Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

ÉRTÉKRÖGZITÉS. ERDÉLYI KÁRENYHÍTÉS 415 a földhöz juttatott kisgazdák hosszúlejáratú fizetési kötelezettségeinek alapjává a búza-valutát tette. Ennek megfelelőleg búzakötvények kibocsátását is szabályozta. Meggyőződésem szerint a pengő-valuta presztízsének sérelme nélkül, de nagy előnyére azoknak a fontos érdekeknek, amelyek a földreform helyes lebonyolításához fűződnek. Ha gondos szabályozással lehetővé tennők, hogy kongruens fedezet mellett legalább búzavalutájú fizetési kötelezettségek kötvényekkel is, betéti könyvecskékkel is, biztosítási kötvényekkel is vállalhatók és hogy olyan szerződések, amelyek gazdaságilag indokolt esetekben értékállandósági záradékkal létesülnek, érvényesíthetők legyenek: ezzel nagy szolgálatot tennénk közgazdasági életünknek. A Sachwertek utáni futkosásnak és a tezaurálásnak nagyrészt véget vetnénk és így valutánk presztízsét is szolgálnók. ÉBER ANTAL. / A kir. Kúria gyakorlata az erdélyi kárenyhítési ügyekben. I. Nem tudunk jogszabályról, amelyet úgy az elméleti kommentárok, mint a bírói gyakorlat annyira különböző és ellentétes módon értelmeztek volna, mint az 1440/1941. M. E. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. és következő szakaszaiban megállapított kárenyhítésre vonatkozó intézkedéseket. E rendelkezések alapja az, hogy a román uralom egész ideje alatt Erdélyben az ingatlanok általában azok valóságos értéke alatti áron idegenítettek el, amint azt az 1940 év decemberében Nagyváradon megtartott táblaközi értekezlet igen helyesen állapította meg. A R. ez intézkedéseinek intenciója és célja pedig a román uralom alatti ingatlanelidegenítéseket kiemelni, függetleníteni az akkori árszínvonaltól, illetve épp ez árszínvonal károsító hatását kívánják utólag enyhíteni. A 3000/1942. M. E. számú rendelet ezért a „forgalmi érték" fogalmát e jogvitákból ki is kapcsolta. A R. alapvető indokának és céljának teljes félreismerésén alapszik tehát az a felfogás is, amely azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy ugyanabban az időben hasonló ingatlanok mennyiért adattak el, — avagy pedig az egyes ingóságoknak, akár építési anyagoknak is mi volt ugyanabban az időben az ára. Az ingatlanok valóságos értékének megállapítása — szemben a viszonyok következtében kialakult forgalmi értékkel — a leglényegesebb kérdés ezekben az ügyekben. II. A Kúria a P. V. 3097/1942. számú határozata e kérdéssel összefüggően két alapvető elvet állapít meg: a) kimondja, hogy „az első világháborút megelőző időpontban a nemzetközi helyzet viszonylagos nyugalma a gazdasági helyzet kiegyensúlyozott volta, a hitelélet normális rendje és a valutaérték állandósága lehetővé tették, hogy a forgalmi életben kialakult vételárakban az ingatlanok valóságos értéke jusson kifejezésre". Ennek alapján a Kúria a konkrét esetben az ingatlan 1910. évi vételárát fogadta el az ingatlan valóságos értéke megállapításánál alapul. b) a különböző időbeni és így a román uralom alatti leiértéket is átszámítja aranykoronára, illetőleg svájci frankra. ad a) Az első megállapítás csak úgy értelmezhető, hogy az első világháború előtti, 1910. évi érték a valóságos érték megállapításának kiinduló