Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 35. szám - Revideálni kell a békeszerződéseket

MAGYAR KÜLPOLITIKA politiKai, Közgazdasági és szociálpolitikai hetilap ES VILÁGGAZDASÁG Megjelenik minden csütörtök délután Budapest, 1923 IV. év. 35. szám Csütörtök, november 15. FŐBB CIKKEINK: Ludwig Emi: Revideálni teli a btVkesTCTzMOwi'.kc't. — Szteréiiyi József báró nyilatkozata a szomszédos áltamoklfoJ való gazdasági szerződésiről. — Horváth Jetló: A trianoni béke megalkotása (I.) — Reynald, de Monaje és TfeseyM Magyarországról. - V. A.: A geiiii vámügyi konfegaaáu eredmiényei. — Győrffy István dr.: Törökországi emlékek (II.) — P.: Meneküllek. — Pártok versenyzése a Vajdaságért. — A felvidéki szövetkezett pártoki pimasza a Népízővelségtuiz. — A világsajtóból. — A hét krónikája. — Közgazdaság: A •román-orosz gazdasági tárgyalás. oo<x>oo<x>o<>o<><><x>o<><x><>o<x>ooo< Kísértetek A kiséltetek ideje az árnyékos félhomály. Ilyen félhomály üli ineg egész Európát, melynek urai makacson elzárják a világosságot, az életet adó napfényt s az uralkodó félhomály tele van államcsínyek kísérleteivel. Államcsíny csak konszolidálallan viszonyok közölt lehetséges. A fuccsok viszont megakasztják a konszolidációt. Önmagába visszatérő "őrbe vonal ez és nem akad Európában egy igazi férfi, aki kiegyenesítse. Mussol'ni afféle államcsíny segítségével kerítette az államhatalmat a fasizmus kezébe, melynek ö a megtestesítője. Példáiára kedvet kapnak Európaszerte az úgynevezett nemzeti és faji együttesek vezérei, hogy megcsinálják a maguk fasizmusát, megfeledike/Ae arról, hogy az erő hatalom ugyan, de a hatalom nem mindig erő, mint Ilitiemék huszonnégy órás uralma is bizonyítja. Budapesten, Münchenben. Berlinben és — ki tudja, hol még, mert ki tudja, mit hoz a holnap — puccsok kísértetei surrannak az európai félhomályban. Nem vonjuk kétségbe, hogy ezeket a kísérteteket nem a teljes tiszta jószándék tenyészti. De a jószándék nem minden. Söl igen kevés. .lószándékkal n-;m leh"t országot és népekel kormányozni. Az eszme csak okkor iVI diadalt, ha általánossá lett. véne vált s benne alakult nemzetié a nép s állammá a nemzet. Pártok lehetnek, vannak és lesznek alkotmányos államban csakúgy, mint a zsarnokság országában. De az állam, a nemzet, sok millió ember közös sorsát csak min- | r}eneh érdekét képviselő hatalom, csak alkotmányos kormány irányithatja, mint ahogy az óceánjáró gőzös vezetését sem veheti át minden órában más és más még olyan jószándéku dilettáns. Fel kell tenni, hogy minden állam hajóját vezető kormánynak meg van a maga terve, a maga programja, befelé ugy, mint kifelé, melynek segítségével nemzete javát akarja elérni. Ki kell várni, mire tud menni. Ha kudarcot vall, ám vegye a kezébe a kornlánykereket más. De addig csak egy irányban lehet menni: amerre a kormányos vállalta és akarja. Amíg a kormánykeréknél ül, mindenki, aki elkapja a kezét, le nem mérh'ilö felelősségét vállalja annak a kárhozatos kockázatnak hogy örvénybe sülyeszti nemzetté vált népét, állammá vált nemzetét. <>O<XH>C><X><>0OO<><><>C<^ Revideálni keli a békeszerződéseket Angolok szózata Amerikához. — Összeköttetést kell keresnünk a felhívás kezdeményezőivel. Irta: Ludwig Ernő. Az Amerikában megjelenő „Independenf szepteinlber 15-iki számában 1 elhívást közöl, mely mindenkép megérdemli osztatlan figyelmünket. A felhívás a békeszerződések tarthatatlanságát hangsúlyozza és Amerika társadalmát felszólítja, tegye meg a kezdeményező lépéseket a csődöt mondott békeszerződések revíziójára. A felhívást a többi között a következő tekintélyes közélet" személyek írták alá: Arnold Bentiett, hircs szerző, aki bennünket a háború elején a Stiturday Evening Posf-ban kíméletlenül megtámadott. A. 0. Cardiner, -i londoni Daily Sews sze: kesztöje, J. M. Keynes. közismert gazdasági szakértő, aki már egyénileg is ismételten sikrai szállott a párisi szerződések ellen. Earl Loreburn, Anglia volt lordkancellárja, Gilberl Sfurnm. a kisebbségi jogvédelem egyik bajnoka, Sir Horce Pitinkéit ir politikus, Ramsay Mácdonald. angol munkáspárti képviselő. J, 'A. Hobson, közgazdász, L. T. Hobhouse, a londoni egyetem tanéira. Massingham, a londoni Xation szerkesztőbe, William Archer, iró és sokan mások. Nem közöljük a rVlhiivás egész szövegét, meliy nagyon I ter!.edelmes. hanem kiragadjuk belőle a fontosaM> részeket. A felhívás július 16-án látott napvilágxd Hampstaad-ban. Angliáiban. Azzal kezdődik, hogy Anglia számos férfia és asszonya —és pedig különféle hitvallásnak — arra a meggyőződésre jutottak, hogy a nyugati civilizáció veszélyben forog, mert a háború Európa társadalmán gazdaságilag is. erkölcsileg is halálos sebet ejtett. Ezt látva, Amerika felé fordulnak reménységgel és bizalommá1, mert onnan várnak segélyt és megváltást. Amerika közvéleménye talán csodálkozással vesz tudomást arról a hangulatváltozásról, melv a háború győzedelmes befejezése ótai erőt vett az angol közvéleményen és magyarázatra is szoruA Az anaolok beismerik, hogy vallomást kell tenniök, hogy csalódtak és tévedtek. 'A háború pergőtüzében sokan alábecsülték azokat a veszélyeiket, amelyek a győzelemnek kíméletlen kihasználásából erednek, amikor tudniillik a győzők a legyőzötteknek oly [politikai, területi, gazdasági, erkölcsi feltételéket írnak elő, melvek a szenvedélyek •túlfűtött levegőjében születnek. Egyikük-másikuk azt remélte, hogy a háború meg fogja leckéztetni a vi'ágot. józanságra és jóakaratra inti az embereket és a diktált béke tnlzáisait mérsékelve, lehetővé tesz'k Eurólpa békéjének és nyugalmának visszaállítását. Ezek a remények most — sajnos — füstbe mentek. Az utolsó négy év eseményei arról tanúskodnak, hogy a békeszerződések Európa és Nyugat-Ázsia tekintélyes részeiben, az ipari és gazdasági csődnek, háborúnak, éhségnek, forradalomnak a csiráit hintették el. Józanságnak, méltányosságnak abban az atmoszférában, m elvben a béke feltéte'ei mogfogamzarlak és amelyben azokat me^valós'tják. nincsen és nem is lehet helye. így történt, hogy <t sévres-i béke darabokra tört. mikor gyakorlati kiviteléhez fogtak és ma romokban hever. A saint germain-i béke esztelensége Ausztriának kimondhatatlan szenvedéseiben nyilatkozott meg, valamint azokban -t komoly zavargásokban, amelyek a volt osztrák-magyar monarchia majd minden utódállamában észlelhetők voltak. (Érdekes és feltünff hogy a felhívás a trianoni szerződési nem említi. Ez vagy azért történhetett, mert ezt: a szerződést a st. germaini sze'raOdéslbe beleérti, 'vagy azért, mert a felhívás aláírói azt hiszik talán, ho</y Maguarorszáa belenyugodott ebbe a szerződésbe. Tény az, hoau a mi részünkről alia történt számottevő felszólalás ellene.) A felhívás fő!eg a versailles-i béke Ára 350 koron*.