Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 18. szám - A délszláv válság - Uj jóvátételi konferencia előtt?

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 18. szám Úrm 50 korona Vasárnap, május 6. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Srerkesrtöség: Rökk SziUrd-a. 31. Tel. Jón. 62-29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körűt 3. Tel. József 43. P«lel«e ntrkatxUi RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: Egész évre 2400 kor. P<1 évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Külföldre kétszeres át Főhh cikkeink s bi: A délssliv válság — Varannal Aurél: Uj jóvátételi konferencia előtt' — Levél Kínából (Tárca) — A Szedlacsek-affór — A Balkánállamok ren­djeié Áog Tivadar: A dunai államkonfőderáció eszmetörténete IV. — Szociális mozgalom — Leo Donici: Az orosz forradalom — Lettország és Esz­toaia hadereje"— Közgazdaság: bj.: Délszláv külkereskedelmi kérdések — Hirek. <^<X><>0<X>CKXK><><X><>00<><><XK><>^ X A délszláv válság Előrelátható volt a délszláv válság hosszas elhúzódása, hiszen nem egy­szerű kornaánv, vagv parlamenti vál­ságról van szó, hanem a délszláv állam válságáról. Ezt a jelemen az SHS ki­rályságban tartózkodó Seton-VYatson is megállapítja az Obzor április 27-iki számában megjelent vezércikkében. Scotus Via tornak igen nagy része van abban, hogy a nyugati közvélemény n délszláv egységnek nitgnyeretett és felelőssége, tudatában nem tud mást csinálni, mint a szerbeket és a horvá­tokat egyaránt engedékenységre inteni. A szerbek tegyenek le a centralizmus­ról, Rádics menjen cl Belgrádba és szent lesz a béke. Kevés nem délszláv ember van, aki a délszláv ügyekben való jártassá;,' tekintetében versenyez­hetne Scolus Viatorral, de minden tu­dása mellett sem tudott az angol publi­cista a délszláv probléma mélyére hat­ni: még mindig nem látja Róma és Ilyzanc kultúrájának összebékithetet­lenségét, mé<? mindig nem vesz tudo­mást ezerháromszáz év külön állami és nemzeti történetéről, még mindig nem látja, hogy a délszláv egység fan­tom, mellvei politikai szélhámosok és naivak félrevezették a világot. A SZCT­bek sohasem hittek a délszláv egvség­tx»n, a horvát nemzet zöme is mindig elutasította magától a délszláv eszmét, melyben csak az intelligencia egv része hitt, négv évi közös állami lét sóiba kiábrándította belőle azokat a horvát politikusokat és publicistákat, akik legjöbbet te.ttck ez egységért: Trumbics. Korosec. Bauer és Jeglics érdekek, Surmin, Sorkovics, Kuskovícs stb., de Seton-Watson még hisz a dél­szláv egységben. Nem lájja, hoev a probléma már nem az, hegy van-e, vagy nincs-e egységes délszláv nemzet, hanem az, hogy a három délszláv nem­zet akar-e, tud-e állami rezonból egviitt maradni. Pasics épen ugv a három nemzet álláspontján áll. mint Rádics, a különbség közöttük csak az. hogy. Pasics a horvátokat és szlovéneket i észben, vagy egész.ben szerb hegemó­nia ajatt akaria tartani, mig Rádics paritást követel. Pasicsnak szokása a válságokat a végletekig húzni, mindenféle kombiná­ciókat végig kipróbálni és mikor sike­rült minuent összekevernie. mikor már mindenki beleunt a dolosba. akkor megalakul az ui Pasics-kortrtánv. Hó»v milyen programmal, az igazán rruUé­Ves. hiszen akármilven proCTammot hoz is, nem veszi túlságosan komohan. A fontos Pasicsnak és híveinek uralma. Rádiós vukomerccí beszéde ar ud­varban valóságos pánikot okozott. A Raguzába Buccarin át utazó délszláv és román királvnék Sziszeknél letértek a fővonalról, csak hoav Zágrábot elke­rüljék, vagv amint a Balkán megírta, jie zavarják a humánus körtársMágot. A királv óhajtása az. volt, hopv a zá­grábi Veszedelem ellen fosianak össze a szerb pártok: a radikálisok, demokra­ták és a földművesek. Ennek a koalí­ciónak gyenge többsége volna a szkup­stinában, de számíthatna a németek és a dzsemijet támogatására is. A radiká­lisok nagy részének nem konveniál a demokratákkal vaJó koalíció. Szerbiá­ban a demokraták egyetlen komoly vetélytársaik, velük leszámolni szeret­nének és nem az állami hatalmat meg­osztani. Pasics teljesen együtt érez pártja e részével, de látva a királv óhajtását, nem tért ki a megbízatás elől. csak épen arra vette rá, b.o"v ki­fejezetten egy munkakormánv megala­kításával bízza meg. Ez azt teszi, hogy az uj koalíciós kormány bizonyos par­lamenti munka elintézésére neveztetik ki és. mikor ezt elvégezte, lemond. A lemondás után egy választó kormány alapul, melyet Pasics ismét kizárólag a radikális pártból akar összeállítani, hogv ez a demokratákat végleg meg­semmisítse. Természetsen a demokraták elégge ismerik arra P-asicsot, hogy tisztában legyenek terveivel. Davidovics is, Pri bicsevics is ismeteltén bejutottak a ki rályhoz és kétszer is rákényszeritették Pasicsot mandátuma visszaadására. Közben sikerült nekik a földműves párttal szűkebb szövetséget kötniök Mindazonáltal harmadszor is Pasics kapott megbízatást és ekkor a demok­raták pontokban ftxirozva közölték vele feltételeiket, melvek teljesítése ese­tén belépnek kormányába. E feltété lek: 1. rövid munkaDrogvaru, melynek elvégzése után kiíratnak a választások 2. a választásokat ugvanez a kormány vezeti, 3. az eltávolított demokrata tisztviselők visszahelvezendők, 4. a vá laszlási terrorban résztvett tisztviselők megbüntetendők, 5. a szkupstina el nöke demokrata legyen, 6. a kormánv ban hét tárcát kapnak a demokraták köztük a belügyit, 7. újra szervezendő a miniszteralelnöki állás, melyre demo krata nevezendő ki. — Ezek a feltét lek teljességgel nem vesznek tudomást a radikális és a demokrata párt erő viszonyaiban beállott eltolódásról 1109 —52) és in integrum restitnti6t leöve felnek a választások előtti állapotot* szerint. A kormánv már egyszer tizenkét sza vazaltal négy ellenében Kimondta hogv ellene van a demokrnt6kk.il való koalíciónak, a radikális párt rnet; ki mondta, IIORV koaBcjós alapon esni ínunkakornlánv nlakulhat és hogy a demokraták legfeljebb öt tárcát kap­hatnak, dr semmi eselre sem a belügyit é> a pénzügyit, igv Pasics e demokrata kövctelé-sekel a leííhatározott.'ibban visz­szautasitotta és a királynak 'íjra visz­szaadta megbízat isát. A királv erre a demokrata párt el­nökét. Davido'.ics Liubát bizía meg demokrata program, szerint egv koa­líciós munka- és vájasztókormánv ala­kításával. Előre volt látható, hogv a ladikálisok nem fognak abba bele­menni demokrata elnöklet alatt, amit nem fogadtak el Pasics miniszterel­nöksége alatt. Davidovics azonnal meg is kapta tőlük a kosarat, de mandátu­mát nem adta rögtön vissza a király­nak. A demokrata pártban felmerült a terv, hogv a királytól Davidovics egy kisebbségi demokrata, földműves, szo­cialista kormánv alakítására kérjen mandátumot. Ez a kormány bizonyos népszerű javaslatokkal (hivatalnok-, rokkanttörvénv) lépett volna a szkup­stina elé abban bizván, hogv e javas­latok elbuktatását nem fogja megkoc­káztatni a radikális párt. E javaslatok elintézése után, vagy ha a radikálisok megakadályoznák, a letárgyalásukat, azonnal a kormánv uj választásokat irt volna ki s miután a három párt mostani választásokon együttvéve negyvenezerrel több szavazatot kapott, mint a radikálisok, ámbár mandátu­maik aránya 65.108, biztosra veszik, hogv a kormányhatalom birtokában többségre tennének szert. Davidovics, ugy látszik, azt a benyo­mást nyerte, hogv az udvar egyelőre idegenkedik ettől a tervtől, ezért végül is visszaadta a királvnak mandátumát. A Davidovics-féle kísérlet meghiúsu­lása után három lehetőség kínálkozott. Az egyik a demokrata, földműves, szo­cialista koalíció volt. Eleve, valószínűt­lennek látszott azonban, hogv a király addig kisebbségi kormányt nevezzen sokba a vidovdáni alkotmány védel­mének jelszavával a blokk ellen, vagy megegyezés esetén a revidiált alkot­mány számára a blokkal szövetkezve keresve többséget. A harmadik kom­binációt Pribicsevics, a Národna üb­rána, az orjunások és más felelőtlen elemek propagálják. Ez egy párton­kívüli politikusokból, katonákból és hivatalnokokból álló kormány Szle­pánovics tábornok elnöklete alatt, mely először a szkupstinával pró­bálna dolgozni és ha ez néni menne, akkor nélküle kormányozna és hosz­szabb ideig preparálná az országot az uj választásra az ismert pribicsevi­csiánus eszközökkel. Aligha hihető, hogy a korona, végső szükség esetét kivéve, ilyen megoldáshoz nyúlna. Ebben a helyzetben határozta el magát a király a homogén radikális kormány kinevezésére, ami még min­dig a legparlamentárisabb megoldás és ami a megegyezés kilátásait a legke­vésbbé rontja meg. A Revue des deux Mondesban Pinon René a politikai szabadiskola tanára hosszabb cikkben foglalkozik a dél­szláv helyzettel. Figyelmezteti a szer­beket, hogy a délszláv-államot nem egyedül a szerb fegyverek hozták létre, hanem az ántánt győzelme és a többi délszlávok akarata is. Nincs te­hát joguk . centralista rendszerüket egyszerűen rákényszeríteni a horvá­ki, amíg van remény egy relatív több- ,okra és szlovénekre. Ez olyas valamit ségi kormánv alakulősához. Ez volna ' árul el, mintha az ántánt szükség a homogén radikális kormány, mely a németek és a dzsemijet támogatása mellett Rúdicsék távollétében többség­gel bir a szkupslinában (244 mandá­tum közül 131). A radikális kormány bizonyos sürgős (budget) és népjóléti törvények meghozása után uj válasz­tójogot hozna és párhuzamosan tár­gyalásokat folytatna a revizionista blokkal. E tárgyalások eredménye sze­esetén beavatkozásra is hajlandó volna a délszláv beloiszályba. Akik a délszláv állam fenmaradasát akarják, feszítsék meg most minden erejüket. Mert az állami krizis már tagádhatát. lanul beállott; akik nem akarják, vár­janak nyugodtan: a délszláo történe­lem Jankovies-féle másadik knrszakn itt van és ellenállhatatlan erővel fejlő­dik a harmadik korszcil; felé, amikor a rint menne aztán belq a választá- < délszláv nemzetek szétmennek. bj. CK>000<x><><x><>0<><>0000000 vUj jóvátételi Konferencia előtt? Irta i Vara Louclvcur londoni utja és Sir W. Joynson Hicks angol miniszter, Cur­son és Guy franciabarát nyilatkozatai még nem oldották meg a német repa­ráció és a Ruhr-mcgszállás problémá­ját, de a három hónapos megszállás perspektívája mintha megtisztult volna, mintha határozottabbá vált volna. Nem tudjuk, vájjon valóra fognnk-e válni azok a hitek, amelyek Párisbuji ujabb jóvátételi konferencia összehívásáról keringenek, de ugy Játjuk, mintha Loucheur utja nyomán Angliában újból felülkerekedett volna az az irányzat, amely tisztán látja, hogy a jóvátétel kérdéséi csakis Anglia és Franciaország cgi/ütt, — de nem egymással szemben oldhatja meg. Mint Lloyd George, ez a cinikus kal­már, aki ma az angol rarlatmuHben, népgviilésben cs a Hearst sajtéban vagdalkozik az ellen a politika ellen, amehet ő maga kezdeményezett és •) E cikk politikai felfogásában eltér lapunk irányától. Mégis közöltük c soro­kat, részben, inert teret óbajlunk adni a k-gellentétesebb véleménynyilvánításoknak, részben, mart a szerző mondanivalóját tartalmas 6s érdekes okfejtéssel tá­masztja alá. nuai Aurél* ugyanazokkal a fegyverekkel akarja talpraállitani Európát, amelyekkel rombndöntötte, Bonar Law is akkor fog politikája revideálásához. mfl;or a Rubr megszállás és az általano* európai káosz mái megsemmisüléssel fenyegeti az angol terveket Loucheur utazását és a Poincaré­•laspar találkozást tehát valóban ugy kell tekintenünk, mint egy ujnbb jó­vátételi konferencia előkészítését, amely talán mintegy befejezésül fog szolgálni a januárban eredménytelenül szétszéledt párisi konrereneiáhoi. Ez a befej?z<és azonban forduhríot jelent­het Anglia politikájában és fordulatot jelenthet Németország helyzetében is. A Cuno-korm ;tiv, :nnely egy vélt angol-francia ellentéten épült fel és eTc'södött meg, válságos helyzetbe ke­rül, ha az uj konferencián a szövetsé­gesek áthidalják a Bradbury-féle és a francj.t ijóvitételi tervezet közötti el­lentétet, amely a párisi konferencia­megszakítására vezetett. Cuno politi? kája uem látszik észrevenni azt a ve­szélyt, amely a közeljövőb?n fenyegeti és ha Roscnberg legutóbbi beszédét olvassuk, 6kuon« sorsára kell vissza-

Next

/
Thumbnails
Contents