Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A mai nemzetközi jog - eredetének tükrében. 1. r. [könyvismertetés]

MAGYARY: MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 425 A jogállam nem tett egyebet, mint igyekezett érvényre juttatni a közigazgatási érdekű jogszabályok feltétlen érvényesülését a megelőző időknek a jogi rendelkezéseket kevésbbé respektáló mentalitásával szemben. Ez a közigazgatási jogbiztonság a legbiztosabb valósítója az eredményességnek, ha megfelelő a jogi szabályozás. A megfelelő jogi szabályozás pedig két követelményt rejt magában és pedig egyrészt azt, hogy a jogi szabályozás terjedjen ki mindazon életviszonyokra, amelyek azt korszerűleg igénylik és úgy terjeszkedjék ki azokra, amint azt a korszerű ideológia kívánja. Ha a jogi szabályozás ilyen értelemben megfelelő és a végrehajtás is jogszerű, úgy az eredményesség szerintünk nem maradhat el. A magunk részéről tehát az eredményességet nem a jogszerűség mellett keressük, hanem a jogszerűség által, mert azok az ok és okozat viszonyában állanak egymáshoz. A közigazgatási jogalkotást ugyanis eredményességi szempontok hozzák működésbe és vezetik s a jogszabályok végrehajtásával az eszmei eredményességi célkitűzések realizáltatnak. És ha a jogszerűséggel az eredményességet nem tudjuk megvalósítani, akkor mondjunk le a jogi szabályozásról és térjünk vissza a közigazgatás megelőző állapotára, amikor nem volt külső jogi szabályozása ennek a tevékenységnek s az csupán belső instrukciók irányítása mellett működött, — boldogított! Arról természetesen, hogy valamely állam közigazgatása eredményes-e vagy sem, mindig lehet politikai discussiót folytatni, de az eredménytelenség okául a jogszerűséget odaállítani nem lehet, mert ez az állítás addig, amíg elfogadjuk a közigazgató tevékenység külső vonatkozású jogi szabályozásának szükségességét, logikai ellentmondást rejt magában. Kétségtelen ugyanis, hogy a közigazgatási jogszabályok megalkotásánál mindig egy közigazgatástani eredményességi képzet játszik döntő szerepet s ezt az eszmei eredményességet realizálni szükségképen csak a jogszabály értelemszerű, tehát a szó sajátos értelmében jogszerű végrehajtásával lehet. Teljességgel osztjuk Magyarynak azt a megállapítását, hogy „a tételes jog megoldásának mértéke tárgyi helyesség, vagy célszerűség, eredményesség szempontjából nem a jog, hanem a közigazgatástan". De ebből a megállapításból logikusan az is következik, hogy közigazgatástani szempontból csak a jogalkotást, a jogszabályt tehetjük felelőssé az eredménytelenségért, de nem azt a tevékenységet, amely ezeket a rendelkezéseket értelemszerűleg — jogszerűleg végrehajtja. Felelőssé az eredménytelenségért csak a jogszerűtlen végrehajtást teheti a közigazgatástan is. Magyary — szerintünk egészen szükségtelenül összeütközést idézett elő az általunk kifogásolt tételével a közigazgatási jogász és a közigazgatási politikus között azzal, hogy a jogászkodás eszményi célkitűzését, a jogszerűséget bűnbakként állítja oda a nem kielégítő, az eredményesnek nem minősíthető közállapotokért. A jogszerűség a jognak a kisugárzása és ha a jogszerűség nem kívánatos eredményt hoz létre, úgy a bajt ne a jognak ezen lényegszerű tünetében állapítsuk meg, hanem az eredendő okban, — a jogszabályban. Nem tudjuk a jogi vonatkozásait és következményeit felmérni, pl. Magyary azon megállapításának, ami szintén a téves alapszemléletből táplálkozó ideológiának tudható be, hogy a közigazgatás megszűnt a jogszabá-