Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - A joggal való visszaélésnek egyes esetei a francia bírói gyakorlatban

KÖNYVISMERTETÉSEK 367 vénynek („Uti lingua nuncupassit, ita jus esto"; „Pacta paiiscenlibus legem ponunt"). A szokásjogi jogszabályok keletkezésének misztikája is szerepet juttat a bel jog alanyának. Igaz, hogy a felek megállapodásával keletkezett jog éppen csak a megállapodásban részesekre hat ki és nem az idegenekre, de viszont a nemzetközi jogban sem kötelezheti az államtársadalom egyik tagja — a szerző által kiemelt quasi egyhangúság értelmében — csak magát és nem a többieket. Talán azt lehetne mondani, a magánjog felől szemlélve a dolgot, hogy a nemzetközi jog egész területe olyan, mint a magánjognak az ú. n. privátautonomia számára nyitvahagyott fragmentumai. Különben ezzel nagyon összhangban van a szerzőnek máshol is lefektetett s jelen kis dolgozatában is eléggé kifejezésre juttatott az a nézete, hogy a nemzetközi jog, mint koordinációs viszonyokat szabályozó jog, több analógiát mutat, annak alapos ismerete mellett, hogy a beljogi ágak közül a magánjoggal, miut a közjoggal, amellyel pedig egy felületesebb szemléletből folyóan katedrái oktatási célokra s a nemzetközi „közjog" eléggé sikerületlen, igaz, csak itt-ott használt, egyik elnevezés révén kapcsolatba szokták hozni. A selective neutrality tanának története — úgy látszik — még nem zárult le azzal, hogy az ily különös módon semleges néhány ország belépett a hadviselők sorába. Mintha ennek a tannak most azt a fejlődési szakát élnénk, amelyben az egyik hadviselő csoport a semlegeseket a selective neutra litg álláspontjába igyekeznék belehajszolni, természetesen úgy, hogy a választás szükségképen az ő javára történjék. Ha azután ezzel nem következik be ennek a tannak a tökéletes disereditálása a nemzetközi gyakorlatban, ez csak annak a jele lehet, hogy nem a szerző által oly nemes erkölcsi felfogással hirdetett constans ac perpetua volunlas érvényesül. A forradalom és a háború között — éppen a most mondottakhoz nagyon közeleső ponton van nézetem szerint egy szembeszökő analógia. A forradalomnak a sikerétől függ, hogy új jogrendet teremt-e vagy pedig jogsértő és szigorúan megtorolt lázadásnak minősül, éppen úgy, mint ahogy a háború kimenetelétől is sokban függ, hogy az azzal' érvényesíteni kívánt igények és evégből igénybevett eszközök közül mi minősül jogosnak és mi jogtalannak. Sajnos ebben a vonatkozásban a tudományos jellegű irodalom sem mindig kivétel. A két világháború közötti időben megjelent francia nem zetközi jogi munkáknak a háború jogára vonatkozó fejezeteiből a figyelmes olvasó akkor is minden kétséget kizáró módon megállapíthatná, hogy az első világháborúban kizárólag a német hadsereg volt abban a helyzetben, hogy ellenséges területen működjék és mégis a franciák lettek a háború győztesei, ha ezt más forrásból nem tudnánk. A megszálló csapatok megengedett és tilos ténykedésének körülírása nyújt erre világos következtetési alapot. Adja az isteni Gondviselés, hogy a most folyó nagy küzdelem befejezése után az a tisztult, magasrendű keresztényi szellem és nemes erkölcsi felfogás jusson az emberiség jövője érdekében uralomra, amely a bemutatott mű minden sorából kisugárzik. A nagy vigasztalás pedig, amit ez a kiválóan értékes munka nyújt az, hogy ennek a szellemnek és erkölcsi felfogásnak az érvényesülése nemcsak lehetséges, hanem mindenkinek javára is fog szolgálni, aki a hívévé szegődik. A kiváló tudós bíztató szavai alapján reméljük, hogy a nemzetközi jogra valóban jobb idők következnek. A book inspired by, and inspiring, hope: egy könyv, mely reményből