Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A polgári felebbezési tárgyalás elmulasztása

358 JUSTITIA MÉRLEGÉN gének megfelelően csak akkor rendelhető el a folytatólagos végrehajtás, ha a korábban elrendelt végrehajtás még foganatosítva nincs, ellenben a foglalás után a hivatkozott §. a)—c) pontjaiban foglalt előfeltételek igazolása szükséges. Dr. LAK JÓZSEF kir. ítélőtáblai bíró. Justitia mérlegén. A magyar ügyvédi etika alapja csak a nemzeti érzéstől áthatott keresztény erkölcs lehet — mondja egy más vonatkozásaiban tárgyalni most nem kívánt kérdés kifejtése során a budapesti Ügyvédi Kamara 1942. évi jelentése. Ezt a tételt fenntartás nélkül aláírom. A kifogásom csak az, hogy a jelentés a további fejtegetések során nem értékesíti eléggé a szerencsésen megválasztott kiindulási alapot. Először is: nem mondja meg világosan, mit jelent az, hogy a magyar ügyvédi etika alapjául elfogadott keresztény erkölcsöt nemzeti érzésnek kell áthatnia. Erre vonatkozóan a jelentésből legfeljebb azt a választ tudom kiolvasni, hogy a magyar ügyvédnek gondolkodásában, tetteiben, érzéseiben elsősorban magyarnak kell lennie. A gondolatnak ez a fonala itt elszakad, a továbbiakban nem kapunk világos választ arra a kérdésre: mit kell szem előtt tartania az ügyvédnek, ha ügyvédi működése során gondolkodásában, tetteiben, érzéseiben elsősorban magyar akar lenni? Nem kielégítő a jelentésnek a keresztény erkölcsre vonatkozó állásfoglalása sem. Erről a jelentés azt mondja, hogy „a keresztény etikának külön törvénye nincs is más, mint a lelkiismeret és a józan ész". Ebben a megállapításban csak kisebb hiba az, hogy nem szabatos: a lelkiismeretet és az észt törvénynek nevezi, holott egyik sem törvény. Ezt a jelentés szerzője is tudja, hiszen pár sorral előbb a lelkiismeretet bírónak nevezte, már pedig a bíró sohasem lehet azonos a törvénnyel. A nagyobb hiba az, hogy a megállapítás téves. A kereszténység: vallás, a keresztény erkölcs: a keresztény vallási erkölcs, amelynek igen sok kemény, nehéz törvénye van. Ezek a törvények mind kötelezik az ügyvédet ügyvédi működésében is, de mert a jelentés csak két törvénnyel akart foglalkozni, én is csak kettőt említek fel: a szeretet és az igazságosság parancsát. Ha a jelentés a lelkiismeret és a józan ész határozatlan, színtelen, tetszés szerint szűkíthető és tágítható „törvényei" helyett ezt a két igazi erkölcsi törvényt fogadta volna el további fejtegetései irányelvének, eredményei is határozottabbak, világosabbak, egyértelműbbek lettek volna. Nem kellett volna megelégednie ilyen keveset mondó, félremagyarázható megállapítással: „Az ügyvédi hivatást keresztény etikai felfogásban teljesítő ügyvédet nem vezeti más, mint a reábízott ügyek becsületes ellátása és az egyén védelme. E munkájában természetesen nem az egyén érdekeinek szolgai megvédése vezeti, hanem mint a jog őre, az ügyfél mellett állva, — magasabb etikai szempont szerint jár el". *