Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 22. szám - A jóvátételi bizottság döntése - Jóvátétel és produktív biztosítékok

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 22. szám Ára 50 korona Vasárnap, június 3. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesrtö.ég: Rökk SziKrd-u. 31. 62-29 Kiadóhivatal:Budapest, Jówef-körui 5. UI.J6z»ef43. F«lel4» tzerkc»itS: RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: Egész évre 2400 kor. Fél évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Külföldre kétszeres ir r-jii.u ~:kk«.ink i A jóvátételi bizottság döntése — VARANNAJ AURÉL : Jóvátétel és woduktiv biztosítékok - bj : I sierb-horvát tárgyalások - A lengyel kormánVvalság — Scotus Viator a Felvidéken — Keleti problémák -» Az Erdélyi Nemzeti Part kormányTsjutásának lehetősége — Szociális mozgalmak — Bolgár törvényjavaslat a komjnunisták birtokainak elkobzásáról — A bépeziJvetség információs osztályának működése — Közgazdaság Í A délszláv államadósságok — Hirek A jóvátételi bizottság döntése Bethlen István gróí utjának nagy jelentősége — Komolyan értékelhető szimpátia mindenütt Magyarország iránt — A kisantant szerepét tulbecdülik — Nincs ok feltenni, hogy Franciaország a békeszerződésen túlmenő követeléseket támasszon ezen hogy A jóvátételi bizottság döntésével, illetve Bethlen István gróf miniszterelnök. Kállay Tibor pénzügyminiszter é? Khu>»n-Héderváry Sándor gróf külföldi utazásával kapcsolatosan számos, a valóságnak nem egészen megfejelő, kommentár kelt szárnyra. E híresztelésekkel szemben az" utazás jelentőségéről, olvan helyről, melynek alkalma volt a kérdést alaposan megismerni, a következő felvilágosítást kapruk: Az antantállamokban a (közfelfogás általában inkább kedvezett a magyar ügynek és a komoly közgazdasági, sőt politikai körök is nagyobb szimpátiával fogadták a magyar államférfiakat, mint azt az eddigi tapasztaltak után várni lehetett volna. A külföld e megváltozott mentalitásának köszönhető rlsö sorban Bethlen utjának fő eredménye: a jóvátételi bizottság határozottan elismerte, hogy .Magyarország talpraállásának elengedhetetlen feltételé a külföldi kölcsön. Sajnos, a jóvátételi bizottság túlmenően kimondotta azt is, bármely külföldön fölveendő kölcsön bizonyos meghatározott része reparációs célra lesz fordítandó s ha az első, u. n. kiskölcsönre vonatkozóan hajlandó is a bizottság ezt a feltételt felfüggeszteni, a döntésnek betű szerint való értelmezése, illetve végrehajtása esetén külföldi kölcsön nyerésére aligha gondolhatnánk. A pesszmvisrti. kusnak látszó helyzetet azonban kedvezőbb világításban látjuk, ha a jóvátételi bizottság határozata létrejöttének körülményeit boncolgatjuk. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a magyar kérdésben két ellentétes és egymástól élesen megkülönböztethető felfogás ütközött össze s az a félre nem ismerhető jóakarat, mely a leszavazott olasz-angol javaslatban irántunk megnyilvánult, kétségtelenül irányító hatással lesz a jövő eseményeinek kialakulására is. De tovább menve, még a franciák állásfoglalásából sem szükséges a kelleténél tragikusabb következtetéseket levonnunk. Franciaország Németországgaj ma is élethalál harcban van, melynek fázisait minden egyebet háttérbe szorító érdeklődéssel figyeli sajtó és közönség egyaránt. Azonkívül következetesen kitartanak amellett a szerep mellett, hogy ezidöszerint ők a legfőbb irányítói az európai szárazföldi politikának. Franciaország tehát nem. csak minden felmerülő problémát a német kérdés szemszögén keresztül tekint és vizsgál, de bizonyos fokig presztízs kérdésnek is tekintette, hogy a jóvátételi bizottság ülésén a szövetkezett angol-olasz front ellen a maga tervét juttassa érvényre. A jóvátételi bizottság döntésében mégis s ez nagyon fontos, nem a francia közgazdasági körök, hanem tisztán csak a francia politikusok szellemének megnyilatkozását kell látnunk. A franciáknak is van annyi magukhoz való eszük, bogy tudják, miképp esetleges jóvátétel hamarább követelhető olyan országtól, amelyiknek sikerül külföldi segítséggel talpraáuania, tudják azt is, hogy idegem, töke a kikötések szigorú betartása esetén aligha vállalkozik a segítő munkára, ha tehát a józan meggondolás ellenére mégis ellent mondottak az olasz-angol javaslatnak, tették ezt attól való félelmükben, hogy a kérelem teljesítését bár minő ürügygyei vagy formában a né met ügyben használhatnák föl precedensül. Magyarázza a francia állásfoglalást az a tény is, hogy amiry mértékben eltávolodik Franciaország politikája a többi antantállamok politikájától, a dolog természeténél fogva annál szorosabbá válik az a kötelék, mely Franciaországot kis csatlósaihoz, a kisantant államaihoz füzi. Franciaország ezeknek a kis államoknak politikai jelentőségét határozottan túlértékeli, viszont azonban nálunk is meglehetősen téves fogalmak vannak nrról, mí volt a kisantant államok szerepe a jóvátételi bizottság döntésében. A közfelfogás nálunk a csehekben, illetve a mindenütt ott levő és rendkívül agilis Benesben látja minden rossznak kutforrását. Holott Benes. Bethlen útját, kivált eleinte, inkább a jóindulet egy nemével látszott kisérni, — igaz, bogy a csehek a jóvátétel kérdéében nem érdekelt felek, — s csak később, falán éppen Bethlen személves sikereinek láttára, ment át azok táborába, akik intrikáltak a magyar kérelem ellen. Akik ellenben a Iegintranzigensebb és a legvehemensebb módon igyekeztek elgáncsolni a magyar törekvéseket, azok elsősorban a románok voltak, — lehet attól való félelmükben, hogy a magyar jóvátételi része.•edéstöl való elesés esetén külföldi adósságaik kifizetésére kerülhet a sor — másodsorban pedig a szerbek. A kisantant politikusaiban meg volt tfhat a jószándék, hogy követ hengergessenek az utazó magyar miniszterek lába elé, de túlbecsülése lenne befolyásuknak és hatalmi kapacitásuknak, ha azt hinnők, hogy ennek az aknamunkának együttes ereje is elegendő lett volna arra, hogy a nagyantant kormányait megszabott utjukhól eltéríthesse. A kisantant államainak, ugy látszik, nem volt szerepük a jóvátételi bizottság határozatának megszövegezésében, ellenben sikerül könyvelhetik el. hogy közvetett uton meg tudták hiúsítani a komproniissrumterveket és provokálták a jóvátételi bizottság ismert 'döntését. Az a hir is téves, mintha a kisantant •valamely tagjának aktiv szerepe lett volna a szavazásnál. Amikor a jóvátételi bizottság Magyarországot érdeklő Ügyekben dönt, a bizottság négy tagjának van szavazati joga. És pedig egy-egy szavazata van Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak és egy szavazata van az u. n. kis államoknak (Csehország. Románia. Szerbia, Görögország, Lengyelország) együttesen. Ezek a kisállamok váltakozó sorrendben küldik képviselőjüket a bizottságba s a jelen esetben a lengyel Mrozovski volt a szavazó megbízott. A kisantant befolyását és a hatalmút a jövőt illetően sem szabad túlértékelnünk. A kisantant eleinte elméilétben nem kevesebbet óhajtott \olna,| mint hogy a magyar kormány Buka-; resten, Belgrádon, illetve' Prágán ke-' resztül, majdnem mondhatnók az 6 előzetes hozzájárulásával forduljon'1 kölcsönért a nyugati hatalmakhoz.; Mikor látta, hogy ezzel a szándékával kudarcot vallott, fordított egyet a köpönyegen s a nem lankadó sajtópro^ pagandája most azt a gondolatot pro* bálja a köztudatba bcleszuggerálni. hogy tisztára a kisantant jóindulatától" és kegyéfői függ, vájjon a Magyarom szág részére engedélyezendő kölcsönt mennyiben és mily mértékben fogják mentesíteni a jóvátételre való törlesz-: tés kötelezettsége alól. Ez a felfogás tendenciózus, bár ter-' mészetesen a kisantantnak is van befolyása a kérdés megoldására. Külön-' ben készséggel hajlandók vagyunk < RiTa, hogy a kisantant bármelyik államával jó szomszédságot biztosító megegyezéseket létesítsünk, viszont bátran építünk arra a jóindulatra is, amely irántunk ma — helyzetünknek, ismételt szigorú, de objektív megvizs-1 gálása után — a nyugati hatalmak or- i szágaiban megnyilvánul és lassan ter*1 jedöben van. Ez a jóakarat kétségtelenül intenzi-l vtbb és cselekvésre hajlamosabb An-' gliában és Olaszországban, mint Fran-' ciaországban, de viszont Franciaországtól, — mely politikájának gerincéül éppen a békeszerződések szigorú végrehajtását vallja — szintén m'ncí, okunk és jogunk feltételezni, hogy ue*\ lünk szemben szándékában volna m békeszerződésen túlmenő politikai éé közgazdasági követeléseket támasztani ilyenek támasztására a kisantant béri melyik államát felhatalmazni, vagt/' őket az efajta követelésekben bdrmi~\ képp támogatni. ^><><><y>C<><><><^><><><>^ Jóvátétel és produktív biztosítékok Irta: VARANNAI AURÉL Poincaré április eísó hetében a francia kamarában nyilatkozott a Rubrkérdésröi. A francia kormáov álláspontját ez az áprilisi nyilatkozat határozta me2' 1. Franciaország leimtartia azt a jóvátételi igénut, amelyet Poincaré a mult év decemberében a londoni konferencia elé terjesztett; 2. a francia csapafeí,- a Ruhr-mcdencében maradnak mindaddig, mig Németország ióvátéfeli kötelezettségének eleget nem tesz. Cuno legutóbbi ajánlata ezekután csak ugv lehetett volna helyénvaló, ha Anglia támogatására számíthatott volna. Az anol válasziwzék szövés* azonban semmi jelét sem mutatta Anglia támogatásának és a német kancellár ilyenformán megismételte elödjenele, Simonsnai 1921. évi sikertelen londoni útját. GUBÓ tegnap még abban bizott. hofir Angliában szimpátiára fog találni. Anglia támogatása, az angol támoga. tásba vetett remény szilárdította nieS a német kancellár helyzetét a baloldali' Dártokkal szemben. Az ancol válasziegvzék most s:é(oszfaífa ezt a hitet és Cuno helyzete kifelé és befelé egy. aránt válságossá vált. A német kancellár nem vette tudomásul Poincaré áprilisi nyilatkozatát és ez végzetes diplomáciai ballépésnek bironvult. Holnarj talán Currot fel foeia váltani esv-olyan kormány, amelynek Canossáiát a Cuno. féle jóvátételi terv váltotta ki és amelynek helyzetét mórtéktelenül súlyosabbá, fogja tenni a legutóbbi jeflvzákváltás