Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. par-ában

A VALÓSÁGBIZONYITÁS SZIGORÍTOTT ELŐFELTÉTELEI 69 lőtt helyzete a törvényhozó akarata ellen súlyosítva lenne. (Angyal Pál: „A becsület védelméről szóló 1914:XLI. tc." kézikönyve I. k. 9v). old.) Ha a tényállítás valóban olyan természetű volna, hogy már a jogcím igazolásával át kellene menni a valóságbizonyítás területére, ezzel nem a vádlott, hanem a sértett helyzete volna súlyosítva, mert a sértő tényállításnak — előleges — bár részleges bizonyítása is nem a vádlott, hanem a sértett becsületének ártó tények kiteregetésével járna. II. A Bv. a közérdek vagy a jogos magánérdek .,megóvásának és előmozdításának" céljához (a Btk. 263. § 5. pontjában a jelzett érdekeknek e kétirányú szolgálata van felsorolva) szükségesnek találta még azok „védelmét" is felvenni, de csak a 13. § 1. pontjában, ellenben a 14. §-ban kihagyta az „előmozdítás" és „megóvás" célját és csak a „védelemre" irányuló célt tartotta fenn. Ebből arra kell következtetni, hogy a Bv. 14. §-ának ez a feltétele szűkebbkörű bizonyítási szabadságot kívánt adni a vádlottnak, mint amilyennel a Bv. 13. § 1. p. esetében élhet. E magyarázat helyessége mellett szól az, hogy a Bv. 13. § 1. pontjában foglalt jogcímnél a törvényjavaslat indokolása szerint azért volt szükséges a jelzett érdekek három irányú (előmozdítás, megóvás, védelem) szolgálatának célját előírni, hogy ,,szélesebbkörű bizonyítási szabadságot biztosítson a vádlottnak." (Ig. Jav. Tára XIV. évf. 803. old. 2. p. 2. bek.) Ha tehát a vádlott csak előmozdításra vagy megóvásra irányuló célzatot tud igazolni, még a többi feltétel fennforgása esetében sem szerezheti meg a Bv. 14. §-ban foglalt jogcímet, de nem térhet át a Bv. 13. §-ban írt jogcímekre sem, (hol az 1. pontban a jelzett érdekeknek akár előmozdításra, akár megóvásra irányuló célja már bizonyítási jogcímet adna), mert az áttérést kizárja a támadó nyilatkozatnak tartalma, mely csak a Bv. 1A. § alkalmazását engedi meg. Azt a határvonalat, ami az „előmozdítás", a „megóvás" és „védelem" egymást nem fedő fogalmai között van, a bírói gyakorlat van hivatva megvonni. III. A magánindítványra üldözendő bűncselekményt tartalmazó tényállítás esetében a Bv. 14. §-a csak akkor alkalmazható, ha a magánindítványra jogosult nem tett indítványt, vagy azt visszavonta és a vádlott erről a bűncselekmény elkövetésekor tudomással bírt. Heller Erik nézete szerint: „ha az indítványra jogosult egyáltalában nem tett indítványt, az eset feltétlenül baáll." Tehát akár tudott a vádlott erről, akár nem. „Ha azonban a jogosult indítványt tett, de visszavonta, a bíróság csak akkor tekintheti az esetet beállottnak, ha a vádló (esetleg a sértett, Bp. 50. §) bizonyítja, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése idejében a visszavonásról tudott." E magyarázat szerint ha a magánindítványra jogosult egyáltalában nem tett indítványt, nem kellék az, hogy a vádlott erről tudomással bírjon, mert a törvény szövegében előforduló „erről" szó csak a közvetlenül megelőző arra az esetre mutat vissza, amelyben a jogo-