Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 2. szám - Franciaország borzalmas hadikészülődése - A délszláv történelem második fejezete. Belgrád a szerb hegemóniát a szerb, horvát és szlovén földrajzi és jogi területek elkülönítésével próbálja biztosítani

4 Vasárnap, 1923. január 14. Ezért jóleső érzéssé', fogaidja a Ma­gvar Külügyi Társasát; táimogafásának . és együttműködésének ujabb kifejezé­sét. Külpolitikánkra ma a legnagyobb sulivá, a. jóvátételi kérdés nehezedik, a másik ilyen fontos kérdés a magyar kisebbségek helvzetc;. ez utóbbiban látja a külügvi társaság cgvik egfon­tosabb hivatását s ebbe i ténykedését mindenkor érdeklődéssel és méltány­lással figyelte. Már a múltban is naey szo gálatot tett e téren az országnak a Társaság. s a jövőben is óriási feladat : vár rá e tekintetben. Pékár Gyula csatlakozik a Magyar Külügyi Társaság üdvözléséhez s a társaság egyik föhivatását abban 1-tja. hogy a magyar közvélejnéjurnek -Má­tyás óta visszafej ődött küiüíyi érzé­két feiéibressze. — A háborús párt bukása Ausztrá­liában. Az angol fenhatóság alatt álló Ausztráliai Egyesűit Államokban 1915 óta Hughes a miniszterelnök, Német­ország egvik legkonokabb ellensége, aki az egész háború folyamán Clemen­ceau méltó társának bizonyult. A há­ború befejezése óta is megtartotta el­lenségeskedését és a német, osztrák és magyar birtokokat nem oldta fel a zár alól és máig sem engedte meg a körponti hatalmak alattvalóinak Ausz­tráliába való bevándorlását. 1917 ó'-a a háborús koaJicióval kormányoz és áz 1919. évi választásokon tulajdon­kénem pártja, a nemzeti párt. még óriási többségben került be a Házba. Azóta diktátori magaviseletével ellen­ségévé telte a liberálisokat és ellen­zékbe kergette az agrár- és a munkás­pártot. A most lefolyt választások vég­leges eredményét még nem tudjuk, de már eddig is kitűnt, hogy Hughes többségét elvesztette: a szenátusi vá­lasztásokon a munkáspárt győzött, a képviselőházba 31 nacionalistával szem­ben 29 munkáspárti és 11 agrárpárti került be már eddig. Az ausztráliai közvélemény ugy látszik megunta a háborús usaátókat és fcibuktatta Hughes diktátort pártjával együtt. — Hány német pusztult el hadifog­ságban? A német birodalmi parlament egyik ülésén a napokban meginter­pellálták a belügyminisztert, hogy hány német katona veszett oda a hadi­fogságban. A belügyminiszter előter­jesztette a hh-ata os adatokat rámu­tatván, hogy az entente államai télie­sen önkényes számadatokkal dolgoznak és sokkal kevesebbnek igyekeznek fel­tüntetni a rossz bánásmód miatt e'­pústzult hadifoglyok számát. Német hivatalos megállapítás szerint 993. 109 német fogoly volt Franciaországban, Belgiumban. Ang iában. Amerikában. Oroszországban és Romániában és ezeknek 12. 62 százaléka a hadifogság­ban elpusztult, az illető államok hiva­talosan aftonban csak 5. 54 százalékot ismernek be. Jellemző, hogy Amerika és Anglia hivaialos kimutatása telje­sen fídi a német számadatokat. Franciaország és Belgium azonban csak 25 229 halottat ismer be, holott tényleg 30. 000-en nem tér­tek vissza. Még nagyobb kü­lönbség van az oláh hivatalos statisz­tika és a német körött. Németország 39 százalékát elvesztette oláh hadi­fogságba került katonáinak Románia kormánya azonban csak Í3. 7 százalé­kot ismert be. Az Oroszországba ke­rült 177. 104 hadifogolyból 37 százalék hiányzik. Hogy ezek közül hámy halt meg és hány maradt ott öiiként. német részről nem lehet megállapítani, a szorvje.; ha!<Sságok pedig minden felvi­lágosítástól elzárkóznak. Végeredmény­ben a német adatok szerint 122. 000 hadifogoly veszett oda, a győztes ál­lamok szerint 55. 066. Németország­ban az oroszokon kivül 980. 466 ellen­séges hadifogoly volt s ezeknek mind­össze' 4. 64 százaléka halt inieg, holott az élelmezési nehézségek Németország­ban összehascnb'thatatlanul nehezeb­bek voltak, mint az ente-itenil. Eíg­kisebb ha álozási arányszáma a belga hadifoglyoknak voM: 2 18 százalék. január 22-iki körlevelét a szerb köre­tekhez, melyben a min szterelnök fél­évvel a korfui paktum megkötése után akceptálja a Monarchia fentartá­sát kívánó angol-amerikai á'láspontot és csak Bosznia és Hercegovina szá­mára követeli az önrendelkezési jogot abban a kérdésben, ho?y a Monarchia, hoz akarnak-e tovább is tartozni vagy Szerbiához csatlakozni- Ujabb adalék, hogy Pasicsnak alapjában véve soha­sem kellettek sem a horvátok, sem a szlovének. De ez a röpirat mementó is akar lenni a horvátok számára, hogy nekik Boszn ában semmi köve­telésük sincsen. A röpirat tehát a szerb-horvát hatalmi kérdések elhatá­rolását is célozza. A délszláv választási mozgalmak egyre szélesebb arányokat öltve halad­nak a maguk utián. Ezer uj progra*nm és ember merül fel és merül el na­ponta. Mintha minden párt a további bomlás procedúrája felé sietne, az egyedüli radikális part kivételével. Az uj választási rend, mely a párttöredé­kek és kisebbségek háttérbe szorítá­sát célozza, hamarosan szövetkezésre foflja kenyszertteni a rokonpártokat, de teljes szövetkezésük, ami a radiká­lisok megibuktatásának egyetlen módjj volna, programmjuk sokfélesége miatt nem következhetik el. A választási szörnyű káoszból tehát már is kezd kibontakozni a radikális párt győ­zelme és ezzel a szerb hegemóniának u: formában való bztositása a dél­szláv államtan. Minél céltudatosabb és bátrabb lesz a horvát, a muzulmán és a szlovén nemzeti pártok küzdelme s minél több c'őrelátással és személy' lemondással tudják megvalósítani a nemzeti frontok kérdését, annál hatá­rozottabban fognak kibontakozni a választási káosz zűrzavarától a szerb hegemónia mel'ett a horvát, muzul­mán és szlovén nemzeti autonómiák kontúrjai is. bj. A délszláv történelem második fejezete Belgrád a szerb hegemoniát a szerb, horvát és szlovén földrajzi és jogi területek elkülönitésévél próbálja biztosítani KÜLPOLITIKA. Franciaország borzalmas hadikészülődése Franciaország a legközelebbi háborut nem emberrel, de technikai eszközökkel akarja megnyerni — Gáztámadás, mely kipusztítja a békés hátmögötti területek egész lakosságát — Repülő hadsereg Jankovics Volizár, a jelenlegi Pasics-1 kormány közlekedésügyi minisztere­tavaly, március 27-én a Balkán cimi. be'írüdi lapitan egy 'gen érdekes ve­zércikket irt a horvát kérdésről, melv cikkre már akkor felhiviuk a figyel­met. (Magyar Külpolitika 1922. 15. szám. ) Jankovics Pasics belső embere közé lartozik. többszörösen miniszter séget viselt és sokan benne látják Pasics utódját a radikális párt vezér­ségében. Jankovics em'itett ckke ki­fejti, hogy a horvát kérdés, mint a délszláv állam létproblémája egyre jotfban az előtérbe nyomul s a kérdés megoldása elöl nem lehet többé ki­térni. Szerinte háromféle megoldás képzelhető el. Ha a szerbek, horvá­tok és szlovének valóban egy nemze­tet képeznek, akkor a vidovdáni alkot­mány centralizmusát eré'yescn végre kell hajtani s az alkotmányt elismerni nem akaró ellenzéikct le kell törni. Ha a szerbek, horvátok éa szlovének nem képeznek egy nemzetet, hanem három nemzeti egyéniséget, tradíciót és men­talitást, de mégis Ogy államban akar­nak élne. akkor az alkotmány revízió­jának útjára ke'l lépni és az ui alkot­mányt a három nemzet közös egyet­értésével kell meghozni. Végül, ha bár­mely részről arra az állásponutra he­lyezkednének, bsjry a szerbek, horvá­tok és szovének nem egy nemzet s nem is akarnak egy ál'am'can élni akkor jöjjön az elválás. Annak idején kifejtettük, hogy e három megoldási módot Jankovics időrendi egymásutánban képzeli cl, azaz előbb megk'sér'endönek véli a vidorvdáni alkotmány fenntartását s csak. ha ez nem sikerülne, akkor ke­rül a sor a második megoldási módra. Rámulattunk, hegy ez a cikk jellemző a radikális mentalitásra, melynek nem a mai alkotmány épségben tartása a célja, sőt a mai délszláv államé sem, henem a szerb hegemónia biztosítása j a délszlávok felett. Pasics és Prot'cs igazi ellentcíe nem álban van, hogy az előbbinek a vido\dáni alkotmány kell, az utóbbinak meg nem kell. ha­nem abban, hogy Pas « még az első megoldással kísérletez k. Prot'cs vi­szont rájött, hogy ez a megoldás már nem vezet célra. Protics e'lcnzéki Zászlóbontásának szerb nemzeti szem­pontból való komolysága és' hazafias­sága abban van, hogy az ententegyőze­lem által teremtett halalmi helyzet bi­zonyos előnyeit idejében hajlandó fel­áldozni azért, hogy más e'önyöket még meg tudjon a szerbek számára men­teni. Protics programmja tul van a vidovdáni alkotmányon, de még1 innen marad Jankovics második megoldásán, ha programwját a szerb nemzet ideié­fc-en magáévá tenné, akkor a szerb hegemón'a számára még bizonyos kor­látoltabb centralizmus megmenthető volna. Minden jel arra val', hogy a válasz­tási kormány kinevezésével lezáródott a délszláv állam történetének első fe­jezete, melyben Belgrád a szerb hege­móniát a teljes centralizmussal akarta bztositani és megkezdődött az átme­net a második fejezethez, amelyben a szerb hegemóniát a szerb, a horvát és a szlovén földrajzi és joii területek elkü'önitésével próbálja Belgrád biz­tos tani. Magában az a tény, hogy n vidovdáni alkotmány desnerádója, Pribicsevics, ellenzékbe szorult, a hor­vátokkal való k egyezést hirdető Pro­tics viszont sokat engedett ellenzéki á'láspontjából, erre vall. A Davidovics. csal folyt tárgyalásoktól • súlyosan kompromittált Rádc*nak viszony'agos nyugalma is azt árulja cl, hogy nem vesztette el renu'nyét, hogy a váhis?­tások lezajlása után a szerb-horvát kiegyezés számára ujabb lehetőségek nyílnak meg1. Pas'cs első szavai in,: ­btzatása után a rad'kfi'U párikürben­protics'árws programmr. t hirdettek. Harc a. ing szlávizmus ellen, harc n szerbek, horvátok é. s szlovének e^yen- j lőségeérl, harc az állam egységéért! 1 A norval es a S'iovun i^rca neműn miniszterek kinevezése a horvát kir. . iclylartói székié egy po'itikailag ritakt jogász beültetése, a horvát köz­oktatásügy élére egy érdemes horvát pedagógusnak, Boszánacz Istvánnak odaállitása mind azt mutálják, hogy , i horvát kérdés irtézésében uj kurzus­sal próbálkozik Belgrád. Pasics természetesen nem fedi fel összes kártyáit, hiszen ő alkudozni ké­szül s az cselleges koncessziókat mi­nél szűkebb térre akarja szorítani, a horvátokat minél jobban meg akarja zsarolni és csonkítani. Egy homogén szerb kormány összeállításával egy­részt dokumentálni akarta, hogy Belgrád-lön a szerbek egyedül akar­nak uralkodni, másrészt, hogy Be1­Krád nem szorul rá semmiféle párt vagy nemzet támogatására, aki tehát alkalmazkodik Belgrádhoz, ae boldo­gulhat, aki ezt nem teszi, ám lássa tettének következményeit. A radikális párt választási kiáltványa a vidovdáni ilkotmány védelmét fiTdeti, folyamat­ban van a főispánok kinevezése az uj negyei beosztás szerint megenged', hogy külügyi félhivatalosa, a Tribuna, i szerb hivatalos nyelvi elrendeléséi, i szerb cimer, zászló és himnus-r álla­mivá emelését követelje stb., nehogy fárkj nagyzási hóbortba essék és azt képzelje, hogy az ő részlvétcle a szkupstina ülésein vagy távolmara­dása különösebb jelentőséggel birjon. Pasics egy politikai bizalmasa, Gjor­Ejievics Milán, éppen most látta jónak egy kis röpiratban közzétenni néhány C-rdekes okmányt a szerb kormány­körök felfogásáról, a délszláv kérdés megoldását illetőleg a világháború ilatt. Egyebek közi közli Pasics 1918 Franciaország görcsös !félele«mmel néz a németek esetleges feltámadása elé és az emberiesség és politikai be­látás semmi szavára iirm hallgatva, a nagy-eniente felbomlása árán is ki­erőszakolta, hogy ujabb német terü­leteket megszállhasson. Szüksége van elsősorban az ezeken a vidékeken levő nagv fémipari központok leköté­sére, másrészt azonban minél nagyobb német terület elfoglalására, hogy az esetleges kétségbeesett önvédelmi harcba kezdő németség minél mtsz­szebb legyen a francia határtól és háborúját saját terü etén vívja. A Rubrvidék erőszakos megszállása al­kalmával nagyon tanulságosnak tart­juk, hogy egy határozottan lVancia­barát amerikai lapból, Philadelphia legnagyobb napilapjából, a Public Ledgerből közöljül: Whgte Willinms­nak jellemző cikkét Fianciacr^zág borzalmas hadikészülödéjeiröl. A no­vember végén megiclent cikk most hihetetlenül aktuálissá vált: — Az 1918 november tl-iki fegy­verszünet óla a két legnagyobb világ­konferencia a párisi és wasfiingl oni megkísérelte, hogy a békét fenntartsa és egV jövő htáborttra különleges tör­vényeket és magállapodásokat létesit­sen. A versail! si és washingtoni szer­ződések kifeiezetten hangsúlyozzák, hogy egy ui háború nem fclyihalik le hasonló 'feltételek mellett, mint a ré«i. Ezek a szerződések eltiltják többek közt kifejezetten a mérges gázok elő­állítását és korlátozzák a hadi repülő >fép-k és u lövő eszközök ké-rzitését is. — Franciaországban e'é'g tömeg idősebb és fiatalabb férfi él. de maid­nem teljesen hiányzik a 30 és 35 o­közti férfi népesség. A nagy háború vífcsztOséglis. tája kellőleg megvitógitia cnru-k okát. Franciaország folytono­san ezen veszteséglislákat tart­ván szeme előtt minden szerződés, megegyezés és jóvátételi határozat gunyjára újfajta háborúra határozta el magát. Nem ugy akarja az ui há­borút végigküzdeni, mint az utolsót, főképp emberi erőre támaszkodva a harcvonalban. Feltétlenül legelső most hadserege Európában, de nem szán­dékszik jelenlegi állományában esv napnál is tovább fenntartani. mint ahogy szükséges. Katonai emberszük­szüLséatetét abban a mértékben akaria csökkenteni, ahoau ui feai/verét töké­letesítette. Franciaország jól tudja, hogy pár éven belül egyes ellenségei nagyobb emberanyagot mutathatnak fel. ezért fogyó népességi számát te­kintetbe véve, nem akar katonai em­berállománivára számítani, thogv a háborút megnyerje. — Az utolsó háború teljes bizony­sága volt a szellem erejének az anvac fe'ett, mihelyt a mozgó harc rövid időszaka elmúlt és a rUvészárok-há­boru kezdődött. Ettől kezdve a háború az ellenséges vezérkarok közti pár­bajjá vált. De ez a vezetés mégis csak főképp emberi erővel dolgozott; a re­pülőgépek, tankok és a gáz csak má­sodsorban jöttek tekint. 'tbe. Francia, ország u legközelebbi háborút ezen eddig másodsorban álló tényezők lényegesen megerősített hatalmával "karja megnyerni, emberanyagát pe­dig az eljövendő boldog békére tar­togatja. Ezzel a kérdéssel pedig nem­csak a francia hadi akadémia foglal­kozik, hanem ez uralkodik Francia­i: rszá<g csész élete felett, ahol csak a köztársaság jövőjével foglalkoznak. A -ormány minden szerve azzal a nagy kérdéssel 'foglalkozik: Hogy leheljük az uj háborút "Iván rettenetessé, heg-v több ne kö­vetkezhessek utána?

Next

/
Thumbnails
Contents