Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 11. szám - A Magyarország ellen való külföldi propaganda

Vasárnap, 1923 március 18. eljárni veletek szemben és könvörtelenfil elwisxtillA Macedóniát a szerb te lépesektől. VYgreh.: '<'• ink rajtatokazokni | a büntetéseket. melvekel megérdom; l tek s ugy Járunk el veletek szemben «. mint Kadrovakovo falu Inkáival. E biztató bfiicjstp-i v>;, n bejelenti AJexandrov vajda. hogy három nőnapét] belül minden szerb telepes költőzack haza Szerbiába, ha életben akar maradni. Magával viheti vagyonát i*. De ha méx vissza nierik tűnni lábukat Macedóniába, kimcleUéiiül felkoncolják ókat- mert a macódonok minden e>sközJel BMW akarják Ü*»tit*ai haramiát a betolakodott ellenestől Mint az ultimáiucaban ca>I«£ele,. Kadrovakovó közsés példa ji mnfaliJi — az utolsó lábig leölték a betelepíi*tt szerbekéi. — a szerb csendöriig nem ison tudja mepollalmazni honfiílirsait az elnyomott lakosság bossnuiiálók ha az ténvieí akcióba Ki> Macedónia szerb uralom alatt á1! }ma és független. akar lenni. A macedónok Jeenondtak már arról, hocv Bnlsáriához csatlakozzanak, mer' Wmnan nem sokat várhatnak. A bolgár kftzék-t rob«*no^an züllik. Legsajáisá^osabb. hoss ex az orsaág, mely eeósz. Enrórvában legközelebb van kúzálUpeiaú tekbit-ve, a szovjetrendszerhez, ai alkotmányos királyság cimet viseli. A j&illly azonban teljefea távol áll a í>ár•tokiói, szabadkézit hagy a Sztambwlinazki-koTtnánynak. valószínűéi! naivon ' fc»véö todomása lené- róla. hojjv mi történik az 6 nevében vagy anélkül. A aJitiU) elet kxrfrisebb esejBlnvv, boa?' a kortnárrv a Szkuostifté* feloAakcBa és kiitta az uj vfclasjtásolkaL A polgári pártok szatmkm. o>» vezérei kihallgatásra mentek a királyhoz, kérvén, hogy tmfn. saámukra i* lehetővé a korrnanv terrorjával szemben az akejóbalitféH. Különösen, hocy ne engedte nwc a iéqi proporcionális választási rendszernek mellőzését. Sztambulin«*kit ugyü azzaj vádolják, iiugy a mult Safcnpstinába is tOJv" HU-, csak a ei«iayokn^k adott szavazati joggal lu«jOtt szerezni magúnak és hogy pártja . somét a teljesen kulturáltan mohamcMft kisparaszt* ás teszi ki, mvg különösen az cseeki részek vagyonosabb, in•eUigensébb parasztsága és az egész Tírosi lakosság osztatlanul szcmbenáll >; wte. A lapok nem emlékeznek meii s*la, hogy mit felelt a király a külWrtwESwk; valami nagyon Hztatöt nem mondhatott, mert a pe'ejri lapok irtttwarhunrl rámadják toribb, hogy etoéíi a parasztdiktatura felé való WbasfeL Méc ftfMMMben támadjak a«mban a baloldali lapok, ha egyébért •Mza: éhjfeöl. lévén ók republikánusok • 9tfr kommunisták. . Sok fakxlgalésra ad alkalmat. hoBV 'mién ketten feloszlatni a feknpB'tinálí ! Legvalószínűbb az. bo?y a legutóbbi fié&zioges konnányváUozás után h've•ittel együU tUciiz<-kbe ment Tomov hadöíyminiszter, Turlakov pénzügyéi ManoJov vasnrü?j-i miniszter anynrira TOeífo>i7totirí1i • parasztpáTlot, fcöfy a* e<Mi(?i vak t^ib-é^rc nem *zámilfcarna mír Sztambirlinfzki, Az ellenzékbe ment miniszterek ré?6ta mes • •Cyazést kere«n«k a polgári pártokkal és wmélyes ellenségei Sztambalinariöxnk és szűkebb. környezetének, Mely diktátori hatalommal ül az oiMég nvakán. Sztambulinszki tehát nem ***ik a jelenleei parlamentben és fui> *öbb«éget akar összehozni. Sza'tWh^ni •kar titkos fecrwerbarátaitót. a kommnnistáktól, kik legerősebb vatélytáraai. \0nt annaki lején már mííirlnk, nemrégiben mAg három miniszteri tárta étenöodvsével akarta a kommumstákat leszerelni, Je ez«'k nem vúl!'ii köztük a kormárty/ásban való részvételre. Nekik sokkal kényelmesebb, ha letoa»sé« nélkül hajthatják mindjo: bt* a kormányt baüelé. Most a*l*n SrtamJwlinszki la akar velük is számolni, mint a polcári pártokkal, kiknek elfogott vetérei tllen a rendkitöli lörvényszék megkezdte mar a tárgyalásokat. A főtárgyalás eddigi menetér':; ! [<*ak igen íiaaagoe tadójité. <iok számolb#L ?5&Sf«e«v wnisjtsriwnmal szcmljen lofolytaiott t-Jrgya'á* után most a má. sik két háborús kormány lakjainak kihallgatá-a folyüs. A vüd ellenük az, 'ho^y nem kötötték mén idejében a Lékét. Valószínűleg ez a lárgj'alás is azért marad a Válá»ztások ktetjéré, bogi párih' veikét a nép han!?ul. <t elieiiük való iztatásíival a szavazásnál befolyásolják. Az utolsó ük ekén a SjoVanjc még módosította] a válaszíójoRi törvényt a választóké- ' rük-tek határainaik mcgválavztáiúval, ! amennyiben a kerii eleket kiaebbitettu | A mesteryikes kikerekitésekkel biztosra lehet venni a kormány nasy szániíZerü gyózelntót, de lioRv m?nny'ho: járul hozzá z7- orwá? konszoÍiááláfea> hoz. az nyi't kérdés marad. <xx>o<>o<><><>c<><>o<>ooo<><x>o<x>o<>o A Magyarország ellen való külföldi propaganda Hogyan védekezzünk ellene? Irta: LUDWIG ERNŐ Vinesicsnek, a sjerb külügymjniszUrnek ujabb lep'ikíja. mely ai Morning Postbon jelent meg válaszul Bethlen István eróf, mag>ar miniszterelnök megállanitásairi, csupán láncszemei annak a rágalomhadjáralnak, melyet a kis entente 'folytat M'igyaiorsziig ellen, hogy Mr»gyarországot a külföldi közvélemény dótt diszkreditálja és hihetőve Ugye azokat a itmzetközi békét ASrtő rendszabályokat (mozgósítások. ' katonai koncentrációk), mclyekcL a kis entente kormányai időnként c'etbc lépteinek Magyarország ellen. Beth'rn István gróf hatéTOzott nyilatkozata az angol közvélo. menyben jó hatást keltettek. A ^Times"* és a.. Daily Mail" ujabb keletű cikkei, melyek Budapest szák i.. -. », delegációjának londoni küldetései kapcsán láttak napvilágot, kétségtelenül tanuskodhatóak erről a jó hatásról. Az „Oxford-Hungarian LeaguV időnkénti magyarbarát tüntetései szintéit fokozatosan átihangolni s*gittk az angol közvéleménytA kis entente semmitől sem riad vlsszj é* kétségtelenül Németország; "óhisjfemtiségét íi li • fogja használni, hogy a magyarországi német kisebbségnek helyzetét kijátszhass! ellenünk, melynek egyik-másik kisefbbrendü óhajtását, még n«m valósítottmk meg egészen a gyakorlatban, mig ellenben, amint a Magyar Kürpolitika utolsó számában is utalt reá, a jugoszlávok és románok erősen kedvére járnak a németeknek, hogy port hintsenek a, s«mtikhr. A kis entcntc-n»k most egyifc iesfobb céUi: MaQ'jarcrszáfj kiküszöbölése és feltehető, hogy nem fog viszlzariadni se. mmil'ele eszköztől, hogy nékünk ártson. Prágában mult évben jelent meg az angomyelvü iXSpirat;,, The racial minoriiie* in Hungaty and Cz?choslo~ ixikia. " Ez a röpirat, mint minden Csehországban megjelent ÍTÍS, »]a. ponság kübö lát. szatait ugyon magán hordja, de •arn'tk, aki a tárgyalt anyagot csak egy kicsit ismeri, könnyű megállapítani, hogy merész hamisításokról, vagy lód italokról van benne szó. Az ugyancsak mu'i évben megjeleni munkáin Le sort, de* minoiités en Hofigri? el en Tchéc^-Szlovarmia nagyobbúra megcáfolja ennek a röpiratnak tényailaiajt, ámbár egy akkor nfni állott rendelkezésemre. mor| nem. külömbeii résiíletesen foglalkoztam volna vele. Három főrészből áll. Az dxSben ecseteli a nemzetiségek állítólagos elnyomalását Magyarország telülctén a háború előtt és a háború alatt, egészen az összeomlásig. A mdsodikbon rózsás sziliekben festi a magyar kisebbség helyzetét a mai megszállt felvidéken. A harmadikban pedig kifejti, hogy Magyarország nem hajtja végre a trianoni békeszerződésnek a kisebbségekre vonatkozó részeit, sőt ma még kimélcllenebbül bá* N'em aira. a TinK= cikkre pondotok, mely azt liiu)(iőz<riHs., hogy a mtgyaro! nivk lo kan toOwIaniofc arról az úiiiindröl, ho^y volamik"r viüszanj-erüeük lüifsUuirtc: )*. ar. olv*«zU>tt tartontanyok telett. — A Tiffles-nak ezt a kijetOnMeet n+m kell tol lr»<rikus»u venoilnk. Mindig clleneég"? volt a moaareliiának <•* Magyarorszisijnsk. Föazerkesztfijáoek Mr. Witliam St«*dnek kttívetlen rot» volt beoae, hogy a«rékban törje a, mi namzeti . ispíricióinkat. Most hogy gaidit e**rélt » lap és lord NonhetiíM birtokától vi tiz/imeat a V. "iUter-csí. lü Wrtokálxi, uerr. virnatj, hoyy trudiUonális élláBpontját Mzonaal feradja, de nincsen 'kizárva, boay idővel irínvun-lrban mii húrokat fog peanik itt élő kisebbségeivel, mint a háború előtt, mert, — úgymond — biztosra veszi, hogv nem fogják merni megcsonkítani a már amúgy is megcsonkított, tisztára magyarlakta területet. Hivatkozva Björnsterne Biörnsonra, »z irányunkban annyira elfogult -skandináv iróra, aki szerint Magyarország föipara n multban a magyarosítás lett volna, a röpirat hivatalosaknak minősíti azokat a népszámlálásokat, melyek alapján 1787-ben Magyarország lakósainak 2U százaiékát, azaz 2 millió 322. 000-t tették volna ki a magyarok, n nemzetiségek 71 százalékot, azaz 5, 681. 000-t, !840-ben a magyarság hányada már 38. 1 százalékra, azaz 4 millió 910. 000-re, a nemzeti kisebbségeké 61. 0 százalékra, azaz 7' millió 897. 000-re változott volna, 1850-ben a magyarság hányada kitett 44 százalékot, azaz kerek 5 milliót, a nemzetiségi kisebbségeké 56 százalékot, azaz 6, 864. 000-1, 1916-ben pedig a magyar ság már 53. 1 százalékát képezte ai összlakősságnak, azaz 9, 698. 000 a 18 millió 265. 000-ből, a nemzetiségek pedig annak csupán 46. 9 százalékát azaz 8, 567. 000-t Ezekből az adatokbői merészen azt következteti, hogy Ma gyarország a legerőszakosabbnn el nyomta kisebbségeit, meri különben ilyen nagyarányn érthetetlen' eltolódások 130 éven belül nem fordulhattak volna elő. Aki a mi néprajzi viszo nyainkról nincsen eléggé tájékozódva, az scó nélkül el fogja fogadni ezt az érvelést, mert hiszen a jóhiszemű an gol közönség nem tételezheti fel a cse hektOl, vagy bárkitől, hogy merne va lamit hivatalosnak beállítani, ami nem az, mert mi sem könnyebb ilyen ada lok luegcáfolásánál. Kiváló néprajzi statiartikusunk, Ko vács Alajos külön kis munkát adott ki a magyarországi néprajzi viszonyok kialakulásáról, a lörök hódítás kor szaka óta és az általa felhasznált hiteles kimutatások alapján nagyon könnyű megállapítani, hogy a fenti cseh adatok vakmerő hamisításokon alapszanak. Kovács Alajos kimulatja, hogy • magyarság számaránya Hunyadi Mátyás korában 75—80 százalékot tett ki és csak később csökkent a török háborúk folytán. 1720-ban 44. 9 százalékát (azaz 1. 160. 000) tette ki az efjész lakósságnak. a kisebbségek ezzel szemben 55. 1 százalékot, azaz 1, 422. 000-4., A számarány azján következőképen változott: 1787-ben a magvarság száma három millió 122. 000-t (39 százalékot} tett ki. a nemzetiségeké 4, 881. 000-t (61 százalékot i trfl ki. 1850-ben a magyarság száma 4 millió 812. 000-i (41. 6 százalékot) tett ki, a nemzetiségeké 6, 742. 000-1 (58. 4 százalékot) telt ki, 1869-ben a magyarság száma 6 millió t/O. OOO-t (15. 5 százalékot) tett kJ, a nemzetiségeké 7. 391. 000-t (54. 5 százalékot) tett ki. (890-hed a magyarság száma 7 millió 357, 000-1 (48. 6 százalékot) tett ki.; i nemzetiségeké 7"millió 776. 000-t (41. 4 százalékot) tett ki, 1910-ben a magvarság ^ráma 9 millió 869. 000-t (54. 5 százalékot) tett ki. a nemzetiségeké 8. 225. 000-t (45. 5 százalékot) tett ki. Látnivaló, hogy a magyarság számaránya nem tett ki 20 stáialékoi 1/87-ben. mint ahogy a csehek állítják, a nemzetiségeké sem tett ki 71 >zázalékot ebben az évben; sőt még a legujabbkori 1910-iki adatuk sem he15& TT yűm * Jrtg""*ei»fc nyada nem Ő3. 1 százalékot, hanem 54. 5 százalékot, a nemzetiségeké pedig nem 46 9 százalékot, hanem 45. 5 százalékot telt ki. EM * munkának ronzhUsemüségH semmi sem búomjff/a jobban, mint az ilijen számadatokkal való lelkiismeretlen operálás és az azokból való kővcll; c7', trsck. A magyarságnak aránvlagos nagyobb fejlődését Kovács Alajos migyon helycsen azzal magyarázza, hogy a magyaroknak kétatgtel* nul beigazolt nagyobb szaporodásán kivül az ország földrajzi és gazdasági helyzete természetszerűleg magával hozta, hogy a belső vándorlások a perifériákból az ország szive fölé történtek, ahol a magyarság egységes tömegekbon lakott; az egyénük és családok letelepedése a Duna—Tisza-közi és Dunántúli stb. sok száz községben a lefolyt 130 ív alatt nem csoportosan ment végbe, hanem ugy, hogy egyes családok ne egyik, vagy másik magyar községbeu letelepedtek és az idők folyamán, — ugy, amint az EszakAmerikában Is történt — aszimilálódtak a többséggel. Nem kellett ahhoz semmiféle erőszak. Így volt az különösen a városoknál, amelyek évszázadok óta a magyarság és németség mentsvárai voltak. A cseh röpirat aztán a Tégi Magyarország iskolai viszonyaival foglalkozik és megint állítólagos hivatalos adatok alapján igyekszik kimulatni, hogy az. Idegen nemzetiségű lakosságot menynyire nyomtuk volna el. Úgyszólván adatról-adatra meglehetne állapítani, hogy ezek a cseh statisztikai adatok sem nem hivatalosak, se hitelesek, hanem tudja Isten, külön cseh forrásokból vannak talán összehordva. Budáy Lászlónak „Megcsonkított Magyarország" cimű müve, valamint a fent emlitett „Le sort des minoritás en Hongrie et en Tchéco-Slovatruie" cimü munkám bő adatokkal szolgál, melyekkel a cseh adatok helytelenségét ki lehet mulatni. Nem átalja ez a fért munka még 1827 ic is visszanyúlni és nem tudom micsoda forrásokból rlőráncigál eseteket, amikor a magyar bíróságok tót lakósokát pótbüntetésre ítéltek el. Ezekkel az esetekkel a külföld éneiméire alkar hatni, miután ugy véli, hogy a fenti statisztikai adatokkai az eszét meggyőzte, hogy nálunk tényleg elnyomatás volt. A röpirat második részébeu a csehek, görbe észjárásukkal, először i* az ezerszámra elbocsátott magyar tisztviselőket okolják nemcsak azokért a rendszabályokért, melyek megfosztották őket kenyerüktől, sőt ki is üldözték őket, hanem azért is, hogy ma elégedetlenség van Gseho-Szlovákiában, mert ezt ők, n kegyvesztettek szítják, akik nem tudják elfelejteni, hogy milyen jó sorsuk*voll a magvai rezsim alatt. Ez persze cinikusan groteszk beállítása a való lényállásnak, melynek lényege egy pár szóval ugy fejezhető ki, hogy a csehek megszegték a belgrádi fegyverszüneti konvenciót, melynek értelmében a meg--z4llott terűletek kormányzata magyar kezekben marad egészen a béke rsiifíká lásáig. Az ott működő magyar tisztviselőket is feltétlenül ott kellett volna hagyni állásaikban és nem volt joguk a megszálló hatalmaknak, hogy hűségesküt vegyenek ki a hivatalnokoktól ami világosan a hágai békekonferencia szabályzatába ütközött. Mégis tették. A volt magyar nyugdijasoknak hoszszas utánjárás után volt nyugdijuk 60 százalékát ígérték, de ezen ígéretet is sok esetben nem váltották be. Az 1920-iki 269. törvény értelmében pedig megígérlek ugyan, hogy az elbocsátott tisztviselőket, akiket valami oknál fogva nem vehetnek vissza, szintén nyugdíjazni togják, de itt is számos esetben üres szó maradt az igér|f, ez pedig nem elég a korgó hasnak. (Vége köv. ) /jMJiQytffi KüLPOLnikJinji "*mwd*B ho I-tSi és íő-főí kez i