Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

A JOGÉLET ESEMÉNYEI 47 nem ad megnyugtató eredményt. Kiindulópontjában feltétlenül helyes a Moórféle tan, amely szerint a felosztás alapja csak a cselekvőség alanya, azonban ez nagyon sok jogviszonyt nem old meg, amennyiben a közjognak az államszervek által kifejtett cselekvések körén túl is jelentős érvényesülési tere van: így a közigazgatás területén azok a vonatkozások, amelyekben hatóságokkal karöltve magánegyének is tevékenykednek, akiknek jogi helyzetére rányomódik a közjog bélyege. Nem volna szerencsés ezeket a viszonyokat mintegy kettéhasítani sem úgy, hogy a jogviszony egyszerre köz- és magánjogi is legyen; ezzel szemben az természetesen előfordulhat, hogy különálló köz- és magánjogi viszonyok összekapcsolódnak. Különösen érdekes ebből a szempontból a per jogok helyzete: a per maga közjogi jellegű, annak ellenére, hogy tárgya esetleg magánjog. A magánjogi kódex szerkesztése is közjogi feladat, bár a kódex tartalma magánjogi szabályok összessége. Kétségtelenül közjog maga az államhatalom gyakorlása az államszervek bármily irányú működése alakjában, minden körülményre való tekintet nélkül. De közjogi jellegű az államszervi működés akkor is, amikor azzal az egyén ténykedése kapcsolatos: ez a közigazgatási jogviszonyok tipikus esete, ilyenkor a közjog az államszervvel együttműködő egyénre is kiterjed. Az az ismertetőjel, amelynek alapján — az államszervi cselekvés önmagában közjoggá minősítő tényén kívül is — a közjogi jelleg kétségtelen határozottsággal megállapítható, az a jogi kényszer mozzanata: ahol az egyik fél — akár hatósági szerv, akár magánszemély — a másik felet egyoldalúan valaminek tervésére vagy elhagyására kötelezheti annak önkéntes hozzájárulása nélkül, ott közjogi viszonnyal állunk szemben. Ezen az alaki szemponton kívül tartalmi ismertetőjele a közjogi viszonyoknak, hogy a tartalmukat kitevő kötelezettségeket sem elengedni, sem módosítani nem lehet: az adózó a saját bőkezűségéből sem fizethet az évi adójára többet, mint a kivetés. Mindig szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a kényszert tartalmazó jogi rendelkezés nem jelentkezik minden esetben valami hivatalból, kibocsátott állami parancs alakjában: az ipartörvény közjogi rendelkezés alakjában meghatározza az ipargyakorlás feltételeit, amelyek esetében az illetékes iparhatóság szabályszerű eljárás után köteles az iparjogosítványt kiadni, — vagyis az iparűzés szándékára vonatkozó elhatározás az egyén magánügye, a jogosítvány megszerzése ius cogens jellegű közjogi eljárás, a jogosítvány gyakorlása viszont ismét magáncselekvőség. Különleges helyzetük van a discretionalis hatósági jogkör gyakorlásában kifejtett magatartásoknak: Itt a jogszabály nem szabályozza teljes részletességgel a kérdést, hanem a tényállási rész eldöntését a jogalkalmazóra bízza. Ez sem változtat azonban azon, hogy e discretionalis intézkedések esetén is érvényesül a közjog kényszer-jellegének tétele, csak az ily szabadabb mérlegelést biztosító törvényi rendelkezés tartalmi köre nincs teljes mértékben feltöltve. Megemlítést érdemelnek végül az ú. n. secundár jellegű közjogi viszonyok, amikor alakilag magánszemélyek állanak egymással szemben, úgy azonban, hogy cselekvéseiket az államnak kellene kifejtenie, azonban az állam célszerűségi okokból a háttérben marad: így pl. a kéményseprő valójában magániparos, de functiójában a magánosokkal szemben a tűzrendészeti közigazgatás kisegítő (secundár) szerve. Szem előtt kell tartanunk, hogy a közjog és magánjog elhatárolásának kér-