lépett ugyan a választáson, de éppen erre hivatkozva most újra erős propagandát fejtenek ki György királv éld ekében és hangoztatják, hogy a választások nem fejezik ki az egész nép akaratát, mert a király hivei a venizelisták terrorja miatt tartózkodtak a szavazástól. Szerintük a régi Görögországban feltétlen többségben van a király pártja s Venizeloszék csak az ui tartományokban erősek. A régi terű léten pártjukhoz csak a kis-ázsiai menekültek tartoznak. Venizelosz pártja sem eqyséqes. Egv része ragaszkodkik a monarchikus I államformához s csak a máíik I része akar köztársaságot Venizelosz elnöklete alatt Jellemző, hogy Venizelosz. bár minden párt táviratban hivta haza. nem mer visszatérni Görögországba. Vonakodását azzal ok Íja meg. hogy még a volt királynak igen sok elszánt hive van az országban s ezek merényletének nem akarja kitenni magát. Állítólag azt is kijelentette, hogy semmi szin alatt nem fogadja el a köztársasági elnökséget. Helyelte azonban uj elnökjelölt lépett fel: Zaharóv Bazil, a hírhedt levantei banikár, most már az angol felsőház tagja, a párisi társaság egyik hangadója, a montekarlói játékbank főrészvénvese, a n^^iretközi i énzvilá? egyik legismertebb, de legkétesebb hirü alakja. Ügynökei a görög sajtóban már meg is kezdték a pro^-randát elnökjelöltsége érdekében. A görög forradalmárok maciik inkább a királysághoz hajlanak és királyul a connaughti herceget, György angol királv unokaöccsét szeretnék megnverni. Az uralmon levő forradalmi tisztek pártjának egv része végül Venizelosz visszatéréséből sem kér, hanem P/asztiiasz ezredest, a forradalmi vezért diktátornak kikiáltani. Abban megegyeznek a külföldi diplomáciai körök, hogy György királv távozását nem tekintik átmenetinek. Általában az a hit. hoqy a detronizálás végleges. A francia sajtó nem nagy örömmel nézi a görög esemény'•k-t. és burkoltan Angliát okolja a fejleményekért. A török kormány ma'ja elég gondot ad a nyugati hatalmaknak s igazán nem volt szükség még egv puskaporos hordóra a Balkánon. Az athéni káoszból naivon zavaros és ellmmondó hirek érkeznek. A forradalmi tisztikar formális vádat emelt a királv ellen és enn^k alap ián követeli detronizálását még a pa-lament összeülése előtt. A vádirat hét pontból áll: 1. A dinasztia vétkes a görögök szétszakadásában. 2. A dinasztia akadályozta meg rokoni érdekekből, hogy Görögország 1915-ben az antant oldalán belépjen a világháborúba. 3. A dinasztia kormánya a kiráiv személves kérésére ' - <ást követett el. amikor megszegte a Perzsiával kötött szerződést és igy megalázta Görögországot. 4. A kormány adta ál Németországnak és Bulgáriának a Rupel-hadsereget. és ezzel nyolcvanezer ember halálát idézte elő. ő. Konstantin királynak a szövetségesek akarata ellen történt visszatérése okozta a kis-ázsiai katasztrófát. 6. A hadsereg és a nemzet becsülete porbaomlott Kis-Ázsiában. 7. A dinasztia a jelenlegi király által testvérharcot provokált a hadseregben és gyengítette a nemzetet. Csakhogy ingadozó trónját megmentse. Mindezek alapján a tisztek vádirata kijelenti, hogy. a dinasztia megmaradása Görögországban nemzeti szégyen volna.