Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - A kockázat büntetőjogi jelentősége

A KOCKÁZAT BÜNTETŐJOGI JELENTŐSÉGE 33 levőnek hibáján kívül lett életveszélyessé. Aki tudatosan megy bele valamely veszélyes helyzetbe, vagy akár szándékosan idéz elő veszélyt, de mindezt abban a hiedelemben teszi, hogy mások javainak megsértése nélkül fog menekülhetni, azzal szemben — ha netalán oly körülmények jöttek közbe, melyekre nem számított s amelyek között életének megmentése csak jogsértés árán volt lehetséges — az életveszélyes helyzet vétlen, mert az abban lévő, vagy azt előidéző nem tudta, hogy az ide fajul. Ismétlem a fent mondottakat: a jog nem azt tiltja, hogy életveszélybe menjünk, hanem azt írja elő, hogy olyant ne idézzünk elő, amelyből megkívánható tudomásunk szerint csak jogsértés árán menekülhetünk. 4. A kockáztatás jogszempontú rosszalása és tiltottsága legtöbbször csak lex imperfecta kijelentésén alapul, azaz nem jár okvetlenül büntetés alá vonással. Valamely cselekmény természetesen csak akkor bűncselekmény, ha jogellenes, jogszempontú helytelenítő értékítélet alá eső, — megfordítva nyilván nem áll a tétel; ami jogellenes, az csak ezen minőségénél fogva még nem büntetést-érdemlő és tehát nem büntetendő cselekmény. A kockáztatásnál is úgy, mint a legtöbb cselekménynél: a jogszabály normatív álláspontja —• bizonyos, szinte logikai egymásrakövetkezésben — lehet engedélyező, parancsoló, vagy büntetés terhe alatt parancsoló, illetőleg tiltó. Engedélyezett a kockáztatás — mint erre fent rámutattam — amikor az csak saját javunk veszélyeztetésével jár, anélkül, hogy egyidejűleg idegen érdeket is veszélyeztetne vagy sértene. Parancsolt a kockáztatás, amikor arra a hivatás, szerződés, vagy valamilyen elfogadott ajánlkozás kötelez (pl. a katona a háborúban, a gépkocsivezető vagy pilóta, — a hegymászó turista vezetésére vállalkozó: tartoznak életüket, testi épségüket kockáztatni). Tiltott a kockáztatás, mikor akár a saját, akár — vagy éppen — idegen érdek veszélyeztetésével jelentékenyen kisebb értékű előny elérésének valószínűsége s reménye áll szemben, amikor a mérleg egyik serpenyőjében a kevésbbé valószínű és értéket alig képviselő reménybeli előny, a másikban a közeleső és nagy értékveszteséggel járó hátrány-lehetőség foglal helyet. Ilyenkor a jog helyesen eltilt a kockáztatástól, de a tilalom ellenére cselekvőt még nem vonja okvetlenül büntetés alá. Büntetés terhe alatt tiltja vagy parancsolja a jog általában a kockáztatást, amikor azzal harmadik személynek, vagy a köznek igen értékes javát sodorjuk veszélybe, vagy a parancsolt kockáztatástól tartózkodással idézzük elő valamely nagy érték veszendőbe menésének lehetőségét. A kockáztatásnak bűncselekménnyé minősítése kérdésében a törvény az értékek összevetése alapján dönt olyképpen, hogy minél nagyobb a kockáztatással veszélyeztetett érték s ehhez mérve minél kisebb értéket képvisel a reménybeli előny: annál inkább érzi magát indíttatva a törvény, hogy a kockáztatást büntetés alá vonja. És megfordítva: a jogrend meghatározott keretek között s feltételek mellett megengedi a kockáztatást, ha az abból várható szociális haszon jelentékenyen meghaladja az annak elérése érdekében kockára tett értéket. Megjegyzem, hogy jogilag, sőt büntetőjogilag is ú. n. megengedett kockáztatásról („erlaubtes Risiko", v. ö. Germann: Das Verbrechen im neuen Strafrecht, 1942—1943., 24—25., 183., 212—213. 11.) lehet szó a legértékesebb érdek (az élethez fűződő érdek)