Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 1. szám - A polgári felebbezési tárgyalás elmulasztása

356 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK géből semmikép nem Lenne levezethető, ámde a kielégített kötelesrészre jogosultat és a korlátozott özvegyi joga alapján haszonélvező özvegyet mái vonatkozásban sem lehet egy tekintet alá vonni. Míg ugyanis a kötelesrésr kiszolgáltatása egy szolgáltatásnak végleges és solutorius teljesítése, addig az özvegyi jog tárgyának az özvegy haszonélvezetébe adása az özvegyet megillető eltartási igény teljesítésének egyik törvényes módja, mely az eltartási igényt nem szünteti meg, hanem amint a Kúria egyik legújabb határozata is kifejezi, az özvegyi jog a férj halála után a nőtartási kötelezettség helyébe lép (130/1942. — Mj. Tára XXIV. k. 3. sz. 78—79.). Ez pedig más, mintha a Kúria azt mondaná, hogy a haszonélvezet keletkezésével a nőtartási igény megszűnik. A kötelesrész esetében viszont nyilván nem lehetne azt mondani, hogy a kötelesrész címén adott dolgok a kötelesrész iránti igény helyébe lépnek. Nézetem szerint tehát helyénvaló a rendelet szószerinti szövege szerint szűkkeblű rendelkezésének kiterjesztő értelmezése, még pedig annál inkább, mert a kedvezményt a bíróság amúgyis csak annyiban nyújthatja az özvegynek, amennyiben az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján méltányosnak tartja. Lehet, hogy a jogszabályalkotó valóban úgy gondolkozott, mint a szerző, de ha a szerintem méltánytalan helyzeten való segítés tekintetében is helyesnek bizonyult az álláspontja, vagyis a bíróság a rendelkezés analóg alkalmazásával előreláthatóan nem fog tudni segíteni, akkor magának a rendeletnek a módosítását látnám szükségesnek, még pedig mielőbb. Z—A. Mikor rendelhető el a folytatólagos végrehajtás a Vt. 117. §-ának utolsó bekezdése alapján? A bírói gyakorlat nem egységes a felvetett kérdésben. A budapesti kir. ítélőtábla szerint (Polgári Törvénykezési Jog Tára VIII. 4. és P. IV. 8982/1942. számú határozat), ha az alapvégrehajtást már foganatosítoták, csak a Vt. 117. §. a), b), c) pontjaiban foglalt feltételek igazolása esetén rendelhető el a folytatólagos végrehajtás. — Ezzel szemben a budapesti kir. törvényszék a Vt. 117. §. utolsó bekezdése alapján minden feltétel igazolása nélkül elrendeli a folytatólagos végrehajtást és csak a költség megállapítását mellőzi. (7748/1938. és 40.831/940. sz. hat.) Az utóbbi állásponthoz csatlakozik dr. Löw Tibor (Polg. Törvénykezési Jog Tára VIII. kötet 4. számához fűzött észrevétel) és ezt tartja helyesnek dr. Sárffy Andor is a Végrehajtási eljárás szabályainak magyarázata című művében (303. L). Ebben a vitás kérdésben a m. kir. Kúriának eseti döntését nélkülözzük, mert a végrehajtást a Ppé. 32. §-ának első bekezdése szerint az ügyben eljárt elsőfokú bíróság rendeli el és a II. fokban hozott végzés ellen a 894. számú elvi határozat szerint további felfolyamodásnak 'helye nincs, s így a kir. ítélőtábla az ügyben végleg határoz. Az nyilvánvaló, hogy a törvény a már foganatosított végrehajtás esetén azért köti feltételekhez a folytatólagos végrehajtás elrendelését, hogy a végrehajtást szenvedőt felesleges zaklatástól és az új eljárási költségek alól mentesítse.