Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Előjegyzett jelzálogjog igazolása a magánjogi igényt polgári perútra utasító, bűnösséget megállapító ítélet esetében

ELŐJEGYZETT JELZÁLOGJOG IGAZOLÁSA 495 második bekezdéséből, amely szerint a végrehajtató a biztosítási végrehajtás elrendelésétől számított 30 nap alatt vagy polgári pert indítani vagy büntetőfeljelentést tenni köteles, az következnék, hogy ha a végrehajtató a 30 napi határidőben a büntetőfeljelentést megtette, ezzel az igazolási kötelezettségének eleget tett és az előjegyzett jelzálogjog semmiféle további igazolásra nem szorul. Nézetünk szerint azonban ez a következtetés nem volna helyes. A büntető feljelentés megtételével ugyanis az előjegyzés csak ideiglenesen van igazolva s ha utóbb a büntetőeljárásban a végrehajtató magánfél polgári perre utasíttatik, ugyanoda jutunk, mintha a Bp. 493. §-a alapján elrendelt biztosítási végrehajtással kapcsolatos jelzálogjogelőjegyzés igazolásáról volna szó. Véleményünk szerint tehát az igazolás hatályának fenntartása érdekében a magánfélnek ebben az esetben is a perreutasító jogerős büntetőbírósági határozat közlésétől számított 15 nap alatt a polgári pert meg kell indítani. A fentiekből következik, hogy ha a végrehajtató a pert 15 nap alatt nem indítja meg, az előjegyzett jelzálogjog a végrehajtást szenvedő kérésére (tehát nem hivatalból) a Trts. 99. §-a alapján töröltetik. Tudni kell azonban, hogy a 45. számú TÜH. szerint a törlés nem foghat helyt abban az esetben, ha a végrehajtató az igazolási pert a 15 napi határidő eltelte után indította ugyan, de még az előtt, hogy a végrehajtást szenvedő a törlést kérte volna. Hasonló jogszabály van a Vht. 235. §-ának harmadik bekezdésében azzal a különbséggel, hogy a perindításra megszabott határidő elmulasztása még akkor is az előjegyzett jelzálogjog törlését vonja maga után, ha a végrehajtató a pert a végrehajtást szenvedő törlési kérvényének benyújtása előtt tette folyamatba. További kérdés, hogy az előjegyzés fenntartása végett van-e szükség perfeljegyzésre. Erészben utalunk egy kúriai határozatra, amely szerint „az előjegyzés fenntartása végett a per feljegyzése nem szükséges, elegendő lévén, ha felperes a pernek folyamatban létét annakidejében, ha az előjegyzés kitörlése kéretik, kimutatja" (7247/1883. sz. h., Huf telekkönyv 231. lap). Helyesnek tartjuk azonban a telekkönyvi hatóság tájékoztatása végett a kereset felzetpéldányának a bemutatását, annál is inkább, mert a perfeljegyzésre az alábbiak szerint más szempontból amúgyis szükség van. (V. ö. Tatics, Telekkönyv, 258. lap.) Kérdés, hogy egyéb szempontból, nevezetesen a Grosschmid-féle értelemben vett peróvó hatás szempontjából van-e szükség az igazolási per telekkönyvi feljegyzésére? Peróvó hatás alatt — mint tudjuk — azt kell érteni, hogy az igazolási perben hozott ítélet jogereje kihat a végrehajtást szenvedő esetleges jogutódára is, aki a jelzálogtárgyat az igazolási per folyamata alatt megszerzi és aki ennek következtében nemcsupán az előjegyzés igazolását, de a végrehajtás lefolytatását is tűrni köteles. A kérdés vitás. A gyakorlat azt tartja, hogy a perfeljegyzésnek rendszerint nincs is helye. Az ideiglenes Törvénykezési Szabályok 158. §-a, amely az igazolási per feljegyzését kötelezően előírta, desuetudo folytán hatályát vesztette. Sárffy azzal érvel, hogy „aki az előjegyzést szenvedettől jogot szerzett, annak mindig számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy ezzel szem-