Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 14. szám - Balkáni titkok. Wopiczka amerikai követ emlékiratai 2. [r.]

4 ÜAGYHR KHbPRLITIKII Vasárnap, 1923 ápiflh 8. virágzó szlovén és horvát sajtóélet volt. Az olasz uralom sokká] kíméletlenebb a délszláv sajtóval szemben és különösen az állami közegek passzivitásé mellett lezajló egyéni akcióknak és atrocitásoknak van tág terük. Az isztriai délszláv sajtó központja Trieszt. Itt je'enik meg e terü'el 'esizmosavvb lapja, a szlovén Edinoszt c. napiiap, mely már az osztrák uralom alatt is Isztria vezető szlovén orgánuma volt. A lap' iránya nemzeti liberális. A szlovén klerikálisok orgánuma a Mák Liszt, heliap. Az isztriai horvátok orgánuma az Iszt'irszku fiijccs <•„ napilap. Az isztriai délszláv vidéki sajtó köréből megemlíthető a Görzben me?.iclrn5 szíovén nycfvfi /.• riska Sitrázs'IV. Áe amerikai délszlávok nagyobbik fele horvát, mintegy negyedrésze szerb, a többi szlovén. Viszonylag nagy számú sajtójuk van, ami egyrészt a nagy távo sápokra, vezethető vissza, meiy az e^Tes délszláv telepeket egymástói elvá aSztja. má i'észt arra, hogy az amerikai délszlávok a műveltség magasaib fokán állanak, mint az otthoniak, így több iapot is olvasnak. A lapok politikai iránya igen különböző, nagyjában az ottani pártviszonyokat tünteti fel, de egyes, otthon szóhoz kevésbé jutó irányzatok itt lánpis orgánumokká! vannak képviselve. Ife'y különösen erös ar .-.merikai horvát sajtóban a köztársa ági propaganda. Az amerikai rádicsiánus lapok túlnyomó lösze ki van tiltva 3 délszláv államból. A 'kitiltás szerencséje általában gyakran éri az amerikai délszláv 'apokat, még a szerbeket is. Amennyire sikerült megállapítanunk Észak- és Dél Amerikában a-következő nevezetesebb dó'szWv lapok jelennek meg: (a felsorol;'* tekintet nélkül az államokra a városok betűrendjében történik); Arttoíagasta: Zajednica (horvát ra'diesiánus). Betlehem: Szlotfenéov Glász (vend nyelvű magyarbarát). Buenos-Ayres: Jarfran (horvát demokrata). Ch'cagc: (itt kétszázezer délszláv lakik, ugy, hogy Chicago a világ legnagyobb dé'szláv városa): Ródítik (horvát radic-iánus), Jugoszlávija (horvát demokrata], Ilrvátszki Gídsrflik (horvát trunibirsiánus), Jugoszlnvenszka Zasziaua (horvát kongreszszista), Edinoszt (szlovén liberális), Amerikánszkg Szlovenec (szlovén klerikális). Zóra (szeri, radikális), A/;'e'dinieno Szrpsztvo (szerb radikális, de az előbbinél kevésbé türelmet'en a horvátokkal szemben), Glász Sztoborle (szerb köztársasági). Mindezek napilapok és még van ejry sereg hetilap. Cleve'and: Domovina (horvát köztársasági), Enákoprávnoszt (szlovén demokrata). Los Ange'os '• Jtigoszlrwcnszki Journal (horvát, délsz'áv szellemük. Millwankce: Szlovénia (szlovén lilx'rális). Newyork: Danica Hrvatszka (hónál Jogpárti, a legelterjedteb!, amerikai horvát lap), Glász N/troda 'horvát radicsiánus), Juooszlavenszki Szvijct (horvrf demokrata)., Szrpszki Dnéonik .(szerb radikális), Szrbádijn (nagyszere). E napi'apokon kivül még egy sereg ki'-etbb lap. Pittsbnrg- Szeljacskn Repubüka (horvát radicr-iánus. Kézsmaü plébáno? szerkeszti, akit Rád'cs emigráns-volta dacára újra megválasztatott otthon képviselőnek), Amerikánszki Szrbobrán (nagyszerb). Punta-Arenas; Jpyoszlavénszka Domavina (horvát demokrata). San-Francisco: Szrpszki Glásznik {nagy szerb). Valparaiso: Jugnszlaventzka Drzsova {(horvát tmimb r-ijnus). bj. Balkáni titkok Woplcxfta amerikai követ emlékiratai II. \ bolsevikok uralomrajutása után az engedték meg, minthogy az 6 jelenlé ukrajnai katonaságnak tekintélyes része nemzeti hadseregbe akart" tömörülni. VVopickát, a jassy-i amerikai követel kériék lel küldöttség utján, hogy vegye be őket az amerikai hadseregbe. Kátszázezer főnyi haderőt tehetett volna igy felállítani s eltartásukra Wopicka 00 millió dollárt kért Washingtonból. Az eritente képviselői nagy lelkesedéssel logadták ezt az eszmét, mert azt remélték; hogy ez az amerikai orosz sereg megdöntheti a bolsoviziuust és elűzheti a szovjetkormányt. Az ukrajnaiak türelmetlenül várták a feleletet ajánlatukra, az amerikai kormány el is fogadta és a szükséges pénzt kiutalta, de már ekkor késő volt, mert egy teljes hónap telt el a jegyzékaléssel s ekkorára a bolsevik propaganda szétzüllesztette az ukrajnai sereget. December 2-án Cserbacscv tábornok, a moldvai orosz haderő parancsnoka, azt az értesítést kapta Lenintől, hogy a szövetségesek hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország különbékét kössön. Az enlente követei rögtön cáfolták ezt a hirt, mert féltek, hogy Románia is követni fogja a példát. Aznap kelt hire annak is, hogy B bolsevikok megakarják jassyl rohanni, hogy foglyul ejtsék a királyi családot és a kormányt. Cserbacsev a ho^zá hü maradt csapatokkal rögtön megtette az ellenintézkedéseket, igv a támadás ki* csetepaté után abbamaradt. Másnap Másnap Bralianu miniszterelnök hoszszu sürgönyben ismertette Románi:i külföldi képviselőivel az ország súlyos helyzetét. „Mindm ellenállás lehetetlen és az orosz különbéke kikerülhetetlen." A következő nap a szövetségesek követei sürgönyileg kértek utasítást kormányaiktól, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a bolsevikokkal és azzal a parancsnokkal szemben, akit a szovjet Cserbacsev helyérc kinevez. L'tasilást kértek arra is, hogy megengedjék-e Romániának a különbékére lépést, ha az. oroszok békét kötnek, vagy pedig követeljék, hogy a király, a kormány és a hadsereg ürítse ki Romániát. Ha a szovjet uj orosz parancsnokot küld, köthetnek-e vek megállapodást? De ha nem I' ..< k vele összeköttetésbe, veszélyeztelik az oláh kormányt és dinasztiát, mert ezek az oroszok engedélye nélkül nem tudnak távozni Moldvából. A szövetséges kormányok természetesen hallani sem akartak a különbékéröl s azt követelték, hogy az oláh hadsereg vonuljon vissza Oroszországba. Bratianu rámutatott, hogy ez a bevonulás lehetetlen, mert nincsenek élelmiszerek és pénz. Dec<>mber 10-én Bratianu Iwj^lentette a követeknek, hogy a helyzet esetleg arra kényszeritheti Romániát, hogv a szövetségesek megkérdezése nélkül határozzon. Ugyanaznap felmentette a szovjetkormány Poklevszki-Koziel követet, de utódot nem nevezett ki. A követek most a királvt sürgetté'-, hogy utazzék Oroszországba, hogy valahogy az ellenség (t. i. a központi hatalmak) kezébe ne essék. Azt remélték^ hogy ezzel az egyetlen móddal meg lehet akadályozni a különbékét. Egyúttal kormányaiknak is azt ajánlották, hogv tartsák fenn az összeköttetést a bolsevikokkal anélkül, hogy formailag elismernék őket, mert csak igy lehet biztosítani a szabad közlekedést Oroszországon át. Közben az ukrán tisztek ajánlatot tettek, hogy a szövetségesek segítségévéi megindítják a háborút a bolsevikok ellen. A követek részletes tervrt dolgoztak ki ennek a hadjáratnak financirozására és december 14-én az ukrán tisztek akcióba is léptek: l<-tr<rtóztatták a jassyi bolseviki birottsíex>t és megkezdték az előnyomulás!. Hogy milyen Ir'ib volt ebben az időben az oláh kormány a szövetségesek' követeinek kezében, legjobban jellemzi az az eseit, hogy Take Jonescn küllőidre akart utazni, de a követek nem lét a különbéke meghiúsítása érdekében fellíilenü) szükségesnek találták. December 24-én végre nyíltan előállott Bratianu n kövelek előtt azzal a tervvel, hogy az orosz forradalmi moz^. galmak halasa alatt Románia kényleien különbékét kötni a központi hatalmakkal. Lzck tiltakoztak ellene, minthogy katonát nem adhattak, tehát egyelőre pénzt folyósítónak. December 27-én ötmillió doílárl, hatszázezer angol fontol és kétmillió francia frankot utallak át az oláh kormánynak. Ezzel a pénzzel azonban sem uz orosz sereg további züllését nem lehetett megakadályozni, sem azt, hogy a németek csapataikat el ne vonják a moldvai frontról és a francia harctérre ne küldjék. A fegyverszünetet különben az oláh kormány is felhasználta és csapatai nagy részét Bcsszarábia felé fordította. 1918. január 15-én lépték át az oláh osztagok a besszarábiai határt. Ez a tartomány az orosz forradalom óta külön „moldvai köztársasággá" alakult, kormányzását egy választott államtanács vette át, melyben az ország minden nemzetisége képviseletet Laláit. Az oláh kormány félt, hogy az uj állam kiheveri a forradalom zavarait, megerősödik s akkor meg nem szerezheti Románia. E/ért azon a cimen, hogy B rendel kell helyreállítani Besszarábiábán, megkezdte katonai megszállását. A besszarábiai hatósápok tiltakoztak ez ellen s hogy fegyveres ell"nállásra ne kerüljön a sor, az entente követei kollektív jegyzéket állítottuk ki részükre a következő megnyugtató tartalommal: „Csakis katonai rendszabályról van szó, melynek egyetlen célja az orosz-román frontszolgálat normális működésének biztosítása a hadviselő államok részére megállapított szabályok értelmében. Tehát cz az akció semmieselre nCm érinti licsszorábin jelenlegi i>ar,u jövőbeli kormámizásút." Eközben a követek szorgalmasan szervezték az ukrán hadsereget, hogy az orosz szovjet ellen nagyobbszámu csapatot küldhessenek. Wopicka azt hiszi, hogy ha amerikai és japán haderők ugyanakkor felléptek volna, meg lehetelt volna buktatni az orosz kormányt. De e beavatkozást hiába kérte, mert az illető kormányok visszautasították. Ukrajna magában nem viselhetett hadat, mert a németek megszállták és pacifikálták. Ilyen viszonyok közt Bratianu január 22-én öt pontban kifejtette, hogy milyen ujabb okokért kell Romániának különbékét kötni: 1. Ukrajnának a bresztljtovszki békéhez való csatlakozása teljesen megszüntette Románia összeköttetéséi szövetségeseivel. 2. " A 6. orosz hadsereg Galatzot bombázza. 3. A kilencedik orosz sereg ultimátumban követel szabad hazaiérést Oroszországba minden fölszereléssel együtt, hogy u bolsevikokhoz csatlakozzék. 4. Besszarábiában a mensevikiek a követek biztosítása ellenére is 1 lleneszegülnek a megszállásnak s igy az oláh csapatokat nem lehet a német fronton használni. Kisenevben a mensevikiek letartóztatták a városi tanács rüáh tagjait. 5. A lakosság teljesen elvesztette minden reményét és bátorságát és békét kíván.' A miniszterelnöknek 'erre az előterjesztésére válság tőrt ki a koalíciós kormányban. A kormánynak kisebbségben levő konzervatív demokrata tagjai (Take Jonescuék) semmi szín alatt sem fogadták el a liberálisoktól követelt külü-ibékét. Január 27-én Bratianu közű a szövetségesek követeivel, hogy Románja különbéke esetén meg akarja Inríani katonai és élelmezési raktárait, de kételkedik benne, hogy ehhez a központi hatalmak hozzájárulunk. A követek azzal kapacitálták Bratlanút, hogy a többi fronton általános támadást indíttatnak a m'metck elhm s Igy azok Moldvában nem támadhatnak. .Január 30-án Románia és n szovjet k.-5f1 megszakadt d dlpiomfui.;. érintkezés s a szovjet Moglaltalta a Moszkvába küldött oláh államkincstárt. Bratianu rögtön biztosítékot kért a követektől, hogy az államkincstár esellcUeÁ flV,eSnéséért a kormányaik kárpótolják Romániát. Wopicka azt felel c, hogy kormánya felhatalmazása nélkül garanciát nem adhat s azt hiszL hogy garanciát csak abban az esetben kap Romána, ha fegyve ren megtámadja Oroszországot. Ebben az időpontban Románia volt az egyedüli ál lam a szövetségesek között, mely meg. szakította az összeköttetést Oroszországgal. Erre az ígéretre február elsején Románia meg is kezdte az ellenségeskedést a szovjettel, de figyelme/.\tite a követeket, hogy csak az ő ajánlatukra kezdett anlibolsevista politikát s elvárja a szövetségesek védelmét, ha ez a politika súlyos körülnjényckkeC járna ránézve. A kövelek mindenképp biztatták Bratianut, de sajnálatukra effektív katonai támogatásban nem részesíthették. Komoly fegyvertényekre nem is került a sor, mert Mackcnsen jegyzékben fenyegette meg az oláh kormányt, hogy felmondja a fegyvciszünjiet és megszállja Moldvát, ha nem kezdődnek meg a béketárgyalások. A követek azzal érveltek, hogy nincs a németeknek elég csapatuk arra. bogy támadjanak. Bratianu azonbau viszont kijelentette, hogy Romániának még annyi sincs, hogy védekezhessék, tehát nem válla hatja az ellenállásért a felelősséget. Mackensen ultimátuma négy napot szabott meg a béketárgyalások megkezdésére. A harmadik mp Biatianu felajánlotta, hogy leinoni, jöjiön egy konzervatív-demokrata kormány s ezt támogatni fogja. Az entente-kövelek azonban nem fogadták 'el ezt az ajánlatot s kereken kijelentették, hogy nem engedik meg a békekötési. Bratianu azonban Kerülő uton megtudta, hogy a némeiek meghagyják a trónon Ferdinánd királyt s ez a hir dóntöleg megerősítette a békepártot. A köveiek most a konzervatív miniszterekkel kezdtek tárgyalni és bevonták Berthelot francia főparancsnokot is. A konzervatívok csak azt felelhették, hogy ők szintén a béke ellen vanak, de a békét követelő Avarescu tábornok nyomásának nem állhatnak ellent. Erre még aznap lemondott a .koalíciós kormány s minthogy Take Jonescn, kinek kormányalakítását követelték a követek, nem vehette át a uralmat, mert sem a király, sem a liberális párt nem akceptálta. Avarescu alakítóit másnap kabinelet és hivatalosan közölte a követekkel, hogy meg fogja kölni a békét. A követek még egy utolsó kísérletet tettek annak megakadályozására. A háború továbbfolytatása fejében kormányaik nevében a következő kötelező ígéretet tették a királynak és az Avarcscu-komiánynak: 1. A szövetségesek teljes egészében fenntartják az 1916. évi augusztusi megegyezést. (Területi engedmények Romániának háborubaléDésc esetén.) Nem kötnek olyan békét, melv Romá nia függetlenségét feláldozza és Ferdi •íánd királyt visszahelyezik a trónra, ha escllcg detronizálták, hogy Romá nia minden esetben részt fog venni az általános béketárgvalásokon és- hogy a szövetségesek fedezik Románia kiadásait még akkor is, hogyha a kormány, a hadsereg és a dinasztia kénytelen lesz elhagyni az ország területéi. 2. A szövetségesek semmisnek tekin-. tik az ellenségnek minden intézkedését Románia megszállt területén. 3. A szövetségesek hatalmas offei?' vát kezdenek a francia, olasz és 1 káni fronton. 4. Megtesznek minden lehetőt, hoey, a bolsevikokkal való konfliktust elsimítsák. A németek az ultimátum határidejét meghosszabbították, mig az Av*>escukormány megalakul, de kiköti tek. hogv az uj kormányban nem vehet részt egyetlen ismert németellenes politikus, sem pedig a volt Bratianu-korminynuk a tagja. Ez a beavatkozás nagy méltatlankodás! keltett Jassyban és' a király Pre'san tábornoktól' ..... izente Markcnsennek, hogv béketárgyalásra csak akkor hajlandó, hogyha