Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

42 IN MEMÓRIÁM akadályt kell elhárítani annak a ténynek megállapításával, hogy a házasulok egyike közeli halállal fenyegető betegségben szenved. Indokolt tehát itt, szemben a Ht. 36. §-ával, hogy a házassági akadályt kiegyenlítő ez a megállapítás a betegség felismerésében szakértő közegtől, a tiszti orvostól származzék. Amennyiben a Htn. 3. §-ának a fentiekben kifejtett értelmezésétől eltérően azt az értelmezést adnók, hogy mostmár a Ht. 36. §-a második bekezdésének félreállításával közeli halállal fenyegető betegséget minden esetben — tehát akkor is, amikor a felek legjobb tudomása szerint nem áll fent egyikük tekintetében sem fertőző gümőkór vagy fertőző nemibaj — a tiszti orvosnak kellene megállapítania, teljesen lehetetlenné válnék a Ht. 36. §-ának célja: életveszély esetében és házassági akadály hiányában a házasságkötés elől minden formalisztikus akadályt elhárítani. Ilyenkor tiszti orvoshoz fordulni annyit jelentene, hogy a tiszti orvos megállapítása leg* több esetben nem nyújtana többé az egyik házasulónak időközben bekövetkezett halála folytán segítséget, különösen akkor, amikor a felek nem a tiszti orvos működésének székhelyén laknak. Ezt az eredményt a törvényhozó a Htn. megalkotásával nem akarhatta, vagy ha akarta volna, a Ht. ilyen lényeges megváltoztatását kifejezett és külön megindokolt rendelkezésbe foglalta volna. / Dr. vitéz CSIKY JÁNOS miniszteri titkár. In memóriám. | ZSOLDOS BENÖ.j A boldog békeidőkben mondotta egy angol miniszter, hogy hálát kell adni minden este Istennek, hogy megőrzött a villamosok vagy egyéb gépjáróművek gázolásától. A mai háborús időkben az emberek érthető idegessége és a közlekedési eszközök állandó túlzsúfoltsága folytán még fokozottabb a veszély. Szegény jó Zsoldos Benőt, a Magyar Jogi Szemle régi kiváló munkatársát is elérte ez a veszedelem: villamos balesetnek lett áldozata. Az ő közismerten szelíd, nyugodt, szinte félénk egyéniségéhez sehogysem illik ez a fájdalmas és kegyetlen vég. Dehát Isten így akarta és nekünk ebben meg kell nyugodnunk. Zsoldos Benő csendes, nyugodt, visszahúzódó, a könyveknek élő természetét és írói hajlamát atyjától örökölte, aki az ősi sárospataki Kollégiumnak volt klasszika-filológia tanára s mint ilyen, valósággal szerelmese volt az antik nyelveknek. Az ifjabb Benő már pataki diák korában a tudománynak szentelte teljesen magát és érdekes ellentétben atyjával, a modern nyelvekkel, főleg az angollal foglalkozott. Angol folyóiratokból fordítgatott már fiatal jogász korában cikkeket, majd mint bíró is folytatta ezt a munkásságát. Mint táblabíró állandó munkatársa lett a jogi folyóiratoknak és ezek szívesen vették tőle a külföldi jogokról szóló ismertetéseit és fordításait. Fiatalkorúak bírája is volt: ez a tisztség szelíd, jóságos természetéhez nagyon is illett. Pár éve nyugalomba vonult, de ez alatt is folytatta irodalmi tevékenységét; ő írta azokat a kedves