Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Az államhatalom közlekedési felségjoga

AZ ÁLLAM KÖZLEKEDÉSI FELSÉGJOGA 29 helyközi járatoknak pedig üzembentartása is az állam fenntartott joga, — míg az 1931. évi XVI. törvénycikk 2. §-a a közhasználatú villamosmü (energia telep) engedélyezésének jogát, a törvény 24. §-a pedig az ily vállalat részére szolgáló vezetékjog engedélyezését is az állam fenntartott jogai közé sorolja. A belvízi és tengeri hajózás jogterületén nincsen ugyan olyan jogszabályunk, amely ezekre a közlekedési vállalatokra nézve az állam főfelügyeleti jogát és itt tárgyalt közlekedési felségjogát határozott rendelkezés formájában kifejezésre juttatná, bár abból a tényből, hogy az egyes tengeri és belvízi hajós vállalatokkal kötött állami szerződések ezeknek a vállalatoknak működését ugyancsak a kormány felügyelete és főhatósága alá helyezi, sőt a kereskedelmi kormány részére ezekkel a vállalatokkal szemben is főfelügyeleti és jóváhagyási jogkört, a vállalatok közlekedési eszközeire és berendezéseire pedig megváltási jogot is biztosít; nyilvánvaló, hogy az államhatalom közlekedési felségjoga ténylegesen ezekre a vállalatokra nézve is érvényesül. Az újabb közlekedési irodalomban egyre nagyobb szerepet játszik az ásványolaj és földgáz továbbítására szolgáló csővezetékek kérdése is. Bár idevonatkozólag sincsen olyan jogforrásunk, amely erre a közlekedési eszközre vonatkozólag az állam közlekedési felségjogát kifejezetten biztosítaná, mégis az 1911. évi VI. tc. 16. íjának abból a rendelkezéséből, amely az ásványolajfélék és a földgáz vezetésére szolgáló csővezetékek létesítésénél a kereskedelemügyi miniszter beavatkozási jogát biztosítja: ktségtelennek látszik, hogy a törvényhozás előtt ebben a tekintetben is messzebbmenő közlekedéspolitikai célok lebeghettek, amelyeknek megvalósítása azonban még a jövőre vár. Ezzel szemben a közlekedési eszközök legújabb és legmodernebb fajánál, a légi közlekedésnél, egyfelől az 1919. évi párisi konvenció alapján, másrészt az érdekelt államok között létrejött nemzetközi egyezmények alapján, valamint a 10.270/1922. M. E. számú légi közlekedési rendelet alapján mind a nemzetközi közlekedésben, mind a belső légi közlekedésben teljes mértékben érvényesül az állam szuverénitásának a légi közlekedési vállalatok engedélyezésénél, felügyeleténél, díjszabási és üzemi ellenőrzésénél egyaránt megnyilatkozó közlekedési felségjoga. A fentebbiek során csupán vázlatosan ismertetett, elszórt közlekedési jogszabályainkból kétségtelennek vélem, hogy az állam közlekedési felségjoga a magyar jog szempontjából sem csupán elméleti elgondolás, hanem — bár elszórt és szétfolyó — tételes jogszabályokon alapuló valóságos és élő jogállapot. Közlekedési jogalkotásunknak egyik legszebb feladata lehet tehát, hogy az állam közlekedéspolitikai céljainak megvalósítása és a modern közlekedési eszközök harmonikus együttműködésének biztosítása érdekében az állam közlekedési felségjogát egy létesítendő kerettörvényben világosan, határozottan és egységesen szabályozza.