Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 34. szám - Külügyi képviseleteink és a gazdasági hírszolgálat

Csütörtök, 1923 nuvemih r 8. MAGYAR KÜLPOLITIKA helllíelenitendő. amely a Maouarorszáonal kötött feliuverszünetitfál eltér. Maaaarorszáaaal nediq a békét a Wilsati-féle Í4 iiont uluvián kell meqkötni. A Bliss-emdékirat alapián a 'magyar nemzet abban a helyzetben van, hogv Hü: s tábornoknak ráinknézve annyira fontos emlékiratál tanulmányozhatja. Olvassa el mindenki, hogy tisztában leaven, kinek köszönhetjük hazánk szerencsétlenségét, általában pedig. tanul: mánvozzuk mentül alaposabban ;i párisi békekonferenciának okmányait, mert azokból reményt menthetünk a jövőre nézve. Hisz látná fogilik, hogv ezek a 'békeszerződések a történelein legfelületesebb és Ieg-ilánvabb alkotásai közé tartoznak, tehát nem hirnak elég életerővel arra, hogv a világot hosszú időn át rendelkezéseik alá kényszerítsék. 00<>0<><>0<X>00<X>0<><>0<>0<><>0<>00<> Külügyi képviseleteink \és a gazdasági hírszolgálat Irta Varannai Aurél A háború előtt a magyar gazdasági életnek a külfölddel való kapcsolatát két szerv is szolgálta: Kereskedelmi Muzeumunk, amely levelezőket tartott minden olyan országban, amelynek piaca a magyar ipar és kereskedelem érdekszférájába esett, — és külügyi képviseleteink. A trianoni békeszerződés azután nem csak következményeiben, de egyes rendelkezéseivel is határt szabott a magyar kereskedelem terjeszkedése elé, szük határt, amelyen a világpiac, a tengerentúli kereskedelem kivül esett. Ilyen korlátok a békeszerződés gazdasági rendelkezéseiben (200 és következő cikkek), a jóvátételre vonatkozó intézkedésekben |161 és köv. cikkek), —- különösen pedig a békeszerződés VIII. részének IV. mellékletében lefektetett és ennek 2. §-ában körülírt természetbeni jóvátételi követelésekről szóló rendelkezésekben — végül pedig a X. részben a különleges tarifákra vonatkozó rendelkezésekben foglaltatnak. Minthogy továbbá a békeszerződés XII. részének III. szakaszának 294. cikkében biztosított az a jogunk, hogy az. egykori osztrák-magyar kikötőkkel szabad tranzitóforgalmat létesítsünk és a fiumei kikötőt szabad kikötőnek használhassuk — nem érvényesíthető, — számolni kell avval, hogy egyelőre belátbatalan időre kizárattunk a világkereskedelemből és a tengerentúli piacokról. A jövőben a magyar külkereskedelemre fokozol! feladatok várnak, hiszen Magyarország halalmi pozícióját csakis a kereskedelem fegyvereivel biztosithaljuk és csakis ugy őrizhetjük meg. ha vasúti és folyami közlekedésünket, pénzügyi és gazdasági politikánkat ri külkereskedelem szolt/ólmába állítjuk. A külkereskedelem fejlődésének első feltétele azonban <i jól szervezett gazdasági hírszolgálat, amelyet éppen azokban az esztendőkben kellett nélkülöznünk, amikor a függetlenné és önállóvá lelt magvar kereskedőnek útmutatására és támogatására lett volna szüksége. Hiszen nem feledkezhetünk meg arról, hogy a háború előtt magyar külkereskedelem j alig vall, ha volt* csak azokban a staI tiszti'kákban, amelyek :i magyar határállomásokon vámkezelt árút ipagyar, vagy „közös" kivitelnek tüntették fel. Magyarország csak mezőgazdasági terményékben voM exportképes. a magyar' mezőgazdasági exportot pedig jóformán kizáróan Ausztria vette fel. Magyar külkereskedelem csak azóta van. amióta Ausztriától elszakadtunk, magyar külkereskedelem a nemzeti vagyonnak olyan jövedelmi forrása. az állami bevételeknek olyan lárgya. amellyel a békeidőkben nem rendel kéziünk. Külkereskedelmi mérlegünk aktívájában megjeleni a/ ipán export is, mert az utolsó öl esztendőben, különösen a szigorú védővámos politikai elzárkózás következtében leiépüllek a magyar ipar első alapjai is, — mezőgazdasági termelésünket pedig gazdaságossá tette a fejlődi) mezőgazdasági ipar, amelynek további fejlesztése elé nagy reményekkel nézhetünk. Ipar és kereskedelem egyszerre széles perspektívába került, termelésünk jelentékeny felesleget adhatott volna el a vámküllöldre, — de amikor végre szerephez jutott volna, gazdasági hírszolgálatunk szerkezete csődöl mondott. A Kereskedelmi Múzeum megszűnt, levelezői a háború kitörése óla nem működnek, szervezete felbomlott. Kiilug\i képviseletünk most van szervezés alait, és külügyi kormányzatunktól nem idegen az a gondolat, hogy a gazdasági hírszolgálat kérdése külügyi képviseleteink keretében találjon megoldásra. Valóban, semmi sem látszik olyan fontosnak, mini hogy régi, közös bürokratizmus helyébe olyan külképviseletekel állítsunk, amelyek nem csupán politikai és közigazgatási szempontokat tartanak szem előtt, de gazdasági érdekeink megvédésére és támogatására is alkalmasak. \ régi osztrák-magyar monarchiával megszűnt külképviseleteink is külügyi közigazgatásunk régi szervezete is: a/ uj álljon a kereskedelem szolgálatába és a nagyhatalmi büszkeség gőgös devizája helyébe fogadja el e/t ;i szerényebbet, de őszintébbet: ,,Le comi7i( rce e'est la paixl" A konzul és á kereskedő között össz hangot, szoros érintkezést kell teremteni, ehhez pedig az szükséges, hogy a konzul közgazdasági és kereskedelmi ismeretei, szelleme a gyakorlati kereskedő szelleméhez idomuljon. Nem olyan kívánság ez, amely csak a mai időkben vetődött fel. hiszen már Maljatti is megjegyezte konzuli kézikönyvében, hogy „a cs. és Air. konzuli hivatalnokok az bsztrák-magyár monarchia közgazdasági viszonyairól lehetőleg teljes ismereteket szerezzenek". Hogy külügyi képviseleteink betölthessék azt a feladatol, amelyet a kereskedelem érdekeinek képviselete jelent, a konzuli tevékenységet összhangba kell hozni " kereskedelem gyakorlati kívánságaival és a konzul és kereskedő közöli szoros kapcsolatot kell teremteni. Külügyi képviseletünk szervezetében ;i konzul feladata folytatólagos jelentéseket tenni hivatali kerülete gazdasági helyzetéről, összefoglaló évi jelentéseket tenni, a kereskedelem érdekének szolgálatában minden löntosabh eseményről hírt adni a/, érdekeltségi kllék, hogv a hazai kereskedelem értesüljön a jelentékenyebb pályázatok kiírásáról, árlejtésekről, kiállításokról stb. Tág keretek közölt mozog kon zuluink kereskedelmi információinak szolgálóin. Ez részben az érdeklődő kereskedőkkel való közvetlen levelezés utján, részbén pedig a rendszeresen közzéteendő konzuli jelentések utján történik . Nem alkalmas a konzulátusok szolgálatát hiteltudósitásra felhasználni, hiszen a magántudósitó irodák nagyobb felelősséggel és megbízhatóbb adatokkal rendelkeznek. Külügyi közigazgatásunk szervezetében tehát eddig sem hiányoztak olyan intézkedések, amelyek a gazdasági hírszolgálat lebonyolítását szolgálták volna. — a valóságban azonban semmi sem tör- \ tétlt a gazdasági hírszolgálat érdekében. Ha valóban a külügyi képviseleteinkre fog hárulni a gazdasági hírszolgálat lebonyolítása, akkor elsősorban meg kell valósítani külügyi képviseleteink szervezetének eredeti szellemét: A konzul hivatása azonban ne csupán passzív legyen, ne csupán közigazgatási védelme legyen a magyar kereskedők érdekeinek, — hanem a konzul váljék a magyar keresl. edeh in propagátorává. Franciaországban a konzulok minden esztendőben, visszatérnek székhelyükről és előadások keretében, a melyeket az ország kereskedelmi és iparkamaráiban tartanak meg, ismertetik kerületük gazdasági viszonyait a francia kereskedőkkel. Ezt a rendszert nálunk is meg kell valósítani. Ki kell bővíteni n konzuli jelentések tartalmát és a kereskedelem számára hozzáférhető módon keli közzétenni lehetőleg hetenként, hogy a jelentések újdonság értéküket el ne veszítsék. Vissza kellene álitani az* a szokást, amit a közös konzuli jelentésekkel szemben Ausztriában követtek, ahol a Kereskedelmi Minisztérium bírálat alá vonta a jelentéseket, aminek következtében azoknak tartalma a kereskedelem gyakorlati szempontjaihoz tokrólfokra fejlődött. A békeszerződés következtében konzulátusaink közigazgatási tevékenysége esőkként. — az egyes keleti államokban, fennálló konzuli igazságszolgáltatási jogunk pedig teljesen megszűnt. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy konzulátusaink élére a közigazgatási és jogászi szakemberek helyébe olyanok kerüljenek, akik át vannak halva a kereskedelem érdekeinek fontosságától. A háború utáni összeomlás megtanított orra, hogy még a diplomáciában sem elégedhetünk meg politikusokkal, mert a háború utáni Európa politikája elválaszthatatlanul egybevegyült a gazdaságpolitikával. Magyarország középeurópai pozícióját az fogja bi/.tosilani, ha a politikai elleniéleket a gazdasági diplomácia fegyvereivel fogjuk megoldhatni és ebben leghűségesebb támogatója a magyar diplomáciának az a konzulátusi kar lehet, amely a magyar ipar és kereskedelem szolgálatában megnyerte az európai hatalmak politikájában donto befolyással biró ipar és kereskedelem hatalmasait a magyarság ügyének.